Ébredtem

Ébredtem

Bizony előfordult már olyan életem során, hogy teljesen lazán ki tudtam szállni az élet forgatagából és rá tudtam tekinteni szemlélőként. Bevallom, hogy ez a hétköznapokban általában nem ilyen laza és békés, érzelmektől mentes megfigyelés. Valahogy mindig van benne valami irányultság. Szóval hagytam. Hagytam, hogy megtörténjen mindaz, aminek a most-ban "kell". Ellátogattam a kedves elmélkedős helyemre, hálát adtam azért, ami van és ami vagyok és megkértem arra a 'Felsőbbeket", hogy legyen, ahogy nekem a legjobb. Talán ez felesleges, nem tudom.

Mindenesetre hiszem azt, hogy minden megfelelően alakul. Akár ellenállunk, akár nem. Akár tudomást veszünk róla, akár nem. A folyó is folyik. Egy irányba. :) Ha észrevesszük ezt a tényt, akkor miért nem figyeljük meg, tapasztaljuk meg a sodrását? Miért nem élünk vele, s nem ellene? Minden a javunkat szolgálja. :)

*
Érdekes, hogy nem emlékszem a múltamra. Ez egy hete kezdődött el. Tudom, hogy ez meg amaz volt, mégsem tudom lepergetni olyan részletességgel, ahogy korábban. Nem érzek közben semmit. Örülök neki. Nem nézek hátra. Nem érdekel a hátra. :) Ami ezzel ellentétes, mégis ehhez kapcsolódik az a furcsaság, ami szintén nem a most és nem is a múlt. Egyre többször élek meg távoli "múltat" magamról. Olyan karaktereimet élem meg, amiről nem fantáziáltam és ebbéli emlékeim sem kötnek hozzá. Ezek az éjszakai kiröppenéseim segítenek megérteni azt, hogy miért reagáltam úgy, ahogy, vagy miért vágytam arra, amire. Ezáltal sikerül elengednem mindezen kötelékeket.

*
Nem tudom, hogy merre visz a folyó. Nem érdekel. Gyönyörködöm a tájban, élvezem a Természet elemeit és élek! Nem vágyok rá, rád, rájuk... erre-arra.

Jó nekem, hogy felébredtem.
Szeretettel: *

Címkék: