Légy EMBER, vagy pusztulj!

Azt mondják, az ember a spiritualitásra, a maga kis belső világára egy bizonyos kor fölött talál rá. Persze vannak kivételek. Vannak nagyon is spirituális gyerekek, és vannak felnőttek, akik megöregedtek anélkül, hogy valaha is eszükbe jutott volna, talán a világ tényleg sokkal több annál, mint amit mi látunk, mint amit mi tudatosan érzékelünk.

TUDATOSAN – ez fontos kitétel, mert tudat alatt, vagy divatosabb szóval élve tudattalanul sokkal több mindent érzékelünk, mint hinnénk. Sokaknak bizonyára az is új, hogy ezek a tudattalan érzékelések döntik el, miképp reagálunk egymásra, milyen az egymáshoz való viszonyunk.

A spirituális világ egyik legtöbbet hangoztatott mondata úgy hangzik:
MINDEN EGY.

Na, ezt aztán érthetjük, ahogyan akarjuk, e mondat igazsága számtalan módon mutatkozik meg. Évekkel ezelőtt még nehéz lett volna megérteni, vajon miért van az, hogy épp a világ egyik legdolgosabb, legtisztességesebb népe képtelen boldogulni, egyről a kettőre jutni. Miért nem sikerül nekünk semmi, miért tűnik úgy, mintha a Sors minden tervünket, minden számításunkat keresztülhúzná? Mintha a teremtő mostanság pikkelne a magyarokra.

Aztán egyszerre csak dőlni kezd az infó.
Az anyagi világ puszta illúzió, koránt sem az, aminek látszik. Mindent a gondolataid, és az érzéseid irányítanak, a tegnapi gondolataiddal teremted a mát, a holnapot. Minden energia. A gondolat is, az érzés is energia, s te magad sem vagy más, mint anyagi testbe sűrűsödött energia, mi azonban nem annyi csupán, amennyit látsz belőle. Sokkal több annál. Sokkal több vagy, mint aminek látod, érzékeled önmagad. Úgy működsz, akár egy elektromágnes, magadhoz vonzod azt, amire gondolsz, amit érzel. Energiáidat befolyásolja a Föld mágneses tere, de befolyásolják az Univerzumból érkező energiák is.

Pár éve még nevettünk azon, hogy egyesek azt képzelik, mindenféle jöttment csillagképek határozzák meg az életünket, ma meg tessék. Ha én energia vagyok, a csillagképek pedig energiákat közvetítenek felém, amik hatnak rám, az érzéseimre és gondolataimra, melyekkel teremtem az életemet, a mindennapjaim eseményeit, nos, akkor igenis befolyásolnak a csillagképek. De még mennyire! És amint ezt belátjuk, azonnal más színezetet kap az „Amint a Mennyben, úgy a Földön is”, s egyben minden eddiginél nagyobb jelentőséget is. Tudniillik rájövünk, hogy nálunk sokkal okosabb lények hagyták ránk ezt a mondatot – meg a hozzá tartozó összes többit –, akik minket akartak figyelmeztetni valamire. Nálunk sokkal okosabb lények, akiknek úgymond a „kisujjukban volt a csillagos égbolt”, amiről pontosan tudták, mikor, melyik időszakban, melyik csillagkép, és miképpen befolyásolja a földiek életét – vagy halálát. A mai ember lenéző, felsőbbrendű mosollyal fogadja a történelemkönyvek lapjain olvasható hírt, ami szerint régi korok okos emberei – uralkodók, hadvezérek -, kivétel nélkül, mindannyian tartottak asztrológusokat, és minden fontosabb döntés előtt kikérték azok véleményét. Nagy Sándor, de még Napóleon is a csillagok állásából remélte megtudni, tervezett vállalkozását a csillagok támogatják-e, vagy hátráltatják. Az asztrológust pedig, aki minderre megadta a választ, úgy nevezték, mágus pap, de hogy ezen kifejezés mára kissé kesernyéssé vált ízét elüssük, nevezzük inkább csillagtudósnak.

Lényednek egy része örökké él, mert lényednek egy része azonos azzal, amiből a Világegyetem is, s benne minden, de minden származik. Lényednek ez a része halhatatlan, és bizonyos törvényeknek engedelmeskedve újra és újra megszületik itt a Földön, fizikai testben, magával hozva összes előző életeid tapasztalásait – lelki, érzelmi szinten. Talán fogalmad sincs, miért rettegsz a kutyáktól, de ha emlékeznél, teszem azt az ötszáz évvel ezelőtti életedre, akkor tudnád, hogy akkor egy kutyaharapás okozta a halálodat. Lényednek ehhez az esszenciális részéhez minden egyes életeddel hozzáadódik valami. Mondjuk úgy, elektromágneses töltésed minőségileg változik. S ez a változás határozza meg a következő életed.

Nincs utolsó ítélet, nincs Menny, és pokol, abban az értelemben, ahogyan mi eddig hittük. Ám létezik lelkiismeret. Mindenkinek a saját lelkiismerete előtt kell elszámolnia, legkésőbb akkor, amikor egy időre elhagyja ezt a földi világot. Akkor teljesen tisztán láthatod tetteid súlyát és következményét. Még a legkisebbekét is. Következő életedben már nem emlékszel rájuk, de súlyuk koloncként fogja terhelni a lelked.

Mert MINDEN EGY.
S hogy ez az állítás mennyit nyom a latban, azt meglátjuk menten, amint észrevesszük, hogy nyelvünk szerint EGÉSZ-SÉGES az az ember, aki EGY-SÉGBEN él, mert beteg csak addig lehet, amíg a FÉL-ELEM uralja. Amiként a magyar nyelv szerint az egy szem csak FÉL szem, az egy kar FÉL kar, az egy láb FÉL láb, az egyetlen cipő FÉL PÁR cipő, ugyanúgy igaz ez a magyar nyelvben, és az Univerzumban mindenre.
Az egyik ember fájdalma a másik ember fájdalma is.
Mert a LÉLEKNEK ez az esszenciája egy tőről származik, együtt lüktet, együtt érez az összes többi élőlénnyel a világon. Még akkor is, ha te ezt nem hiszed, vagy egyszerűen nem vagy hajlandó tudomást venni róla.

