Így lettem milliomos

Amikor elsőnek megéltem és tapasztaltam azt, milyen a jelenben élni, milyen sok minden van itt és most, egyszerre mindent másként láttam.
Nem kellett erőlködni, hogy legyek pozitív, legyek megengedő, vagy elengedő, szeressek, elfogadjak, vonzzak, legyek hálás, mert mindezt egyszerre érzem. Persze vannak pillanatok, amikor elvesztem a fonalat. De ez már igen ritkává alakult. Szóval az erőlködés, a kényszeres vágyakozás, kötődés a dolgok és személyek iránt egyszerre eltűntek és a jelen minden "szépsége" megmutatkozott. Ezek takarják a látásunkat.

Többször írtam már ide is arról, hogy nem kényszeríthetsz magadra semmit. Minden benned van, a nyugalom, a boldogság, a béke, szeretet, gazdagság, minden, csak fel kell ismerni, és hagyni kell megmutatkozni.
A levegő is ott van mindenütt, áramlik. De ha befogod az orrod, a szád, akkor is ott lesz, csak akadályozod az áramlását magadban. Megy máshová, ha neked nem kell, de mivel van belőle bőven, több is mint amennyire szükséged van, így bármikor, ismét megnyílhatsz neki és akkor azonnal ott van neked. Nem tűnt el, csak egy ideig nem érzékelted.
Ugyan ez van a békével a boldogsággal, a szeretettel, anyagi jóléttel és minden mással is. Ott van előtted, a szó legszorosabb értelmében, csak hagynod kell megnyilvánulni. Nem viccelek.
Mióta Így élem a napjaimat, az életem, azóta gyökerestől átváltozott az életem.

Nem akarok mást jobban, mint érezni, ami körülvesz. Az itt és mostban élni. Így leestek a vállamról a nyomasztó terhek, mert érzem és tudom, hogy minden rendbe jön úgy, ahogy annak rendbe kell jönnie. Mi több, nem is érzem elromlottnak és megoldandónak. És ha én is kellek hozzá, azt érzem minden sejtemben, mert örömmel kezdek neki. Elmondhatatlan érzés, mikor lehull a vállamról 35 évnyi nyomasztó teher és félelem.
Az anyagi dolgokról én nem írtam, mert egész életemben ez volt a legrosszabb. Nem régen, 1-2 hete a szó legszorosabb értelmében véve, azon kellett gondolkoznom, hogy honnan szerezzek kajára pénzt, hogy a családommal enni tudjunk. Persze nem volt kellemes, de sikerült megőriznem a nyugalmam, és azt a hozzáállásomat, hogy ugyan amiben vagyok nem értem, mert a teljességet még nem látom át, de tudtam, hogy értem volt. És ma kiderült, hogy nyertem 3millió forintot.
És szinte nem is ért meglepetésként. Mert mintha tudtam volna előre. Nem tudom leírni, Itt ülök és nem járok örömtáncot, mivel a béke és a nyugalom sokkal többet jelent számomra, mint az, hogy pénz. Persze nagyon örülök, mert anyagilag is rendbe jöttem végre.
Mikor mertem lemondani annak igényéről, hogy kijavítsam a pénzügyi helyzetemet, érezni kezdtem a több éves nyomasztó terhektől való megkönnyebbülésemet. Egyszerre értékét vesztette az, hogy a pénz az, ami boldoggá, vagy nyugodttá tenne. És így minden elérhetővé vált egyszerre.
Mikor lemondasz a szükségről, az igényről, mikor bátorságot merítesz saját forrásodból és feladod a harcot az élet és a különböző területeivel szemben, hogy bármit is meg kell oldanod, vagy kijavítanod, vagy elérned, akkor végre a tiéd lesz. Addig csak álom és kínlódás marad.

És akkor jöjjön néhány dolog, amik elterjedtek, de csak félrevezethetnek.
Egyáltalán nem virtualizáltam. Párszor eszembe jutott, eljátszottam a gondolattal, hogy mire költeném és ennyi. De igazából nem is igazán jutott az eszembe. Mikor nincs valamire égetően szükséged, akkor nem is fog folyton a fejedben járni.
Nem imádkoztam istenhez.
Nem mantrázgattam.
Nem írtam le sehova, nem tettem ki sehova a képét, és nagy ívben szartam arra, hogy a pénztárcámban hogyan állnak a papírpénzek. Össze vissza, gyűrötten stb. Ez mind nem számít. Csak erőszak a jelennel szemben, ha tudatosan Trükközni próbálsz.
Nem mentem semmilyen pénzgyártó tanfolyamra.
Nem írtam le.

