Miért nagyobb a Bolond mágikus (vonzási) ereje még a Mágusnál is? (Miért nagyobb mágus a Bolond?)

Kozma Szilárd karma- és család – asztrológus:

A Boldogság elérési lehetőségéről és megfizethetetlen következményéről

Ha valaki személyes élményhez kötött fogalmat akar alkotni magának arról, hogy milyen a kizárólag és csakis a horoszkópja karmikus feltárása segítségével elérhető tényleges és tartós boldogság, tehát a huzamos és evilági (Figyelem! Nem a „túlvilági” J ) „boldogulás”, illetve arról, hogy milyen lehet az abszolút létben való állapotnak a földi életben való érzékelése, keressen egy minél csendesebb helyet magának, ahol nem csak a külső hang-hatásoktól van megvédve, hanem mindenféle világi – külső benyomástól és ingertől, és próbáljon meg meditálni.

Próbáljon meg tehát, teljesen, de teljesen ellazulva abszolút nyugodt állapotba kerülni, egy olyan helyen, ahol mindenféle más, természeti, vagy természetellenes (külső) ingerektől, bármilyen információ-behatásoktól védett helyen, ahol a lehető legkényelmesebben tud, akár ülve, akár fekve elhelyezkedni, és főként: huzamosan csendben és nyugodtan lenni! Amennyiben sikerül ilyen fizikai helyet és helyzetet találnia és ott teljesen „lecsendesednie”, majd teljesen megnyugodnia, akkor még csak olyan lelki állapotra van szüksége, amelyben ebben az idealisztikus helyzetben képes huzamosan, vagyis nagyon sokáig olyannyira nyugton és csöndben maradni, hogy még a szemeit is lehunyva „éberen aludni”. Ehhez még a fent leírt helyiségbe jutást biztosító ajtón keresztül sem ajánlott még csak távoli hangok és fények a beszüremlése sem. Amennyiben tehát a meditációhoz szükséges minden körülmény együtt van és lelkileg is elég erős ahhoz, hogy képessé tudja tenni magát a külvilágtól, a hétköznapi gondoktól és bajoktól való teljes elkülönülésre és elzárkózásra, illetve, ha sikerül a különféle életben maradási, vagy siker-aratási lehetőségekről, élvezet-szerzési lehetőségekről vagy bosszú-állási ösztönök által keltett ellenség - képzeteiről is megszabadulnia, akkor, mindezek helyébe, próbálja elgondolni és elképzelni, majd lehetőleg egyre intenzívebben átélni és átérezni azt, hogy minden külső előfeltétel nélkül - amelyeket úgy-e, a csend-szobája falain és ajtóján kívül hagyott a mobiltelefonjával együtt -, egyedül, önmagában, „csak úgy, mint a bolond”, minden előfeltétel nélkül vigyorogva, boldog lenni.
Hogy ha sokáig csak ül és ül, vagy fekszik ebben a boldog és nyugodt csendvilágban és élvezi ezt a gondolatok és külső feltételek nélküli boldogság-állapotot, amivel önmagát meg tudta egy fél órára, negyvenöt percre, vagy egy egész órára ajándékozni, azt mondhatja, hogy meditált. De ha sikerül ezt begyakorolni és egyre könnyebben és minél tovább átélni, azt fogja érzékelni egy idő után, hogy az olyan felszíni betegségei, mint a gyakori hűlések, orr- és füldugulások, a már – már megszokottá vált minden napi fejfájások, kezdenek elmúlni, könnyebbé válik a lélegzete, emésztési problémái enyhülnek és így tovább. De az igazi meditációs állapotot akkor ér el, amikor, mintha aludna, de mégis eltűnik a tudatából és a képzeletéből minden konkrétum, sőt, teljesen eltűnik az öntudata, amit egy határtalan időtlenségben való, végtelen és személytelen kiterjedésű un. módosult tudatállapot vesz át.
Persze, ez nem fog egyből menni, de egészen biztos, hogy a harmadik – negyedik. Legkésőbb hetedik nekifutásból fog sikerülni! Ha másként nem megy, akkor egész nap, vagy egész héten, ami előtt, készül erre a mesterségesen keltendő, lehetőleg minél huzamosabb ideig átélendő, módosult személytelen tudatú - boldogsági állapotnak az elérésére, gyűjtse össze az élete történéseiből, a számára legnevettetősebbnek bizonyuló, esetleg egyenesen abszurd helyzetek emlékeit. Olyan lelki állapotokat, jeleneteket, amelyekre tudatosan emlékezve, akarva – akaratlanul mosoly jelenik meg az arcán és vidám derű a lelkében. És így, ily módon ennek a derűs lelki állapotnak a tartóssá tételére törekedve, „bemelegíti” és „beviszi” magát ebbe a végül is, minden külső ok és indok nélkül is létrejövő és ugyanakkor a külső környezeti ingerektől meg nem zavarható, tehát a figyelem-elvonó külső behatásoktól és benyomásoktól elszigetelt helyzetében, huzamosan is fenntartható boldogság-állapotba, ily módon tehát magától is pozitívra módosult - bolondos boldogsági - tudatállapotba. Ezt végül is könnyű elérni, mivel egyáltalán nem áll távol az emberi természettől, a természetes viselkedéstől. Nem olyan ördöngös ez, a misztikus aurával már – már nevetségesen beterhelt meditatívan boldog állapotnak az elérése, mint amilyennek képzelik egyesek és hirdetik az annál is inkább egyesek. Egyesek, akik elképesztő pénzeket kérnek érte és e célból meditáror- instruktorok csapatát foglalkoztatva - fizetve, egész bürokráciával rendelkező „intézményi apparátusokat” működtetnek minden, a meditációs üzletben résztvevő részesülő személy nagy megelégedésére J.
- Mondom, hogy Bolonddá kell válni, sokkal olcsóbb és hasznosabb az, mint az akadémikus szamarak szerepjátszását utánzó nagyokos misztikus komolykodás.
Miután tehát, többször is sikerült önnek - önöknek ezt a boldogsági és nyugalmi állapotot éberen elérnie, egyre többet jut majd eszébe ez a „bolond boldogság”, egyre gyakrabban lesz képes nap közben is ezt a boldog állapotot „beidézni”. De tényleg: akár a munkahelyén ülve és néhány pillanatig, esetleg percig a szemét lehunyva, vagy az autóbuszon, villamoson, metrón ülve és munkába- menet, vagy munkából haza utazva, vagy éppen ezekre a közlekedési eszközökre várva, sőt, még a saját autójában a piros lámpánál várva is, sőt, még a liftben is, ez a meditáció közben átélt nyugalmi és derűs boldogsági állapot, amelynek az egyszerű emléke is képes feltölteni őt pozitív energiával, létbizalommal, még ha csak néhány pillanatra, vagy percre is, de BEUGRIK.
