Növény-lélek

Kislányként számomra egyértelmű volt az, hogy a növények olyan élő szervezetek, mint az állatok, vagy az emberek. Attól, hogy nem képesek a szó szorosan vett értelmében beszélgetni, megérinteni minket, még ne higgyük azt, hogy a maguk módján nem teszik meg mindezt. A növények érző mivoltát, "belső" kommunikációját gyakorlatban tapasztaltam. Rengeteg időt töltöttem a Kertünkben, az udvaron nyíló virágok, fák és növények közt. Előfordult, hogy egy bánatos napomon felmásztam kedvenc fámra és neki panaszoltam el sérelmeimet. Valahogy éreztem, hogy megért. S mikor lemásztam könnyebb, gyógyultabb volt a lelkem.

Ez egy példa, a másik az, amikor esténként locsolni indulok az ágyások között. Látom, hogy a palánták levelei miként változnak meg, miután vizet kapnak, vagy a simogatás hatására. Hálásak, szinte visszasimogatnak. Induláskor senki sem hitt a Kertemben. A palántáink kicsik voltak, a föld tarackos. Ma mindenki gyönyörűséggel les be. Megjegyzik, hogy nagyon szép minden. Olyan, mintha szeretve lennének. Avagy benne van a lelkem is. Valójában ez igaz. Egymással szoros kapcsolatban vagyunk. A növényeim tudják, hogy számíthatnak az ápolásomra, a szeretetemre, cserébe ők úgy teremnek, ahogy kérem.

*Most olvassuk el, hogy mit szól minderről a "Tudomány"!

Éreznek a növények? Nekünk ez azért ilyen hihetetlen és misztikus, mivel mi emberek annyira lineárisak vagyunk. Csak az létezik számunkra amit látunk és amit elhitettek velünk és megtanultunk. Sajnos az iskolákban tanított ’ tudományok’ elavulttá váltak, gyermekeink érzik is ezt.

Mítoszok, tények és lehetőségek

A Kaliforniában élő tudós, Clive Bakster a CIA kötelékében kezdte meg még 1966-ban poligráffal (hazugságvizsgálóval) kapcsolatos kutatásait, amelyet később, pusztán kíváncsiságból kiterjesztett a növényekre is. Elméletileg ez lehetséges, hiszen a poligráf olyan hiperfinom elektromos, ill. elektrokémiai változásokat is képes érzékelni, amelyek szinte azonosan zajlanak az emberi bőrön, ill. egy levél felszínén.

Ugyanakkor a tudomány jelenlegi állása (vagyis a legtöbb tudós által elfogadott nézet szerint) a növényeknek nincsen a miénkhez hasonló idegrendszere, így nem lehetnek gondolataik, érzelmeik, és nem érezhetnek fájdalmat sem.

Clive Bakster ettől függetlenül rákapcsolta a hazugságvizsgáló egyik érzékelőjét egy kiválasztott levélre, azzal az elhatározással, hogy a növény egy másik (távolabbi) levelét öngyújtóval felperzseli.

Állítása alapján - nem kis megdöbbenésére - a poligráf hatalmas kilengést mutatott, de nem akkor, amikor meggyújtotta a lángot, hanem jóval korábban - méghozzá már akkor, amikor eldöntötte, hogy mit fog tenni néhány másodperc múlva, és melyik levéllel.

Clive Bakster ennek alapján meg van róla győződve a mai napig, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni más élőlényekkel - így akár emberekkel is. Az egyik népszerű ismeretterjesztő csatornán vetített "Mythbusters" (Mítoszrombolók) c. sorozatban félig komolyan, félig mókásan megpróbálták lemásolni a kérdéses kísérleteket, amelyek először mutattak is értékelhető eredményeket, de miután a kivizsgálók eltávolodtak a növényektől és szeparált konténerbe zárták őket, a jelenség nem volt többé kimutatható.

Ahogy az várható volt, nem kevésbé "őrült" szovjet tudósok is vizsgálták a jelenséget, két egymástól elkülönített növény viszonylatában (természetesen az alábbi, igen rossz minőségű felvétel hitelességét nincs módunkban sem megerősíteni, se cáfolni)-

Egy igen látványos, "Floranium" nevű kísérleti eszköz (amelynek működési elve nem teljesen ismert), állítólag képes színes fényekkel vizualizálni a növények hangulatát -

A sci-fi, a tudomány és a fantázia határai

A gondolkodni képes, öntudattal rendelkező növények számtalan tudományos-fantasztikus filmben és egyéb képzőművészeti alkotásban megjelentek már, de ennek a felvetésnek (eddig) nem volt szinte semmiféle tudományos alapja. A kritikusok leginkább azt emelték ki, hogy a növényeknek nincsen a fejlettebb élőlényekéhez hasonlítható idegrendszere (szinoptikus összeköttetések hálózata), amely lehetővé tenné ilyen, magasabb rendűnek tekintett funkciók kialakulását.

Most viszont, hogy bizonyítékunk van arra, hogy növények egyes sejtjei - térbeli és talán időbeli távolságtól függetlenül - kvantumfizikai kapcsolatban állnak egymással, már nem lehet teljes képtelenségnek tekinteni az ehhez hasonló felvetéseket.

Miért ne létezhetne összefonódás (vagy összefonódások egész hálózata) a növény egészen távoli részei között? Miért kellene lehetetlennek tekintenünk, hogy az összefonódások egy ilyen, feltételezett hálózata akár még egy magasabb rendű élőlény idegrendszerhez is hasonlíthat? Vagy, ha önmagában egy példány nem is képes erre, akkor miért ne lehetne mindezt kiterjeszteni a növények egy kolóniájára?

Elképzelhető, hogy 10-15 év múlva egy újabb kutatócsoport bizonyítja, hogy ugyanilyen kvantumfizikai összefonódás létezik nem csak egy egyed levelén belül, de például egy erdő vagy páfrányos egymástól távolabb élő példányainak leveleiben található molekulák között. És ha ez megtörténik (ami immár nem kizárható), akkor joggal merül majd fel a kérdés - lehet egy erdőnek öntudata? Érzései? Hangulata? Érezhetnek a növények, vagy azok csoportjai félelmet, fájdalmat, örömöt vagy szimpátiát?

Hangsúlyozzuk, hogy mindez nem következik a mostani (2010-es) felfedezésekből, csupán a lehetőségük nyílik meg ezáltal. Tehát, az ehhez hasonló felvetések továbbra is a sci-fi, de azon belül immár a tudományosan megalapozottnak tekinthető, fantasztikus teóriák közé tartoznak."

Források: ScienceDaily, Nature, Lawrence Berkeley National Laboratory,The Journal of Chemical Physics, University of Toronto, Nagy Gergely Időkép.hu

Szeressünk! *

Hozzászólások



Vajon hány fenyőfát vágtak ki értelmetlenül az idén?

Én kötelezővé tenném a földlabdás fenyőfavásárlást, utána pedig a visszaültetést.

Néha még a kutyák is csodálkoznak azon, hogy mit keres egy kivágott fa a szobában.
videó: https://www.youtube.com/watch?v=6HtHjMBgUrk



:)

Ez aranyos. Nem ismertem a körtefához kapcsolódó szokást. :) Őszintén szólva, szívesen randiznék egy fa tövében, vagy csendes kertben. Köszönöm, hogy írtál!

Éppen mesél az Erdő, csak nem úgy, ahogy általában véve hallani szeretnénk. :)