Nem tudom még milyen trükkökkel próbálkoznak egyesek, de semmit nem tettem érte. Csak ami éppen az eszembe jutott, de arról meg nem tudtam előre, hogy pont ezért teszem.. Azért tettem valami, de ez is hirtelen ötlet volt, hogy megteremtsem a lehetőséget arra, hogy egyáltalán nyerhessek. Aztán nem érdekelt. Vagy össze jön és akkor jó, vagy nem jön össze és akkor is nagyon jó. Ennyi. Semmi több. A trükközésnek nincs értelme. Csak eltávolít attól, amiért éppen trükközöl. És a teher csak nyom és nyom tovább.

És ezt nem kell tanulni, hanem csak meg kell érteni.

www.nyugodtelet.freeblog.hu

Hozzászólások



kérdés

szia,szeretnék kérdezni pár dolgot ezzel a témával kapcsolatban töled.kérlek ha van e-mail cimed ird meg és oda irok.köszönöm



Már régen írtam ide, de

Már régen írtam ide, de megint itt az ideje.

Mert ami ha egyszer beindul, akkor az beindul :)

A lazaság, az elengedés az élethez való játékos, tét nélküli élet ismételten csak megajándékozott nem kevesebb, mint másfél millió forinttal.
Egyszerűen nem hittem el, mikor létrejött ez a kis régi kapcsolatból eredő folyamat.

És a legszebb, hogy az ég világon semmit sem tettem, csak egy valamit. "Véletlenül" Köszöntem egy régi ismerősnek. És innentől kezdve már nem volt megállás.

Remélem érthető a főbejegyzésem témája.

Szeretettel

http://nyugodtelet.freeblog.hu/



a lenyeg egy szoval

Igazan orulok hogy elolvashattam,ezt atortenetet.Mar csak azertis mert velem is megtortent kb egy evel ezelott egy nagyon hasonlo eset,en is penzt nyertem...es nalam is akkor kovetkezett be mikor mar nemerdekelt hogy nyerni fogok-e vagy nem,hanem csak egy szoval elfogdtam ami van,orultem hogy elek,es semmi mas nemfoglalkoztatott csak is a pillanat,halas voltam a pillanatert,ateltem a beket es akkor nyertem penzt.



Még valami

Krisztián! Lelkemből szóltál, a hét b..megje vagy! :) Aki ismer itt, az tudja, milyen vagyok és, hogy ezzel mit akartam mondani. Épp most olvasgattam a Bibliát (Máté evangéliuma), és mindezek bizony benne vannak. Mindenki rendelkezik ezzel a tudással, és Krisztián képes is volt előhozni magából. Annyira jókor és jó helyen sikerült az írásaidat elkapni. Köszi! Jó vagy. Nem tudom szavakkal igazán leírni, mi az, amit okoztál nekem/bennem ezekkel a gondolatokkal. Rendkívül hálás vagyok, hogy van még ember rajtam kívül, aki érti, tudja, csinálja, éli. Nem a Secret oldalra gondoltam, mikor azt írtam/mondtam, hogy "rajtam kívül", hanem a környezetemben csodabogárnak minősülök még itt is az életfelfogásommal. :)



Zseniális

Pár napja sodródtam London belvárosában és elkeveredtem a Sohóba. Leszólított pár magyar emberke. Bulizni indultak, elhívtak magukkal. Fergeteges éjszakám volt, szinte egy fillér nélkül. Aztán haverokra leltem és az egész hétvégét "átbandáztuk". Aztán találkoztam egy lengyel fiúval, akivel egy egész éjszakát átbeszéltünk spirituális témákról, s miközben jöttem haza vonattal, vissza Londonba, semmi mást nem éreztem, csak, hogy mennyire jó élni. Mindent letojtam nagy ívben. Bementem egy étterembe, megebédeltem. Jobbnál jobb könyveket vettem. Semmi, de semmi nem foglakoztat, ami holnap lesz. A múltból csak arra próbálok gondolni, ami nagyon jó volt. Élek. Itt és most. És nagyon élvezem. Ez Krisztián milliói kapcsán jutott az eszembe. Örülök, hogy nyert, de már nyertes volt, mielőtt pénzzé vált volna mindaz az érzés, amit megélt, megél és még sokáig érezni fog. Hogy ÉL! :) Szép napot mindenkinek!



