A Lilith – inverzió mint sors-titok és a keresztény beavatás megváltó (mágikus!) misztériuma I. rész

Kozma Szilárd asztrológus:

A Lilith – inverzió mint sors-titok és a keresztény beavatás megváltó (mágikus!) misztériuma

I rész:
a) A Lilith jelenség ismertetése
b) A keresztény alapállás felvétele, mint a tényleges boldogság megszerzésének az egyedüli lehetősége.

A meg nem nyilvánult abszolút létnek a megnyilvánulásából - kiáramlásából - eredő Lilith-zavarnak az emberi lét szintjén is megjelenő leképeződése nem más, mint az, a mindenkiben létező, mindig valami másra, tehát mindig az adottól eltérő állapotra, élményre és helyzetre való vágyakozás is. De a mágikus erejű és ezért sorsteremtő tudattalan képzeletvilágunkban létezik egy ennél sokkal veszélyesebb „Lilith-zavar” is, az un. Lilith-inverzió, aminek három, vagy négy, és egyes esetekben akár öt, az asztrológusi megnevezésben, un. „konstelláció” szerinti, határozott és konkrét karaktere is van. Egyéni jellegzetessége, színezete. (A konstelláció fogalom alatt tehát, metafizikailag nem csillagképeket értünk, hanem az un. „Isteni kauzális idearendszerben” létező, egymással organikus együttműködési kapcsolatban levő és egymással mindig – tehát folyamatosan - kiegyenlítődő, jellegzetes spirituális – információs erőtereket.) Nem kell elfelejtenünk tehát, hogy őseredetileg, a Lilith a másállapotra, más helyzetre, az új és más élményre való örök és öncélú általánosan emberi sóvár szomjazás. A Lilit tehát az első és soha el nem múló vágy, az első csillapíthatatlan abszolút kívánság olyan élményre és tapasztalatra, ami nem adott. A Lilith tehát eredetileg az Abszolútumban állandóan jelenlevő, soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre - élményekre való sóvárgás, mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes őssóvárgás, vagyis, végső soron, a Lilith egy negatív (mivel, hogy abszolút állapotot elhagyni vágyó) teremtői őserő.
Az első Ős-Lilith jelenség miatt kénytelen tehát az Abszolútum magában - magából létrehozni és vibráció-csökkenéssel kiáramoltatni a mágikus – teremtő erejű teremtő ősképzeletet, illetve a teremtő ősképzelet által létrehozott mágikus idea-rendszereket és ezáltal dinamikussá: Teremtővé válik. Az első dinamikus mozzanat az Ős- Lilith sóvárgásnak az elfojtása, vagyis a másságra való sóvárgás visszaszorítása, ami viszont kudarcba fullad, mivel a Lilith abszolút belső erő, tehát a lényege szerint abszolút. Az ELFOJTÁS, A MEGSZÜNTETÉSRE VALÓ TÖREKVÉS eredménye tehát nem csak, hogy kudarc, hanem az abszolút (Isteni) haragot is kiváltja. Erről, a teremtés legalján levő, a teremtés előtti létállapotról, amely egyes, az árnyék-énjük (a karmikus egoizmusuk) által vezérelt személyek gyakran átélnek, a keresztény misztika tud és Isten Haragja nevű állapotnak, illetve "A Lélek sötét éjszakájának” nevezi. (Keresztes Szent János, Jakob Böhme és Hamvas Béla. Lásd utóbbinak a Titkos jegyzőkönyv és Egy csepp a kárhozatból, Patmosz III, és Az ősök nagy csarnoka c. műveit.) Ennek, a MEGSZÜNTETHETETLEN(!), rettentő ősállapotoknak: a kauzális káosznak, amely terjedő, negatív őserejével veszélyezteti az abszolút létet, valamint az Abszolútumnak a saját maga (A Lilith-sóvárgása) ellen irányuló ősharagnak az ellensúlyozására és kiegyenlítése érdekében is, megszületi és így jön létre a mágikus – teremtő erejű Egyetemes Isteni Képzelet. Ez válik aztán Tudatos Teremtő Istenné, az által, hogy megértvén a Lilith belső, abszolút okát, átvilágítja önmagát és az elfojtás átváltozik abszolút Világossággá. A rettenetes harag viszont, átváltozik áldozattá: odaadássá, Szeretetté.
Így menti meg először a Létet az Abszolútum, azáltal, hogy Teremtővé: Fényt áramoltató kauzális Világossággá és Egységet őrző, egységet fenntartó Szeretetté, éber kiáradássá, odaadássá, termékeny melegséggé változik. És így, e kettősségben a teremtésben egyszerre megosztja és megsokszorozza, majd újra egyesülvén, kiegyenlíti önmagát. A teremtésben ugyanis lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek és egymás ellen irányuló abszolút (teremtőivé változtatott) erők kiegyenlítése és így, az őshagyomány által, Ős- Lilith-nek nevezett sóvárgás által megbontott egység helyreállítása.
A Lilith tehát nem a teremtés oka, mivel a teremtés oka, célja és rendeltetése a megváltás, vagyis éppen a Lilith jelenség által megzavart és megszakított abszolút egységnek a helyreállítása. A Lilith tehát nem a teremtés igazi oka, hanem a Lilith által kiprovokált őskáosznak a részbeni semlegesítése, illetve a káoszba kerülő, teremtő erejű (mágikus) abszolút ősideák egy részének a visszaszerzése és tudatos re-integrációja (megváltása) és ez által a folyamatos megváltódás megvalósítása a cél. Vagyis a rend és a nyugalom, illetve az egység helyreállítása a teremtés eredeti oka, célja és rendeltetése, de, mivel eredetileg ő, a Lilith-jelenség bontja meg az egységet, nevezhető a Lilith a megváltást szükségessé tevő, azt kiprovokáló - kiváltó ős-oknak, és így, ezáltal, ő a teremtést 'kiprovokáló", örök és változatlan negatív teremtési és megváltási ős-ok is egyben.
Végső soron, az ősi másságra való sóvárgás (Feminin), illetve a tökéletességre való törekvés (Maszkulin) jelensége, nem ad kielégítő választ arra, hogy amennyiben jól meg van magában, vagyis a maga boldogságában az Isten, miért teremtette ezt a szenvedés-teli világot? MIÉRT KÉNYSZERÜLT ERRE? - Mert rá kényszerült, mert pl. másképp miért jött volna létre belőle a káosz? A Lilithnek nem csak az első formája az, ami minket érdekel, hanem az is, amely lehetetlenné teszi, és tulajdonképpen kivédi azt, hogy az Isteni létezés szintjén bármiféle zavar is keletkezhessen. Ugyanis, az abszolút létből folyamatosan kiáramló ősideáknak az a része, amely annyira új és ismeretlen, hogy nem integrálható azonnal és zavarmentesen az Isteni létezésben, zavart és feszültséget (káoszt) keltenéne és okozna, amennyiben nem léteznének az egyetemes lét-folyamatokat szabályozó törvények, és ezek között az Isteni Zavartalanságot (A tökéletesség látszatát) biztosító, A Fokozódás és Polaritás Egyetemes Törvénye. Ez a folyamat nem más mint az Abszolútumból kiáramló, de az Istenbe integrálódni képtelen teremtő ősideák egy részének megmentése, megváltása, - megváltódása.
A magyarázat az, hogy az ősi Brahmanból (Az abszolútumból - Boldogságból) folyamatosan - tovább kiáramló teremtő ősidea-egységek némelyike, tehát közülük csak egyesek, nem tudnak beékelődni, és ezért zavart okoznának a már létező Istennek a korábban már egységbe rendeződött, organikus létében (Isten misztikus testében). Vagyis: abban az egységben, amit mi maszkulin és feminin princípiumoknak nevezünk. Vagy azokban a még szintén Isteni (alkímiai) állapotokban, amit az alkímia a négy ősi alapelemnek nevez (levegő, tűz, víz és föld). Vagy azokban az Isteni teremtő – megváltó morfogenetikus terekben, amit az asztrológia a tizenkét konstellációnak, egészen pontosan, azok spirituális tulajdonságainak (archetipusainak) feleltet meg. A kunszt tehát, hogy az Isten - Brahma, hogyan oldja meg ezt a számára részleges, de számunkra életbevágó, jelenséget? - A magyarázatot tehát megtaláljuk a Fokozás és a Polaritás törvényében, amely az egységes és organikus Isteni struktúrába beilleszkedni képtelen, de az abszolút létből keletkező és onnan folyamatosan kiáramló újabb és újabb mágikus ideákat, fel fokozza és át alakítja a saját ellentétűkké, annak érdekében, hogy ez által véglegesen képtelenekké váljanak a be illeszkedésre, tehát azért, hogy Istenbe ne kerüljön ne semmi, ami akárcsak egy keveset is, zavaró elem lehet, és zavaró helyzeteket hozhatna létre.
