Keisla blogja

Az öreg óra

Az öreg órás mester jó fertály órája üldögélt rezzenéstelenül, vén nagyítójával a szemén, és meredten bámulta az előtte fekvő, halk ketyegésű óraszerkezetet. A tanonc többször odapillantott rá időközben, de nem volt mersze megzavarni az öreget. Legalábbis addig nem, míg az előzőleg kiadott feladatát el nem végezte. Tovább »

Címkék:

Az IGAZ szeretet súlya

Egy időre ez az utolsó "tanmesém". Anno kicsit hosszúra sikeredett, de talán - remélem -, aki elolvassa, nem bánja majd meg, hogy rászánta az időt. :) Tovább »

A Mindenség dala

A lány sűrű, sötét erdőben járt. Pillekönnyű léptei csendesen neszeltek a tavalyi avaron. Egyetlen, apró reccsenés sem hallatszott, a lehullot, száraz gallyacskák mintha rendre kitértek volna útjából. Tovább »

Címkék:

Mondd meg, ki vagy!

Az emberek között futótűzként terjedt a hír, ami szerint a minap különös koldus érkezett a faluba. Azt mondják, alig pár napig óhajt csak errefelé tanyázni, aztán megy tovább. Hogy hová, merre, senki sem tudja, de annyi bizonyos, hogy ez a koldus a világ összes kérdésére tudja a választ. Ami óta csak betette a lábát a faluba, s lekuporodott a déli kapunál álló, évszázados gesztenyefa tövébe, csak úgy kígyóznak előtte a soha véget nem érő sorok. Az emberek türelmesen álldogálnak, napkeltétől napnyugtáig is, ha kell, s mind arra vár ily türelemmel, hogy végre megkapja a választ élete legnagyobb kérdésére. Tovább »

Dirty Cash

dirty cashKedves Jayme, és Kisrece! Azt hiszem, gondolataitokkal átszakítottátok a gátat, és bocsánat, ha a víz most Rátok zúdul, de remélhetőleg ez egy hasznos árvíz lesz majd. Én legalábbis ebben a hitben ringatom magam.

Csaknem három éve kezdtem komolyabban foglalkozni a Titokkal, a vonzással. Akkoriban történt, hogy hirtelen embertelenül sok szabadidőm lett, és kedves Jayme, én is utálok unatkozni. Tovább »

Bölcs szerelmem

Van egy nagy szerelmem, akiről tudván-tudom, hogy életem végéig, sőt, még azután is igaz, őszinte szerelmem marad – az anyanyelvem. Csodálom, tisztelem, óvom, védem, és őszinte hódolattal próbálom kilesni titkait.

Mert vannak titkai, méghozzá bőven!

Ma is fényt derítettem például egyre, és ha nem bánjátok, gyorsan meg is osztom veletek. Tovább »

Címkék:

Néhány gondolat az úgynevezett "kezelhetetlen" gyermekekről

gyerekekNem győzöm elégszer elmondani, milyen szerencsés ember vagyok. Szép, nagy, összetartó családdal áldott meg a Sors, bár akadnak gondok – hol nem? -, de ezek kis apróságoknak tűnnek, ha széjjeltekintek a nagyvilágban. A gyerekeimmel sem volt különösebb gondom soha – ahogy Soma mondta egy tévéműsorban – áldott jó lelkeket „kaptam”, hálás vagyok Értük. J

Az úgynevezett „kezelhetetlen” gyerekek kérdése pár éve kezdett foglalkoztatni, amikor is az öcsémnek megszületett a kisfia. Vagyis nem azonnal, természetesen, hisz Vityó elsőre épp ugyanolyan babának tűnt, mint a többi. Tovább »

Önbecsülés és egyebek

önbecsülésNap mint nap olvasgatom az írásokat itt az oldalon, és egyre többen beszélnek a nők önbecsüléséről. Vagyis annak teljes hiányáról. Ma például unique cikke nyomán jutott eszembe pár gondolat, amit szeretnék megosztani Veletek, hátha valaki hasznát veszi, vagy továbbgondolja.

