SZÍV

SZÍV

Eltelt egy, két, há, négy év.
Az ötödiket tapossuk azóta,
hogy először találkoztunk.
Rám néztél, majd utánam
szaladtál "sziát" köszönni.

Sütött a nap és mosolyogtunk.

Megtettünk egy, két, há, sok
ezer kilométert. Együtt és külön.

A nap mindig süt. Mosolygunk.
Szívünk ugyanazokra a ritmusokra
dobban. Van, ami változik, mégis
VÁLTOZATLAN.

Ébren álmodok. Álmomban is ébren vagyok. :)

Címkék:

Hozzászólások



Örökre a kettőnk titka marad!

Elképzelni se bírom, hogy egy megszaggatott, foltos és koszos HIT- palásban miképpen lehet Isten Igéjét meggyőzően hirdetni, de Ádám nem ismer lehetetlent!

Persze mások nem látják a rongyos palástját, de neki ugyanúgy tudnia kell, ahogyan nekem, hogy az Égszakadás napjának "vihara" megtépázta és besározta.

De ez örökre a kettőnk titka marad, mert "Júdás" csókja soha nem fog az arcán elcsattanni!



Odaveszett a méltóságom és az igazságom is

néhány évvel ezelőtt, mert Ádám sokkal jobban kockázott, mint az ördög, ami azt jelenti, hogy mindig hatost dobott, és egymás után háromszor is! :)

Nekem a méltóságom és az igazságom veszett oda, de neki a hite, amit azóta hiába toldoz-foldoz, s fényez a világ előtt, úgysem lesz olyan soha többé, mint azelőtt!



Kila!

A napocskás kép szuper:)



Kedves Kila!

Ez nagyon szép:)
Te írtad?