Haladok?

Rengeteget foglalkozok vele. Lehet néha túl sokat is. Elképzelem milyen lesz együtt, lerajzoltam hogy együtt vagyunk, esténként lefekvéskor hagyok helyet neki is az ágyban, sőt dobok felé egy jóéjtpuszit is. Néha furának és betegesnek érzem ezt, de mégis jólesik. És nem akarom elkiabálni, de úgy érzem valami elindult. Elejtett egy olyan félmondatot, hogy nem szeretné ha mással lennék. Tegnap elvitt egy egész napos rendezvényre is, szóval reggeltől estig együtt voltunk. Persze Ő eltűnt néha a barátaival én meg ezen majdnem kiakadtam. Elfelejtettem azt, hogy én egy önálló, szép, magabiztos, jó csaj vagyok és megállom a helyem akkor is ha ő lelép a haverjaival és ott várom és utána tök jól érezzük magunkat. Végül nálam vacsorázott, és este ment haza. Az elköszönő puszinál sem az arcát tolta oda, simán adhattam szájra. Persze ez ilyen apróság, de pár hete csúnyán összevesztünk, előtte még benne is voltak remények és mélyebb érzelmek szerintem, azóta egyre messzebbre akart lökni magától és nagyon rideg volt velem, se puszi, se találkozás, se semmi, ahhoz képest pár nap alatt, vagy kb 1 hét alatt ez megint nagy változás. Érzem hogy vannak köztünk még elvarratlan szálak, amik erősebbek mint bármelyikünk gondolná, és ha végre megismerem önmagam, és megszeretem, és tudok boldog lenni nélküle is, akkor tudok vele is boldog lenni. Ez a lényege. Ez az a rész, hogy tudni kell elengedni, és nélküle is boldognak lenni. Nekem ez sosem ment, mindig volt az életemben valaki akihez ragaszkodhattam és nem kellett szembenéznem önmagammal. Itt az ideje, és azt hiszem nem is olyan szörnyű. Rengeteg dologba belefogtam azóta, sok minden csak terv még, de amint lesz lehetőségem véghez viszek mindent amit csak akarok. És Ő is elmondta számtalanszor, hogy ha keményen beszél velem az azért van, mert szeretné ha önálló lennék végre, és nélküle is boldog. Azt hiszem ő jobban látta a dolgokat eddig mint én. Miért is nem hallgattam rá... De kár ezen rágódni, időben vagyok most is. És nagyon jól haladok.

Címkék: