Kozma Szilárd: Mágia-tan, 10. fejezet

Kozma Szilárd: Asztrológusi Mágia-tan

A Mágia, a fejlődés és a Megváltás Törvénye összhatása

X. tízedik fejezet:

A KRISZTUS-TUDAT IGÉNYE ÉS A KRISZTUS - ÁLLAPOT KEGYELME

1) Összegezés és megvalósítás.
2) Megerősítések és oldások.

"Parancsolnod kell a dolgoknak és a lényeknek és azok alá vetik magukat az egyetlen igazság: a megváltás szellemében kimondott igédnek." Minden olyan megváltáshoz – boldoguláshoz vezető tártgyi, vagy személyi megvalósulás amelynek az ember életében meg kell jelennie a rendeltetése beteljesítése érdekében, vagyis az isteni igazság szellemében, már megvalósult tény az Isteni Elmében, ahonnan tudatosan kiszabadítható az embernek a személyes felismerése és az ő, arra vonatkozó határozottan kimondott igéje által. Persze, ennek az első feltétele, hogy a családanyák oldják fel a karmájukat maradéktalanul. Mert az apák hiába mind szabadítják fel az elérendő megvalósításaiknak a szellemi modelljét az Isteni Elméből, hogyha a náluk erősebb mágikus képességekkel bíró, de az önkéntelen negatív képzeleti tevékenységgel, illetve Isten – és megváltás-ellenes kedéllyel, a folytonos rossz kedvvel rendelkező feleségeik azt vissza nyomják. Ezért a legfontosabb dolog az, hogy mindig csak a személyes Megváltódási sorsprogramunknak és az Isteni Logikának (Eszmének, a szent lélek szellemi erejének) megfelelő vágyaink tárgyi megvalósulását kérjük, a lehetőleg minél higgadtabb állapotban, de határozottan kimondott szavainkkal. Ugyanis, megfelelő szellemi értéktudat és helyzet-ítélői képesség hiányában, többnyire, még nagyobb szűkséget és általában is: sors-nehézségeket, inkább nyomorúságot, szerencsétlenséget és fölösleges nehézségeket idézünk be magunknak az ellenőrizetlen és korrupt sóvárgásaink, a zavaros képzeletünk és a tudatosság nélküli, önkéntelen kaotikus cselekvési késztetéseinknek a zavaros befolyása miatt. Ezért nagyon fontos, hogy az igénylések megfogalmazása eszmeileg kövesse az előbbi fejezetekben megadott modelleket. Amennyiben valaki otthont, házat, barátokat, családot, munkahelyet, élettársat vagy más pozitív megvalósulást (Pl. egyszerűen csak a boldogság elérését, a teljes megváltást!) igényel, mindig a megfelelő Isteni Választást kérje elsősorban:
"Törvényes Szellemi (Isteni) Öntudatom! Az általad létrehozott és az én-tudatom által, azon keresztül is, érvényesülő egyetemes törvények alapján, valamint a horoszkópomból kiolvasható, személyes, rendeltetés-beteljesítési programom alapján, nyisd meg az utat a legjobb hívatás-gyakorlási lehetőségeket biztosító, pozitív információ-áramlási körülmények kibontakozása és megvalósulása előtt, valamint a személyi és az emberi rendeltetésem beteljesítését szolgáló anyagi javak, és társadalmi viszonyrendszerek létrejövése előtt.”
”Nyisd meg az égi járatok útját az Egyetemes Megváltási Tervnek megfelelő személyi kibontakozásom, az egyéni programomnak megfelelő szellemi megvalósításaim irányába. Nyisd meg a sorsomban rejlő összes lehetőséget, valamint az azoknak megfelelő égi és anyagi járatot és kaput e megvalósításokat biztosító anyagi eszközök és társadalmi körülmények feltétlen megjelenése előtt.” Köszönöm, és hálát adok hogy mindez most megnyilvánul az én életemben az Isteni akarat által, az egyetemes tőrvények szerint." - A kérésnek az utolsó része, a teljesítést előzetesen elismerő és megköszönő része a legfontosabb! Amennyiben nem mondatik ki az atya akarata, vagyis az egyetemes törvények megnevezése vagyis, amennyiben nem kapcsoljuk rá tudatosan a tudattalan képzeletünket az egyetemes törvények szellemére, balesetek is történhetnek.

Például az egyik mágus-tanítvány kért ugyan l OOO dollárt, de azt kártérítésként kapta meg polgári bíráskodás után, mivel a lányát káromolták és személyi becsületében sértegették. Így hát nem az igazság szelleme szerint kapta meg a megfelelő összeget. Igazából így kellett volna fogalmaznia a kérését: „Határtalan Isteni Szellem, köszönöm, hogy a szükséges 1OOO dollár, amely nekem jár az Isteni Jog alapján, szabad és hozzáférhető és ki van rendelve számomra és a te kegyelmed által és köszönöm azt, hogy ezt a pénz összeget én hamarosan megkapom egy általad kiválasztott megnyilvánulás formájában."
Nagyon sokszor előfordul, hogy egy ember sokkal több bőséget szabadít ki a kollektív tudattalan energia-forrásából az ő misztikus felismerése és igénye által, mint amire képesnek hiszi magát, mivel a mindennapokban lezárja elméje megvalósító erejét a tudattalanjában szorongó, tévhitek- korlátozó gondolatképeivel. Fel kell duzzasztanod a céltudatos képzet-rendszeredet ahhoz, hogy a megváltásod logikája szerint az, Isteni teremtő szükségek által, megkaphasd mindazt, amit tudatosan igényelsz. Egyesek a legtöbbszőr pontosan az igényléseiken keresztül korlátozzák saját tudatalattijuk teremtő erejét: egy egyetemista 6OO dollárt igényelt egy bizonyos dátumra, amit meg is kapott ugyan, de később meghallotta, hogy eredetileg 1OOO dollárt akartak neki adni, amit később lecsökkentettek. A bőség tulajdonképpen az emberben rejlő teremtői képességnek, a teremtő képzeletnek, a pozitív lét-tudatnak a terméke.
Egy francia legenda a következőképpen írja le ezt: Egy egyszerű ember gyalogolt egy vidéki úton, amikor utolérte őt egy lovag, aki megállította és a következőképpen szólt hozzá: " Jóember látom rajtad, hogy szegény vagy, fogadd el tőlem ezt az aranyrudat, add el a vásárban és gazdag leszel egész életedben." Emberünk megörvendett nagyon az aranynak. Ettől kezdve megjött az életkedve és teljesen másképp kezdett viselkedni mint azelőtt. Így, ebben a boldog lelki állapotában, még mielőtt az aranyrudat eladta volna, jól jövedelmező munkalehetőséghez jutott, a családi házát is kijavította és teljes mértékben rendbe hozta. Ennek következtében gazdagabb emberek is kezdtek barátkozni és üzleteket kötni vele. Mivel az anyagi gyarapodás következtében, több tennivalója lett mint azelőtt, egyre halogatta az arany eladásának az időpontját mindaddig, amíg akkorára nem gyarapodott a vagyona, hogy már nem látta többé szükségesnek az aranyrúd eladását. Több év múlva, amikor már nagyon meggazdagodott, ő is találkozott egy szegény emberrel akin megesett a szíve és így szólította meg: "Jóember látom rajtad, hogy szegény vagy mint én voltam valamikor, hát vedd el tőlem ezt az aranyrudat és add el, meglátod egész életedre gazdag leszel. Ez a szegény viszont azonnal el akarta adni az aranyrudat és kiderült, hogy nem arany, hanem csak utánzat. Láthatjuk tehát, hogy nem az arany a fontos, hanem az, az arany öntudat, amit magunkban hordozunk. Minden ember hordoz magában egy aranyrudat, amely nem más mint az ő arany öntudata, vagyis az a belső gazdagsága, amely a külső életében is boldogságot teremt. Amikor kérését formázza az ember, a kérés végével kell kezdenie, vagyis azzal, hogy előre kijelenti azt, hogy megkapta, azt amit igényel. "Mielőtt hívnál engem, Én már válaszoltam." A sorozatos és folyamatos igenlések és pozitív állítások állandósítják a pozitív hitet a teremtő erőket tartalmazó tudattalanban. Amennyiben tökéletes hitünk lenne, nem kellene csak egyszer kimondani egy állítást. Nem kell semmit sem bizonygatni, sem forrón esdekelni, hanem nyugodtan és ismételten meg kell köszönni, hogy megkaptuk azt amit kértünk. !!! "A sivatag örvendeni fog és megtelik rózsákkal." Ez az öröm, amelyet már akkor kinyilvánítunk, amikor a fizikai szemünkkel még csak a sivatagot látjuk, ez nyitja meg az utat a megvalósulások előtt.
Az Úr (a Tőrvény) idézése – tehát az imádság, csakis határozott kérvény, vagyis nyugodt, de határozott állítás formájában érvényesülhet. A személynek be kell hangolnia – sőt: ha ez szükséges, akkor valósággal fel kell srófolnia! - magát, minél optimistább – pozitívabb, tehát derűsebb, bizakodóbb lelki és szellemi állapotba és hosszasan ki kell tartania magát ebben a termékyen, áldást és egészségest hozó szellemi állapotban. A "Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" imádság dicsőítéssel zárul, miszerint "Mert tied az ország a hatalom és a dicsőség örökkön örökké ámen." "Ami az én kezem munkáját illeti, mindig te parancsolj nekem." Láthatjuk, hogy az ima egyben dicsőítés, parancsszó, kérvény és köszönet is. Az ember dolga az, hogy igényeljen tudatosan, a saját tudattalan – isteni Énjétől, a felettes Énjében elhelyezett mágikus erejű Isteni képzeletétől az ő megváltódási sorsprogram alapján, mert "Az Úr számára minden dolog lehetséges." Ez így kimondva, nagyon is könnyűnek tűnik, de nagyon nehéznek bizonyul, amikor egy konkrét problémára kell alkalmazni:

Egy misztikus intuícióval rendelkező hölgynek egy nagyobb összegre volt szüksége egy bizonyos határidőn belül. Ő tudatában volt annak, hogy valami mágikus dolgot kell tennie, ahhoz, hogy elindítsa a megvalósulást a saját tudattalanjában (mivel a realizálás megnyilvánulást jelent) és isteni eligazítást kért erre vonatkozóan. Egy bazárban sétált amikor egy gyönyörűen zománcolt rózsát pillantott meg egy papírvágó kés nyelén és minden racionális megfontolás nélkül az jutott eszébe, hogy nincs egy jó papírvágó kése, amely a pénzutalványok borítékjainak a felvágására alkalmas lenne. A gondolat és az ötlet erős ütésként dobbant a szívébe amikor a megvalósítás, végül látomásban tündöklő felismeréssé vált, amelyről a racionális esze azt mondta neki, hogy nagyzolás. Ő viszont megvásárolta a gyönyörű markolatú papírvágó kést. Amikor a kés markolatát a kezében érezte, tovább bomlott a látomása és máris látta önmagát, amint egy nagy összeget tartalmazó pénzutalvány borítékját vágja fel az újan vásárolt késével. A látomás valósággá vált egy pár héttel a késvásárlás után. A késmarkolatára festett gyönyörű rózsa tehát a nő mágikus hitét aktiváló eszköznek bizonyult.
Nagyon sok történetet tudunk a hit által befolyásolt tudattalanunk teremtő hatalmáról, pl. A Titok című filmben is bemutatva.
Amikor egy személy egy megvalósítási eljárásba belekezd, nem kell soha visszafordulnia (meghőkölnie). "Nem lehet, hogy az olyan ember, akinek a hite meginog, valamit is kaphasson az Úrtól." Egy színes bőrű hallgató a következő állítást mondta el nekünk: - Amikor én az Atyától kérek valamit is, nyugodtan leülök és a következőt mondom: " Atyám, nem akarok kevesebbet kapni mint amit kértem, hanem még annál is többet." Ezért az ember nem kell semmiféle kompromisszumot kössön ahhoz, hogy mindent, ami kell megkaphasson. A legtöbb esetben ez bizonyul a legnehezebb fázisnak egy megvalósítás folyamatában. Az a gondolat kísérti az embert ugyanis, hogy megforduljon és hogy kompromisszumot kössön. "Ő kiszolgálja azt, aki kitart és bizakodva várakozik." A megvalósulás a legtöbb esetben az utolsó előtti másodpercben érkezik, mivel az ember csak késve és ritkán engedi szabadon megnyilvánulni a benne levő Teremtő erőket, ritkán hagyja abba a spekulatív és korlátozó gondolatképek gyártását és forgatását, és emiatt az isteni szellemnek csak kevés lehetőséget hagy a megvalósításra. Az ember nehezteléssel kevert, szomorú vágyaira szomorú válaszok érkeznek és a türelmetlen vágyakozásaira nagyon későn érkezik válasz és sokszor igen nagy brutalitással.
Egy asszony azt kérdezte A Mestertől, hogy ő miért tőri össze az utjába kerülő üvegeket? Amint utólag kiderült, a nő korábban igen gyakran mondogatta magában, de még a baráti előtt is hangoztatta azt, hogy mindenáron és minél hamarabb meg akar szabadulni a lakásában állandóan felhalmozódó üvegektől. Így hát az ő türelmetlen vágyakozása ilyen brutálisan teljesedett be és így valósult meg.
A racionális eszünk által provokált kételkedő, tehát két fajta magatartásforma vezet veszteségekhez: a lekicsinylés, vagy a veszteségtől való félelem, amely a veszteség gondolat-képeket valósággal belevési a tudattalanba és ez utólag csakugyan létrehozza a konkrét veszteséget. Ehelyett ajánlatos az Úr hatóerejére (A Szent Szellem erejére – vagyis, a megváltás tőrvénye érvényesülésére) bízni a megoldhatatlannak látszó nehéz feladatot, amit nem tudunk megoldani, Valamint a Krisztusra rábízni a feltornyosuló gátak elhárítását, még mielőtt a veszteség (negatív) hit-formája a tudatunkba, és általa a tudattalanunkba beágyazódna. És ezután szeretettel és megbékélten bíznunk kell a dolgok elrendeződésében, mert: „A Fiú szereti az atyát és az atya is szereti a fiút és mindent megad ami a fiú számára szükséges.”

Bármilyen, véletlenül a képzeletünkbe (tudattalanunkba) becsúszó mentális tagadást, ELÍTÉLÉST vagy ELLENÁLLÁST, negatív szuggesztiót (pl. rádióhír hallatára, tévé nézés, vagy újság olvasás hatására, vagy metafizikailag kevésbé felkészült, de erős és befolyásos egyéniséggel való beszélgetés közben és azt követően) azonnal több pozitív állítás kell hogy kövessen. Vagyis, azonnal tudatosítanunk kell, és néven kell neveznünk azokat a „nem tudom”, „nem vagyok képes” , „nekem ez soha sem sikerül”, „számomra ez lehetetlen” jellegű negatív szuggesztiókat, amelyekkel önkéntelenül is korlátozzuk önkiteljesítésünk, testi-lelki-szellemi egészségünk, az anyagi-szellemi bőség megvalósulását az életünkben.
Környezetünk (főként a hozzánk érzelmileg közel álló családtagok, barátok, ismerősök) negatív hitének (mentalitásának) valamint a neveltetésünk és materialista tanulmányaink – iskolázásunk során, a tudattalanunkba (képzeletünkbe) bevésődött negatív gondolati-érzelmi sémáknak, késztetéseknek, szokásoknak következtében olyan személyeket, eseményeket, helyzeteket vonzunk magunkhoz, vagy olyan hatósági hívásoknak – idézéseknek kell eleget tennünk a Mágia és a Rezonancia törvénye alapján, amelyek aztán csak tovább erősítik a kudarcba, veszteségbe, sikertelenségbe, nyomorúságba és szenvedésbe vetett negatív hitünket. Az Abszolút elmében nem létezik idő és tér, ezért a nyugodt – vidámsággal kimondott és ezért oda bejutni képes ősidea, tehát az elménkben felismert, megfogant és kimondott teremtő ige is, eléri a célját, mihelyt innen fennebb jut, és nem veszhet el a semmiben.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi a különbség a képlátás és a képalkotás között? A képlátás egy spirituális jelenség, egy olyan következmény, amelyet az intuíció kép megragadási, vagy a tudattalan képalkotási képességének az eredményeként jön létre. Miközben a képalkotás egy olyan mentális teremtési folyamat amelyet a tudatos ész és a céltudatos akarat, az egyetemes Én-tudatunkkal együttműködve irányít. Az embernek valósággal be kell idomítania saját eszét ahhoz, hogy befogadja az intuíció inspirációs szikráját és arra, hogy mindig csak pozitív, építő jellegű megváltódási sorsprogramok gondolat-képeivel dolgozzon, tökéletes (józan, illetve határozottan körvonalazott és nem alaktalan, homályos és bizonytalan) utasítások formájában. Amikor egy ember azt tudja mondani hogy: „Mindazt megidézem, amit a bennem levő és az általam megnyilvánuló Teremtő, az én határozott kérésemre, számomra létrehozni akar”, akkor az ő hamis és korrupt vágyai eltűnnek a tudatából és újabb berajzolni és befesteni való fehér lapokat kap a nagy építőművésztől, az ő személyében lakozó Úrtól, az isteni én-tudatától. Vagyis nem sóvárogni, reménykedni kell tudattalanul, szorongva és kételkedve, és semmiképpen nem neheztelni, vagy haragudni, amiért egy károsnak látszó esemény megtörtént, hanem határozottan kérni. A teremtői képességünk, szabad akaratunk felelősségteljes és egyértelmű felvállalásával kell hinni a határozott céloknak a mindenkor és mindenki előtt felvállalt megvalósulásában és nem a bátortalan vágyaink, a rejtett és zavaros sóvárgásaink és a félelmeink megvalósulásában.
Teljes hittel kell kérni és előre meg kell köszönni azt, hogy a Megváltói TERVVEL ÖSSZHANGBAN ÁLLÓ (az egyetemes megváltást, a harmóniát és egységet szolgáló) TEREMTŐ KÉPZETEINK, TERVEINK, ITT ÉS MOST, AZ ISTENI IDŐZÍTÉS PILLANATÁBAN A LEGTÖKÉLETESEBB FORMÁBAN MEGVALÓSULNAK.

