Tenger cseppek

"Tenger-csepp mese

Emlékszel, mikor
elhagytuk a tengert?
A csend-végtelent,
a megismerhetetlent?
Emelkedtél,
emelkedtünk.
Odahagytuk
jóllakott-megszokott
szülőhelyünk.
Cseppként, ott fenn
felhőkként tündököltünk.
Játékos, bolond világ
várt ránk.
A szenvedést, mit később
kitaláltál,
Csak a kapkodó gondolat
hozza most ránk.

Ki vagyunk hát?
Csepp, tenger,
hópehely-szikrák?
Végső célt keresnél?
De mindig ott a
„mit kell?”,
„hogyan tedd?”,
„mit ennél?”

Lassan magadat
könnycseppként
elpárologtad,
S feledted, hogy a
száradó sár
Felszívja majd
gyöngülő lelkedet.
Aztán
- tudomisén -
Egy eltévedt napsugár
a sár-dagonyából
Párává ébresztve
lényeged
Felhőkbe hív,
szárnyat tesz rád.

Nevess és szállj, hisz
az ő hívására
Indulsz majd
tomboló viharba,
Míg végre az
őrjöngve-pusztító
éjszakából
Más időkön át
Megszólít a fényből,
tenger-lét végtelenből
Egy régvolt,
egy másik világ.
Megszólít és hazahív,
mert oly régóta
vár reád."

Forrás: Internet

* Mind haza vágyunk, mind a Tengerbe térünk vissza. :)

Címkék:

Hozzászólások



*

igen, így látom én is. Kiválunk a "Tengerből", hogy megtapasztaljuk milyen cseppként élni, időről-időre bár megérezzük a tengervíz illatát, moraját, mégis hosszabb időre egy kör végén térünk vissza.

Köszönöm szépen a mesét! :)