Sokan, akik a spiritualitás felé fordulnak, szentül hiszik, hogy most aztán óriási szerencse érte őket. Mától kezükbe veszik az irányítást, minden úgy lesz, ahogyan szeretnék, holnapután nyernek a lottón, és végre élhetik azt az életet, amit mindig is szerettek volna. Persze ez ritkán történik így, és akkor a legtöbben elfordulnak a lélek világától, azt mondják, csalódtak. A hívők fennen hirdetik, hogy Isten parancsait kell követni, szóról-szóra, és aztán csak várni a jutalmat, mert az engedelmes hívőnek jutalom jár, Isten ezt ígérte.

Minden egy.

Igaz lehet, de egységében szemlélni a dolgokat teljesen más, mint részeiben. Egységében szemlélve, azaz minden apró darabot a helyére illesztve, megismerve, elkezded érteni mindazt, amit régen nem értettél. Persze a kétely továbbra is ott búvik meg a szíved mélyén, de egyre kevésbé, mert minden összevág. Minden logikus. És különben is érzed ott bent, a lelked legmélyén, hogy bár a racionális elme sokszor visítva tiltakozik, mégis ez lehet az igazság…

Hogyan is születik meg a világban bármi, ami fizikai szinten létezik?
Előbb egy gondolat – szükség lenne rá.
Mellé egy érzés – ó, milyen jó lenne, ha lenne.
Aztán a tett – elkészítem, megcsinálom.
És ott van.

Egyszóval a gondolati és érzelmi energiák hívják életre. Előbb van a gondolat, az érzés, aztán jelenik meg a fizikai világban az a bizonyos valami. EZ A TEREMTÉS FOLYAMATA. Ha ezt tudjuk, már tudjuk azt is, hogy mi visszafelé gondolkodunk. Látunk valamit a fizikai világban, és azt gondoljuk, arra a valamire reagálva születik bennünk az iránta táplált érzelem. Pedig ez óriási tévedés. Épp hogy az iránta táplált érzelem hívta azt életre.

Egységében szemlélve a dolgokat, azaz ismerve a hiányzó láncszemeket, tudjuk, hogy azokat a testi tüneteket, melyeket eddig betegségnek neveztünk, valójában egy régebbi érzelmi kilengésünk okozta, ami aztán megjelenik fizikai szinten, úgymond betegség formájában. Ehhez azonban kellett egy EMBER, Dr. Ryke Geerd Hamer, aki felismerte ezt, nem sajnálta az időt és fáradtságot meg is ismerni, utánajárni, aztán pedig leírni, és az emberiség tudomására hozni. Kellettek lelkes kutatók, mindenféle területen, úgymint, asztrológia, régészet, csillagászat, történelemtudomány, nyelvészet, pszichológia, és ki tudja, hány és hányféle irányban folyt még a kutatás, s folyik ma is.

Létezik valami, amit úgy nevezhetünk, mentális világ.
A fizikai világ, bár sokkal valóságosabbnak tűnik, sokkal meghatározóbbnak, valójában nem egyéb, mint a mentális világ általunk, silány fizikai érzékszerveinkkel, s ezáltal beszűkült tudatunkkal is felismerhető formája. Magyarán, amit látunk megnyilvánulni a fizikai világban, ami gyakorlatilag csak a tükör, az réges-rég bekövetkezett a mentális világban, ahol is a teremtés folyamata gyakorlatilag zajlik.

A mentális szennyezettség hívja életre a világban a szemmel látható szennyet. Minden tett, ami a vizeket, az élővilágot szennyezi, valójában mentális szenny, szennyes gondolat, szennyes érzés volt eredetileg bennünk, és a világban csak azért kénytelen megnyilvánulni, mert másképp nem vagyunk hajlandóak észrevenni, törődni vele. Az egymásra mutogatás ezen nem segít, a mentális világunk kitakarítása annál inkább – segítene. Ha hajlandóak lennénk rá.

Térjünk vissza a magyarsághoz!
Ha minden betegséget egyfajta érzelmi kilengés, érzelmi sokk okoz, nézzünk csak utána, miféle betegségek jellemzőek ma a magyarokra, aztán meg annak nézzünk utána, hogy azt miféle érzelmi sokk okozza. Ezáltal ugyanis betekintést nyerhetünk a magyarság kollektív mentális világába.
A szívbetegségeken túl, melyekre kár is kitérni, mert a leghíresebb magyar szívsebész már rég elmondta, miért beteg a magyarok szíve, a cukorbetegség és a mozgásszervi bajok is jellemzőek. Cukorbetegség undor, és ellenkezés kapcsán alakul ki, tehát amikor valamit nem akarunk, de nagyon nem.
A mozgásszervi betegségek úgymond önértékelés letörés következtében alakulnak ki, mindig azon a területen, amit magunkban leértékelünk, azaz úgy hisszük, hogy értéktelen, nem nyújtja azt a teljesítményt, amit várnánk tőle.

Most egy kicsit kitérek magamra, talán senki nem fogja azt érezni, hogy magamat fényezem. Csak szeretnék elmesélni valamit, ami fontos a téma kapcsán, és egyébként is az ember egyedül a saját tapasztalatait ismeri, a saját érzéseit, saját gondolatait.

Három éves korom táján kerültem oviba. Emlékszem, volt egy játék a csoportban, amiért az összes lány rajongott, folyton dúlt érte a harc. A lányok ott tolongtak a játék körül, próbálták kitépni egymás kezéből. Emlékszem, ott álltam, messziről figyeltem őket, és nem értettem, miért veszekednek. Eszembe sem jutott odamenni, és beállni a sorba, tudtam, hogy úgysincs esélyem, mivel veszekedni nem vagyok hajlandó, verekedni meg pláne nem. Inkább majd kivárom – gondoltam én naiv -, míg mindenki alaposan eljátszogat vele, ráun, és a játék ott marad, már nem kell senkinek. Majd játszom vele akkor. Kétségem sem volt afelől, hogy elkövetkezik ez a pillanat, csak türelemmel ki kell várnom. Hónapokat vártam, a játék sosem volt szabad. Emlékszem, néha megfordult a fejemben, hogy egyszer majdcsak lesz valaki, akinek eszébe jut, hogy csajok, mi már ezerszer is játszottunk ezzel, de van, aki egyszer sem, adjuk már oda neki is. Ugye nem kell mondanom, hogy sosem fordult elő ilyesmi? Úgy ballagtam el az oviból, hogy azzal a játékkal soha életemben nem játszhattam.

Ha ezt így elmesélem, a legtöbben azt gondolják, na, micsoda egy élhetetlen nőszemély. Hát nem tudod, te hülye, hogy ami kell, azt okosabb elvenni, bármi áron megszerezni, máskülönben lemondhatsz róla? Nos, akkor én lemondok róla. Erre az a válasz; Hát te hülye vagy. Életképtelen vagy. Nem is vagy erre a világra való. Nem vagy normális. Meg is érdemled, te hülye.
Ha azt mondom, sosem szerettem elöl ülni az iskolapadban, sem elöl menni a sorban, de már csak a mai eszemmel tudom, hogy azért, mert belül valami azt súgta, maradj hátul, figyeld a többieket, s ha látod, hogy segítségre szorulnak, segíts – a válasz megint az, te tiszta hülye vagy. Ha azt mondom, hogy ha létrán kellene felfelé mászni én hátul szeretnék, hogy toljam azt, aki előttem van, de ha elöl mennék, csakis azért, hogy törjem az utat, aztán lenyúljak a mögöttem jövőkért – a reakció; te nem vagy normális.
Ha azt mondom, bár néha begurulok, és ilyenkor összehordok hetet-havat, azért afelől kétségem sincs, hogy ha valaki orrba vágna az utcán, egy héttel később meg kenyérért könyörögne, én simán adnék neki; meg is érdemled, te vadmarha!

Egyszóval az a helyzet, hogy olyan értékrendet hoztam magammal, a csuda tudja, milyen korból, amit nem belém neveltek, mert azért három éves korára az emberben a nevelésből sok minden még nem látszik, vagyis velem született. Egyfajta belső kódolás, ami az emberben rettentő erősen dolgozik, akár hajlandó észrevenni, akár nem. Egy, a génekbe kódolt értékrend, ami EGY az ember esszenciális énjével, elválaszthatatlan, megkerülhetetlen, és önműködő. Tévedés ne essék, mindenkiben ott van, csak van, akiben annyira mélyen, hogy nemigen jut szóhoz, és van, akiben igenis érvényesül, bármennyire is szeretnénk, ha nem tenné.

Aztán ahogy növögettem, ez az értékrend folyton összetűzésbe került a világban tapasztaltakkal. Félreértés ne essék, amiket itt elmondok, az akkoriban még nem volt ennyire világos, és érthető. Annyit tudtam, hogy bizonyos helyzetekben miként reagálok én, és miként reagálnak mások, és láttam a hatalmas különbséget. De láttam azt is, hogy a világ az én viselkedésemet egyáltalán nem tolerálja. Folyamatosan azt hallottam, szinte mindenkitől, hogy nem vagyok normális, tiszta hülye vagyok, semmi sem lesz belőlem, semmire sem fogom vinni, nem érek semmit. És mindezt azért, mert nem csupán az ajtónál vagyok hajlamos magam elé engedni mindenkit, hanem a húsos tálnál is, s ha nekem nem jut, mert mások öt szelet húst vesznek el, hát akkor nem eszem, nagy ügy.

Igen ám, de a külvilág csak tükör. Amit másoktól hallunk, azok valójában a saját, ki nem mondott, végig nem gondolt gondolataink. Mindaz, amiről önmagunkkal kapcsolatban még véletlenül sem akarunk tudomást szerezni. Valójában bennem volt egy hang, egy meggyőződés, hogy én nem vagyok normális, és meg is érdemlem, ha nem jutok semmire az életben, hiszen látható, ahhoz tülekedni kell, másokba könyökölni, másokat eltaposni, előre rohanni a sorban, mindenkit felborogatva, vagy legalább lopni, csalni, hazudni, de hát mit tegyünk, az élet már csak ilyen, és aki erre nem képes, az haljon éhen, úgy kell neki. És mindezekre a gondolatokra, reakcióképpen egy lekicsinylés, önmagammal szemben. Ellenkezés, harag, mert folyton valaki más akartam lenni, nem az, aki a lelkem legmélyén voltam, hiszen az egy dilis, élhetetlen, pipogya alak, aki nem való erre a világra. Harag önmagam iránt, miért nem tudok én „normális” lenni, és harag egy rajtam kívül álló erő iránt – Isten? Sors? -, aki engem pofoz, aki a légynek sem ártok, és láthatóan azokat díjazza, akik bárkit hajlandóak eltiporni, becsapni, kihasználni, kizsákmányolni, odébb lökni, vagyis Isten? Sors? is egyetért azokkal, akik engem leírtak.

Hosszúra nyúlt magyarázatom után elmesélem, pillanatnyilag miféle képet látok.

Az ember kétféle tudattal rendelkezik. Egy evilági, tudatos tudattal, meg egy másikkal, aminek azonban nincs tudatában, de az születésétől fogva, belülről irányítja. Tudatos tudatunk igyekszik megfelelni másoknak, és elnyomja tudatunknak azt a részét, ami tiltakozna ez ellen. Tudatos tudatunk tisztában van vele, mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy boldoguljon itt a fizikai világban, és nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a létezés sokkal több, mint a fizikai világ. Itt és most akar magának mindent, amit csak akarni lehet, itt és most akar boldog lenni.

Ezt egy példával a legokosabb érzékeltetni. Tegyük fel, hogy mi vagyunk a Titanic nevű, szerencsétlenül járt gőzös, reményeim szerint ennek a történetét mindenki ismeri. Tudatos tudatunk az az ember a Titanic fedélzetén, aki észreveszi a jéghegyet, és parancsot ad a megkerülésére. Látja a jéghegyet, látja, hogy a hajó kanyarodik, úgy tűnik, elkerüli az ütközést. De tudatos tudatunk nem tudja, hogy a jéghegy a víz alatt sokkal nagyobb, mint amilyennek idefentről látni, és így a jéghegy, a vízszint alatt szépen végig is hasítja a hajó oldalát, méghozzá majdnem teljes hosszában. A hajó vízszint alatti része, valamint a jéghegy vízszint alatti része a TUDATTALAN. Az, amiről sosem gondolkodunk tudatosan, amiről nem is tudjuk, hogy ott van, de attól még ugyanolyan valós, sőt, történetesen sokkal valósabb bármi másnál, hiszen a Titanic pusztulását okozza. Na, ez a vízszint alatti rész az, amit a csillagok, a belőlük áradó energiák irányítanak. Nem muszáj sem felismernünk, sem elismernünk a létüket, de attól még ugyanúgy irányítanak, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, és nem értjük, mi miért történik velünk.

A régi korok csillagtudósai nagyon is jól tudták, hogy az emberek érzékelik a csillagokból áradó energiákat, s ezen energiák hatással vannak rájuk. Meghatározzák viselkedésüket, személyiségüket. De nem csupán egyes emberre hatnak, hanem egész népekre is, pontosabban a népek nem véletlenül lettek nemzetekké. A nemzet nem más, mint hasonló érzésű, gondolkodású, hasonló lelkivilágú emberek összessége. Tehát egyes csillagképekből érkező energiák egész nemzeteket irányítanak. Ezáltal a csillagképek összekapcsolhatók a nemzetekkel. A magyarság például – és minden úgynevezett íjfeszítő nép, vagyis a szkíták -, ORION energiájú, azaz Nimród népe. Ezzel talán még nem mondtam újat.

Pap Gábor is, Avatara is, Szántai Lajos is szépen elbeszélik, hogy abból az energiából, ami a magyarságot élteti, ami a magyarságnak gyakorlatilag üzemanyaga, mostanság érkezik a legkevesebb a Földre. Ez az energia ugyanis az ÉLETFÁN érkezik, ami nem egyéb, mint a TEJÚT, azaz a NYILAS csillagképet az IKREK csillagképpel összekötő tengely. Az úgynevezett „halálzónában” járunk, a Halak-Szűz tengelyben, amikor is a magyarság energiátlan, és mivel minden egyes energiához tartoznak bizonyos tulajdonságok, a magyarság által képviselt tulajdonságok is energiátlanok, nem nyernek támogatottságot, nincs miből meríteniük. A TEJÚT és a rá kilencven fokban merőleges Halak-Szűz tengely KERESZT alakban metszi egymást.

Ez személyes fizikai szinten úgy nyilvánul meg, hogy fáradtak vagyunk, idegesek, nincs életkedvünk, mentális szinten viszont érzékelünk egy nagyon erős ellenállást, mintha folyton falakba ütköznénk, akármerre megyünk. Semmi nem sikerül, semmi nem jól sül el, mintha az Élet, sőt, egyenest az Isten gyűlölne bennünket. Mentálisan a magyarság évezredek óta ezt érzékeli, s az utóbbi ötszáz évben egyre erősebben, most azonban a végjáték napjaiban élünk, ez a hatás most a legerősebb. Mentális szinten megfogalmazódik egy gondolat, hogy; csessze meg, ha ennyi az élet, ennek nincs is semmi értelme, akkor inkább nem is akarok élni. Szerencsétlen, béna balfék vagyok, semmi sem sikerül, üldöz a Sors. Alkalmatlan vagyok a földi életre, hiszen képtelen vagyok bőséget teremteni, képtelen vagyok meggazdagodni, nem vagyok sikeres, hisz sikeres az, aki tele van pénzzel.

Pedig valahol legmélyen, nagyon belül arról van szó, hogy létezik egy eredeti önmagunk, aki nem tud más lenni, csakis az, ami. Esszenciális lényünk, a maga Nyilas-Iker energiáival nem tud más lenni, tőle azt várni, hogy más legyen olyan, mintha kidobnánk a mosógépünket, mert nem lehet rajta Viva tévét nézni. Valamikor régen, az idők során már felismertük eredeti énünket, de tudni sem akarunk már róla, nem akarunk az lenni, amik vagyunk, mások akarunk lenni, sikeresek, pénzesek, befolyásosak, satöbbi. Megtagadtuk eredeti énünk – cukorbetegség –, mert értéktelennek tartottuk – gerinc, és mozgásszervi betegségek -, mert elhittük, hogy az az értékrend, ami átitatta minden sejtünket, az a nem normális, élhetetlen, birka, hülye, pipogya, nevetséges, gyáva ember értékrendje, akit kinevetnek, kigúnyolnak, eltaposnak, semmibe vesznek, lenéznek…

Mint mondtam, a Halak-Szűz tengely, amiben Krisztus óta a Föld mozog, merőleges a Nyilas-Ikrek tengelyre. A kettő KERESZTEZI EGYMÁST. Mi jut eszünkbe erről? Csak nem egy keresztre feszített, haldokló ember képe? Káin és Ábel? Erről mi jut eszünkbe? Káin megölte Ábelt? És mi van, ha a KINN ölte meg – azaz nyomta el, tette elérhetetlenné – A BEL-sőt???? Mi van, ha A BEL áldozata azért volt kedvesebb Isten számára, mert SZÍVBŐL-LÉLEKBŐL JÖTT, nem pedig érdekből, ahogyan KINN áldozata, ami csak puszta látszat? KINN azért ad, ha ad, mert valamit remél cserébe. Jutalmat remél. Ma a legtöbb ember KINN éli az életét, a látszatnak él, amit tesz, azért teszi, hogy minél jobb képben tüntesse fel önmagát, s minél sikeresebb lehessen, azaz minél pénzesebb, gazdagabb, elismertebb. S bármit ad, azért adja, mert elvár érte cserébe valamit. KINN azért mutatott be áldozatot Istennek, mert elvárta cserébe Isten támogatását, szeretetét, elismerését, ajándékát. A BEL azért mutatott be áldozatot, mert ADNI AKART, mert akkor érzi jól magát, ha adhat, akkor boldog, ha másokat boldognak láthat, és nem érdekli, kap-e érte valamit cserébe.

Ne felejtsük el, kik is látogatták meg ott a jászolban az újszülött Jézust! Mágus papok – csillagtudósok. A Biblia eredetileg az Ő munkájuk, üzenet az eljövendő korok számára. S mit üzen? Nos, azt, hogy az Univerzum bizonyos törvényszerűségek szerint működik, s ezeket a törvényeket sem megkerülni, sem megváltoztatni nem lehet. Abban a korban, amikor Anyabolygónk belépett a „halálzónába”, a csillagtudósok pontosan tudták, mit jelent ez energetikai – azaz mentális – szintről emberi nyelvre, fizikai szintre lefordítva. Képzeljük el a Nyilas nyílvesszőjét, amint elindul a szemközt lévő Ikrek-be, de félúton, kilencven fokban rá merőlegesen eltalálja egy másik nyílvessző! Célba talál? Nem! Bizonyosan nem! Pedig nagyon igyekszik, mert tudja, hogy neki bármi áron az Ikrek csillagképbe kell becsapódnia.