Minden ember személyéhez rendelt Isteni Terve jóval meghaladja az ő racionális esze, a korlátozott intellektuális képességei határait és nem tartalmaz mást, mint az ő boldogulására – megváltására vonatkozó spirituális képzeteit. De az ember, a természeti megnyilvánulásokat észlelő racionális észlelésének a szűklátókörében, annak a közvetlen hatására, a történelem folyamán egy primitív bungalót épített mindezekből az életképzeletében, amikor spirituális palotákat: erős és színpompás életkört: egészséges testet és ennek segítségével határokat nem ismerő teremtői szellemet kellett volna építenie. Így adta el Az Ember (Adam Kadmon - Isten Első Gondolata) Ádámként az első szülötti jogát, vagyis az isteni teremtő képességét, és így korrumpálta az első szülötti imaginációját, egy tál lencséért: egy hamari elégtételt és megnyugvást okozó, de szintén hamar elfogyó azonnali haszonért, amit a szűklátókörű, kicsinyes eszével sebtében mindig összekapargathat magának.
Amennyiben a racionális eszünkön és anyagi tevékenységen keresztül, vagyis a szűk látókörű, spekuláló képességünk által, akarunk (és így természetesen, illetve "természet - ellenesen": erőszakosan) valamit létrehozni, tulajdonképpen hátráltatjuk - és leblokkoljuk - a spirituális teremtőerőnk kibontakozását és azoknak a természetes megvalósulási lehetőségeit. Ezért jobban teszi az ember, ha csupán az intuíciója alapján és isteni útmutatások alapján cselekszik mentális szinten és a racionális gondolkozását, az IQ- val mért eszét, csupán a természeti objektumokkal, tárgyakkal való technikai műveletekre és fogalmi műveletekre, valamint a természetben, illetve a tárgyak közötti eligazodásra használja.
Az embernek el kell érnie oda, ahová Jézus eljutott, vagyis oda, hogy minden kiejtett szavát egy egészséges materializációs megvalósulás kövesse. Természetesen ide egyetemes felelősségtudatra kell szert tenni az általános emberi rendeltetés szellemi erejében vetett hitünk segítségével, valamint az asztrológiai sorsképletéből kiolvasható egyéni (individuális) életfeladatai beváltása segítségével, azok beváltása által... Az aratásra érett mezőknek azonnal meg kell nyilvánulniuk minden életképzeletét a sorsfeladatai beváltása által megtisztított életképzelettel rendelkező ember akaratára, ahogyan Jézusnak minden kinyilatkoztatott szava azonnal megfogant és megnyilvánult a fizikai és a pszichikai valóságban. Ő tanította: "Bármit kértek az én Atyámtól az én nevemben (Vagyis: az egyetemes léttudattal közvetlen kapcsolatban álló személyi tudat által), néktek megadatik." De nem a Názáreti Jézus fizikai személye nevében, hanem az Egyetemes, isteni Én-tudat nevében adatik meg, ami mindenki számára személyesen átélhető és érvényes valóság. Jézusnak sikerült annyira eggyé változtatnia a személyes akaratát az Isteni Felelősségtudattal és a személyes éberségét az isteni éberséggel azonosítani, hogy a földi éltben a teremtés főhatalma: a Krisztus az ő birtokába került.
Ezért az Ő szavának az ereje, tanításainak a teljes megértése beemeli az evangélium szövegeit metafizikailag tanulmányozó személyt a negyedik dimenzióba, ahol az már felszabadul minden asztrális befolyás alól, vagyis minden harag, félelem, szomorúság, szorongás, gyűlölet és más korlátozó érzés és negatív gondolat-kép hatása alól és " abszolúttá és feltétel nélkülivé" válik az ember személye, pontosan úgy ahogy az ember Isteni (törvényes) öntudatának alárendelt teremtő képessége, feltétel nélküli és abszolút.
A Krisztusi (a Kybalioni) főhatalmat mindenki megszerezheti, aki a karmája oldását tűzte ki élet-célul és ettól a céltól nem hagyja magát eltántorítani semmilyen negatív életesemény, vagy hátráltató sorshelyzet által. Aki tehát ugyanazt teszi, mint amit mond és gondol, tehát nem hagyja magát korrumpálni, és ezt a végleges megtisztuláshoz vezető célt, soha, semmilyen körülmények között nem árulja el és nem hasonlik meg, nem csak mások előtt, de még önmagában sem. Aki tehát az egyetemes tőrvények szerint él, és gondolataival, szavaival, képzeletével, valamint ösztönös vágyaival vagy tetteivel nem tévelyeg és nem rombol (Pl. nem vágja ki az erdőket fölöslegesen, nem részegeskedik és nem táplálkozik legyilkolt állatok húsával! Az utóbbit még akkor sem teszi, ha nagyon éhes…). A Krisztust megtestesítő Jézus, emberi személy volt, aki a személyében az egyetemes öntudat (Isteni én-tudat) princípiumát is megtestesítette, annak érdekében, hogy fel tudja mutatni azt, hogy minden emberi személyben létező krisztusi princípium az embernek a személyes megváltási és megszabadulási lehetősége. Az emberben levő Krisztus, illetve a Krisztusi öntudat, amelyben az ember létezik, nem más mint, az ő, minden dimenzióban egyszerre és egyaránt jelen levő lénye, amellyel kapcsolatba lépve, és e kapcsolatot fenntartva, az egyetemes szereteten keresztül eljuthat a teljes teremtői azonosság-tudathoz, illetve a Teremtővel való teljes egybe-kapcsoltsági állapothoz.
Ez, az emberi személyben rejlő, azt vezetni képes abszolút idea-tudat az, amely nem engedi a személynek, hogy bódulni, vagy kábulni vágyjon, tehát nem engedi, hogy feladja az igazság-tudatát. Ezért ez a személy már soha nem hagyja magát korrumpálni, vagyis, nem hasonlik meg sem önmagával, sem a külvilággal soha, semmi áron, még az éhezés vagy a szenvedés árán sem, de még a szexuális kielégületlenség árán sem, és ezért nem is botlik meg soha. Ez a személy, már nem engedi meg magának a gyávaságot, a félelmet, a szorongást, a neheztelést, a haragot, a neheztelést, vagy a mérget, és nem az öncélú bántást, az ostoba sértődést, vagy a bántódást és semmiképpen nem a bosszú-vágyat betegséget és a szűkösséget. Az a mélységeinkben és magasságainkban lakozó örök-lény tehát, aki mindannyiunknak a lényege, nincs amitől féljen mert öröktől fogva létezik, nem született soha és nem is hal meg soha. „Mielőtt Ábrahám volt, én vagyok.” - Mielőtt a Lilith, a Lucifer és Ádám lett volna Én, az abszolút Szeretet-fény öröktől fogva van. A Vagyok örökké van. Ez a felismerési lehetőség minden emberben állandóan jelen van, mint feltámadás és földi bekapcsolódási képesség az örök életbe. "Senki, aki az Atyától jön, nem kerüli el a Fiút." Vagyis a természeti ember határállapotába került lények a bennük levő Krisztuson (Nem a Názáreti Jézus személyén, hanem az ő általa is elért azonosulási állapoton) keresztül vehetik fel közvetlenül a kapcsolatot az Anya - Atyával, az Egyetemes Lét ősforrásával.
Az Isten a különböző Teremtési állapotoknak megfelelő sajátos vibrációs színezetek (az asztrológiában a bolygók által képviselt ősprincípiumok) szerint nyilvánul meg, de Jézus óta, az első megnyilvánulás, Isten első Ideája már nem az ember, nem az Ádám Kadmon, hanem az előrelépést és a tudatos újra teremtődést biztosító Krisztus. Ez magába foglalja az első ősideát, a kilépést az abszolút létből, de a visszalépést is (Atya - Anyába való behatolást, az abszolút átalakulás lehetőségét) és a teremtésben szerzett élményekkel és tapasztalatokkal az abszolút állapot átélése közben az újabb valóság-teremtői hatalmat is gyakorolja. („Én vagyok az Alfa és az Omega”).