Amennyiben viszont tovább megy a meditáció-gyakorlásban, azt fogja észlelni, hogy azokat a napi cselekvéseit, munkáját és kommunikációját, közlekedő állapotait is egyre gyakrabban keríti majd hatalmába ez a belső nyugalommal és biztonság-érzettel járó, indokolatlan és feltételek nélküli boldogság-érzet.
Nos, HA HISZI, HA NEM, ez az, a fenséges – isteni... – állapot az, amelynek a hiányától, vagyis a boldogtalanság az, amitől nem csak, hogy folyamatosan szenved az emberiség 85 százaléka, hanem amely hiánytól egészen biztos, hogy például a 4O – 45 éven felüli nők petefészek- és méhgyulladásba, a 45 – 5O év feletti férfiak meg prosztata-gyulladásba, szélsőséges karmák esetében rákos állapotba kerülnek. Igen is kérem: minden gyakorlati realitást nélkülöző szélhámosság, vagyis akadémiai orvosi mese-habbal az, hogy a petefészek-gyulladás és a prosztata-gyulladás, valamiféle felfázásból, vagy, mit lehet tudni milyen más, csavarosan kacifántos, és kacifántosan tudományos külső okból, és nem belülről, nem lelki okból, vagyis nem huzamosan sokáig és intenzíven átélt boldogtalanságból, neheztelésből, rejtett haragból, gyűlöletből, erős bosszú-vágyból, tehát erős „méregből”, szomorúságból, tehetetlenségi érzetből keletkezne!
És persze az is hazugság, hogy a különböző rákos sejtburjánzásoknak elsősorban a különféle fajta rákkeltő anyagoknak a szervezetbe való kerülése miatt és nem a huzamosan átélt boldogtalanság miatt, illetve a boldogság-hiányból eredő Sors- és Istenellenes, illetve közvetlen személyellenes (férj-ellenes, feleség-ellenes, főnök-ellenes, anyós, vagy apósellenes, stb.) „neheztelő-önámítás” és tehát az illető személyek önmaguk elől is rejtett lelki-szellemi agresszivitása miatt jönne létre!
Nem mintha tagadnánk a rákkeltő anyagoknak a káros hatását és a hozzájárulását a rákos sejtburjánzások elindításában és fenntartásában, de ezek csak un. segédeszközök és ráadás szerű külső impulzusok a szervezet számára abban, hogy az intenzív és huzamosan átélt boldogság-hiány következtében, illetve az annak a helyét elfoglaló és kb. 35 éves korunk után permanenssé váló finom irritáció és rejtett neheztelés (belső: gondolati, képzeleti) vagyis szellemi agresszió hatására, a sejtek rákos burjánzása elinduljon, de legalább (minimum!) a férfiak dülmirigye, vagy a nők petefészke krónikusan – vagyis permanensen - begyulladjon.
Nem, nem az éberség-vesztési késztetésemnek, és még inkább nem a „mindenben csak a rosszat” meglátni képes, negatív Skorpiói szellemiségemnek engedve (Hiszen kapnak az én Skorpióban álló bolygóim pozitív fényszögeket is!), tértem át a külső előfeltétel nélküli (belső...) boldogságnak, mind a földi életünkben is létrehozható abszolútum-érzékelési lehetőségnek a jótékony hatásai és következményei leírásától mindjárt, az igazi boldogságnak a hétköznapi - permanens hiánya következményeit képző betegségek megnevezésére (és azok közül is a vészesebb betegségek említésére), még mielőtt elmondtam volna, hogy miért lehet azonos, az elején huzamos módon csakis meditációban, vagy hahota-klubok „ülésein” átélhető, Bolond boldogsága az abszolút létezés élményével. Hogy miért szabadít meg a külső benyomásokat és a lényegre való figyelésben minket megzavarni képes, külső ingerkeltő impulzusokat kizáró állapotban elérhető, tudatosan beidézett és huzamosan fenntartott meditációs boldogság-élmény az ami a különböző szerveink krónikus gyulladásától, sőt, még a rákos betegségektől is sokkal inkább megszabadíthat, mint az orvostudomány!
Igen is, azért tértem át a boldogság-hiánynak az asztrológus által két évtizeden át megfigyelt következményeire, mert amennyiben csak ennek a meditációban elérhető, valósan gyógyító és energizáló erejű, és ráadásul bennünk logikusan és természetesen létező boldogsági élménynek az elérési lehetőségét mutattam volna be, aminek az elérése minden normális meditációnak a célja kellene hogy legyen, én is csak úgy jártam volna el mint a legtöbb misztikus, akik elképesztő pénzekért árusítják ezt, a mindenkiben létező, isteni és ezért ingyenes erő- és egészségforrást. Ekkor viszont nem lenhetnék a legmagasabb beavatási szint elérésére törekvő, és titeket – önöket, ennek az elérésére biztató, mindenkit a lehetőségeim szerint ehhez hozzá segítő Balog Ádám nevű regényhősömhöz hasonló, boldog Bolond. És ha már ez is szóba esett: egy dolog az, hogy – amint láttuk, illetve, amint te megtapasztalod, és amint önök megtapasztalják, ha kipróbálják – meditálni, tehát ezt az alkímiai műveletet végrehajtani nagyon könnyű, és más dolog az, ez, amivel tényleg el lehet érni minimum azt, hogy az ember ne gyártsa le feltétlenül a horoszkópjából kiolvasható karmikus hajlamai szerinti enyhébb, vagy halálos betegségeket. És egészen más dolog az, hogy ettől még nem lehet véglegesen és igazából boldog és egészséges, hiszen ahhoz, első sorban a horoszkópjának a nagyon mély és felelősségteljes feltárása következtében létrejövő karma-feloldása, tehát minimum a megváltódás útján való elindulása szükséges.
Mert az abszolút-létállapot érzékelési lehetőségét is jelentő, igazi, tehát belső - és semmiképpen NEM külső feltételek (sok pénz, világi, vagy szakmai siker, nagyszerű plé-boj vagy barbi-bébi szerető, vagy nekünk magát feláldozó, minket kiszolgáló, minket megértő és velünk mindenben, de mindenben azonosulni képes élettárs, valamint a csak úgy, maguktól és nem a figyelmes nevelésünk következtében jó gyermekek, stb.) meglététől, létrejövésétől, beteljesülésétől függő! - időszakos boldogság-elérési, spirituális (meditációs) módszer létezik éppen elég. Ilyet ismerünk eleget, a leg misztikusabb és legvallásosabb elmélyülési módszertől a legpragmatikusabb boldogsági állapothoz jutási lehetőségig. (Természetesen a drogokkal és más, utólagosan káros, sőt: végzetes visszahatásokkal járó, tehát kábulatot okozó, mesterséges boldogságszerzési lehetőségek, ebben az esetben és általában a mi esetünkben nem jöhetnek szóba!)
Az előzőket, amelyekre sajnos könnyű pénzcsináló intézményeket (un. egyházakat) is alapítanak egyesek még mindig, nagyjából ismerjük, az utóbbiak közül, hadd említsem az un. Hahota - Klubokat, ahova a tagok azért járnak, hogy a hahota klub-tagok egymást segítsék a külső ok és indok nélküli kacagás – hahota – által biztosított intenzív boldogság-(abszolút) állapot elérésében, ennek, a fent leírt a gyógyító hatású spirituális élménynek a létrehozásában.
Szóval, az éberen történő abszolútum - érzékelésből nyerhető gyógyító és boldogsága-adó életenergiákhoz jutási lehetőséget adó, különböző módszereket már ezer évekkel korábban is ismerték az un. beavatottak és tanították is azokat, hol misztikummal körül lengetett titkos beavatási módszerek, hol tömegesen átélhető vallásos élmények előidézése formájában. El egészen a napjainkig, amikor egyes nyitottabb szellemű orvosok úgy (is...) gyógyítanak, hogy kabarét nézetnek, vagy hallgattatnak a pácienseikkel.
De nem ez a kunszt. Vagyis, nem az időnkénti boldogsági (az abszolútumból finom energiákat merítő) élmények felidézési és elérési lehetősége a nehéz, hanem az ugyancsak külső feltételektől mentes, belső-természeti boldogsági állapotnak a minél folytonosabb fenntartása, a minden (nehéz) életkörülmény közötti megtartása. Akkor is tehát, amikor az ifjúság esetleg felhőtlen évei kezdenek eltelni, és a megélhetésért, illetve az általunk alapított családunk megélhetésért, tehát az ön- és család fenntartásáért, keményen dolgozni és nem egyszer küzdeni is kell, illetve, amikor a szociális és interperszonális dolgainkat intézzük egymással (A horoszkópjukból tudomásul vehető – megismerhető személyi karmájuk által vezérelt családtagjainkkal, munkatársainkkal, a főnökeinkkel, az alantasainkkal, igazgatóinkkal és munkásainkkal, lakótársainkkal, gyermekeink liberális, tehát felelősséghárító tanítójával és tanáraival, a villany- és gáz-számlázókkal, a busz- és villamosvezetőkkel, jegyellenőrökkel, és hivatalnokokkal, a különféle intézmények képviselőivel) a hétköznapi életünkben. És nem csak azért, mert rettenetesen nehéz, sőt: egyenesen megvalósíthatatlannak, sőt: néha elképzelhetetlennek tűnik boldognak lennünk, amikor a sok, a Karmája (Lilitje és Sárkányfarka) által vezérelt felelőtlennel, hanyaggal, huncuttal, ravasszal, felelősség-passzolóval, sőt: bevallottan tolvajjal, kegyetlennel, nagyképűvel, arrogánssal, ingerülttel, közönyössel, rátarti szakemberrel, dilletánssal, stb., kell intézni a gyakorlati bajainkat.
Hanem, és itt jön a csattanó és a vészjelzés: nem is lehet a konkrét személyi karma-feloldáshoz vezető, gyakorlati és személyes életfeladatok kemény felvállalása és elvégzése nélkül, igazán és ténylegesen és valamikor-folyamatosan egészségesnek és boldognak lenni. – Hiszen az életünk legfőbb célja és rendeltetése, amelyre a sorsunk be van programozva, nem az olcsó, külső feltételekhez kötött boldogsághoz jutás, ahogy a nagy többség képzeli, hanem az általános emberi életfeladatoknak a beváltása és az egyéni karmának a felismerése árán történő karma-feloldás és meghaladás, vagyis: a megváltódás.
De amúgy is, miként is lehessek én akkor boldog, ha azt kell látnom, nap mint nap, hogy az élettársam – férjem, feleségem mellettem nem az? És ha ez így van, felmerül a kérdés, hogy tényleg boldog lehetek-e (vissza húzó, belső boldogság előidézésére és átélésére képtelen) élettárs nélkül? – Dehogy lehetek! Minden ilyen intézményes elmélet, vagy egyéni elképzelés, előbb utóbb botrányosan bukik, jelezve, hogy egyéni, vagy csoportos önámítás vagyis végül: szemforgató ámítás, illúzió. Hiszen még Jézus is azt mondja, hogy „Amikor a kettőt eggyé teszitek, akkor juttok be a mennyek országába!” És nem csak azért, mert belső erőfeszítések és a másikra való oda figyelés nélkül, tehát a csak félig vállalt, vagy a vállalhatatlan párkapcsolat és élettársi viszony nélkül, mindössze alkalmai, tehát személytelen szexuális kiegyenlítődések lehetségesek. Hanem azért, mert egy számomra igen fontos, ellentétes nemű személlyel való lelki és spirituális együttlét nélkül, tehát csak férfiként, vagy csak nőként, eleve fél ember vagyok.
Hát persze, hogy nem lehetek tehát, sem élettárs nélkül boldog, de nem lehetek külső feltételek megvalósulásától függő, mindenféle külső feltétel teljesülése nélkül, a belső boldogságot elérni képtelen személyként, tehát az immanens és abszolút belső boldogságát elérni képtelen élettársaként sem lehetek boldog! És hogyan legyek mindenben a rosszat meglátó – sőt: néha direkt azt kereső, magát ezzel a keserűséggel doppingoló édesanya, apa, vagy testvér mellett boldog? – Igaz, őket nélkülözhetem, hogyha tudom és merem... (- Itt ne menjünk bele a labirintusi részletekbe...) De hogyan legyek boldog, hogyha látom, hogy a gyermekem, akinek a legboldogabb gyermekkort igyekeztem biztosítani (és ezzel elkényeztettem és a külső feltételek szerinti boldogság-koncepciójához hozzá szoktattam) boldogtalan, sőt: depressziós? – Nagy önzés kellene hozzá, nemde?
