Honnan tudhatom?

Honnan tudhatom?

Kislányként gyakran leültem az ablak elé és néztem, ahogy a kertben dolgozik a szomszédnéni, hazatér munkából a szomszédbácsi, játszanak a gyerekek. Elméláztam azon, hogy milyen lehet nagynak lenni. Milyen lesz az, amikor társat, vele házat, kutyát, cicát választok a családunknak. Milyen leszek nagylányként, ha én is dolgozni megyek és felelős leszek.

Nehezemre esett megérteni, hogy ilyen Nagy Világban, amikor nekem minden a játszó és a kisszoba, hogyan találhatok rá az igazira? Hogyan ismerhetem fel azt, ha szerelmes vagyok? Milyen érzés? Miként tudhatom, hogy az a férfi, aki iránt szeretetet és szerelmet érzek, az igazi-e vagy sem? Anya mindig azt mondta, hogy erre nincsen módszer. Nem lehet elmondani szabályt a szerelem és a kapcsolódás misztikus folyamatára.

Nyár estéken kiültem a csillagokkal tarkított égbolt alá és arra kértem Istenkét, hogy segítsen és támogasson az Utamon. Vezessen arra, amerre a helyem van. Hittem minden egyes percben, hogy az történik velem, ami számomra a legjobb.

Így teltek, múltak az évek és várakozással álltam a peronon, hogy befusson életembe a szerelemvonat a Testi-Lelki-Szellemi társammal. Álomszerű állapotaimban sokszor láttam már. Beszéltem, ölelkeztem, nevettem és sírtam vele, mégsem láthattam teljes egészében, mert mielőtt felismerhettem volna, felébredtem.

Egyszer aztán mellém ült késő éjszaka. Testünket melegítette a pirosló tűz parazsa. Már nagy lány voltam, még nem nő a fogalom teljességét tekintve. Mellém telepedett és éreztem. Valamit éreztem, amit soha azelőtt és soha azóta. Senki más társaságában nem jelzett így a szívem s lelkem.

Szerintem azon az estén eljött az ideje annak, hogy a fényes, fátyolos végtelenből előlépjünk és földi keretek között megtapasztaljuk egymást.

Sokat tanulok általa Magamról, Magunkról. Beláttam, hogy a szeretni engedve érdemes; szabadon.

Címkék:

Hozzászólások



...

"Mellém telepedett és éreztem. Valamit éreztem, amit soha azelőtt és soha azóta. Senki más társaságában nem jelzett így a szívem s lelkem.

Szerintem azon az estén eljött az ideje annak, hogy a fényes, fátyolos végtelenből előlépjünk és földi keretek között megtapasztaljuk egymást.

Sokat tanulok általa Magamról, Magunkról. Beláttam, hogy a szeretni engedve érdemes; szabadon."

Csodálatos. Varázs.

Vajon ő is így érezte?

Mert akkor csoda is.



*

igen is meg nem is.