Számunkra a Szent Szellem nem más mint az emberi (természeti) öntudatunkon keresztül a Fényt és Szeretetet, a kölcsönös együtthatás által állandóan kiegyenlítő és egybe ötvöző Isteni Én-tudat. A Fényt Szeretettel átmelegítő és a Szeretetet Fénnyel átvilágító és e kölcsönös áthatolásban önmagát általunk mindig újjá szülő Isten. Ezért az Ember minden nap és minden megnyilvánulásában maga az Atya, az Anya és a Szent Szellem egyben, ha tud róla ha nem. Ehhez a valósághoz, ehhez a kikerülhetetlen tényhez kell igazítanunk és alkalmaznunk a személyes gondolkozásunkat, a spirituális átéléseinket (Pl. meditációban)! A fizikai lét határhelyzetében ugyanis csak egyetlen egészség-megtartó és boldogság-elérő lehetősége van az érett, felnőtt, éberségét visszaszerezni akaró embernek: gondolatait, érzelmeit, cselekvéseit összhangba hozni az egyetemes kiegyenlítődés, a Fény és a Szeretet kölcsönös áthatolásának egyetemes folyamatával, és teljes hittel, bizalommal kérni az egyetemes rend és harmónia megvalósulását szolgáló anyagi eszközök, szellemi lehetőségek és a baráti kapcsolatok megnyilvánulását az életében.
Az ilyenképpen átalakított gondolkozás hozza létre bennünk az igazi intuíciót. A pozitívan gondolkozó személy tehát, egy olyan művészt, amely alig várja, hogy csakis az Isteni alkotásnak megfelelő Képeket hozzon létre a gondolataiban. Ő csakis azokat a képi gondolatokat festi meg, amelyek jól meghatározott erőkisugárzást hoznak létre benne, azzal a tökéletes biztonságérzettel, ami szerint nem létezik semmiféle másodlagos isteni erő, amely az ő krisztusi kapcsolatát megzavarná és amely belső kapcsolat biztos és igaz következménye az élete minden percében megnyilvánul azért, hogy az ő tudatosan alkotott gondolatai, konkrét megvalósulássá váljanak. Az Isteni (kiegyenlített) gondolat-képeinek a mágikus erejének köszönhetően, az ember számára minden erő és hatalom megadatott, hogy az égi valóságot a földre lehozza (az isteni képzeteket, a tökéletes modelleket a természetben létrehozza) és tulajdonképpen ennek a képességnek a gyakorlása is az ember életének az egyik értelme és célja („Amiként a mennyben, azonképpen itt a földön is.”) Ennek a teremtő játszmának a szabályai: A kétség-mentes és félelemmentes HIT, A Bátran Felvállalt gyakorlati életfeladatok teljesítése, Az Ellenállások (elhárítási , kikerülési vágyak) nélküli személyi Alapállás, és a jó kedvben és a nyugalomban lakozó teljes SZERETET.
Legyen meg, hogy minden személy, akihez ez az információ eljut, határozottan és végleg szabaduljon fel („most és mindörökké”) azok a negatív gondolatképek és romboló ősképzetek alól, amelyek különböző életszakaszaiban mindmostanig fogva tartották, ott állván közötte és a Teremtő Énje között, bármilyen nehéz élethelyzetbe is hozná még esetleg a karmája. És legyen, hogy megismerje minél hamarabb azt a személyes igazságot, amely szabaddá teszi őt tökéletesen. Szabaddá, hogy beteljesíthesse a saját küldetését, hogy kinyilváníthassa az ő személye és élet-programja megváltódási sorsprogramját teljes egészében: Egészség, bőség, szeretet, és az isten személyi önkifejezés formájában. Vagyis hogy teljes(4) egészen (3) átalakuljon, hogy léte törvényessé (7) váljon, hogy KRISZTUSSÁ (10) legyen az ő SZEMÉLYI LÉTTUDATA Teljes Kiteljesedése által.

