A hiányzó láncszem...

Keressük hiányzó részünket. Viszont, ha hiányzik a bizalom, félünk, hogy pont ott kapjuk a támadást, ahol a leggyengébbek vagyunk. S hol vagyunk a leggyengébbek? Ahol bennünk hiány van! Kétértelmű érzelmekkel szemléljük azt a partnert, akivel együtt alkotjuk az egységet, hiszen megtestesíti azokat a tulajdonságokat, amivel nem akarunk szembenézni. Amikor már elmúlt a szerelem, jön a csalódás, hiszen először a pozitív torz képet láttuk, amit később negatívnak élünk meg.
Partnerünk kibontakoztatott egyéniségét csak akkor fogadjuk el félelem nélkül, ha elfogadjuk önmagunk "tökéletlenségét", mely ezoterikusan maga a tökéletesség. S mit teszünk helyette? Harcolunk a másikkal, önbizalom-hiányunk és félelmeink arra ösztönöznek, hogy csak az a jó és csak úgy jó, ahogy mi akarjuk. S lelkünkben az egónkat valósítjuk meg. Az egócentrikus önérvényesítés, a hatalomra való törekvés zsákutca. S pont célunktól távolít el. Az ego fél az eggyéválástól, hiszen az a halálát jelenti!
A teljesség, a boldogság érzetét az hozza, hogy együtt lélegzünk az Univerzummal. Az öröm nem kívül, hanem kizárólagosan belül teremthető meg. Aki a lét teljességét éli meg, az minden agresszió nélkül válik központtá.
Az örömtelenség másik kiváltója az elégedetlenség, mely kreatív energiáinkat blokkolja. Elégedetlenség azzal, hogy nem vagyunk elég sikeresek, nem elég sikeres a házasságunk, a kapcsolataink, az életünk.

Címkék: