Mikor és miért működik hibásan a spontán, vagy az agykontrollos mágia? III. A Zseniális Árnyék-Ének és Gerle Évák

Kozma Szilárd magzatfoganási asztrológus:

Zseniális árnyék-ének

Az árnyék-én jelenségéről először Hamvas Béla Scientia Sacra-jaban olvastam, persze, az egyetemes Spirituális Hagyomány és az Asztrológia kapcsolatánál, illetve itt, az Ikrek konstelláció általam először olvasott metafizikai értelmezésénél. Később, egy kaukázusi kisfiú furcsa esete kapcsán, Joó Viola lényegi közreműködésével és tájékoztatásával meg írtam az első Ikrek-tanulmányomat, amelyben ismertettem az árnyék-én jelenség spirituális és gyakorlati eredetét és lényegét, illetve annak a vészterhes, élet- és sorsrontó természetét, rámutatva arra is, hogy az emberiség többsége rendelkezik ilyen kettős tudattal, illetve kettős személyiséggel, ahol a negatív - karmikus tudat határozottan befolyásolja és irányítja (manipulálja) a nappali éber (racionális) tudatot és akaratot.

Mindarra, amit a tanulmányban leírtam, nem akarok most kitérni, hanem el szeretném mesélni néhány zseniális árnyék-énnek a működését, hiszen elképesztő az a leleményessége az embernek, illetve a karmikus egojának, hogy maga felől a figyelmet elterelje, annak érdekében, hogy a leleplezéseket elkerülje és továbbra is fenn tudjon maradni, úgymond életben maradhasson és tovább vezérelhesse a háttérből a gazdáját. Az árnyék – énünk ugyanis az a része a személyiségünknek, amely elmagyarázza nekünk azt, hogy miért nem igaz mindaz, amit a lelki ismeretünk sugall és mutat, illetve, hogy miért nem lehet mindazt a pozitív lelki erőfeszítést és morális sors-lépést megtenni, amire szükségünk lenne, ahhoz, hogy feszültség- és betegség mentesen: ténylegesen boldogan élhessünk. Az árnyék-énünk általában titkos szövetségi kapcsolatban szokott állni azzal a hozzánk általában közel álló személlyel (szülővel, főként az anyával, akitől egyébként is örököltük, testvérrel, élettárssal, baráttal, stb.), aki szintén azt szeretné, hogy ne változzunk meg, hogy ne szülessünk erkölcsileg újjá, mert ez természetszerűleg az ő halálát is jelenti.

Egy nagyon intelligens, sőt: szuper-intelligens, régi barátom, akinek az Ikrekben áll a Lilithje, azonnal megértette, amikor a sorsképletéről, illetve, az Ikrek-karmájáról mondtam néhány szót. „- Szilárd, ha tudnád te hogy milyen rafinált nagy kurva az én árnyék-énem, elborzadnál.” – mondja.
Miért, mit tesz olyan rendkívülit?
„Képzeld el, valahányszor el határozom, hogy nem kételkedek többé semmiben, hanem mindent úgy veszek, ahogyan van, illetve, amikor eldöntöm, hogy le szokok a kávéról is – ahogy le szoktam a cukorbetegségem megjelenése és a szívritmus zavarom erős fellépése után, nagy-nehezen a cigarettáról... -, és hogy másnap el kezdek tornászni, és szaladni, ahogy régen ajánlottad, meg a napi húsadagot is csökkentem, annak érdekében, hogy a betegségeim ne súlyosbodjanak – és rajta kapom a kurvát, hogy újfent le akar beszélni mindserről, mondván, hogy úgy sem érdemes, nem tudom megcsinálni, hozza se fogjak, és én azonnal közlöm vele, hogy kész, eddig és ne tovább, most itt szépen agyon ütlek és te örökre el tűnsz az életemből, ő el kezd helyeselni! – Komolyan mondom, minden féle okos érvet elő hoz, hogy miért kell neki megszűnnie és eltűnnie belőlem, hogy mennyire jobb lesz majd nélküle az életem stb. Képzeletemben szépen meg is adja magát és én egy hatalmas hóhér pallóssal le is ütöm képzeletben a fejét, és néhány hétig, sőt, egyszer két kerek hónapig is sikerült zavartalanul élni nélküle – csak az a baj, hogy a ház újjáépítésével voltunk elfoglalva, ezért azokat a jobb létet, egészségesebb életet célzó intézkedéseket, amelyekről több alkalommal is beszéltél nekem, nem volt időm és energiám beindítani – és egyszer csak, egy igen fontos döntést és határozatot igénylő sorskérdésnél, ez a kurva, teljesen észrevétlenül elő settenkedik és, nagyon mindig az illető témába tökéletesen bele illő, mintegy magától érthető, pragmatikus és racionális logika alapján el kezdi sugallni számomra az ellenérveket, a kételyeket, stb. Amire észre veszem magam, már rég óta, megint veszteségben vagyok, hiszen „kettesben” szépen mindent szét bontunk, úgy, hogy nem marad az egész tervből semmi, én ingerültéé és irritálttá válok, össze veszek azokkal, vagy azzal, akivel az illető dolgot – tervet véghez akartam vinni, sőt: néha a legjobb barátaimmal is, úgy mint veled hét évvel ezelőtt, amikor először szóltál nekem, hogy figyeljem meg ezt az agyamban, vagy hol a francban lakó Lucifert.
Nagyon szerettem volna, ha e fantasztikusan jó humorérzékkel és vele született zseniálisan jó analogikus gondolkozási képességgel rendelkező, régi barátomnak sikerült volna megszabadulni a betegségeitől, és ha családos és családszerető férfiakként nem is vehettünk volna már részt olyan jó kalandokban mint régen, de egy – egy jó, több napig – lehetőleg minél több napig, vagy akár hetekig is - tartó sátrazás közben élvezni a ragyogó humorát, dialektikusan racionális levezetéseit, szellemi intuícióját, találó kapcsolatteremtéseit. Nagyon jó érzés ugyanis, amikor valaki a nagyvilági életszférából is, érti hogy miről beszélünk, nem kell állandóan leállni unalmas részleteket megmagyarázni. Ehelyett viszont mi történt? Ki derült, hogy a hallása is egyre jobban károsodik, és ő ahelyett, hogy az általam adott spirituális magyarázatok segítségével, meditációk útján meg kísérelte volna az öngyógyítást, hiszen én is rengeteg betegségemet oldottam fel ezzel a módszerrel, azt mondta (vagyis, most, utólag már tudom, hogy az árnyék-énje mondta!), hogy hagyjak neki békét a meditációkkal, ő rég óta eldöntötte, hogy neki egy olyan fülhallgató kell, amelyet akkor kapcsol ki amikor akar, annak érdekében, hogy ezzel akkor zárhassa – iktathassa – ki „magából” a külvilág hangos ingereit és fölösleges információ-áradatát, amikor akarja. Szóltam neki, hogy vigyázzon, mert ez újból az árnyék énje, aki kizárólag egyedül akar a barátom fülébe (agyába!) duruzsolni, amikor csak akar, és ez már nagyon vészes, hiszen a sorsképletében (Annak az első és a 11. sz. horoszkópházában) igen is, van rengeteg olyan jel, ami a külvilággal való kommunikáción alapuló életfeladatokra utal. Sőt, azt gondolván, hogy mindezt csak azért mondja, mert előre iszonyodik azoktól a külső és belső erőfeszítésektől amik a hallása vissza nyerése érdekében meg kellene tennie, annak a jövő képzetnek a hatására, hogy ezzel a régi barátommal együtt tölthetek akár több napot is, egy - egy székelyföldi szabad sátortáborban (persze, hogy nem kretén-zenés kempingben...), meg akartam nyugtatni azzal, hogy adok neki bioenergiát is és ezzel elősegíthetjük megserkenthetjük a gyógyulási folyamatot, amit kizárólag és csakis a családom leges leg közelebbi tagjainak szoktam adni (És azt is azzal a feltétellel, hogy amit közben javaslok a gyógyulásuk érdekében, komolyan veszik és végig csinálják.)
Nos, erre a „személyiségi jogokat egyenesen sértő” ajánlatomra, láss Isten ribilliót: Régi barátom egymás után kezdte küldözgetni a durvábbnál durvább sértő kifejezésekkel terhelt iméleket, arról, hogy őt ne gyógyítsa meg senki az ő szabad akarata ellenére, és, hogy ha gyógyítása van szüksége, akkor el megy megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberhez, akit megfizet és akiről tudja, hogy a pénze ellenében, becsületes munkát végez, és nem pancser módon bele matat valamibe, amiről semmit nem tud mint én, stb., stb., el egészen a leg trágárabb kifejezésekkel történő, goromba és hajmeresztően igazságtalan, sőt: aljas személyi sértésekig elmenően! - Persze, hogy az árnyék-énje vette rá minderre, de hiába, mert a pietista és a humánus szentimentalizmust messze elvető, harcosi alapállásomnak megfelelően, keményen bekontráztam neki én is - a trágárkodást persze kerülve – annak érdekében, hogy amennyiben mégis időközben egy misztikus csoda folytán, mégiscsak le tudna számolni az árnyék-énjével és egy újabb hét éves Szaturnuszi ciklus után, újból megkísérelnénk a szó-értést, eszébe ne jusson engem gyengének nézni, akit ő – vagyis az árnyék-énje - kénye kedve szerint rágalmazhat és sértegethet.
Időközben sokszor vissza pergettem az eseményeket, és a skorpió - asztrológusi szimatommal kiderítettem, hogy a felesége, volt az, aki a közöttünk levő túl nagy értelmi – gondolkozói egymással való azonosulási képességünk miatt féltékeny lett ránk mind a két találkozásunk alkalmával, és felhasználván a barátom árnyék-énjével való szoros titkos szövetségét, illetve jól ismervén a férje gyengéit, éppen a legmegfelelőbb megjegyzéseket volt képes „ártatlanul elejteni” vagy második árnyék énjeként szeretkezés közben – ahogy ez lenni szokott - a férje fülébe súgni, ahhoz, hogy ráébressze arra, hogy micsoda nagy veszélyt is jelentek én a „hülye misztikus elméleteimmel” a barátom, valamint a belőlük és az egyetlen gyermekükből képződő családjuk számára! – Hát hogyne, amikor a gyermekük elkényeztetett egyke hisztiit és fakszniit látván, aki két órával a vendégségbe érkezésünk után, el kezdett panaszkodni arra, hogy mennyire fárasztják őt az én jól nevelt lányaim, meg kérdeztem tőlük, hogy miért nem vállalnak még egy gyermeket, és a fölöttébb pragmatikus – racionális választ e kérdésemre nem a barátom adta meg természetesen, hanem a felesége...