„Élek, de már nem én, hanem a bennem levő Krisztus.”

"A bennem és általam megnyilvánuló Világteremtő Őserő az én biztos vagyonom és ebből a forrásból rengeteg bőség és lehetőség áramlik hozzám az isteni szeretet és tőrvényesség útján, amit állandóan és előre megköszönök.”

"Ahogy egy vagyok az Istennel, ugyanúgy egy vagyok a teremtési - kibontakozási, a megismerési és a kiegyenlítődési lehetőségeimmel. Ezért ellenállhatatlanul magamhoz vonzóm azokat az anyagi javakat és eszközöket, amelyek e kiteljesedési lehetőségeknek a földi hordozói és feltételei.”

„Egész lényemben a teremtő isteni Ige megtestesülése vagyok. Ezért magamhoz vonzom mindazt a bőséget, harmóniát és egészséget adó anyagi eszközt és szellemi híradó lehetőséget, amely a bennem és általam Táguló Teremtés dicsőségét szolgálja."

„A Fény és a Szeretet kiegyenlítődésén munkálkodom minden tettemben, szavamban és gondolatomban. Ezért engem megillet mindaz a kiteljesedési lehetőséget jelentő anyagi eszköz és emberi kapcsolat(!), amely összhangban áll ezzel az isteni tervvel.”

„A bennem levő Isten az ajándékozó és Ő az ajándék is (Ő az Atya és a Fiú egyben).
Az ajándékozó nem különül el az ajándéktól és így én sem különülök el a teremtői képességemtől és sorsomtól."

„Egész lényemet, minden vágyamat, érzésemet, gondolatomat összehangolom a bennem levő teremtő isteni céllal és hivatásom e kapcsolat erősítése. Isteni jogom mindaz a bőség, harmónia és egészség, amely isteni önvalóm tökéletességét tükrözi

"Az Isteni Szeretet elönti a tudatomat fény-rezgésekkel, sejtjeimet egészség- erővel. Ez által a testem minden egyes sejtje és a környezetem minden atomja Krisztusi fénnyel és szeretettel telítődik."

"Az én szemeim és az én tudatom az Isten szemei, az én tudatom az Isten tudata és ezért én az Isteni szellem tudatával élek. Ezért tisztán látom a kinyí1t utat. Nem áll utamban egyetlen zavaró akadály sem. Tisztán látom a halhatatlanságba nyíló utamon az általam megnyilvánult Isteni Terv megvalósulását."

„Nem félek semmitől, mert tudom, hogy belőlem jön és én vagyok az amit képzelek. Ezért lehetőségeim mindig az éberségem függvénye és a szabadságom az önfegyelmem kifejeződése.”

„Nem félek a kényelmetlen és a tőlem különösebb erőfeszítést, fegyelmet és figyelmet igénylő helyzetektől, mert tudom, hogy ezek a Polaritás törvényének a megtestesülései és így az én sorsom jobbra fordításának a kiinduló pontjai, hogy ezek az egészségemet állandósító és a boldogságomat megalapozó helytetei.”

„Nem félek a kudarctól, mert minden tévedésem közelebb visz az isteni megismeréshez. Beismert és belátott vétkeim feltárják előttem isteni önvalóm megvalósulásának útját.”

"A szellem érzékenységét hordom magamban és éberen figyelek az isteni jelzésekre, a figyelmeztetésekre és mindig megértem és fegyelemmel el fogadom a szimbolikus útbaigazításokat."

"Az én füleim az Isten hallószervei. Én a szellem füleivel hallok. Nem fejtek ki szellemi ellenállást és azt akarom hogy vezetve lehessek az isteni törvények által. Örömmel hallgatom a és követem a határtalan és feltétel nélküli boldogságról szóló híreket."

"Szabadságot adó hivatással bírok, amelyet mindig az Isteni Igazság jelöl ki számomra. Tökéletes fizetségért teljesítem földi küldetésemet, a Fény és a Szeretet áramoltatást."

„A bennem élő isteni Szeretet a legerősebb alkímiai oldószer és felold minden olyan szubsztancia-képet ami nem az élettervemből való és ami nem az élettervemből ered. "

„Az Isteni Szeretet most örökre felmorzsol és az Isteni Világosság átvilágítva örökre kiéget minden hibás eszmét, minden hibás képzetet az én eszemből, az én lelkemből, a tudattalanomban létező képekből és ösztönökből, a testemből és az én életvitelemből.”

"Minden olyan terv, amit nem az én Atyám tervezett számomra, bomoljon fel és tűnjön el a sorsomból örökre, és csakis az Én Isteni küldetésem valósuljon meg az életemben.

„Számomra csak az valóságos, ami az Istennek reális, mert Én az Isteni céllal Egy vagyok.”

" Teljesen körülírva és jól meghatározva átadok minden nehézséget a bennem levő Krisztusnak és Én tovább haladok a megváltás útján, éberen és szabadon. Ámen"

Lásd a részletes kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:

www.aldottelet.com
www.kozmaszilarad.com
www.asztrologosz.hu
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.