A nyílvessző a kollektív magyar tudatalatti.
Ő ugyanis pontosan érti a képet, amikor ránéz a Keresztre, és a rajta haldokló Emberre. KI IS AZ, AKI HALDOKLIK A KERESZTEN? Ahogyan Ő nevezte, többször is önmagát; az EMBER FIA. EMBER csupa nagybetűvel. Lelki minőség. Mindaz, amitől EMBER az ember. Mitől EMBER az ember? Mi az, amire csak és egyedül, és kizárólag az EMBER képes, mégpedig azért, mert az elméletileg őt az állatvilág fölé emelő TUDATÁRA is szükség van ehhez? Nos, pontosan az, amiről Jézus beszél, és amire példát is szolgáltat. AD-ni. Mindig, mindenütt, mindenkinek, mindent. TUDATOSAN adni akkor is, ha tudjuk, hogy semmi sem várható cserébe, sőt, még akkor is, ha tudván-tudjuk, hogy kígyót melengetünk a keblünkön. Mit adni, ha egyszer nincs már semmink sem? – kérdezik most sokan, szinte hallom. De a külvilág tükre szerint – ne feledjük, a külvilág csak tükör, benne az jelenik meg, ami lelki szinten már réges-rég ott van, de ő megpróbálja elmondani a fizikai világ nyelvén, hogy értsük végre – ENERGIA NINCS. A világ abban szenved hiányt.

Az autónk benzinnel működik.
Teletölthetjük petróleummal, kerozinnal, csokis tejjel, ásványvízzel, ezer más folyadékkal, de elindulni sosem fog. Még nagyobb a baj akkor, ha az autónk, a világon egyedül álló módon egyben benzinkút is, a benzin kiapadhatatlan forrása, de EZT MEG NEM TUDJUK RÓLA. Úgy hisszük, hogy az autónk egy egyszerű gépkocsi csupán, és nincs egyetlen benzinkút sem, ahol megtankolhatnánk, mert mostanra mind kiürült. Tikkadt benzinkutak sorakoznak a világban mindenfelé. Igen ám, de az emberiség kollektív tudatalattija pontosan tudja, hogy RÉGEN AZ ÜZEMANYAG TŐLÜNK ÉRKEZETT. MOST AZÉRT NINCS ÜZEMANYAG, MERT MI ELFELEJTETTÜK, HOGY A MI AUTÓNK A FORRÁS, ezáltal nem csupán őket, de magunkat is elzártuk a tankolás lehetőségétől. Ők minket okolnak, követelik rajtunk az üzemanyagot, mi meg őket okoljuk, hisz már semmink sincs, de ők még mindig elvenni akarnak tőlünk.

Kicsit magyarabbra fordítva úgy fest a dolog, hogy volt egy pillanat 13.000 évvel ezelőtt, amikor az Univerzum törvényeinek engedelmeskedve a Föld bolygó elindult a „halálzóna” felé. Az akkori TUDÓSOK, a csillagtudók jól tudták, mi fog történni az elkövetkezendő 13.000 évben, aminek végén a Föld kilép a „halálzónából”, és ismét a FÉNY-be emelkedik. Tudták, hogy az EMBER – vagyis az ÉLETNEK AZ A MINŐSÉGE, amiért az egész Mindenség létrejött, akiben egyesül A TUDAT, A LÉLEK, ÉS AZ ANYAG, azaz gyakorlatilag a MINDENSÉG, nos, ez a minőség óriási veszélynek lesz kitéve, tudniillik nem kap elegendő üzemanyagot, nem kap neki megfelelő energiát az Univerzumtól, ezért ELKEZD LESÜLLYEDNI ÁLLATI SZINTRE. Ám ha lezüllik állati szintre, elpusztítja saját magát, mert az Univerzum önműködő. Nincs apelláta, ami életképtelen, annak nincs joga élni, és erről ő maga dönt, és intézkedik – BENNÜNK ÉS ÁLTALUNK.

Mivel egyazon anyagból vagyunk gyúrva, s az EMBER-ben mindaz megtalálható, ami az Univerzumban, sőt, az EMBER hivatott tudatosan irányítani az Univerzum működését, azáltal, hogy önmagát irányítja, a hatás nem egyirányú. Oda-vissza érvényesül. Amennyiben az emberi lény időben öntudatára ébred, és az EMBER minőségét vissza tudja állítani, ezzel hatást gyakorol nem csupán önmagára, és az összes emberre, sőt, az EGÉSZ LÉT-re, hanem az UNIVERZUMRA is, ami mellesleg mostanában kezdi támogatni ezt a minőséget, ezért is kezdünk éledezni. Lassan kilépünk, vagy talán már ki is léptünk a „halálzónából”, de persze azokat a károkat, amit hosszas ott tartózkodásunk okozott, nem lehet egyik napról a másikra helyrebillenteni. Ráadásul előbb a mentális világban kell rendet tennünk ahhoz, hogy a javulás megmutatkozzon a fizikai világ szintjén is.

A mentális világban rendet tenni pedig annyit tesz, hogy nem másoktól várjuk, amiben hiányt szenvedünk, hanem ráébredünk végre, hogy a sokat hiányolt EMBERI ÜZEMANYAG FORRÁSA MI VAGYUNK. A világban azért nincs SZERETET, mert MI NEM AZT ENGEDJÜK BE. Az EMBER-i minőség mindaz, amit Jézus bemutatott. Se több, se kevesebb. Az emberi lény csakis akkor maradhat életben, ha EMBER tud maradni, és mivel EHHEZ AZ ENERGIÁHOZ A MAGYARSÁG FÉR LEGKÖNNYEBBEN HOZZÁ, ERRŐL EGYEDÜL Ő GONDOSKODHAT.

A MORFOGENETIKUS MEZŐ létezését már a tudomány is igazolta. Létezik egyfajta összeköttetés az emberek között, egyfajta háló, amire kivétel nélkül, mind rá vagyunk kapcsolva. Ezen háló keresztül tudjuk egymást felfelé emelni, avagy épp lefelé húzni, ez csak rajtunk áll. Biztosan tapasztalta már mindenki, hogy amikor ideges emberek társaságába csöppen, egy idő után ő maga is feszültté válik. Úgy mondják, „átveszi az érzést”, de senki sem gondolta még végig, hogyan is képes átvenni mások érzéseit. Hát így! A morfogenetikus mezőn keresztül.
Ez a mező azonban csodákra képes akkor, ha tudatosan használjuk, és hangoljuk.