Pozitív életérzés

Nem tudatosan, hanem tudat alatt kell meglátni a szépet. Ha úgy érzed, hogy picsognál, és rossz a kedved, én azt vallom, hagyd, vigyen el egy kicsit az érzés. Tudod a természet sem mosolyog örökké. Nézd a sivatagot, rá is fázik a sok mosolygásra. Ott vannak zöld növények, ahol egyensúlyban van mosoly és sírás. (napsütés, és eső)
Nekem attól szép az élet, hogy változatos. És amikor világvége hangulatom van, a tudatalatti segít. Bármivel. Zenével, az ég színeivel, a reggeli kávé illatával, egy gyerek kacagásával, az élettel. Ezeket meg mindenki látja, csak a szemed és a lelked kell kinyitnod hozzá.

http://www.youtube.com/watch?v=p-tYmQjGp4s



Amikor kellemetlen,

Amikor kellemetlen, nyomasztó, feszült félelemmel teli érzéseid támadnak, akkor tudnod kell valamit:

Ekkor egy olyan gondolatban hiszel, ami nem igaz.
Pontosabban kifejezve, éppen egy gondolatot formálsz történetté és adsz igazat neki. De persze olyannak, amit nem akarsz. Na éppen ezért teremtenek sokan félre. Mert éppen erre az általuk igazzá tett elmetörténetnek adnak a későbbiekben egyre több és több energiát, mert a figyelmüket pont az köti meg, amit éppen nem akarnak. Mert azt hiszik, hogy így majd megoldhatják a helyzetet, ha minél jobban fejben kiismerik. Badarság.

Néhányan támadnak és mondják rám, hogy bele beszélem az emberbe a félelmet, és nyugtalanságot okozok. Pedig csak arról van szó, hogy aki velem beszélget, annak gyakran nem adok abból a szempontból igazat, hogy magán kívülre helyezze az okát annak, aminek éppen ő adott igazat. Arról van szó, hogy amikor valakit az élete kicsinált, akkor gyakran kényelmesen megpróbál okot keresni, valakiben, vagy valamiben. És amikor én azt mondom, hogy az ok az benned van, a téves és hamis elképzeléseidben, akkor természetesen ez fájdalmas és ilyenkor reflexszerűen azonnal támad. Éppen az ilyen kifejezésekkel. Bár megértem az illetőt, mert azt tanultuk, hogy a támadás a legjobb védekezés, de ha azzal a szándékkal keres, vagy kérdez, hogy változtatni tudjon, akkor vagy szembe néz ezekkel és lerombolja, vagy marad ott ahol van sokszor sértődötten.

Azért mondtam ezt el, hogy később ne tűnjön keménynek az, ha én nem hiszem el azt, amiben ő hisz. Éppen azért, mert az amiben hisz, azt én látom, hogy akadályozza a változtatásban. De ezekkel szembenézni kemény meló és megkíván némi felkészültséget. És gyakran a kérdező nincs tisztában azzal, hogy mennyire felkészült arra, hogy hallja is a választ. Sokszor inkább megerősítést akar arra, hogy helyesen cselekszik. És amikor jön egy ugribugri gyerek, aki nem dől be ennek, hanem rávilágít arra, hogy csak tudatán kívül színjátékot játszik, és csak hamis és kínos meggyőződésekbe kergeti magát és, hogy ezzel vagy szakít, vagy marad ott ahol van, akkor annak sokszor beláthatatlan következményei vannak.



Huha..:-)

