Köszönet – és nem búcsú

„Szeretem az életemet, és szeretem az álmaimat, és szeretek abban a világban élni, amit magam teremtettem, és amit most hozok létre.”
Amikor valamikor az év elején regisztráltam ezen az oldalon, az első írásaim egyikében fogalmaztam meg ezt a gondolatot.(http://www.thesecret.hu/meg-kell-tanulnunk-szeretni_kreator) Nagyon örültem neki, hogy megtaláltam ezt az oldalt. Úgy éreztem, egy csodára találtam rá. És most már tudom, hogy valóban egy csodára találtam rá. Nem túlzás ez, és jól esik kimondani, bár lehet, hogy lesznek, akik nyálas érzelgősségnek tartják. Talán az is. Mit számít.

Én azért regisztráltam, mert valóban rendet akartam, valódi rendet akartam tenni az életemben, és meg akartam ismerni, meg akartam tanulni azokat a területeket, amikre szükségem volt, és szükségem van ma is.
Nem a vonzás törvénye volt az új nekem, hanem az alkalmazás módjai. Az alkalmazás lehetőségei.
Megtanultam elfogadni dolgokat, aminek korábban ellenálltam. Megtanultam elengedni dolgokat, amikhez korábban ragaszkodtam. Örvendtem és kínlódtam felváltva.

És persze el akartam mondani mindazt, amit tudok. Először trainer néven regisztráltam. Tudod, a tréner az, aki nem csinálja a dolgokat, csak tanítja. Jó eset, ha valamikor csinálta legalább valamilyen szinten.
Talán két hét sem telt bele, amikor hirtelen ráébredtem, hogy az életet nem tanítani kell, még csak nem is tanulni, hanem élni. És ahogy a vonzás törtvényében áll: én teremtem meg a saját világomat. Én vonzok be jó és rosszat, pontosabban én vonzom be azt is, amit szeretek és azt is, amit nem. Az életem olyan, amilyenné én teszem. És akkor, mivel a nevemet nem tudtam megváltoztatni, még egyszer regisztráltam, ezúttal már kreátor néven. Kis k–val, mert a nagybetűs név már foglalt. És igyekeztem a saját életem tudatos teremtőjévé válni.
És a célkitűzésem az volt, hogy boldog emberré váljak. Békesség és öröm lakjék a szívemben. A szeretet irányítsa a lépéseimet. El tudjam fogadni azt is, aki más elképzelésekkel él, mint én. Rend legyen a mindennapjaimban, harmónia a családomban.
És mindent, amit írtatok ebből a szempontból néztem. Amit tanácsoltatok, kipróbáltam, amit lehetett továbbadtam, amire rájöttem magam, elmondtam én is.
Egy ideig naponta jelen voltam itt, mint ahogy a kisgyerek is szorosan kapaszkodik az anyja szoknyájába, aztán kisebb látogatásokat tettem távolabb is, de rendszeresen visszatértem.
Az utóbbi időben már kevesebbszer jövök. Felteszek egy–egy kérdést, figyelem a válaszokat, olvasom azokat a szerzőket, akik jól megdobogtatják a szívem, de valójában azt az életet élem már a valóságban, amit itt képzeltem el és éltem virtuálisan alig egy éve.
Hát ezt köszönöm.
Abban hiszek, ahogy már mondtam, hogy az életet élni kell. És abban, hogy a vonzás törvénye működik. Akár tudatosan működteted, akár ész nélkül. Akár elfogadod, akár vitatkozol vele.
Naponta ezerszer élek át hálát olyan pillanatok, történések, dolgok, érzések miatt, amik nem lennének az életemben, ha nem veszem komolyan, és nem kezdem használni azt a tudást, amit két kézzel szórnak itt sokan nap, mint nap.
Hát ezt köszönöm.
El–ellátogatok ide ezután is, mert bolondság lenne a bölcsőt elfeledni, és akinek kedve van, megkereshet az oldalaimon. Itt (http://viktoriafaktorok.hupont.hu/) vagy itt (http://men-for-the-women.hupont.hu) vagy itt (http://angyalistoryk.hupont.hu/). Azt hiszem, kiegészítjük egymást.
Persze a hitelesség kedvéért egy rövid „kötelező” sikertörténet, hogy hitet adjon. Tíz éve írtunk egy könyvet a feleségemmel, amit ma is nagyon jónak tartok annak ellenére, hogy ma már másként írnám meg, és nyilván meg is írom a folytatást is. Folyamatban van. Ez a könyv sokakat inspirált, és mi is jól tudtuk használni a munkánkban. Elfogyott, nem kapható. Kerestem kiadókat, de lehetetlen ajánlatokat kaptam. Több milliót kellett volna nekem invesztálnom, és a befektetés csak évek múlva térült volna meg, ha egyáltalán. Anélkül, hogy lemondtam volna, elengedtem. Azt mondtam, hogy találja meg a saját kiadóját, én nem görcsölök miatta. A könyv jó, meg fog jelenni. Rá egy hétre kaptam egy levelet az egyik kiadótól, egy eszméletlenül barátságos ajánlattal.
Ma ment nyomdába a könyv. Nyerd meg az életed! Ez a címe. A kép az új kiadás borítója.
Most éppen meséket írok, még nem várom a kiadói ajánlatokat, mert a feleségem erőst le van maradva az illusztrációkkal, de a könyvhétre az is ki fog jönni. A gyerekeim nagyon ambicionálják. Addig olvashatod őket a neten, ha örömet akarsz szerezni vele a gyermekednek, vagy önmagadnak. A mindennapi életem pedig tele van örömmel, és aki régen találkozott velem, csak bámul. Nem ért semmit.
Szóval ez az oldal egy kincsesbánya, és ha megfelelő életet akarsz létrehozni, itt megtalálod hozzá az építőköveket. Én megtaláltam.
Hát ezt köszönöm.

Címkék:

Hozzászólások



Köszi Ragyogás

:)



szia Lolli

feltétlenül.
én is szeretettel gondolok arra a hétvégére. Is.



Köszönöm!

És szívből gratulálok, kedveseim, munkátokhoz!
Melegség, szeretet. Ez a két érzés ölel át, amikor rátok gondolok. Anikó



És hogy mibe botlok itt..

elképesztő, hogy miket tetszenek gondolni...
"régen mindig csak vágytam a boldogságot, most meg élem. "
Érdekes, én is és mások is erre tendálnak. Naon tetszik! :))))



Soxeretettel gondolok rátok!

Naon szeretnék egy könyvet tőletek dedikáltan, hogy mindíg emlékezhessek a házatokra, olyan klassz volt az a hétvége!
Puszi nektek!



Köszönöm, Ritocska!

És ürülök annak, amit mondasz. Ezt a hangodat szeretem a leginkább: "régen mindig csak vágytam a boldogságot, most meg élem. "



Kedves Kreátor!

Hasonlóképpen érzek most, mint Te. :) Pont ma gondolkodtam azon, hogy régen mindig csak vágytam a boldogságot, most meg élem. És ez a gondolat még boldogabbá tesz. :)
Köszönöm ezt az írásod, köszönöm a gondolataidat és a lényedet, hogy van létezik és én találkozhattam vele legalább itt. :)
A legjobbakat kívánom Neked és sok elkelt példányt a könyvedből! :)

Ui. Bár Te kicsivel írod a neved, de nekem mégsem megy, remélem nem bánod. Hiszen minden egy, mindenki egy és mindenki egy Vele. Szóval én nem érzem valótlannak. :)