De ez mind semmi! Asztrológusként ugyanis, nagyon sok viccesen bujdosó árnyék-énnel találkoztam, de a legutóbbinak a zseniális leleményessége egyenesen elképesztett. Amikor, az illető személynek a sorsképletében megláttam a rengeteg bolygó-együttállás mellett a 8. horoszkópházban az ikrek-sárkányferkát, azonnal elküldtem neki a Violával együtt írt ikrek-tanulmányomat és figyelmeztettem, hogy az egész horoszkópfeltárásommal a megfelelő tanácsolással nem fog semmit sem érni, amennyiben megtartja az ilyen horoszkópokkal rendelkező személyekre jellemző, labirintusi bolyongás szerű, felszínes, spekulatív gondolkozását, illetve kifejtettem neki, hogy mit jelent az árnyék-én jelensége és, hogy valós lényege szerint, egyáltalán nem fogja megérteni mindazt amit fel fogok tárni az ő számára amíg nem öli meg az árnyék énjét. Az illető rendelőm, agykontrolos lévén, azonnal közölte velem, hogy a dolgot elintézte: arra programozott, hogy az árnyék énjét be zárta egy vastag és hermetikusan le zárt üvegfal mögé. Ennyi jóm indulatot látván, nem akartam kekeckedni azzal, hogy az nem lesz elég, gondoltam, tovább lépünk és útközben majd részletesebben is elmagyarázom, hogy miért nem elég az üvegfal mögé zárás, hogy miért kell az árnyék-ént (ami egyébként is bennünk a mesék hét fejű sárkánya!) valósággal legyilkolva, teljesen megszüntetni, felszámolni.
Egészen furcsa, hogy e részletkérdésnek látszó, lényegi problémáról megfeledkezve, hogyan mentem bele én magam is az illető személy árnyék-énjének a megvezető játékába, és hogyan készítettem még pluszban négy darab hangfelvételt, vagyis tizenegyet a szokásos nyolc hangfelvétel helyett, mindenféle részletkérdés elmagyarázásával, az illető személy életének és viszony-rendszerének a rokonokkal folytatott viszonyainak a metafizikai értelmezésével, magyarázatával, és hogyan folytattam vele vég nélküli levelezéseket, az által, hogy válaszoltam mindenféle plusz kérdésére, amellett, hogy a horoszkópszövegét még jóval a honorárium megérkezése előtt elküldtem. Az utolsó (11-ik!) hangfelvételnél tartottam, amikor észbe kaptam, hogy én vagyok a hibás, amiért a személynek a rengeteg magyarázat ellenére, még mindig gőze nincs arról, hogy lényegében mit is kell tennie, hogy teát elsősorban ki kell zárnia az életéből minden olyan tényezőt, amely őt a kettős sorshelyzet-rendszerében tartja (Pl. a házastársával nem éltek egy fedél alatt...), hogy legalább a külső élethelyzeteiben szűnjenek meg a kettősségek, ahhoz, hogy valamikor később az érzelmeiben, a gondolkozásában, majd a képzeletében is megszűnjön a kettősség motívum-rendszere.

Újfent elmagyaráztam tehát neki az árnyék én- jelenséget és azt, hogy miért szükséges annak a teljes megszüntetése, felszámolása, ami feltétlenül szükséges, hogy a képzeletbeli legyilkolásával kezdődjön. Amennyiben ugyanis ez nem történik meg, illetve nem fog belé egy ilyen határozott aktussal a felszámolásba (A rejtett agressziót – tüzet – okádó sárkány, úgy is, mint a mesében, hétszeresen feltámad és vissza tér még, hogy tovább ijesztgessen és kísértsen.), lévén, hogy a sárkányfarka a 8 házban áll, az amúgy is feltétlenül mindenki számára szükséges, újjászületési folyamatot nem kezdi meg, tehát a karmájának ez a része érintetlenül marad, és akkor mind várhatja a sorsa jobbra fordulását, a betegségei elmúlását, mert bármit is sikerülne a gyakorlatban elrendeznie, vagy az agykontrollozási technikáival elmulasztania, újabb élet –keserítő, nehéz sorshelyetek támadnak majd az életében, és mint ahogy a múltban is történt már: újabb és újabb, súlyos betegségekkel kell szembe nézzen.
El kell árulnom, hogy spirituális szempontból úgymond egy roppant szorgalmas személyről volt szó, tényleges jóindulattal és jóakarattal igyekezett hallgatni rám, mindenről meg kérdezte a véleményem és igyekezett ahhoz igazodni, sőt: a vége felé fel – fel támadó türelmetlenségemben a számból kiszaladó vádaimat is tűrte és elfogadta, de lévén háromszorosan levegős karmával meg pakolva, abszolút szükség volt a karma bázisát képező „ikrekség” megszüntetésére, de mind hiába... Figyeljük meg tehát a fennmaradása érdekében küzdő árnyék énje zsenialitását: A hölgynek volt fiatal korában egy művi abortusza, mivel egy olyan gyenge jellemű fiatalembertől fogant meg a magzat (vált terhessé...), aki folytonosan öngyilkossággal fenyegetőzött, ha valamilyen nehézsége támadt. Misztikus kérdésekkel foglalkozva, természetesen, a hölgynek erős lelkiismeret furdalásai maradtak meg az elhajtott magzat miatt és mit tett, mit nem az árnyék énje (karmikus logikája), hogy mentse a bőrét? Azt sugallta a hölgynek, hogy ő tulajdonképpen ez a, legyilkolt magzat miatti lelkiismeret furdalása, és ezért őt nem szabad megölnie. Persze, mindez egy misztikus meditáció során „jött be” neki, ami alatt erős gyomorremegése keletkezett, ami úgy-e azt jelentette, hogy az árnyék-én felszámolásáról (legyilkolásáról) le kell tenni, hiszen ez a kis magzat újragyilkolását jelentené!
Komolyan mondom, a sírás kerülgetett! Meg írtam életem legdurvább levelét, amiben el magyaráztam újból, hogy mi is tulajdonképpen az árnyék én, illetve, hogy azt ő az abszolútumból hozta, illetve az anyján keresztül, a nagyanyjától kapta, és, hogy az egyik szükséges karma-oldási feladatot jelent, miközben a másik (a lelkiismeret furdalás), az ő lelki üdvösségét szolgálja, vagyis azt, hogy a világ leg nagyobb képtelenségét állítja akkor, amikor azt mondja, hogy azt az árnyék énjét, aminek a létezését én a sorsképletében az első ránézésre ki következtettem, hő 22 éves korában szerezte volna be. Hiszen a sorsképlete nem az abortusza időpontjára lett felállítva!
Tovább nincs is amiért ezt a zseniális húzást értelmezzem.

III. Nagyon tanulságos lenne még talán a volt feleségem árnyék-énjének a zsenialitásáról is tenni néhány szót, de inkább az árnyék-énje és az édesanyja titkos szövetségének természetéről, hiszen elképesztő az, hogy ez a rendkívülien értelmes, filozófiai tanulmányokat folytató és asztrológusi diplomával rendelkező nő, hogyan hagyta (tudta) magát meggyőzni arról, hogy neki másodjára is és véglegesen el kell hagynia a családját, illetve a szenzációsan kedves és értelmes és szép és egészséges és..., három nagyobb gyermekét, és ezzel az újjászületéséről és a boldogság elérési (visszaszerzési) lehetőségéről végérvényesen mondjon le, és taszítsa magát az örök tévelygés labirintusába, holott arra, hogy engem el kelljen hagynia, neki semmiféle gyakorlati, érzelmi, vagy más lelki okot nem szolgáltattam. Hiszen szerettem mint feleségemet, és nagyra értékeltem, mint a gyermekeim édesanyját és igazi, velem egyenrangú partneremnek tekintve őt, mindig vigyáztam arra, hogy a személyi fejlődésére is legyenek meg a szükséges feltételei, körülményei, magam vállalva át nagy részét a gyermekek gondozásának – nevelésének, sőt arányos mértékben a házi munkának is. Szexuális kielégítetlenségről meg aztán tényleg nem panaszkodhatott...

És, hogy mindez nem szabadkozó üres beszéd, arra itt van tanulságul egy, a volt feleségem által az interneten felejtett oldal, illetve az azon található vallomás, amiről én egyáltalán nem tudtam, és amit a végleges családrombolása előtt kozma Emőke, mindössze három és fél hónappal készített:

Férjemnek Szeretettel

Ha megkérdeznéd vajon miért is szeretlek
Ha megkérdeznéd vajon miért olyan jó Veled,
Azt mondanám, mert szeretlek
Szeretem, ahogy vigyázol rám
szeretem, amikor beszélsz hozzám
szeretem hogy itt vagy kedvesem
szeretem mikor megsimogatsz
A haragodat és a mosolyodat.
szeretek mindent, mindent
ami Te vagy...
A világ legrendesebb, legjobb, és leghűségesebb férjének, és édesapjának.
Köszönöm Istennek, hogy TE vagy a férjem!

Ez a szöveg található annak a szép tájképekből készült és a Law Story című, híres amerikai filmnek a szívhez szóló zenéjével aláfestett dia-filmnek a képkockáin, amit a volt felesége, akkori Kozma Emőke készített és töltött fel az Internetre 2OO9 május 18-án. Vagyis, kevesebb mint négy hónappal az előtt, hogy a családját, nem tudni, hogy milyen sötét és romboló, misztikus, vagy egyszerűen csak lelki (személyi) erőknek (az ő édesanyja erre vonatkozó többszörösen kifejtett elvárásának) a sugallatára, vagy parancsára elhagyva szétbontott(?).

De nem csak ez az egyedüli tárgyi bizonyíték arra, hogy minden olyan, a részéről jövő és a külvilág felé tett utólagos magyarázat ellenére (Mert, amikor velem beszélgetett karácsony előtt, a család újra egyesítési lehetetlenségéről, ilyesmi még csak eszébe sem jutott, hanem folyton azt hajtogatta, hogy az ő tettei után ezt lehetetlennek tartja. Mármint azt, hogy én neki a titkos hűtlenkedései után a jövőben megbocsáthatok.), ami azt kívánja bizonyítani, hogy szeptember 8-a előtt, közöttünk bármi nemű, olyan házastársi - akár partneri (tehát személyiségi problémákkal kapcsolatos), akár szülői (gyermekneveléssel kapcsolatos) ellentét, vagy akár csak enyhe feszültség is létezett volna ebben az időszakban, amely az Emőke őrületszerű családelhagyását indokolta volna, és amiket ő próbál itt - ott még felhozni a gonosz tette mentségéül és magyarázatául, HAMIS, HAZUG BESZÉD ÉS ÁLLÍTÁS, hanem az a szöveg is, ami azon a Blog-portálon, amiről eddig nekem semmi nemű tudomásom nem volt, még egyelőre meg található (Talán, megfeledkezve róla, nem törülte le.)

A szöveg első része tehát (A második rész a témánk szempontjából jelentéktelen) így hangzik:

”Azt sem tudom, hol kezdjem. Ha körbejártad már a honlapomat, hamarabb megbarátkozhatunk. Egy anya blogját olvasod. Aki anyákká válni segíti női sorstársait. Igen, család-asztrológusként elég rendhagyónak tűnő hivatásom van: Anyákat "szerzek" szeretett Földanyámnak, hogy begyógyítsuk együtt a rajta ejtett sebeket. Őszintén szólva, 1O évembe került, amíg tudatosult bennem, hogy mit jelent anyának lenni. Mert ez van. Hivatásom az anyaság. Minden szinten. anya vagyok, a végsőkig és mindenekelőtt. Ez az igazság. Négy lányt hagytam cserben akkor, amikor az édesapjuktól meg akartam őket fosztani, magam sem tudom, miért. Perbe keveredtem a férfival, "úgy kezdődött, hogy a komám visszaütött" stílusban. Nagystílűen, profi válóperes ügyvéddel. Tutira mentünk a falnak. Az utolsó tíz centinél fékeztem le. De már késő volt:az ÍTÉLET megszületett: önköltségi áron kiüttöttem magam a családanyai ringből, hála egy irracionális net-szerelemnek. De az a lényeg, hogy bár papíron elváltunk a válóper után 2OO8 szeptemberében, már rá egy hónapra és azóta folyamatosan együtt van a családom, visszaköltöztem a két kisebbik lányommal, akiket a nagytiszteletű bírónő nekem ítélt, az otthonunkba és azóta egyre tágabb és ugyanakkor egyre pontosabb fogalom számomra az Otthon. Igen, otthon vagyok a világban, a helyemen vagyok négy gyermekes anyaként. Spirituális (egyetemes) emberi lényként társ-teremtője vagyok az Anya-természetnek és felelős vagyok annak minden szögletéért, mindazért, amitől véreznek az édes Földanyám sebei. Nyitott szemmel járok a világban és keresem lázasan az embereket, akik gyógyírt keresnek Földanyánk sebeire. Ezek a sebek a mi testünket, lelkünket, szellemünket is átjárják és ha ő pusztul, mi is vele pusztulunk.

A linknek a címe: http://azanyadat.blogspot.com/?zx=7740403f1ee6ecdc

Ehhez a metafizikai – asztrológiai vizsgálathoz viszont nekem is nagyobb lelki erőre van szükségem, hiszen semmi kedvem nincs útszéli ítélkezésbe, vagy fölényeskedésbe bocsátkozni. Ellenben arra kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa és akinek horoszkópot készítettem – vagy ha nem akkor is – hogy amennyiben találkozott ilyen zseniális árnyék énnel, vagy árnyék-énekkel, akár a sajátjával is, írja le ide, a többiek és mindannyiunk tanulságára.

Arra kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa és akinek horoszkópot készítettem – vagy ha nem akkor is – hogy amennyiben találkozott ilyen zseniális árnyék énnel, vagy árnyék-énekkel, akár a sajátjával is, írja le ide, a többiek és mindannyiunk tanulságára.

IV.

Azt nem nekem kell megállapítanom, hogy zseni vagyok-e, vagy sem - Nagyon remélem, hogy nem, mivel az ókori Dedáluszon (Ikerusz apján) és a német szellem-óriáson: Johann Wolfgang Goethe -n kívül, minden zseni nyomorult körülmények között végezte. Oda vezette ugyanis mindegyiket az érnyék-énje, vagyis az a belső hangja, akinek nem érdeke az, hogy az illető személy megváltsa magát és boldogságban éljen. Sőt: a személy megváltódása csakis az árnyék én halálával érhető el. – de, hogy az én árnyék énem minden eddig általam leleplezni sikerült zseniális trükkön túl tett, az biztos!