Igazán jó az írásod!Figyelmesen olvasgatom soraid(mint általában mindenkiét aki ír ide..)és értelmezni,felfogni,megérteni próbálom mindazt amit leírsz ill. leírtok!Sok minden olyan könnyűnek és egyszerűnek tűnik mikor egy-egy blogot elolvasol..,aztán amikor te vagy én próbálom úgy élni az életem,hogy sokkal több pozitívum és vágy beteljesülés legyen az éltemben,nos akkor sajnos ez nem mindig megyen:-(.Tudom,hogy minden csak is rajtam múlik,és senki máson!Ám a hétköznapok,emberek,dolgok,történések néha ki-ki zökkentenek sajnos a pozitív világomból úgymond.Be kell vallanom(de ezt már több helyen is leírtam..)hogy nem könnyű teljesen úgy élni ahogyan szeretnénk.Jó, kellenek persze dolgok amikből tanulhatunk,de egy olyan kegyetlen világot élünk sajnos hogy nem egyszerű teljes bedobással élni pozitívan,szeretetben,boldogságban,egészségben,szerelemben,békében,nyugalomban,stb. az élted:-(.Annyira szeretném ha mindenkihez eljutna a pozitív gondolatoknak igenis jó hatásai vannak az életünkben,hogy szeretetben sokkal jobb élni mint másban..,hogy végre lenne egy olyan országunk ill. világunk ahol ránk találna az igazi pozitivitás minden téren!Én úgy érzem nekem is van még bőven mit fejlődnöm il. tanulnom.S kinek mi a jó,mi kell..,hiszen nem vagyunk egyformák..,de ez benne a jó!Köszönöm,hogy írásaiddal nekem és másoknak is sok erőt adsz,és ugyanígy szeretném itt mindenkinek megköszönni,hogy írásaival hozzájárul ahhoz,hogy életünk olyan legyen amilyenre mindig is vágytunk ki -ki a maga módján!:-)Csodálatos napsütéses,boldog,szeretettel teli napokat kívánok mindenkinek!



Gratulálok Krisztián!

Nem csak a pénzhez, mindenhez. ;)



Nincs azzal baj, ha

Nincs azzal baj, ha eljátszadozunk a gondolatokkal. Egyáltalán nem gáz.
A beleragadást kell elkerülni, de ezt is akkor, ha nyomasztó hülyeségekbe ragadunk.

HA valaki lazán, ragaszkodás nélkül tudja kezelni a gondolatokat és ez lenne leginkább a cél, akkor nincs gond a gondolatjátékokkal, hiszen ő bármikor tud úgy dönteni, hogy - na most már abbahagyom - és tovább nem érdekli.

De ha valóságnak hiszed, azt ami a fejedben van, akkor beleragadtál és jön az érzés és a gondolat, hogy meg kell oldani. Na ekkor kell állj-t parancsolni.



Az a baj, hogy én szeretem

Az a baj, hogy én szeretem megállítani a gondolataimat. Megvizsgálni, mit akarnak, honnan jönnek, hová mennek? Tovább göngyölíteni őket, játszani velük. :) Nagyon élvezem, és sokat tanulok tőlük, belőlük magamról.

Ezzel együtt teljesen egyetértek, hogy gyakran az visz előre, ha gondolkodásmentes állapotban vagyunk, és tesszük, amit tennünk kell. Az is nagyon jó.

Hol így, hol úgy. A helyzetnek megfelelően. :)



Köszönöm a válaszokat,

Köszönöm a válaszokat, pontosan erről van szó.

Egy dolgot kell csak elengedni úgy gondolom, még pedig azt, amivel kezdődik minden. Ez pedig a gondolat.
Ezen keresztül jön létre minden, így ha azt meg tudod tenni, hogy nem hiszel neki, nem gabalyodsz bele, nem ragaszkodsz hozzá akkor mindenre képes leszel.

Mi a gondolat? Nem tudom, de az a lényeg, hogy bármit is képzelsz el, egy egész sztorit, az csak gondolat és nem valóság. Soha nem is volt az, míg valósággá nem tetted.

Szóval, addig jó egy helyzet, míg csak a fejedben van :) Mert azt még el lehet engedni és megteheted, hogy nem foglalkozol többé vele. De ha már fizikailag ott áll előtted, akkor... :)



Az élethez kell némi elengedni tudás

Szia, két dolog jutott eszembe annak kapcsán amit leírtál.

Az egyik egy régi mondás, amit még egy kedves kollégám mondott nekem. Végy egy marék száraz homokot a kezedbe és kezd el szorítani. Aztán nézd meg mi marad a kezedben.

Azt hiszem mindent elmond. A másik pedig egy igen nagyszerű magyar írónő tollából került ki, amit most beidézek ide. Sokszor jut eszembe, és elgondolkodok rajta, a hétköznapi gondok közepedte.