Szóval, hiába is teszem képessé a csend-szobám és a fegyelmezetten beváltott csendprogramom által magam időnként, ha utána megint csak az életnek az a sűrűje vár rám, amelyben eleve adottan nem lehetek boldog a többi, magát boldogsággá tenni képtelen, de valamilyen módon, hozzám tartozó személy boldogtalansága miatt. Akikkel nap mint nap, nem csak, hogy találkoznom kell, szemtől szemben, de akik még ráadásul, mintha arra is törekednének, hogy a félelmük, a nyugtalanságuk, az izgágaságuk, a felelőtlenkedéseik, az irritáltságuk, és végül, ezek közös eredője: az agressziójuk, vagy a közömbösségük, a felületeskedéseik, a butaságuk, a két balkezességük, a csillapíthatatlan élvezet-vágyuk, a kényelem-és a biztonságvágyuk és más lelki, testi, vagy szellemi nyavalyájuk miatt, engem zaklassanak, de legalább is megzavarjanak és akadályozzanak és képtelenné tegyenek a fegyelmezett és következetes erőfeszítéseim árán megszerzett boldogság-állapotom megtartásában.
Az, hogy ezen az áldatlan helyzeten a technika és a tudomány (Bele értve az orvostudományt is, sőt: még a pszichológia tudományát is) képtelen akárcsak egy körömfeketényit is segíteni, ma már bárki közepesen is értelmes személy számára teljesen világos. Hiszen ezek semmit sem tudnak a személyi karmánk létezéséről, vagy, ha tudnának sem tehetnek semmit azok feloldása érdekében. Ezért még a papok sem tudnak tenni semmit a mi személyi karmánknak a feloldása és a személyes életfeladataink beteljesítése érdekében!
Hiába mondják a különféle misztikus irányzatok és a vallások képviselői, meg a különféle mágiázási trükkök (pl. agykontroll) és a még különfélébb meditációs technikák gurui, un. mesterei és papjai. „Mi tudjuk az egyedül üdvözítő utat, gyere hozzánk mi meg mutatjuk, hogy hogyan kell élned és meditálnod, ahhoz, hogy a karmádat feloldd és az üdvösségedet – földi, vagy égi – mennyei boldogságodat elnyerd.”
Kezdő, de már bizonyos önállóságra törő asztrológus koromban, amikor az Eltától - ahol nem csak gyakorlati asztrológiát tanultam, hanem mindenféle, metafizikainak mondott misztikus elméletet is – elváltam, mert annak nagyon sok elméletével és gyakorlatával nem tudtam egyetérteni, én is a székelyföldön akkoriban valósággal dúló, Gregorián Bivolárú „GURU” által irányított, sajátosan román Tantra-joga mozgalomhoz akartam csatlakozni. Mikor azonban azt láttam, hogy éppen ide, ahol „valamiért”..., nem divatos a több gyermekes családalapítás, éppen az olyan személyek állnak be többségben, akik vagy család- és otthonalapítási és szülői, illetve szülővé válási, Rák karmával és ide vonatkozó, más negatív vonatkozású természeti meghatározódással rendelkeznek, akárcsak én, bizony felkaptam a fejemet.
De arra is, hogy bizony az istenített Gurunak sincs egyáltalán családja és soha nem is volt tartós párkapcsolata, hanem az egész joga-ideológiája amit tanított, és ami szerint egy az egyben élt, egyfajta indiai-román, tehát hindú-ortodox keresztény Casanovai misztikus elméletrendszerre van felépítve. Arról nem is beszélve, hogy miközben a Nagy Grig egyetlen évvel idősebb mint én, annyira öreges, hogy ne mondjam vénségesen csúnya fizikai állapotról árulkodott minden fényképe, majd a különböző TV-csatormák adásaiból is megismerhető személyisége, hogy attól fogva, még a Csíkszeredai, heti joga-gyakorlatoknak helyet adó termet is messze elkerültem. Már csak azon csodálkoztam, hogy azoknak akik oda járnak, hogy a csudába nem jut az eszébe, hogy amennyiben ez a hat dioptriás koravén férfi a guru, vagyis a sajátosan román joga-ideológiát kieszelő misztikus vezető a követni való pozitív példakép, amit a híveknek követni kell, és amely realizációs szintre el kellene érni, akkor, egyetlen dolog csak a biztos, és pedig az, hogy ettől az irányzattól távol kell maradni.
Ez viszont a csak a kezdete volt a további, ide vonatkozó negatív felfedezéseimnek, amelyeknek a végkövetkeztetése az lett, hogy az asztrológia tudománya, hálistennek, semmiféle misztikus, vagy vallásos irányzathoz nem köthető. Amiként nem köthető a materializmus nevű, „legbádoggallérosabb” modern és posztmodern ideológiához sem, tehát az anyag mindenhatóságának a valláshoz sem, és ez éppen azért van, mert, amint Hamvas Béla fogalmazza meg azt frappánsan több helyen is, a vallások és a misztikák, nem mások, mind túlmisztifikált és személyi erőfeszítés nélkül és felelősség nélkül elérhető boldogságot ígérő, elrontott asztrológiák (aritmológiák).

Nem tartom most fontosnak leírni azt, hogy milyen akadályokkal és buktatókkal és csalódásokkal teli kacskaringós út vezetett el addig a felismerésig, hogy egyedül az asztrológia az, a minden misztikától és vallástól független szellemtudomány, amely - Az emberiségnek az első empirikus, tehát materiális, és un. objektív megfigyeléseket a primer szellemi valóság-ismeretekekkel és mitikus – teológiai elképzelésekkel ötvöző tudományaként! - a hermészi axióma, egyetemes analogikus megfelelési elvekre alapozó, szellemi és az anyagi elemek között létező összefüggési megfigyeléseivel és e megfigyelésekre alapozó, tudomány. Az szellemtudomány amely a tudományos igényességgel rendezett összefüggésrendszerével, olyan sors-meghatározódási térképet képes adni az egyes ember kezébe, amelyből az, egy az egyben ráismerhet a személyi és általános hibáinak és un. negatív („karmikus”) tulajdonságainak, nem csak a jellegére, hanem azoknak a kapcsolatára is azzal a teremtési mozzanattal, amit a vallások sokat sejtető, de lényegileg semmit-mondó formulával, bűnbeesésének neveznek.
De hagyjuk még az asztrológiát, mert még azt képzelheti valaki, hogy annak a reklámozása érdekében írunk csak arról az igazi Boldogságról, amit a meggyőződésünk szerint, a ma dívó tudományos és némileg vallásos, hogy ne mondjuk: ezoterikus alapú liberális-humanista életszemlélet szerint, egyelőre még „furcsának”, sőt, egyenesen Bolond magatartásnak ítélhető életvezetéssel lehet elérni. Természetesen, nem reklámból hanem a szenvedő embertársainknak a tényleges boldogsághoz és egészséghez juttatási lehetőséget jelentő információ terjesztési szándékból írom e sorokat, amit viszont megint csak azért tudhatok és merhetek megtenni, mert „hivatásos sorsmegfigyelői” vagyis gyakorló asztrológusi minőségemben, tényleg megfigyelhettem azt, és nem csak magamon – magunkon, hanem a barátaink és egyes, úgymond ambíciósabb rendelőim sorstörtén és élet-alakulásán is, lemérhettem azt, hogy valójában kik is tudhatnak eljutni a boldogsághoz? Mert az, hogy azok a materialista szemléletű, un. szkeptikus többséghez tartozó személyek, akik minden, a lineáris – racionális logikával meg nem magyarázható sorseseményt és személyes találkozást a „véletlen”-nek tulajdonítható, és egyszer csak (Kb. úgy a 4O-e életkoruk táján) nagyon elegük lesz a sok, sőt: halmozottan is, mindig csak negatív véletlenből, és attól kezdve, ha nem lettek öngyilkosok, akkor azok akik közülük ezt a sorstraumát átvészelték, lassan – lassan, ideg- vagy agybetegek, és a leg jobb esetben is közömbösek, de mindenképpen, valamilyen krónikus betegség(ek) által gyötörtek maradnak egy életre, nem boldogak, az egészen biztos. És ez így van akkor is, ha ezek az alapgondolkozásukban mindenképpen materialista szemléletű személyek valamilyen egyház által hirdetett vallásos nézeteket a magukénak vallják. Vagyis, a gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) tapasztalataim szerint, a boldogsághoz jutási lehetőségből a többség kizárható, sőt: úgy néz ki, hogy azon „véletlen” események létrejöttének a lehetőségét kizáró, és az egyetemes létezést is irányító sorstörvényeknek a működése által, amelyekben ők amúgy sem hisznek, egyenesen: kizárandó az, hogy ők, boldogak lehessenek, hiszen egyenesen abban nem hisznek, ami a folytonos és egyszerre kívül – belül is érzékelhető boldogság-állapotnak az ősforrása.
A szomorú viszont az, hogy igazából – legalább is az én hivatásos sors-figyelői megfigyeléseim szerint... – az un. hitű vallásos személyek, tehát az Isten létezésében hívők sem nevezhetők boldogoknak. Ha jól megfigyeljük őket, a velük történő sorseseményeket, sőt: egyenesen a tagadhatatlan betegségeiket, ők mégsem viselkednek mindig úgy, mint ahogy egy olyan embertől elvárnánk, aki igen is, nagyon „tudja hogy hol lakik az Úristen.” (Josep Heller: A 22-es csapdája) Vagyis azt, hogy amellett, hogy minden általános jellegű és személyes életfeladata, ha nincs is beteljesítve, de folyamatban van a teljesülés, egészséges és, hogy olyan élettársa van-e, akivel tényleg megérti magát, olyan gyermekei, akikkel mindig szívesen áll szóba, és akik szintén szívesen beszélgetnek vele mindig és mindenről és ezért és még sok apró másokért jól érzi magát a bőrében, a sorsában és az életében. Barátaim, én még hithű papban sem láttam ilyet…
És nem csak azért nem, mert ezek a személyek is éppen olyan letagadhatatlanul betegesek lesznek, szintén úgy 4O – 45 éves koruk után. Hanem azért is, mert jól meglátszik rajtuk, hogy nekik is elegük lett és lesz abból - Ha nem is már 4O – 45 évesen, de 5O – és 55 évesen mindenképpen! -, hogy az a külső és objektív Isten, akiben ők hisznek olyan sok alkalommal nem hallgatta meg, a legcsekélyebb óhajukat sem, illetve, hogy annyi ezer féle bajt és nem egy estben, nyomorúságot hozott az életükbe, hogy már csak önmaguknak keményen hazudva tudnak „neki” megbocsájtani. Hogy miközben szolgálták őt húséggel és betartották mind a 1O parancsolatát, (persze, az olyanokat, hogy ne hazudj, vagy hogy ne tégy hamis tanúságot a felebarátod ellen, meg, hogy ne kívánd a más férjét – feleségét, csak „valamennyire” J .. És arról nem is beszélve, hogy azt majdnem egyáltalán nem, hogy ne kívánd meg a mások vagyonát, sikereit...) és miközben nagy odaadással gondozták azt a rettenetesen soknak képzelt egy – két, maximum három gyermeküket és igyekeztek mindent megadni nekik és tényleg jó szándékkal nevelték, és nagy humanista megértéssel és keresztény toleranciával magyarázták az erkölcseik értelmét, azok felnővén, bizony nem mutatnak velük szemben semmiféle hálát sem, nem, hogy tiszteletet... –
Szóval, utána lehet annak járni, hogy hivők és hitetlenek számarányához viszonyítva, a 45 és 55 életkort megért személyek között, itt, a valamikori kereszténység táptalaján kiérett civilizációban, éppen annyian panaszkodnak az élettársaikra és azok szüleire (főként férjeikre és anyósaikra...), valamint a kamasz, ifjú és felnőtt gyermekeikre a papoknak, mind a pszichológusoknak, vagy a szomszédoknak, esetleg az erre szerződött, vagy ingyenesen felesküdt telefonos segélyszolgálatok szakembereinek. Következésképpen, a vallásos személyek is inkább csak magukat és – vagy a környezetüket ámítják azzal, hogy boldogak, mert ha tényleg azok lennének, akkor sem a papoknak sem egymásnak, sem másoknak nem panaszkodnának az élet nehézségeiről, de főleg a politikusok és az önkormányzati képviselőik erkölcstelenségéről az őszintébb pillanataikban, arról nem is beszélve, hogy ilyen csodálatos, már magzati korban elkezdődő egészség-védelem és orvostudomány mellett, és a tökéletesebbnél tökéletesebb gyógyszerek és tudományos gyógyítási technikák mellett, ekkora hittel, mint amekkoráról tanúságot tesznek minden templomi ceremónia alkalmával, egyáltalán nem szabadna még csak betegek sem legyenek, nem hogy betegesek! – Amennyiben tényleg boldogok lennének. Amennyiben tehát a folytonos harmóniát biztosító boldogsági állapotukban az isteni gyógyító energiával telítődnének.
És akkor itt maradtak még, ha csak eléggé kevés százalék-arányban is, igazi boldogság-esélyesnek, az un. ezoterikus tanok követői és gyakorlói, a különféle misztikus mozgalmak és iskolák hívei és képviselői, vezetői! Azok tehát, akik nem csak az egészséges (elsősorban: hús mentes...) táplálkozás tudományát és más féle egészség-megőrző és energia-szerző életvezetési tant ismernek, de ismernek még különböző misztikus meditációs technikákat is, amelyekkel ideig – óráig be lehet idézni a, többek között gyógyító hatású boldogság- állapotot. - Az, hogy a boldogság-állapot miért gyógyít, nagyon egyszerű! Nem azért, mert az un. boldogság-hormon, amit a szervezet ilyenkor kiválaszt, gyógyító és lazító hatású (Ez csak logikus következmény!), hanem éppen azért, amiért boldog-állapotaink ezt a hormonális hatást (is) kiváltják a szervezetünkből. Amikor tényleges boldogság állapotba kerülünk ugyanis, a megváltotti állapottal, vagyis az abszolút ősforrásnak az eredetileg is osztatlan spirituális – egység állapotával kerülünk közvetlen szubtilis kapcsolatba, tehát azzal az ősforrással, amelyből minden, ami létezik és így az élet és az életerő is ered! Normális tehát, hogy ez a kapcsolat az életadó – életlétrehozó ősforrással, feltölt olyan, a tudomány által követhetetlen szubtilis energiákkal, amelyek regeneráló, gyógyító, erősítő hatásúak.
Az egyes joga gyakorlók, a buddhisták, és az egyes keresztények, tehát mindenki, aki meditálni tud valamelyest, valamint a derűs és vidám kedélyű, vicces – bolondkodó személyek, megidézik, illetve lehetővé teszik a maguk számára ezt, az ős-kauzális állapottal való közvetlen kapcsolatot, ha tudatosan, ha tudatlanul és abból képesek ideig – óráig szellemileg és lelkileg is táplálkozniuk (magukat szubtilis energiákkal feltölteniük). Igen ám, csakhogy az általunk Lilith néven ismert Isteni zavarhatatlanságot biztosítani hivatott jelenség miatt, itt – ott megbomlott egységű abszolútumnak a helyenkénti és időnkénti káosszá alakulása, illetve ennek a káosznak az egyetemes meghaladási kényszer-szüksége, azt eredményezi, hogy mi - Akikben mind az abszolút léttudat, mind a káosz determinációk megjelennek (Lásd az egyéni sorsképletekben a Lilith jelentéseit). - sem henyélhetünk és vikkendezhetünk ártatlanul egész életünk során, időnként, vagy akár folyamatosan az élet ősforrásából (tudatosan, vagy önkéntelenül beidézett boldogság-állapotainkkal megnyitott teremtő energiával) táplálkozva, hanem mindannyiunknak fel kell vállalni és be kell teljesíteni azokat az egyénenként változó, gyakorlati életfeladatokat, amelyeknek a teljesítése közben, kialakulhatnak azok a megszerzendő új személyi képességeink, amelyek segítségével a karmikus maghatározottságainkat meghaladhatjuk. „Munkálkodjatok, mert a ti Atyátok is munkálkodik.”
Persze, hogy nem öncélú Bábel torony építésre gondol Jézus, hanem elsősorban belső munkálkodásra, a külső munkálkodás segítségével.
Ezeknek karma-feloldáshoz és a megfelelő kiegyenlítődési – harmonizálódási képességek kialakulásához vezető, sajátos, általános – emberi életfeladatoknak és a személyi sorsképletekből kiolvasható, jellegzetesen egyéni életfeladatoknak az elkerülése, kicselezése, elhárítása ugyanis, éppen azt jelenti, hogy az ember nem vállalja a legfontosabb – központi! - rendeltetését: a megváltás egyetemes trendjében való részvételt.

Nos, ezért van az, amiért nem lehet kizárólag a misztikuskodás és a vallásosság segítségével boldog lenni! Ez az oka annak, hogy ez a fajta boldogság-állapot nem idézhető fel a végtelenségig, ez az oka annak, hogy az ilyen fajta, steril boldogság nem tartható fenn az emberiség többségének, hosszú távon negatív visszahatások nélkül. „Aki az égi mannát zabolátlanul fogyasztja, egyenesen a pokol felé tart.” Mert rendeltetésünk szerint, nem az a dolgunk a földön, hogy itt, lustálkodva, ingyen élve, boldogak legyünk, mind az örök vikkendezők, hanem az, hogy a velünk hozott (velünk született) un. Lilith- tulajdonságainkat (karmánk jellegét), egyénenként, külön - külön felismerve, feloldjuk és meghaladjuk, illetve annak a közvetlenül megfelelő pozitív egyéni tulajdonságokat és képességeket megszerezve, vagyis tudatos törekvésekkel, ön-rávezetéssel kialakítva, minél nagyobb mértékben képessé tegyük magunkat az un. harmóniára, a belső tulajdonságainkkal és külső környezetünkkel való kiegyenlítődésre. – És ennek a minél nagyobb mértékű megvalósítása hozza magával az igazi, un. immanens (belülről, önmagától eredő, önmagából jövő) boldogságot. – Egészen pontosan: ez tudná elhozni, ez kellene, hogy elhozza az igazi – belső és biztos (Való, hazugság nélküli, biztos és igaz” – Tabula Smaragdina) – boldogságot.
Merthogy a valóságban igen kevesen képesek erre, hiszen egyetlen vallásos, vagy akár szekta szerű misztikus tanítás sem mondja ezt ki világosan, mivel ezek a tanítások is mind korrumpálódtak idővel. Legutóbb a kereszténység, amelynek a tanító-főszereplője (És aki nem vallást alapított, hanem a fent leírt megváltás rendeltetéséről szóló beavatási tanokat tanította!) a lehető leg messzebbre el ment az emberi rendeltetésre vonatkozó igazság felfedezésében és nem csak szóbeli, de tettbeli szimbolikus kinyilatkoztatásában (Lásd a sorsfeladatokat jelképező kereszt-vállalásának az utolsó, de őrökre szóló tanítását – leckéjét.), de amelyiket a legjobban korrumpálták a vallás-gyártók az által, hogy az ő rendkívüli, Isten-mivoltának a bizonyítására használták fel az egész spirituális tanítását. Ti., az által hogy az ő kivételes képességeiről és Isten-fiúságáról szóló legendákat égivé és megismételhetetlenül egyedien-rendkívülivé magasztalták az Evangélium-kanonizálók, azonnal meg is fosztották a lényegi fontosságú tartalmától és funkciójától: az anyagi lét és az emberi élet értelmének a legtisztább metafizikai magyarázatától.