Az apai – szülői felelősségérzetembe, illetve a gyermekeimnek a féltésébe bújt el!
Szó, ami szó, a tavalyelőtt már tényleg begerjedtem, amikor azt láttam, hogy mind a szociális hivatalnál, mind a gyermek-védelemnél, mind a rendőrségen és mind a bíróságon a volt feleségemnek „a női becsületének” (jó hírnevének, vagy mifenének?) a megmentése sokkal fontosabb, mint a Turula egészsége és életérzékelése (hogyléte), akinek a testét 1O hónapon át véresre vakart kiütések borították, aki tehát 1O hónapon át egyetlen éjszakát sem tudott normálisan végig aludni, mindössze annak a következtében, hogy a volt-feleségem, akinek a fennhatósága alá ítélte a bíróság a váláskor, nem volt képes a többinél kényesebb kislány megfelelő táplálására figyelmet és gondot fordítani!
Főként, amikor az egyik hivatalnok azzal állt elé, hogy, „Hogy merészeltem” a felháborító látványt nyújtó gyermekünk, sebekkel és hegekkel teli testét részleteiben lefényképezni? Ő ugyanis ezt az anya – női sorstársa...- elleni merényletnek fogta fel és nem arra tett utolsó kétségbe esett kísérletemnek, hogy őket a közömbösségükből, illetve a struccpolitikusi bűnpártolás mákonyából kimozdítsam.
Ekkor tehát, miután három hónapos, civilizáltan törvényes, tehát három hónapos gyáva megalázkodás után, végre ki tőrt belőlem a felháborodás és úton útszélen el kezdtem szidni, a nőkkel szembeni tradícionális udvariaskodó-„elnézési” elemekkel szőtt, tudatos feminista bűnpártolást, amelyben már az sem számít, hogy egy 6 éves kislány hónapokon át keservesen és átélhető-fizikailag szenved, csak azért, hogy jaj istenem, azt a fránya, és sosrsüldözött „édesanyát” meg ne bántsuk! Ezt a jogos haragomat használta ki képletesen mondva, az én agressziós-árnyék énem, akinek a napjai éppen akkoriban számoltattak meg, mivel néhány héttel korábban írtam meg az ikrek-karmáról szóló tanulmányomat.
Az én asztrológiai sors-képletemből, nem olvasható ki közvetlenül az Ikrek-karma, és, az arra vonatkozó a gyanúm is, hogy én is kell rendelkezzek egy ilyennel, csak akkor merült fel, ami után a volt feleségem elhagyott, és a közös barátoktól meg kaptam aokat a skyp- csetteléseinek a másolatait, ahol ő, a korábbi megszállotti állapotairól (Szerinte egészen konkrétan: az őt a házassági fogadalmától állítólag fel mentő Szűz Máriával, és más szellemekkel való beszélgetéseiről beszámolt.) Ez ugyanis egy teljesen más Emőke volt, mint akit én ismertem tizenegy éven át, másképp beszélt és másképp gondolkozott. Akkor fedeztem fel tehát, hogy a túl sok bolygó-együttállás a személyi sorsképletben, lehet a rejtett ikrek-karmának a jele, hiszen az ő sorsképlete feltűnően hemzseg az egyértelmű együttállásoktól. Ha nem is annyi, és nem is annyira határozott, de néhány fontos együttállás az én sorsképletemben is található, de nem bolygattam az ügyet, mert úgy képzeltem, hogy a folytonos spirituális éberségre való törekvésem, bizonyára semlegesíti az árnyék énemet, ha egyáltalán rendelkezem én ilyesmivel...(Figyeljük meg, mennyire csalafinta: akárcsak a teológiában: az ördög éppen arról ismerhető fel, hogy le tagadja magáról azt, hogy ő az ördög... Mostanában, hogy a téma erősen kezdett foglalkoztatni, egy igazán nehéz horoszkóp, illetve az annak megfelelő, erősen félre siklott sors rendezéséhez végzett asztrológiai feltárások kapcsán, egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy amit az ókori és a középkori démonológusok sátánnak, meg ördögnek véltek, bizonyára az un. megátalkodott árnyék-ének lehettek, akiket én egyelőre csak zseniálisnak neveztem, holott tragédiákat is képesek okozni. Hiszen nyilván, hogy a különböző személyi függőségektől szenvedő, „megszállott” személyek is az árnyék énjeiknek az áldozatai!)
Szóval, miután a Viola beszámolói és néhány, hozzám került asztrológusi Ikrek- sorsprobléma hatására, szükségét éreztem a témát komolyabb metafizikai tanulmány és az ikrek jelenségnek a fizikai történései szimbolikája alapján feldolgozni, ismét figyelgetni és vallatni kezdtem a sajátomat is, de ez úttal még ügyesebb volt mind az előbbi alkalommal és, akárcsak a revolver című filmben: oda bújt el, ahol aztán tényleg soha nem gyanítottam és kerestem volna: a volt feleségem által mellbevágóan felelőtlenül kezelt gyermekeink iránti, szülői (apai!) felelősségemben, amelynek a jogosultságát minden csíkszeredai gyámügy hivatalnok és pedagógus – tanító és iskola-igazgató, és végül az Etelkát csonkítással (szeme kiszúrásával, vagy az arca felhasításával) fenyegető, betegesen elkényeztetett fiú-gyermeknek szülője is igyekezett leinteni, lekicsinyelni, el bagatellizálni. Mivel az elején ebben az ügyben is gyáván, vagyis: senkinek ártani nem akaró, civilizáltan és Úri Emberként viselkedtem, aminek a következménye az lett, hogy a lány-csonkítási kísérletet végző, időközben negyedikessé lett fiú és azok akiket a kis bandavezér a befolyása alatt tart, tovább sértegették általuk kieszelt bűnöknek és vétkeknek a szemére hányásával, az egyébként a szaktanárok által különlegesen dicsért lányomat. Ugyanaz történt, mint korábban a Turula esetében, amikor azt láttam, hogy mindenki a tanítónő és az iskola becsületét védi, és persze a lányomat csonkítással ijesztgető fiú „édesapja”, a lányomat – tehát az áldozatot, illetve engemet, az áldozat apját kezdi vádolni, magamban tombolni kezdtem a gyűlölettől, miközben egyre másra kezdtem írni a hivatalos hangú, de a moralitást számon kérő jelentéseimet. Olyannyira, hogy karácsonynak kellett el jönnie, hogy az elszenvedett igazságtalan ügykezelés miatti düh és gyűlölet mérgével telített szívemet, valahogy megnyugtassam és lecsendesedjek.
Igen ám, de a régiek és a papok azt mondták, hogy az ördög sosem alszik, én meg azt, hogy ez az egész élet egy fantasztikusan berendezett, logikus karma-oldási rendszer és az embert a sorsa folyamatosan provokálják a külső körülmények, arra hogy a karmáját magában összesítő árnyék-énjének a létezésére, illetve annak az „üzelmeire” felfigyeljen és attól, azoktól megszabaduljon. Hát nem el kezdtek engem lehurrogni az Etelka osztályában tartott szülői értekezleten, azoknak a gyermekeknek a szülei szidni, akik részt vettek a tavaly tavasszal, a szintén Ikrek-karmás Etelka (Lilitje az Ikrekeben!) elleni terrorista merényletben (A gyermeknek egy szoros gyermekgyűrűbe zárásba és a karton-vágó szikével az orra előtt hadonászó, nála egy fejjel nagyobb legényke felé lökdösésében, taszigálásában.), amikor meg mutattam, hogy miféle gyilkos szerszámmal hadonászott a lányom orra előtt a majdani selyemfiús fogásokat már az iskolában gyakorolni kezdett, elkényeztetett kislegény? És nem pont akkor, amikor a másik Ikrek-karmás gyermeket, Turulát, gyógyítgattam éppen a légúti betegségéből, amibe vissza esett egy vírusos támadás következtében?
És ez semmi, de amikorra meg nyugodtam volna, egy másik kisfiú, aki szintén sokat zaklatta korábban Etelkát, azzal állt elé újra, hogy Etelka „befertőzi” az egyik osztálytársuk helyét, ahova annak a gyermeknek hiányában, a szaktanára le ültette Etelkát! – Szoktak beszélni a „sors-iróniájáról”, ami tulajdonképpen, egyáltalán nem a sors iróniája, hanem fennebb emlegetett a karma-szabadító planetáris sors-rendszernek a világosan meg mutatkozó igasága. Én ugyanis, nem tudtam még kora délután, hogy a lányomat sértegető fiúcska, ha csak rossz indulatból és goromba viccből is, de igazat mond, mivel Etelka akkor tényleg már át vette a vírusokat a kis húgától, és estére már úgy be fog lázasodni, hogy én a két láztól gyötört gyermek között kell majd éjszakáznom. Fogtam hát a gyermeket és el mentem vele előbb a szomszédunkban székelő iskolának a az igazgató nőjéhez, aki el volt foglalva a debreceni vendégekkel és ezért nem tudta meghallgatni a sérelmeinket, majd a lányomat „fertőző-gócként” kezelő kisfiú édesapjához, aki az iskola szomszédságában található taxiállomásnál teljesített taxis szolgálatot. Ő, még velem egy ivású lévén, korrekt módon meghallgatta a panaszunkat és megígérte, hogy ekkora vétséget immár nem néz el a fiának többé, és még az azt védő, harcos természetű feleségével szemben is, akinek, ami a szívén az a nyelvén, intézkedik.
Hogy ennek a taxi-állomásra tett panasz-látogatásunknak az akkor szaporodó félben levő vírusokkal telt Etelkával mekkora haszna volt, de azt tudom, hogy itt kezdődött az én hosszú és gyötrelmes betegséggel – tehát, ha nem is hosszas ágyhoz, de hosszas lakáshoz kötöttséggel teljes megvilágosodásom, az Árnyék énem búvóhelyét és alattomos természetét illetően. Ugyanis, amikor sok nap múlva a gyermekek végre felgyógyultak (Érdekes módon Medárda, akinek nincs un. direkt- Ikrek karmája nem kapta el a vírust, annak ellenére, hogy ő is kapott az anyja felől érkező negatív energiákról jelzéseket.), én kimerültem a sok északázástól, és egy korábban ki nem feküdt és meg nem gyógyult hűléses gyulladáson keresztül elkaptam a vírusfertőzést. És, hogy semmi kétség ne legyen afelől, hogy tulajdonképpen már az elejétől én voltam a sorserők célpontja, miután fél-gyógyultan el mentem Medárdával a piacra, hogy töltsük fel a zöldség-készletünket, még a korábbinál is jobban belázasodtam, és „végre” egész valómban a XII- házamban álló Sárkányfarkamhoz méltó módon, remetei és önkotlási állapotba kerültem.
És így derűlehetett ki végre, hogy bizony, nekem is van egy igen sötéten rafinált árnyék-énem, amely mikor a gyermekekért való igazságos harc elől való, gyáva meghátrálásaimat sugallta, majd, amikor tudomásul véve a helyzet súlyosságát, a civilizált úriemberi gyávaságomat szétszakítottam, akkor meg a lányomat bántó gyermekek, és az azokat kényeztető – azokat, a lányom, vagy az én blamálásával védelmező szülőknek és a merényletet eltusolni, majd el bagatellizálni törekvő tanárok ellen érzett mély gyűlöletre adott „szabad utat”. Napokig tartott, amíg sikerült át látnom azt a rengeteg cselszövést és a végletesen egymásnak ellentmondó, de pillanatnyilag mindig dialektikusan racionális érvet, amellyel az árnyék énem igazolni tudta azt, hogy mind a gyáva „úriemberkedés” időszakában, mind a gyűlölködést kiváltó, szabad belső agresszív képzetek alkotásának helyt és engedélyt adó magatartásom miért volt éppen helyes és szükségszerű. És nem csak az a jelkép beszél egyértelműen arról, hogy itt az Ikrek gyakorlati életkörében: a III. házban található teljesen negatív Marsomnak a Lilithel való együttállása által jelzett mély agresszivitásra való hajlamról, illetve a gyávasággal való „beteges mérlegelésről”, habozásról, konfliktuskerülési gyávaságról, majd a mérleg kiborulásakor az elszabadult sárkány tűzokádásáról van szó, hanem az is, hogy ezekkel szemben éppen a szintén hét bolygó által támadott Holdam (Tehát a gyermekekhez való viszonyulásom) asztrológiai szimbóluma található és ráadásul a Kosban!
És, ha ez nem lett volna elég annak a megértéséhez, hogy mi történt, akkor tessék: a szívemmel szemben levő jobb tüdőlebenyem felső csúcsa – csücske - volt az, ami végig irritálódva viszketett és késztetett a leg kétségbe esettebb köhögésekre. Ami tehát spirituálisan jelképezi az Ikrek-et (A tüdő tartozik hozza analogikusan), és az érelem mögötti és alatti (tudatalatti) búvóhelyet, ahonnan a karmánk szerinti, árnyék-énünk szokott manipulálni minket. Nagyon gyenge asztrológus kellett volna legyek ahhoz, hogy ne vegyem ezt a világos szimbólumrendszert észre! De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy miért nem jöttem rá ezekre már sokkal korábban, hogy vettem volna elejét a rengeteg fullasztó köhögéssel járó szenvedésnek? A válasz egyszerű: azért, mert amikor, még pálya-kezdő asztrológusként megláttam, hogy az Ikrekben álló Jupiterem három pozitív fényszöget kap, (Hold, Neptunusz, Plutó), úgy képzeltem, hogy azok - Az ide asztrológusi – metafizikusi, tudatos éberségre való törekvésekkel megerősített! -, vonatkozó pozitív tulajdonságok amelyeket ezek a pozitív fényszögek jeleznek, képesek lesznek mindig ellensúlyozni azt a zavaros és hibás és helytelen önértékelésre, rossz önkritikára, tehát: önlátásra való késztetést, amit a Nap - Jupiter negyed-szembenállásom jelöl. És ez nagy – úgymond kezdői - hiba volt, ami leragadt a tudattalanomban. – Ahogy többször is elhangzik a revolver c. filmben: az ellenség mindig oda bújik el benned, ahol a legkevésbé keresnéd.....
Hát ilyen ez a, mindig fölöttébb értelmes árnyék-énünk! Nem ő generálja a szélsőséges belső és külső viselkedési – viszonyulási formákat, mert az mindössze az illető, teljesen negatívan fényszögelt bolygók által és a karma-pontokat tartalmazó konstellációk által megtestesített őserőknek és erőtereknek az ellentétesen szélsőséges megnyilvánulásai. Így történhet meg, hogy egyazon személyen belül bőséges helyet és lehetőséget kap pl. a nevetségesen beteges konfliktuskerülés (persze, a humánus lelkiségre fogva), illetve a megvetendő gyávaság, amivel egyesek még a veszélybe került gyermekeik megóvása, megmentése helyett is csak panaszkodni, siránkozni és – vagy átkozódni képesek, és más felől a kifejezett, vagy éppenséggel mélyen elfojtott, de belül tomboló, dühöngő agresszivitás, ami az én karmikus késztetéseimre jellemző. Vagy ami a volt feleségem sajátja: a másokra nézve, kényelmetlen naivitásig és ostobaságig elmenő őszinteség és zavaró nyíltság, az abszolút megtévesztéssel, a beteges titkolózással és félrevezető manőverezéssel, tökéletes hazudozással. (Jupiter). És így tovább. De mondom: mindezt nem az árnyék-én generálja! Az árnyék énünk, egyrészt a kételkedést adja meg arra vonatkozóan, hogy esetleg nem-e lenne jobb hagyni a fenébe ezen szélsőségeknek az elhagyása céljából tett erőfeszítéseinket, hiszen úgy sem fog sikerülni, és ha sikerülne is, semmit nem érünk vele, mert az eredmény a mi érdekeink ellen való lesz, stb. Illetve, utólag mindig meg adja a felmentést, hogy újra és újra miért viselkedtünk gyáván (vagy ennek ellentéteként: kegyetlenül), naiv – őszintén (vagy: áltatón, félre vezetőn), vagy pl. a X. Házban álló negatív Vénusz esetében: csábítóan és exhibicionista módon (Vagy: bántón elzárkózón és nevetségesen puritánul), de ami a leg érdekesebb és a legveszélyesebb szélsőség: mikor Isten szeretőn és mindenről rózsaszínűen képzelegve, mindent, sőt: a mindenséget is magukhoz ölelően szeretve, vagy máskor depressziósan, ember- és isten-utálóan, vagy utóbbi tagadóan, pesszimistán, szkeptikusan és kétségbeesetten (Abban az esetben amikor a sorsképletben a Neptunusz és, vagy Plútó teljesen negatív. - Ilyen a legtöbb un. ezoterikus, misztikus, agykontrollos, hahotás, szeretet- és fényhőbörgő, csodabogár, sors-kozmetikus.) stb., tökéletes dialektikus logikával elmagyarázva magunknak, hogy az adott szituációban és az adott körülmények között nem is tehettünk volna másképpen. Az árnyé énünk tehát, mindaddig amíg meg nem tanuljuk a hamisságát leleplezni és leszerelni, mindig okosabb lesz a lelkiismeretünknél és a spirituális tudatunknál, a felelősségünknél.

