A Nap által megtestesített individuális - személyi öntudat és önérzet őserejének leírása

Kozma Szilárd:

1. A NAP az individuális léttudat, illetve a személyiségtudat ősi szellemi erőnek az asztrológiai megtestesítője.

A Nap szimbóluma egy bezárt kör, a közepében egy ponttal. Az elsődleges személyi jegyek feltétlen kifejeződési kényszerét, az individuális jellegű spontán, önkéntelen késztetéseknket és megnyilvánulásoknkat jelenti. A Nap a földi létezéshez, illetve az individuális tudathoz kötött lét-teljesség igényt és az individuális "Egész"-séget, az individuumnak az egész egyetemes létezésbe való „bekapcsoltságát” jelenti. Jelenti a biológiai lét határoltságában létező individuális személyi tudat kettős kötődését az individuális meghatározottságaihoz (a pont) és az Abszolút Szellem határtalanságához (a kör perifériája). A szimbólumok nyelve mindig az Abszolút Lét határtalan jelentéstartalmával, az abszolút léttudathoz vezető végtelen értelmezési lehetőségekkel hoz kapcsolatba bennünket. A Nap grafikája ezért fordítva is értelmezhető: a kör jelentheti a személyi tudat fizikai meghatározottságait és a pont azt a minden egyénben létező isteni szikrát (A krisztusi, illetve a Buddha- potencialitást, amely eleve az egyetemes léttudathoz kapcsol minket állandóan.

A grafikai ábrázolásban ez a középpont az a mértani hely, ahol a fizikai létben határolt individuális személyi tudat síkján (a kör síkján), áthalad a spirituális léttudat (a mindenkiben létező és elérhető: potenciális szellemi tudatosság) tengelye. A Nap tehát egyrészt a természeti meghatározottságokat: az individuális és ösztönös képességeket, spontán késztetéseket, az individuális lehetőségeket és korlátokat és az ide vonatkozó elemi megnyilvánulásokat szimbolizálja, másrészt a szellemi öntudatára ébredő Ént, az egyetemes léttudatot elérni képes személyt. A születési horoszkóp Napjának a horoszkópban elfoglalt helye, jelzi azt a karakterünket maghatározó spirituális erőteret amelynek színezetében az individuális tudatunk kialakul serdülőkorunkban és amely színezet segítségével, annak alapján az értelmi erőnket és a szellemi világosságunkat a legkönnyebb lenne számunkra felélesztenünk, kitágítanunk és egész személyiségünkkel környezetünkbe szétsugározzunk, amennyiben igyekeznénk annak a konstellációnak, amelyben a Napunk található az eredeti (metafizikai) értékeit felfedeznünk, megismernünk és megtestesítünk.

Hozzászólások



Utólagos - NAGYON FONTOS! - kiegészítés

Ennek a tudatnak, amennyiben sérülten jelentkezik (Erősen negatívan fényszögelt) születéstől fogva és amennyiben ez nem javítódik ki a gyermekkori (apai!) neveléssel, vagy felnőttkorban tudatos önneveléssel, az időben sajnos, csak hosszú távon jelentkező negatív következményei, tehát betegségbe és sorsrontásba, sőt: örökléti kárhozatba vezető megnyilvánulásai: az önteltség, a beképzeltség, a nagyképűség, a fölényesség, a lenézés, a lekezelés, az önzés, a fölösleges önérzetesség és a méltatlankodás, gyakori és öncélú sértődés, az irigység, a felsőbbrendűségi érzet és ennek a szöges ellentéte: az alacsonyrendűségi érzet, az ezekből eredő csúfolkodás, a gúnyolódás, az öncélú irónia és a cinizmus. Ezeknek a gyakori és intenzív átélése és használata, hosszú távon (Évek múlva is) erős negatív mágikus visszahatásokat eredményez az általános sorsunkra, de az egészségünkre is.
Veszélyes ugyanakkor az egészséges és arányos önérzetnek – öntudatnak a pótlása és mesterséges felduzzasztása külső - világi értékeknek számító pótszerekkel, mint túlméretezett gazdagság, hivatalos rangok és dicséretek és más siker-jelek gyűjtése és azokkal való hencegés, hivalkodás, illetve más személyek valós érdemeinek és ilyen jellegű társadalmi – közösségi elismeréseinek, érdemeinek a megkérdőjelezése, leintése, értéktelenné nyilvánítása, azok fölötti ironizálás és cinikusság. Ezek hosszú távon mind károsan hatnak vissza az illető személyek sorsára, de legalább is, hátráltatják mind a spirituális fejlődésében, mind az anyagi jellegű (külső) célkitűzéseinek az elérésében.