Nagy igazság, hogy míg önmagunkat nem becsüljük, addig mások sem fognak becsülni minket. De a legtöbben nem teszik hozzá, hogy az önmagunk iránti érzéseinket mindig a szívünk legmélyén kell keresni, és nem könnyű munka rájuk találni. Tovább »

Visszatérés az Édenkertbe?

A vízöntő korszakába léptünk.
Próbáljuk kielemezni ezt a szót, mit is jelenthet valójában. Tovább »

Gyöngy

A sötét űrben roppant szikla robog.
Messziről jött. Rég tart már az utazás.
Csillagok, holdak, planéták, és napok
milliószám suhantak.. De ez most más!

A távolban egy ragyogó kék bolygó,
egyet-kettőt, ha látott eddig ilyet,
Ó Teremtőm! Milyen szép! S mily vonzó!
Rohan, száll. Egyenest feléje siet.

Kápráztató kéksége megigézi, Tovább »

Így szeress, EMBER!

Ó barátom!
Azt kérded, mi a szeretet? Tudod mi az, úgy hiszed? Várj csak, elmondom neked.
Letépnéd a szépen nyíló, harmatos mezei a virágot? Letépnéd, mert ő a legszebb, szíved-lelked csak ő gyönyörködteti, ezer közül szemed a többit észre sem veszi? Letépnéd és hazavinnéd, hol vázába állítod, s szemed kényeztetnéd bármikor, ha épp megkívánod? Tovább »

Szeretni tudni kell!

lány rózsávalSzámtalanszor megfogalmazódott már bennem, hogyan, miként kellene szeretni, milyen érzés az igaz, őszinte, szívből jövő, önzetlen szeretet. Ám más leírni, s más megvalósítani, épp azért, mert az ember foggal-körömmel ragaszkodik - ragaszkodna- szeretete tárgyához.
A félelem, hogy elveszítjük, folyton előtolakodik, és ezáltal előidézi magát az eseményt, ha nem vigyázunk, már tudom. Elfojtani azonban nem könnyű.
Ez a félelem valahol az ember bensőjében fakad. Oka pedig? Az önmagunkba vetett hit teljes hiánya. Valamiért nem tartom magam érdemesnek arra, hogy akit szeretek, mellettem maradjon, ugyanúgy ragaszkodjon hozzám, mint én őhozzá, ugyanúgy szüksége legyen rám, mint nekem rá, még akkor is, ha ez csak annyiból áll, hogy tudunk egymásról, tudjuk, hogy a másik bármikor ott lesz, amikor a helyzet úgy kívánja. Talán hetekig nem is találkozunk, nem is beszélünk, de "érezzük" egymást, a tudat, hogy a másik LÉTEZIK, és NEKÜNK létezik, állandó, és megdönthetetlen. Ennek a tudatnak, ennek az érzésnek a hiánya maga a félelem az elvesztéstől. Tovább »

Láttál már IGAZ embert?

vizesésMi emberek roppant ellentmondásos lények vagyunk. Mind az állítjuk, vágyunk az őszinteségre, a "tisztaságra", arra, hogy a másikban - barát, társ, gyermek, szülő, egyre megy - maradéktalanul megbízhassunk. Egy ábrázolás jut erről eszembe. Két szkíta harcos, amint hátukat egymásnak vetve szállnak szembe az ellenséggel. Hátuk védve van, s ezt ők nagyon is jól tudják, kétségük sincs felőle, fel sem villan bennük a gondolat, hogy hátrafelé fgigyeljenek, ügyeljenek, hisz arra ott az a MÁSIK.
De tudjuk-e vajon mi is?
Mind ezt az érzést keressük. Azt, amikor legalább egyetlen embernek hátat fordíthatunk anélkül, hogy félnünk kellene, figyelnünk kellene hátrafelé. Tudni, hogy ott van Ő, és figyel helyettünk, óvja a hátunkat, óv minket, akár az élete árán is. És hogy épp tőle lenne félnivalónk? Tovább »