Kedves Olvasó!
Ha valakire jellemző az árnyék-én elhatalmasodása az elemi erkölcsi érzékén, az nem más, mint aki felesküdött arra, hogy sötét skorpiói bosszúból, engem és a négy gyermekes családomat gazdaságilag tönnkre fogja tenni: Nagy Attila Puli, az egyébként mindenkit, aki csak számít a magyak kultúrában, de különösen engem rágalmazó, kökösi hamis próféta. Persze, jól tudom, hogy Puli - Attila, az én igen mélyen elrejett árnyék-énem külső megtestesülése is, de addig is, amíg azt a kis sötét foltot is, amit ezez az internet-betyár ilyen dúrván számomra megtestesít, teljesen fel számolom, a következő segítség-kérésssel vagyok kénytelen az olvasóimhoz fordulni.
Író-asztrológusi életművemnek az egyik legfontosabb része a nagy lélegzetű, az élet alapjainál álló és a sorsunk alakulását közvetlenül is befolyásoló Egyetemes Törvényekről szóló tanulmányom. E tanulmányban szereplő harmadik törvény, a kiegyenlítődés törvénye, személyünkre és életünkre vonatkozón, arról is szól többek között, hogy e törvény alapján semminek, még az ilyen fontos olvasmányoknak sem vehetjük tulajdonképpen a hasznát (tehát a boldogulásunk és az egészségünk: a megváltódásunk szempontjából), amennyiben nem adtunk mi is valamit cserében, az információért, illetve nem járultunk hozza gyakorlatilag is másoknak az információhoz való jutásért és a személyi vonatkozású lényegi információhoz való hozzá jutásunk után, nem hoztunk semmilyen személyes áldozatot. Látod, én áldozatot hozok azzal, hogy ingyenesen közzé tettem ezeket a sokak számára életbevágón fontos információkat amiket, hozzád hasonlón, nagyon sokan hasznosíthatnának, amennyiben pl. meg rendelnék a személyi horoszkópjukat és ez által a gyakorlatban hasznossá tehetnék amit itt meg tudtak elméletben, de egy sötét lelkű és nem kevésbé sötét múlttal és jelennel rendelkező erdélyi személy, aki magát „anarchista prófétaként” (vagyis hamis prófétaként) határozza meg: az agykáros felesége falú széli viskójában és annak a betegnyugdíjából élősködő Nagy Atilla Puli, primitív rossz indulatában, arra áldozza ideje és energiája nagy részét, valamint az írni- tudása nagy részét, hogy engem szakmailag, és erkölcsileg hiteltelenítsen és ezzel, a négy gyermekes szép családomat gazdaságilag tönkre tegye. Nagyon szépen kérlek tehát, hogy amennyiben értékesnek és találod ezt az írást, érték-csere és kiegyenlítődésképpen, mindössze annyit tégy, hogy most azonnal kattints rá a következő linkekre, amelyben arról írok, hogy milyen indíttatással lettem asztrológus, és hogy igazából miért is szeretne Attila - Puli a cinikus rágalmazásaival, gazdaságilag tönkre tenni:
http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-Nagy-Puli-Attila...
http://kozmaszilard.com/category/az_ellenseg/
Első Példa:
Kedves Szilárd,
íme, egy kis önleleplezés és esettanulmány az árnyék én zseniális túlélőképességéről és szívósságáról.