"Ha nem eléggé adod át magad az életnek, az olyasmi, mintha falon keresztül akarnál ölelkezni. Az élethez ugyanúgy viszonyulj, mint a szerelemhez. Vedd azt könnyebben, természetesebben, merészelj könnyezni, mámorosodni. Kedvesgesd, míg élvezitek egymást, és szépen engedd el, ha távozni kíván."



Így van, ahogy mondod. :)

Amikor tiszta vagy, ösztönösen cselekszel. Nem korlátoznak a korábban tanult, vagy rád rakódott dolgok. Nem az emlékek alapján cselekszel, hanem ösztönből. És ilyenkor tiszta a lélek, nem ítél, nem bírál. Tudja automatikusan a legjobb döntést, jönnek a pontos és tökéletes válaszok, megoldások. A jelennek olyan megélése ez, mely tökéletes. Könnyen és tökéletes eredménnyel alakulnak a dolgok számodra. Nem kell gondolkoznod például egy kérdésen, hanem egyből tudod a választ. És annyira természetes az egész, hogy nem kételkedsz, csak cselekedsz. És élvezed a gyümölcsét. :)

Elengeded a gondolkozást, és a gondolat-csendből megszületnek a "csodák".



Sokat töprengtem a

Sokat töprengtem a jelenen.
Következők jutottak az eszembe:

A jelen a figyelmem iránya. Vagy mondhatom úgy is, hogy a figyelmem a lelkem.
A jelen, mint idő formátum, nem létezik, mivel a jelen az nem idő.
Szerintem a jelen, a minden lehetségesség terének rövid meghatározása.
Tehát amiben a tudatunk létezik, abban minden egyszerre létezik. Minden lehetőség. És ugye szabad a választás.
Innen bármit ki lehet választani. Szabad a vásár :)

Amiről én beszélek és ahogyan élek, az egyszerűen arról szól, hogy van ez a minden lehetséges mező, és ha számomra kedvező dolgot szeretnék kiválasztani, akkor a figyelmem odafordítom. Persze a koncentrálás az elején kell, majd elengedem. Azaz, nem koncentrálok többé. Ameddig koncentrálunk, addig a bizalmunk kevés és a dolog megvalósulása is várat magára. Akár évekig, vagy egy életen át is.
Ugyanis elég egyszer kérni. Amikor pedig trükközni próbálunk a megvalósulást illetően, hogy gyorsabban jöjjön, vagy hogy biztosan tudjuk hogy közeledik, akkor csak távolítjuk, hiszen mindez eszünkbe sem jut akkor, ha bízunk abban, hogy megvan.
Tehát míg az elme dominál jobban és az mondja meg, hogy m a szitu, addig egy csomó dologgal takarjuk el magunk elől ezt a teret olyan szinten, hogy valóban azt tapasztaljuk, hogy küzdeni kell dolgokért. Mintha nem is létezne. Pedig ott van. Mindig is körülvett, csak az elménk tartalma eltakarja.

Szó szerint, ha nem érzel késztetést valamire örömből, hogy megtedd, akkor jobb ha bele sem fogsz. Úgy is csak kényszer lesz és ki tudja milyen következményei lesznek. Tehát ha csak kényszerből teszed, akkor nagy a valószínűsége, hogy rontod a helyzetet.

Onnan tudod, hogy meg kell tenned, hogy megtetted.
Onnan tudod, hogy nem kell megtenni, hogy nem teszed meg.