Egy közösségnek, ha EGY SZÁZALÉKA tudatosan tart szinten magában egy érzést, akkor arra az egész közösség önműködően ráhangolódik. Ha egy tíztagú társaságban egy ember nevetgélni kezd, és a szíve legmélyéről vidám, kis időn belül az egész közösség vidám lesz, és fogalma sincs, mitől. Persze ehhez az kell, hogy a vidám ember tudatosan legyen vidám, ellenkező esetben könnyen lehet, hogy inkább ő fog elszomorodni a többiek miatt.

Azon az időn és koron, amikor a vita arról szólt, hogy milyen származású Jézus, milyen nyelven beszélt, ki volt az Ő népe, satöbbi, satöbbi, én már rég túlléptem, és valójában nem is érdekes, hisz ahogy Ő maga mondja: Az Ő családja az, AKI KÖVETI ŐT, aki érti a szavait. Az EMBER minőséget azok tudják életben tartani, akik értik, mit kell most tenniük. Nem a parancsokat követni, ahogyan az Egyház tanítja, nincs itt semmiféle parancs. Inkább egyfajta használati utasítást kaptunk a sok ezer éve élt csillagtudósoktól, ami által önmagunk, és az Univerzum működési elvét érthetjük meg. Már sokan értik. Nagyon sokan, de egy százalék kell az emelkedéshez. Mennyi is az pontosan hétmilliárd ember esetében?

És mennyi is az pontosan a magyarság esetében?
Az vesse rám az első követ, aki meg tudja mondani, e pillanatban pontosan hányan is vagyunk, mi magyarok a Kárpát-medencében. Mindenesetre a Biblia egy számot említ, az pedig 144.000, és ez a tizennégymillió négyszázezernek az EGY SZÁZALÉKA, vagyis hajszálra ennyi EMBER kell ahhoz, hogy a magyarságot felemelje, az egész magyarság pedig emelhesse tovább az emberiséget.

Ha azonban szembesülve a fentiekkel az első reakció az, hogy ugyan már, nehogy már birka módra vigyorogjak ezekre, nos, akkor aligha nem keresztet vethetünk az emberi fajra.

Megint csak a saját gondolatmenetemet ismerem.
Tudom, amikor ezt először végiggondoltam, először is boldogság öntött el. Rájöttem, hogy nem gyári hibás vagyok, mint azt hittem, hanem egyszerűen csak él bennem egy genetikai program, amit egész életemben érzékeltem, de a KINN, a fizikai világ, a FELSZÍN igyekezett meggyőzni arról, hogy A BEL helytelenül lát, ítél, és gondolkodik, s ő, KINN az, aki igazat mond, okosat mond, s akire hallgatni érdemes.

Temérdek tanulás révén egyre világosabbá vált a kép, ami szerint KINN hazudik, én pedig végre önmagam lehetek, aki azonos A BEL-lel.
Igen ám!
De ez ennyire azért nem egyszerű.
Mert az a bizonyos eltérítő szándék – a szándékainkat szó szerint derékba törő energia - ott van, nagyon erősen ott van, és dolgozik. Leginkább olyankor, amikor mosolyogni kellene, méghozzá tiszta szívből valakire, akiről tudom, hogy épp a szemembe hazudik, vagy csak azért vág hozzám jó pofát, mert el akar érni valamit, s amint ez sikerült, a hátam mögött kiröhög.

Pap Gábor és Avatara, meg sokan mások is beszélnek a régi korok krónikáiról, melyek sokat szólnak a szkítákról, mint A FÖLD LEGRÉGIBB NÉPÉRŐL. Sok tulajdonságukat emlegetik, de ha csak egyetlenegyet lehet megemlíteni, ami leginkább jellemzi a szkítákat - szittyákat -, az a NAIVITÁSUK. A szkítákat könnyebb becsapni, mint egy gyereket – írja a régi krónikás. És ezt persze széltében-hosszában, a világon mindenki tudta róluk. Sokan meg is tették. Nem csoda, ha eleinknek teleszaladt a hócipőjük, és mivel az Univerzum is úgy akarta, elkezdtek szépen lesüllyedni az EMBER szintjéről.

Mert rögtön megjelenik KÁIN (KINN), a KÍGYÓ, aki nem másutt, mint a fejünkben, meg a szívünkben kapott helyet, és sugdosni kezd a fülünkbe. „Ezek engem hülyének néznek. Semmibe vesznek. Kinevetnek. Kihasználnak. Én meg olyan marha vagyok, hogy hagyom. Na nem, nem fogom hagyni, majd jó alaposan odacsapok. Megmutatom én nekik…” Ez az a bizonyos keresztirányból becsapódó, elterelő energia, és bizony apait-anyait belead, hogy rossz irányba tereljen bennünket.

Nem szeretjük magunkat.
A szívünk legmélyére nézve ezt az eredményt kapjuk.
Nem szeretjük magunkat, mert lényünk esszenciális része vidám, tele szeretettel, engedékeny, megbocsátó, nyitott, jóindulatú, jó szándékú, adakozó, mindenkin segít – manapság ezt úgy mondják, GYENGE. A világ pedig azt tükrözi nekünk vissza, hogy aki ilyen, azt kinevetik, kigúnyolják, eltapossák, az nem érvényesül, nem boldogul, vagyis ha életben akarunk maradni, nekünk is olyanná kell válnunk, mint ők. Érzéketlenné, hazuggá, önzővé, aljassá, és a többi, és a többi. Ez a két energia nagyon erősen egymásnak feszül bennünk, harcolnak egymással – ezt a harcot mi haragként, gyűlöletként érzékeljük magunkban. Közben egyre inkább undorodunk nem csak önmagunktól, de az emberi fajtól is, a világtól is. Mocskosnak, szennyesnek, undorítónak érezzük, és mondjuk. Nem árt az eszünkbe vésni; EGYEK VAGYUNK. Vagyis bár sokan most azt mondják, én nem utálom magam, én a szomszédot utálom, mert egy szemétláda, meg a sarki fűszerest, mert tegnap is átvert, tehát jogosan és okkal utálom, de az emberi faj EGY ÉS OSZTHATATLAN, tehát a haragom és gyűlöletem az egész emberiségre száll, benne önmagamra is, meg azokra is, akiket szeretek. Az Univerzum annyit érzékel mindebből, hogy az emberi faj nagyon mélyre süllyedt, vagyis már nem EMBER, a létének semmi értelme.