Az Ikrek és az árnyék-én, illetve a Zseniális árnyék-én című tanulmányaitok elolvasása után újra számba vettem, hogy az én életemben, gondolkodásomban hogyan és miként nyilvánul meg ez a jelenség, s mivel az utóbbi tanulmányban kifejezetten kéritek, hogy akinek van tapasztalata erről, az ossza meg, hát szívesen eleget teszek a kérésnek én is.
Nincs tudomásom róla, hogy nekem lett volna magzatkorban elhalt ikertestvérem. Anyámat egyszer kérdeztem róla, de ő nem tud ilyenről, ami persze nem bizonyíték, hisz ez a testvér elhalhatott akár már az előtt is, hogy egyáltalán felfedezte volna az állapotát és az első ultrahang felvételt elkészült.
Ám tekintettel arra, hogy nekem igen durva és erős árnyék-énem van, ahogy Szilárd írja, mégiscsak él bennem a gyanú, hogy ketten indulhattunk. Anyám sárkányfarka is kettős jegyben áll, mint az enyém, de nekem már a Lilithem is az ikrekbe került, ami ráadásul duplán kettős állapotban van, mert együtt áll a rákban lévő Holdammal.
Nos: Már kicsi lányka koromban is arról ábrándoztam, hogyha megnövök, ikreket szülök, méghozzá iker lányokat, és álmodtam is ilyesmiről. Aztán kissé idősebben, amikor egy ismerős házaspárnál láttam, hogy az ikrek gondozása mennyire nehéz, letettem erről a tervemről, de ennek ellenére az ikrek motívumok továbbra is áthatották a képzeletemet és megjelentek a mindennapjaimban is.
Csak hogy néhány példát mondjak: nekem mindig két jó barátnőm volt, a dolgokat szeretem duplán megvásárolni, hogy legyen egy tartalék (félve attól, hogyha újra keresném, nem találnám többé), olyan is volt, hogy két szerelmem volt egyszerre stb.
De hogy a még konkrétabb és fontosabb részletekre mindjárt ki is térjek, itt van az a kamaszkori vágyódásomban, hogy a nevemet is megváltoztatva, magamban a saját (gyengének, méltatlannak ítélt) személyiségemet elsorvasszam, és egy erősebbnek adjam át a helyem, aki majd tudja, hogy hogyan kell sikeresen élni az életet. Ő az én ellentétem volt: erősebb, szebb, népszerűbb stb. Néha, amikor róla fantáziáltam, külsőre is egy teljesen más személyt láttam magam előtt, ez főleg kicsi gyerekkoromban volt jellemző, ugyanis megdöbbentő módon már az óvodában is megvolt bennem ez a kicserélődési vágy. Később már nem akartam magamat teljesen lecserélni, csak több személyiségre vágytam. Ez a vágy odáig terjedt, hogy még naplót is elkezdtem írni az én alternatív személyiségemről, bízva abban, hogy így „bemágiázhatom” magamnak ezt a tulajdonképpeni lelki öngyilkosságot. Nem fizikailag akartam megsemmisülni tehát, hanem személyiségileg.
Az analitikus horoszkópom elkészülése után (amikor is először hallottam az árnyék-én jelenségről), egy rövidebb ideig tartó tisztulás után egyszer csak elkezdtem zuhanni. Halálfélelem és halálvágy gyötört, csonkulástól, súlyos betegségtől féltem és komolyan aggódtam, hogy megtébolyodok. Aztán egy nagyon intenzíven megélt álomban találkoztam is „vele”. Ugyan úgy nézett ki, mint én, azaz csak majdnem, mert nálam jóval csontosabb, betegesebb kinézetű és agresszívabb volt. Ez nagyon személyes álom volt, és nem is osztanám meg akárkivel, mert még a végén perverznek néz, de ebben az álomban a másik énem közösülni akart velem, annak ellenére, hogy ő is lány volt. Erőszakosan, nekem fájdalmat okozva „tett magáévá” (hogy honnan volt neki ehhez való szerve, azt nem tudom), s közben éreztem, a belőle áradó haragot, kétségbeesettséget, de valahogy azt is, hogy szeret engem.
Az álomban én magamba engedtem, mert szántam őt és én is vágyódtam utána. Ez után a karma oldás útjáról fokozatosan letértem, s két egészen sötét év jött rám.
Most már világos számomra, hogy ez az én szinte teljes, saját személyi öntudattal rendelkező árnyék-énem rajtam keresztül akar élni, érvényre juttatni akaratát, és hogy ne tudjam felszámolni, az érzelmeimen és sötét ösztönvilágomon keresztül férkőzött be az életembe. A halálfélelem, a csonkulástól való fóbiás rettegés nem az én, hanem az ő félelme volt. Egészen a karma feloldás első kísérletiig ő lappangva élt bennem, mint egy parazita. Vágyait a saját vágyaimnak tekintettem, gondolataimban osztoztam vele. Ugyanakkor épp a félelmeimen keresztül tartott vissza a nagy külső átélésektől, mert neki az egyetlen élet az én belső életem, és az az érdeke, ahogy abban tudjon létezni – különösen a fantáziavilágomban.
Olvastam az esetleírások között, hogy volt olyan nő, aki saját, elabortált magzatának vélte az árnyék-énjét, ezért nem akart neki ártani. Most mondhatnám azt, hogy én meg a testvéremet nem akarom kinyírni, csakhogy ő nem a testvérem! Ő nem egy teljes ember és még csak nem is teljes emberi lélek, pusztán annak lenyomata, egy kis ego maradvány, démoni lény, aki irigyli tőlem az életet, ami egyenlő a megváltódás lehetőségével. De ő, ebben a formájában soha nem juthat élethez, neki (akármi is ő most ebben az állapotában) vissza kell oldódnia az abszolútumba, mert ez az irány, amerre tör, nem szül számára életet, hanem mindkettőnk halált eredményezi. Érthető a halálfélelem, az mindenkiben munkál, de hogy halhatna meg az, aki nem is él? Mert ez nem élet, hanem a létezés valamely nagyon alacsony szintű, nyomorúságos formája. Aki újjá akar születni, annak meg kell halnia – ez ránk is vonatkozik, hisz amikor rossz beidegződéseinktől szokásainktól megválunk, vagy egy-egy élethelyzetnek búcsút intünk, mi is ezt a skorpiói lételvet gyakoroljuk. Nem tudom, hogy az egyetemes létezésben milyen törvények vonatkoznak az ilyen tudatfoszlányokra, de vele együtt nekem sem lehet teljes életem, öröklétről, megváltódásról nem is beszélve. Nem szabad tehát érzelgősen viszonyulni hozzá, s főleg nem érzelmeket (sem testvéri, sem anyai vagy baráti) táplálni iránta.
Erre jutottam magamban a tanulmányokat olvasva.
Beáta