De ami a legfontosabb, hogy amikor eléri valaki azt, hogy az, amiben él, mindegy milyen körülményekben, elfogadja és megbarátkozik vele, akkor egyszerre eltűnik az igénye arra, hogy bármit is megszerezzen csak azért, hogy nyugodtabb, vagy boldogabb lehessen. Mivel már azok nélkül is az.
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy most akkor olyan képeket gyártok a fejemben, hogy minden rendben, mert ez csak elfordulás a jelenlegi valóságodtól, amivel csak még inkább belebonyolódsz. NEM Őszintén üdvözlöd és barátokká váltok. Ezt akkor tudhatod egészen pontosan, mikor úgy érzel, hogy az összes probléma és gond lehullott a válladról és nem nyomaszt többé. A semmitől vagy nyugodt, boldog. Pusztán az élettől. Ekkor minden tiszta és egyszerre széppé válik. Még csak azt sem kell erőltetni, hogy egy villanyoszlopban kell meglátni a szépséget.
Lehet mókásnak fog tűnni, de az első ilyen spontán érzésem hónapokkal ez előtt volt, mikor csak spontán a kezembe kerülő ötszázas papírpénz részleteibe merültem bele pár pillanatig, de mindenféle pozitív és negatív ítélet nélkül. A hatás hihetetlen volt. Szó szerint sírva fakadtam a gyönyörtől. Elmondhatatlan érzés volt. A forma a szín, ,minden. Komolyan, iszonyú hatást gyakorolt rám. Aztán ezek egyre sűrűbbek lettek mással kapcsolatban is.
Mindezt pedig azért, mert nem hiszek a gondolataimnak. Azoknak amikre reflex szerűen belecsimpaszkodok, hanem csak tovább engedem, ahogy jött, úgy menjen tovább. És Lazán akadályok, görcsök nélkül élek. Hihetetlen amikor rájössz, hogy milyen felszabadító érzés, hogy nem kell kötelezően hinni a gondolatoknak. Ki kényszerít? A társadalmi téves program igen, de egyébként semmi más. Csakis a gondolatainkkal való szüntelen törődés meríti le az embert és az ránt ki a jelenből.

Csak egy napot, vagy egy órát próbáljatok ki úgy, hogy ne a gondolatokat próbáljátok leállítani, hanem egyszerűen elengedni. A gondolat egyetlen tulajdonsága, hogy jön és megy. Ne kapaszkodjatok bele, ne csámcsogjatok rajta, ne elemezgessétek, hanem amint észreveszitek a jelenlétét tudatosan akkor egyszerűen tovább engedni. Ha észre veszed, hogy gondolkodsz, akkor mond neki, hogy most elengedlek menj szabadon. Vagy valami hasonló. Ha kételyszerű gondolatok vannak, vagy bármi ami zavart kelt, akkor pedig egyszerűen ne higgyétek el, amit mond. Senki nem kényszerít, hogy elhidd rajtad kívül.
Ha nem fordítasz rájuk nagy figyelmet, akkor nem töltöd sok energiával, így kénytelen tovább állni, hiszen neki energiára van ahhoz szüksége, hogy létezhessen, hogy kifejezhesse alkotó létét. Mindegy mi az.
Tehát amit észreveszitek, hogy belekapaszkodtatok egybe, akkor csak lazán és könnyedén engedjétek tovább.
Egy dologgal ronthatod el csak, de ezt úgy is észre veszed, mert nyomasztani fog, ha erőszakkal akarod elküldeni. Ennek a trükkje, hogy akkor hagyod, hogy legyen. Ha már ott van és ott akar maradni, akkor had legyen. Csak ne figyelj rá túlzottan. Majd lelép, ha észreveszi, hogy nem érdekel téged. akkor pedig ő sem fog maradni, mert akkor őt sem érdekled.

Hát nagyon remélem, hogy egyszerűen írtam. Ha nem akkor nyugodtan írjátok le, hogy hol nem tiszta :)
Egy a lényeg, barátságosan kell velük bánni. Értünk vannak, köztük élünk.



Csak gratulálni tudok! :) Azt

Csak gratulálni tudok! :)

Azt már én is észrevettem, hogy az igazi megvalósulások természetesek. Mint a kék ég, vagy a zöld fű. Ahogy írtad:"...Itt ülök és nem járok örömtáncot,....." Igen. Természetes. És előtte van az emberben egy nyugalmas biztos tudás. :)

Nekem időnként a jelenben élés jelent gondot. De miután számomra az élet feladatmegoldással tarkított tanulás, így ilyenkor tudatosítom magamban, hogy most ez a feladat. Ilyenkor megnyugszom, és sikerül közelebb kerülni a jelenhez.

Még egyszer gratulálok!



Annyit még hozzá teszek

Annyit még hozzá teszek ezekhez, hogy azon sem agyaltam, hogy nyernem kellene. Semmi, csak éltem a magam ki életét azzal a sok mindennel ami van. És csak úgy jött az ötlet. Mintha eszembe jutna, hogy menjek egyet sétálni.

Mindenki képes ezt elérni.
Leírni nehezen tudom részletesen, mert hosszú lenne meg sok. De nem viccelek, nem azért írom, hogy hencegjek, vagy felhívjam a figyelmeteket. Egyszerűen téma, amihez nem kell képesség, szerencse és semmi. Csak a jelennel való barátság. Ez minden amire szükséged van. Mer ha az életed legnagyobb ellenségeddel, a jelennel szövetséget kötsz és barátok lesztek, mindent megad neked, mert ő uralja az univerzumot.