Szóval: így is, úgy is oda jutunk, hogy az igazi boldogság nem az, amit misztikus és vallásos tevékenységgel és azokon belül főként a meditációk segítségével beidézhetünk, hanem az, amit az asztrológiai sorsképletből egészen pontosan és határozottan kiolvasható egyéni karmának a megismerését követő feloldása által, illetve a feloldáshoz vezető általános és a horoszkópjainkból megismerhető egyéni életfeladatok felvállalása és beteljesítése következményeként érhetünk el. Csakis az általános-emberi és a egyéni életfeladataink felvállalása és azok nagy mértékben való beteljesítése után, illetve a feloldott és meghaladt karmánknak a múltból jövő negatív következményeinek és visszahatásainak az elmaradása után juthatunk el ahhoz a belső-derűvel párosuló biztonság-érzetet adó nyugalom-érzéssel, amivel ténylegesen lés huzamosan jól érezzük magunkat a bőrünkben és a sorsunkban. Arról a biztonság-tudatot adó, belső boldogság érzésről beszélek, amely által tudva-tudjuk, hogy tejesen biztos immár, hogy jó úton járunk, és ez az abszolút kiegyenlítődési – egyesülési utunk, ami nem más, mind a harmónia – képességünk tökéletesedése, és amely harmónia-képességbe az igazságért való harc vállalásának a bátorsága is bele tartozik, nem szakad meg a halálunkkal sem, hanem tovább folytatódik az abszolút léttel való teljes egyesülésig, a teljes megváltódásunkig, amiben is nem semmisülünk meg (Az egójukat féltő tűz-karmások, mind megszeppennek és efelől érdeklődnek, amikor erről a végső kiegyenlített egybeolvadásról beszélek nekik.), hanem azzá válunk – változunk!
Ez a magyarázat arra, hogy miért nem kielégíthető a boldogság-vágyunk a világi élet értékeinek és élményeinek – élvezeteinek a halmozásával: az anyagi gazdagsággal, anyagi – testi élvezetek halmozásával, a hatalmi és siker-vágyaink és más külső ambícióink kielégítésével, de nem kielégíthető és nem elérhető teljesen még a művészetek különböző műfajának gyakorlása és élvezete által sem. És ugyanakkor ezért nem helyettesíthető a karmánk egyéni jellegét is feltáró sorsprogramunk asztrológiai megismerése, semmiféle misztikus módszer segítségével történő, fantáziadús „tisztánlátói feltárásokkal” és nem helyettesíthető semmiféle un. misztikus, vagy vallásos hitrendszer elsajátításával, illetve ilyen jellegű, egzotikus és szertartásos életformák gyakorlásával, ezen rendszerek előírásainak a követésével, azok dogmatikus tanainak a szajkózásával. - És ez ellen, a karmánk egzakt megismerésére és feloldására – meghaladására vonatkozó „égi elvárás” ellen, nem lehet semmit tenni, bármennyire is ambíciósak, illetve bármekkora misztikus - mágikus képességekkel rendelkező, kivételes személyek is lennénk. Mivel erre, az egyetlen karma-feloldási, karma-meghaladási szükségre, erre a mindenkire és mindenkor érvényes, egyetemes, de ugyanakkor személyes (tehát nem átadható és nem átvállalható!) megváltódási - boldogulási szükség-program beváltásának a szükségére – hogy ne mondjam: kényszerére! - vagyunk már jóval a foganásunk előtt "ráállítva".
Aki a karmája sugallatainak a hatására (Pl. főként a Levegő- és a Tűz-karmával született személyek!), akikben erősebb a külvilággal szembeni ambíció és a nehézségekkel szembeni haragvási – neheztelési késztetés, ezzel a benne is ott levő (mivel, hogy mindenben ott levő) kiegyenlítődési és egységesülési programmal, vagyis az egyetemes megváltódási – boldogulási programmal szembeszegül, vagy azt kicselezi, azt a maga kárára és boldogtalanságára, betegségére és szélsőséges helyzetben: korai halálára, végül: megváltatlanságára teszi! És sajnos ezt teszi ma az emberiség kilencvenöt százaléka. Azért van boldogtalanság és siralmasan sivár egyedüllét, és szenvedéssé halmozódó fájdalom, azért van egyre nagyobb mértékben szennyeződő és pusztuló természeti világ.
- Pedig csak egyszerű megismerés, illetve a megismerés érdekében hozott áldozat kérdése az, hogy melyik úton indulunk el. Én, a szerencsémre meghoztam az áldozatot ezelőtt húsz évvel. Nektek - Önöknek is ezt ajánlom.
Csíkszereda, 2O11, április 1 – 13.
II.

Folytatás 2014 November 22-én:
A fent leírtakkal szembeni szellemvilág- és isten-tagadó, és annak megfelelő liberális – feminista filozófiát valló, valamint annak megfelelően mindenkivel szemben gátlástalan – romboló magatartást gyakorló budapesti blogerrel, Gerle Évával való „Teljes Beavatást” biztosító kilenc hónapos konfrontációból leszűrt tanulságok arra késztetnek, hogy mindazt, amit a fentiekben leírtam három évvel ezelőtt, megerősítsem és ugyanakkor tovább mélyítsem, árnyaljam és pontosítsam.
Amint a három évvel korábban is írtam, a Tarot 22-ik ikonja: a Bolond által megtestesített és gyakorolt magatartást nem lehet és nem is kell egész életre szóló „hivatásként” gyakorolni, és főként nem szabad azt folyamatossá tenni fiatal korban, amikor igen is fel kell vállalni az általános életfeladatokat. és azokat beteljesítve – gyakorolva, tapasztalva, közvetlen kapcsolatba kerülni és megbarátkozni - harmonizálódni az első hét bolygó által megtestesített teremtő- és megváltó sorserőkkel. Majd, hogyha szükségét érzi az ember, a saját horoszkópjából az egyéni karmájának a színezetét (A konkrét karmikus meghatározódásait) és az azoknak a feloldásához vezető, ugyancsak egyedi és egyéni-sajátos gyakorlati életfeladatait is megismerve, azokat felvállalva, elindulhat az élete értelme és célja (sorsa) beteljesítése, vagyis a megváltódás irányába. De figyelem: ezek közben igen is, szükséges és üdvös, nem csak a meditáció gyakorlása (És egyeseknek, egészen pontosan az un. Halak-karmásoknak és tehát azoknak is, akiknek a 12 házban áll a Lilithje vagy a Sárkányfarka, ez egyenesen gyakorlati életfeladat!). Hanem a Bolond által gyakorolt derű és vidámság és bizonyos nehéz, és „értelmetlennek” látszó drámai sors-helyzetekben, hosszas, vagy rövidebb krízis-állapotokban (Az un. csődökben), amikor jön, hogy kétségbeessünk, hogy megfutamodjunk, hogy haragudjunk a sorsra és ez által az istenre – Sőt: egyenesen magára a teremtő Istenre is! -, nos, ilyenkor az un. „Bolondkodás” egyenesen kötelező! Vagyis, szükséges a megfelelő személyi felelősségek és a külső felelősségteljes megtartás mellett, a sors- és életirányítás teljes feladása és a helyett, hogy az Istenre (A bennünk is létező teremtő erőkre, de főképpen az Ars Magnara: a Sors-logikára, a Logoszra!) való haragvás helyett, nem, hogy ajánlatos, de kénytelen vagyok azt írni, hogy azok számára, akik tényleg egészségesek és boldogok akarnak lenni, egyenesen „kötelező” a teljes Bolondulás – Bolondozás. Vagyis, az, hogy amikor az ember azt érzi, hogy „most aztán tényleg…” kegyetlen – igazságtalanul (és persze: méltatlanul és jogtalanul J ) elbánt vele a sors, és jön, hogy káromkodjon, vagy egyenesen átkozza az életet, sőt: az Istent is, ahelyett, akár a szó szoros értelemben is, vágjon szélsőséges grimaszokat magának, álljon fejre, vagy bukfencezzen, ha van erre helye, álljon a tükör elé és nyújtsa ki magának a nyelvét és tegyen meg mindent ami csak eszébe jut, hogy a világ legnagyobb Bolondjának tudhassa magát, amiért, és aki még ilyenkor is képes bolondozni, ahelyett, hogy azt tenné, amit ilyenkor minden, „racionális és józan gondokozással” rendelkező személy tenne: sírna, átkozódna, vagy jajveszékelne. Illetve, ha nem is lenne öngyilkos esetleg, de megnémulna, vagy minimum mély depresszióba esne.