Vagyis mi magunk mondtuk ki a saját fajtánkra az utolsó ítéletet. Mocskosnak, szennyesnek, embertelennek érzed? Nos, akkor pusztuljon! TE DÖNTESZ! És pusztul is! Mi pedig még mocskosabbnak, még embertelenebbnek, még szennyesebbnek érzékeljük. Ez egy ördögi kör. Szó szerint. Kilépni belőle egyetlen módon lehet. Ha MI MAGUNK ÁLLÍTJUK VISSZA AZ EMBERI MINŐSÉGET. Amint az EMBER megjelenik, a világ visszanyeri létének értelmét, és azonnal megváltozik. Méltó lesz az EMBER FIÁHOZ.

A sorsunk nincs megírva, a csillagokból érkező energia csak egy lehetőség. Felhasználhatja ki-ki belátása szerint. Pillanatnyilag könnyebb hazugnak, aljasnak, önzőnek, erőszakosnak lenni, mert ilyen energiák érkeznek a Földre. De választhatjuk a nehezebb utat is. Választhatjuk azt is, hogy mindezen nehézségek ellenére mi megmaradunk EMBERNEK.

Az Egyház, a vallás, és az ezotéria is azáltal tereli tévútra az embereket, hogy ezt az egészet egyfajta CSEREKERESKEDELEMKÉNT tünteti fel. Azt hazudják, ha a parancsoknak megfelelően, engedelmesen éled az életed, akkor cserébe majd Isten, Univerzum, akárki ajándékot ad, megjutalmaz, s ezt a jutalmat egyik az örök életben, másik a földi javakban, a bőségben reméli elérni. Csakhogy ez így ebben a formában nem igaz.

Káin pontosan ITT RONTOTTA EL.
Nem szívből követte az EMBER útját, nem azért, mert a lelke mélyéig hitte, hogy élni csak emberként érdemes, ha szegényen, elnyomottan is, de EMBERKÉNT, hanem ezt az egészet üzletnek, cserekereskedelemnek vette. Én úgy teszek, mintha EMBER lennék, és cserébe majd megkapok mindent, bőséget, hatalmat, elismerést.

Az Univerzum, a Világ azonban nem így működik. Tehetsz, amit akarsz, de hogy mennyire vagy EMBER, azt hiába próbálod kifelé eljátszani, mert AZ UTOLSÓ ÍTÉLET BENNED ZAJLIK, A MÉRLEG BENNED VAN. Lényed esszenciája PONTOSAN TUDJA, MELYEK AZ EMBER PARAMÉTEREI, ÉS AZT IS TUDJA, TE EZEKTŐL MENNYIBEN TÉRTÉL EL ÉLETED SORÁN. Ez még mindig nem lenne akkora nagy baj, mert sokan vagyunk, nagyon sokan, szerencsére. Hétmilliárdszoros az esély, hogy EMBER éljen a Föld nevű bolygón. A Mindenség nagy tétben játszik.

De ha nem lesz közöttünk elegendő EMBER, akkor úgy járunk, mint Sodoma, és Gomorra…

Mert EMBER AZ, AKI MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT MEGMARAD EMBERNEK.

Jézus tehát akkor megváltotta az emberiséget???
MÉG NEM!

A megváltás akkor teljesül be, ha lesz korunkban valaki, lesznek valakik, akik értik, követik, és gyakorolják az Általa üzenteket, s ekképpen életben tartják az EMBER minőséget a Földön.

Hozzászólások



Őt 1000 közül is felismerném!

Ó, már azt képzeltem, amikor megláttam a ékezet nélküli betűket, hogy megérkezett a Mesterem, de sajnos nem! Őt 1000 közül is felismerném!



Par megjegyzes

Jo napot, kedves Keisla!

Ez egy igazan szep es elgondolkodtato cikk, gratulalok! Igaza van, hogy Istennel szemben alazatos kell lenni. Sokszor nem is vesszuk eszre mennyire kovetelozoek vagyunk amikor Istenhez fohaszkodunk, de halat viszont nem adunk azert amit kapunt/megadatott. Mindig csak azt gondoljuk, "masoknak miert jutott tobb? Nem erdemeljuk meg mi jobban, hisz jo emberek vagyunk?? Jobbak mint ok!"Ez nem egy helyes gondolkodas, ugy bizony. Igaza van abban, hogy masoktol nincs mit sajnalni. Hisz mi mind egyek vagyunk, es ami masnak orome, az az en oromom is. Na meg persze, attol hogy valaki "jo", nem fog jutalmat kapni cserebe. Akkor kell jot tennunk, akarmilyen kicsit is, ha az szivbol jon. Azert ne tegyunk jot mert elvarunk valamit, legyen az barmi.

Van egy bizonyos buntudat-kelto hangulata a cikkenek, valami olyasmit araszt, hogy "Legy jo, mert ha nem, elpusztul a vilag!" Nem igy kell ezt felfogni. Az ember maradjon autentikus, de ne nyomja el az arnyekos oldalait sem. Nagy a valoszinusege ha az ember autentikussa val, mar nem is kell tudatosan, eroltetve "kigyot melengetni", hanem a szeretet majd szivbol jon. Szoval ja, az on cikke kisse buntudat komplexusos.

Es van egy eszrevetelem Onnel szemben. A maga sztorijaban magamra ismertem, en is ilyen gyerek voltam. On azt mondja, hogy masok utaltak Ont ezert, hulyeztek, bantottak. Nem azert, amiert gondolja. Nem azert, mert ok nem ertik. Ez teljesen mas dolog, es erre en is rajottem. Szerintem On is erzi, legbelul, valahol.

Az ember nem csak masokkal kell torodjon, az ember nem kell felaldozza onmagat, hisz a Biblia is mondja, "Szeresd felebaratodat UGY MINT onmagadat!", nem jobban, nem kevesbe, pont ugy. Aki magat nem szereti, nem kepes mast sem szeretni, es a maga kis aldozatai nem jotetemenyek voltak az emberiseg szamara, hanem sajat magat asta el, a szeretet forrasat mocskolta be.