ÉS akkor nem kell erőltetni a dolgot, nem kell folyton azt lesni, hogy na???? Jön már? Meg varázsszavakat, meg különböző figyelemelterelő hadműveleteket bevetni a jelen ellen, mert azok mind csak ellenállások azzal, ami van. Tudom, nem könnyű szembenézni és megbarátkozni azzal, ami jelenleg nyomaszt. Amit jelenleg rossznak értékelsz. Tudom, tisztában vagyok ezzel. Ebben éltem 35 évet. Szóval van benne tapasztalat rendesen. De nem nyomaszt minden pillanatban, hanem hullámzik, szóval azért vannak nyugodt pillanatok is. Ekkor kell figyelni arra, hogy mikor nyugodt vagy, akkor minden úgy jó ahogy van. Aztán majd ha nem vagy erős, akkor szépen beleragadsz a nyomasztó, gondolataidba, ami igen csak bizarr jövőképet fog majd festeni, de akkor már legalább tudod, hogy milyen amikor nyugodt vagy. Azért van, hogy az ember csak úgy a semmitől nyugodt. Ha csak egy pillanatra is, de ha sikerül elcsípni ezt és tudatosan megfigyelni, akkor tapasztalattá válik és tudni fogod, hogy miről beszélek.

Szóval amiről nem beszélnek és szerintem nem is tudnak még azok sem, akiket annyira felmagasztaltak könyvek, filmek, tv stb.
Ez nem más mint az, hogy a nem tetsző képet egy másik számunkra tetsző képpel behelyettesíteni csak a jelennel való ellenállás és elnyomása a jelen üzenetének, ami később nagyobb erővel tör majd rád. Ez olyan, mint amikor a fejfájásodra folyamatosan fájdalomcsillapítót szedsz. Aztán mivel az okra nem figyeltél oda, így fogja majd és egy nagyobb betegséggel üzen. Na akkor már oda fogsz figyelni és elkezdesz törődni azzal, hogy vajon m az ok. A legrosszabb, amit tehet valaki.

Mindegy, hogy gondolatban, programmal, eszközzel meditációval, mantrával, kütyükkel, akármivel teszed, akkor is csak nyomod mélyebbre csak azért, mert bátortalan vagy és nem mersz ránézni, mert azt hiszed, hogy akkor majd megtörténik. Nem így működik ez. Úgy hogy kérem, meg lehet nyugodni. A gondolat nem teremti meg a valóságot. A gondolatok, mint a madarak az égen, jönnek mennek. Egyikre odafigyelsz, másikra nem. A figyelmed fog teremteni. Ez a kulcsa a dolgoknak. A figyelem. Mire figyelsz oda. Ebben van a szabad akarat lényege, mert ezt te döntöd el.

Kellemes napot



nyeremény

Nekem az a régi jut eszembe, mikor Józsi bácsi minden héten elmond egy fohászt:
- Édes Istenem, add, hogy ötösöm legyen a lottón.
Majd pár hónap múlva az aktuális fohász után kissé ideges hangon leszól neki az Úr:
- Józsi, legalább egy lottószelvényt tölts már ki!

Egyébként pedig gratulálok! Valószínűleg akkor most már én is sorra kerülök.;)



Csodás!

Pont erre volt most szükségem.Köszönöm!!!
Én a munkahelyemmel szenvedek már hónapok óta utálom csinálni amit csinálok,folyton dühös vagyok hogy ezt kell csinálnom és hogy be kell mennem dolgozni,minden bajom van tőle.Hiába adok be önéletrajzokat mindenhova senki nem válaszol,nem tudok máshová menni.
De ahogy elolvastam a bejegyzésedet arra jutottam,hogy szarok rá.
Amíg be kell mennem ide dolgozni,addig megteszem minden idegeskedés nélkül,és ha itt lesz az ideje akkor majd jelentkezik valaki valami új munkalehetőséggel.
Addig meg élvezem ezt a gyönyörű időt,a madarak csicsergését,a fák zöldjét...
A többi meg majd jön magától
Csodás írás!!!
Szép napot!



.

Ennél egyszerűbben és érthetőbben nem lehetett volna megírni. (^^)
Kellemes hetet! (n_n)