Hálásan köszönöm, barátsággal: Kozma Szilárd

Hozzászólások



Ehez kell az ellenségekkel való küzdelemben szerzett tapasztalat

Ez a legnagyobb ellenségünk: a saját árnyék énünk. De persze, ez csak akkor és annak tűnik fel, aki már rá lépett az igazi önismeret és a karma-oldás útjára. Nincs ennél nagyobb ellenségünk az egész világon, hiszen, bizonyos értelemben a külső ellenségeinket, sőt: még a baleseteinket is, ő idézi be, hiszen amíg a karmánkat el nem kezdjük oldani, ő működteti a képzeletünket. Nyomására azt hisszük, hogy tökéletesen járunk el, miközben ezzel a tökéletességgel éppen, hogy tönkre tesszük a saját életünket. Maga az ördög az apró kis gonoszkodásaink által megtestesítve. De mondom, ennek a felismerése addig nem történhet meg, amíg a képzelet-tisztítás és a karma-oldás útjára nem akarunk lépni, mivel azt képzeljük, hogy mindent el tudunk intézni az eszünk és az ügyességeink, vagy a tehetségeink segítségével. És a legnagyobb veszély éppen az, amire Szilárd fel akarta hívni a figyelmet, és amiért a Zöld Nyakkendő őt le-ekézte, az, hogy az agykontrollal minden bajunkat és sorsnehézségünket kijavíthatjuk, megoldhatjuk. - Nagy tévedés, nagyon nagy tévedés. Hiszen az árnyék énünk, amíg nincs felszámolva, éppen, hogy azt teszi velünk, hogy rá vesz: arra nagydolgozzunk, amire nincs semmi szükségünk. Sőt: vannak akiknek teljesen uralja a karmájukat is, és amikor azt képzelik, hogy jót tesznek, éppen, hogy a karmájukat mélyítik és vastagítják az agykontrollozás segítségével.



Árnyék-én

Itt olvasható Kozma Szilárddal írt, nagy közös tanulmányunk az Árnyék-énről:

http://www.kozmaszilard.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=492...