Ures poharbol nem lehet vizet onteni masok poharaba. Igaz, hogy mi mind kiapadhatatlan benzinkutak LEHETUNK, de csak ha megtalaljuk a belso forrasunkat. Ehhez sok akadalyt kell ledontenunk. Nem mindig vagyunk megtelve szeretettel, es ezt mi is tudjuk. Hadd ne kezdjunk el suket dumakat osztogatni arrol, hogy mennyire ott van az emberben a vegtelenseg, a "perpetuum mobile", a forras, ameddig nem vagyunk kepesek megbaratkozni bennunk elo arnyekoldalunkkal. Aki nem kepes elfogadni a hibait, szeretni onmagat "sotetsegei" ellenere, az a "jot" se kepes szeretni igazan.

Az emberek azert voltak mergesek Onre, mert On egy rideg, szeretetnelkuli, dogmatikus ideologiat alkalmazott, amit ok termeszetesen elutasitottak. Figyeljen a gondolataira, arra amit gondol onmagarol. Amit elvar onmagatol, azt vetiti ki masokra is, es elvarja toluk hogy a "helyes" utat kovessek. A buddhistak azt mondjak, hogy hogyha talalkozol a Buddhaval az utadon, gyilkold meg. Erdemes erre odafigyelni.

Ajanlom a Taoizmust atnezni, sok kerdeset megvalaszolja. Minden ami kellemetlenseget okoz, az nem szivbol jon.



Szia, remélem nem gond, ha

Szia,
remélem nem gond, ha tegezlek, még 30 sem vagyok. :) Nos, nagyon tetszenek az írásaid, amit írsz a magyarokról és szavainkról. Sok minden visszanyeri számomra az értelmét. És segít tudatosan beszélni illetve tényleg kommunikálni egy másik embertársammal.
Hál' Istennek sikerül egyre többet "efféle" társaságba mozognom, ahol sok az úgymond magyar- kutató. :) Bár félig horvát, félig jász származásom van, azért nagyon tudok a magyaros dolgokhoz simulni. :)

Köszönöm még egyszer a hasznos munkádat! :)



Tudod, Angyay...

...érdekes nézni, hogy amint egyszer őszintén elmondtam a véleményem Rólad, azonnal nyíltan ellenséges lettél. Addig csak füst alatt_:)) Hogy más vagy, mint az átlag, arról azzal tudnál meggyőzni, ha nem úgy viselkednél, mint az átlag. De úgy viselkedsz. Addig kedvelsz valakit, míg egyetért Veled, és körüludvarol, ha nem azt mondja, amit Te, akkor már jó ember nem lehet. Nem tudom, melyik pártra gyanakszol, de hogy nekem életemben nem volt közöm egyikhez sem, azt tudom:)

UNI - a sumérek, asszírok idején így nevezték az Istent. Mivel a magyar nyelv egyenes ági leszármazója a sumérnek - ha nem egyenes folytatása -, nem hiszem, hogy a szó idegen lenne tőlünk, főleg mert AN, ANU, ANYU alakban használták. UNI az emberiség anyja, és ha belegondolsz, miként aránylik az ember az Univerzumhoz, rá kell jönnöd, mennyivel magyarabb ez a szó, ez a logika a kozmosznál. (Kérlek elemezd ki KOZMOSZ jelentését)

UNIO, ONE szavak a sumér AN, ANU, UNI származékai, jelentésük EGY, EGYSÉG. Nem értem, mi bajod ezzel, mi az, ami ezen nem magyar. VERZUM - VERZIÓ:) Vagyis az UNI-VERZUM nem más, mint az egyenlőség, egyformaság, egység különféle verziói, megnyilvánulásai. Ez alapigazság, a szó magyarul, magyar logikával mondja el, ne akard elvenni tőlem a saját szavaimat, az őseim szavait. Kérlek!

Könnyű nekem?
Mitől?
Attól, hogy akármi eszembe jut, eleve bukott ügy, mert vannak olyan emberek, mint Te, akik szentül hiszik, hogy egy, és egy igazság létezik, az pedig az övék?

Az EGO beszél Belőled.
És míg így van, nekem hiába beszélsz a látomásaidról, hiába mondasz akármit, TE NEM ÉLSZ EGYSÉGBEN. Egyetlen igazságot ismersz, a sajátodat, és képtelen vagy az elfogadásra. Aki képtelen az elfogadásra, az képtelen a szeretere, és fogalma sincs, mi az EGYSÉG, mi az UNI, mi Isten:)

Nem beszélek semmiről, talán észrevetted.
Ez nem AZ a fórum, ahol érdemes lenne érdemben megnyilatkozni.

Pár ember bohóckodikm fitogtatja az állítólagos tudását, tetszeleg, de semmi olyat nem mond, ami az emberiség, a FÖLD sorsát megváltoztatná, vagy legalább bárkinek segítene. Nincs mit mondanom:) nem azért, mert nem tudnék, hanem mert nem látom értelmét:)



Tégy az abortusz ellen!

Tégy az abortusz ellen! A megoldás a DAJKATERHESSÉG és az orvostudomány fejlődésének elősegítése. Erről itt írok.

http://thesecret.hu/blogok/ige/abortusz-hajv-g-s-epil-l-s-k-r-mv-g-s



Maqgyarnak létidegen a szó, hogy Unuverzum

A kozmoszt ismeri és becsüli, beszélsz a magyarságról hogy pusztulj vagy légy ember, könnyű neked ki pártérdekekből listákat gyártotok ki lehet magyar és ki nem, beszélhetsz az egységről napestig meg a mentális világról unos-untalan, kilóg a szög a zsákból:)) kedvesen



:)

azt hiszem most elvonulok kis időre.
megemészteni azt, amit igazából belül érzek.
a gyakorlatba még mindig nem tudom átülétetni...
keresem a hibás file-t.....

köszönöm...



Kedves Moyo!:)))

Én köszönöm, és viszont kívánom Neked is, meg még nagyon sokaknak....:)



Köszönömmmmm Keisla.

Gyönyörű írás, pontosan a szívemből szóltál...minden részletében....a legjobbakat kívánom Neked..és minden olvasónak..