A Lilith tehát ki kényszeríti Istenből a megváltás folyamatának a szükségét, mivel, az Isteni zavartalanság védelmében és fenntartásában – őrzésében -, folyamatosan létrehozza, gazdagítja és növeli az Ideavilág őskáoszát. Ez a Lilith-jelenség már a Teremtő Istenben, vagyis a Tudatos Teremtő imaginációs folyamatokban megy végben, amint fentebb írtam: az Isteni Lét zavartalanságának (Hibásan megnevezve: tökéletességnek) a megtartása- és fenntartása érdekében, de a negatív eredménye és következménye, egy dimenzióval alább jelenik meg: az un. platóni Ideák Világában. Az abszolútumból ugyanis, folyamatosan és végeérhetetlenül – állandóan! – eredő, mágikus - teremtői képzetek, teremtői idea-struktúrák közül némelyek ugyanis, nem egyeznek a már korábban kiáramlott és időközben az Isteni idea-rendszernek az egymással organikus együttműködési és kiegyenlítődési viszonyban álló és ezért az. Un. Istennek a szerves létállapottá vált, egységes struktúrájával. Ezért, ezek a teremtői mágikus erővel rendelkező, de a szerves egységgé vált Isten misztikus testének az egységes tulajdonságaival nem egyező ész be ékelődni képtelen új (abszolút!) ősideák, képtelenek teljesen (tökéletesen…) beilleszkedni a korábban már organikus egységgé szervesült isteni képzelet- és intelligencia struktúrákba. Ezért, annak érdekében, hogy ezek az Istenbe-illeszkedésre, azzal szerves egységesülésre képtelen, abszolút idea-egységek ne okozhassanak még csak egy picinyke zavart sem az Isteni létben, az abszolútumban létező egyetemes (Isteni) törvények közül, a Fokozás és a Polaritás törvénye, félre ismerhetetlenné teszi őket. Teszi ezt úgy, hogy felerősíti – fel fokozza – ezeknek az abszolútumból ki áramló, új mágikus idea-egységeknek a hatóerejét és átváltoztatja őket lényegük szerint, a saját ellentétükké.
Ezáltal viszont teljesen és véglegesen lehetetlenné válik az Isten Idea Testébe való integrációjuk, és önmaguk felerősödött ellentéteként alacsonyabb (teremtésre és együttműködésre – integrációra képtelen) vibrációs állapotba kerülve, az Őskáoszba kerülnek, az Őskáoszt „gazdagítják” és növelik.
Az őskáosz létrejöttének és a káosz-csökkentés szükségének (A megváltásnak) a biztos megértése érdekében, ismételjük meg röviden a fentieket: A Lilith tehát az a számunkra negatívan ható, de az Isteni lét zavartalansága megőrzése miatt szükséges ősjelenség, amely folytonosan kiveti Istem misztikus testéből az abba beilleszkedni képtelen abszolút teremtő ősideákat. Azokat az új, abszolút teremtő ideákat, amelyek az Isteni lét egységét megbontanák. Ezeket az isteni egységet veszélyeztető, abszolút teremtői képzet- részeket a Fokozás és a polaritás egyetemes törvénye arra készteti, hogy alacsonyabb fokú rezgési állapotba kerüljenek és önmaguknak a felfokozott ellentétévé válva, kaotikus állapotba kerüljenek, káosszá változzanak. A káosz viszont egyre nagyobbá válik és ez a káosz-okozó Lilith őserő, amely az Isteni zavarhatatlanság szüksége hoz létre, nem megszüntethető, hiszen abszolút szükségszerű. De a spirituális (ideális) káosz növekvése - mivel hogy a káosz, az abszolút létből eredő, teremtő erejű, mágikus ősideákat tartalmaz - azzal fenyegeti az Isteni létet, hogy annak bizonyos részeit, ugyancsak káosszá alakítsa a hatás-visszahatás egyetemes törvénye alapján. Az Isteni létet tehát, folyamatosan az a veszély fenyegeti emiatt hogy a sóvár kábulat idea világ, ez a homályos feszültség és zűrzavar, pörgő szédület, sötét örvénylés vele együtt, „megrontsa” és elnyelje az egész egyetemes létet.
Annak érdekében tehát, hogy az Isten ebből az őskáoszból visszaszerezzen a Lilith ősjelensége által a saját ellentétükké vált és a Káoszba taszított értékes ősideákat, vibráció-csökkentéssel létre hozza az alacsonyabb szintű létállapotokat (létszférákat, un. dimenziókat) el egészen az energia-állapotig, majd az abból keletkező, un. anyagi világig, a fizikai létig. Az anyagi világ tehát nem a létezésnek a „csúcsa”, amely létre hozza a szellemi világot és az emberi intelligenciát, hanem éppen fordítva: az anyagi világ a szellemi létnek egy végső állapota – stádiuma – amelynél nem létezik alacsonyabb frekvenciájú létállapot. Az un. pokoli lét tehát nem „valahol” az anyagi világ alatt, vagy az anyagban létezik, ahogy a misztikusok és a vallások állítják, hanem jóval fölötte, éspedig éppen, az Őskáoszt képező, spirituális ideavilágban!