És ezt a Bolond-magatartást ajánlatos felvenni mindig, valahányszor az élet olyan mélyen abszurdnak látszó (Az, mármint az abszurd egyébként nem létezik, csak mi nem vagyunk olyankor képesek az adott helyzetben átlátni az egymást keresztül-kasul átszövő szellemi törvények logikája szerinti összefüggéseket!) helyzet elé állít, amitől jön, hogy „megörüljünk”. A racionális őrület helyett tehát, válasszuk az irracionálisnak tűnő boldog-bolondságot és bízzunk abban, hogy előbb, vagy utóbb meg fogjuk érteni az abszurd, vagy éppenséggel drámai, sőt: még a tragikusnak ítélt sorsfordulataink, életeseményeink logikáját, de főképen abban, hogy amennyiben ezt tesszük és ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk tovább is bízunk az isteni igazság (Az Asztrológiában a Plútó által megtestesített őserő szimbóluma a Bolond ikonján is szerepel!) szellemében, és abban, hogy ez végül is megérthető és főként abban, hogy ez a szellem általunk is gyakorolható! Tehát, amennyiben már van bátorságunk, még akkor is jogosnak látni a hirtelen előállt krízises és drámai (szélsőséges esetben tragikus) sorshelyzetünket, amikor az abszurdnak és igazságtalannak és „jogtalannak” látszik, és ennek megfelelően képesekké válunk továbbra is bizakodón nézni a jövőnkre és az életünkre, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek a krízises sorshelyzetek és drámai életkörülmények kezdenek ritkulni és enyhülni, de legalább is kezdik a tragikus mivoltukat, sőt egy idő után még a drámai jellegüket is elveszíteni, majd valamikor teljesen eltűnnek az életünkből. Az utóbbihoz viszont szükséges a horoszkópunkból kiolvasható életfeladatok minél maradéktalanabb beteljesítése, és a karmának a szüntelen szellemi önvizsgálat segítségével (A horoszkópunk mély – karmikus tanulmányozása segítségével, a legrejtettebb „apró gonoszságaink” felfedezése és feloldása – meghaladása segítségével) történő pozitív képességekké való, minél nagyobb mértékű átváltoztatása. Ez viszont már egy másik téma, amit a más jellegű metafizikai – asztrológiai tanulmányaimban már elemeztem és még fogom elemezni.
Egyelőre csak a személyi horoszkópokból pontosan megismerhető karmának a feloldása – meghaladása mellett, vagyis azzal együtt Bolond derűs és vidám alapállásnak a begyakorlása segítségével elérhető Boldogságról és a Boldogság bolondságáról kívántam írni. – Igen jól olvastad kedves barátom, a tartós és igazi boldogság igen is, nagyon igen komoly bolondsággal jár, anélkül egyáltalán nem megvalósítható. Éspedig anélkül, hogy a lelkünkhöz legközelebb álló szeretteink – szerelmeink mellett, az attól legtávolabb álló ellenségeinket kell a leginkább szeretnünk, és áldanunk és számukra az általunk elképzelt legjobbakat kívánjuk. És nem (csak!) azért, amiért Jézus tanította, ti., hogy csak és csakis ekkor és csakis így leszünk képesek legyőzni őket. Vagyis csakis ekkor szabadulunk meg a sok bajtól és kártól és drámától és tragédiától, amit a fejünkre – életünkbe – hoztak és hoznak. Nem! Hanem azért, mert, ha elég okosak, ügyesek és éberek vagyunk, illetve, ha elég behatóan ismerjük a személyi horoszkópunkból kiolvasható karmánkat, és persze, ha ismerjük és használjuk a hangoltság szerinti vonzás és vonzódás (rezonancia, tükrözés, stb.), a polaritás és a karma meg a fejlődés törvényeit, lehetnek és végeredményben ők is lesznek a mi legnagyobb felvilágosítóink, beavató mestereink. Ők azok ugyanis, akik a leginkább megjelenítik (eljátsszák) karikatúra szerű vastagsággal és durván, előttünk és nekünk, és persze oly fájdalmas és bosszantó, és sokszor kétségbe ejtő módon, tehát úgy, hogy azt ne tudjuk figyelmen kívül hagyni, azt, ami a nappali éber tudatunk elől a karmánkból rejtve marad. Azt tehát, amire szó szerint, még álmunkban sem gondoltunk volna, illetve egy nagyobb karma-oldási időszak eltelte után is, tehát a nappali éberségünk – elől még mindig rejtett karma-foszlányainkat, karmikus késztetéseinket, vagyis, azokat a negatív, mágikus imaginációs (képzelő) erővel bíró késztetéseinket, amelyekkel az un. sorsnehézségeinket, nehéz életkörülményeinket még mindig fenntartjuk.
Úgy-e mekkora bolondság ez?
De enélkül a bolond-boldogság nélkül, tehát a boldogságnak a bolondság útján történő boldogulási képesség begyakorlása nélkül, boldogtalan - mert a szomorú, beteges és erő-fogyott (ügye-fogyott) - élet vár előbb, vagy utóbb (öreg korban mindenképpen!) mindenkire. Sőt, egyesekre – a szélsőségesen „komoly” esetekre - korai öregedés és elerőtlenedés, mint az én anyámra, másokra meg korai halál, mint a gyermekkori legjobb barátomra.
Kozma Szilárd

Lásd a karma-oldási lehetőségekről szóló kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:

www.aldottelet.com
www.kozmaszilard.com
www.asztrologosz.hu
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.