Az anyagi létre éppen, hogy azért van szükség, mert az anyagi állapot két igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információk rögzítésének – raktározásának -, tehát a memória tulajdonságával (képességével). Erre alapul nem csak az informatika tudománya, de maga az emberi értelem is, mivel memória nélkül, az nem is létezhetne, nem, hogy még működhessen is. Valamint: 2) Nem csak az anyagi formának, de mindenféle anyagi – fizikai jelenségnek a segítségével való konkrét és határozott információ-közlési és közvetítési lehetőségével. Az anyagnak ez a két tulajdonsága – képessége, nem található meg a többi dimenzióban, amely létállapotok úgymond képlékenyek, tehát instabilak és, ahol minden folyamatosan átváltozik és átalakul egyik állapot és jelenség a másikba. És az anyagnak ez a két szakrális tulajdonságára a Karma-oldás, illetve az Őskáoszból való mágikus teremtő – ideák egy részének a visszaszerzésére van szükség! Ez a visszaszerzési folyamat éppen, hogy az emberen keresztül és általa – tehát mi-rajtunk és általunk – történik meg és megy végbe! Mi vagyunk a megváltás szolgái, ügynökei, segédei és megtestesítői! Hogyan? Úgy, hogy Isten un. isteni magokat, vagy ismertebb misztikus – vallásos néven: isteni szikrákat, spirituális emberi struktúrákat bocsát ki magából, amelyek kinyúlván (figyelem: nem kiszakadván!) belőle és behatolnak a Káosz világába, ahol az isteni hiány-logika szerint, magukhoz vonzanak és magukba olvasztanak bizonyos kaotikus ősideákat. Majd ezek segítségével csökkentve a vibrációs állapotukat, ezek a karmával terhelt magok (magunk…), tovább nyúlnak és leereszkednek a mentális (gondolati – fogalmi - értelmi) létbe, onnan az asztrális (érzelmi) létbe és onnan az energia (éteri) létbe. Ezek az emberi kauzális strukturákat is tartalmazó isteni nyúlványok, az éteri energiákat úgy irányítják, hogy a már létező, és fogamzásgátlót nem használó, szeretkező – kiegyenlítődő emberpárok női petesejt és férfi ivarsejt párjai egységesülése által megtestesülhessenek a korábban létrejött sejtosztódás biológiai jelensége által, embernek fejlődni képes, magzatok formájában. Ezek a magzatok tehát, isteni - kauzális alapjukban és több dimenziós szellemi struktúrájuk által magukban tartalmazzák az őket létrehozó és fenntartó isteni magjuk mellett, azokat a spirituális káoszban (pokolban) magukhoz vonzott és magukba ékelt zavaros ősideákat is, amelyekkel a rezonancia törvénye alapján találkoztak a Káoszban. Ezek a Káoszban belénk ékelődött szellemi részeink képezik tehát az un. karmánkat, vagyis azokat a negatív (zavaros, egymásnak ellentmondó és egymással ellentétes) spirituális részünket (részeinket), amelyet (amelyeket) az anyagi tükröződés, tehát: szembesülés – szembesítés segítségével, illetve a gondolkozásunk: értelmünk és észlelésünk segítségével, fel kell és be kell ismernünk, majd a karmánknak megfelelő negatív tulajdonságainknak megfelelő pozitív képességek megszerzése segítségével fel kell oldanunk. Vagyis az ily módon „velünk született” negatív tulajdonságoknak a pozitív tulajdonságokká és képességekké alakítása segítségével a teljes szellemi struktúránkat is, átalakítjuk önmagunkon belül, egyre harmonikusabb, tehát kiegyenlítettebb spirituális egységekké, az Istenbe reintegrálódni képes, és az eredeti magunknál gazdagabb, mivel a káoszból magára szedett és azokat egymással kiegyenlített, egymással együttműködővé tett spirituális ideákkal kibővített, „meggazdagodott” új magokká! Ezt az istenbe reintegrálódni képes, és az átalakított ősideákkal kibővült, tehát „meggazdagodott” új szellemi állapotunkat nevezzük megváltásnak, és az így megváltott magunkat megváltott személyeknek.