Lajos blogja

önmagamnak önmagamról

Itt vagyok!

Itt vagyok, hogy elmondjam…

Ahonnan én jövök, ott nincsenek határok.

A Végtelen Óceán, melynek nincs felszíne, nincsenek partjai.
Nincs medre, ahová lesüllyedhetne bármi.
Így nincsenek szintjei sem.
Sem mellett, sem alatt, sem fölött, sem körött.

Hogy idejöhessek, határokat kellett teremtenem. Tovább »

Címkék:

Búcsú a Reménytől

Remény! Drága Méreg!
Végeztem most veled.
Tudom immár ki vagy!
Nem élek többé veled.

Mérgezted a szívem,
Hajtottad az eszem,
Én hívtalak, tudom,
Hogy távozz most, Én engedem. Tovább »

Címkék:

Ünnepén az Érzésnek

Megfoghatatlan

Mindenki másként képzeli el az igazi karácsony estét. Már, ha szakít időt, hogy elképzelje.
Mindenki másként éli meg amikor eljő.

Van kinek jókedvvel, örömmel teli családi kör, fával, ajándékkal.
Van kinek csendes magány.

Kedvessel, Családdal Gyermekekkel.
Vagy Egyedül, örömteli és fájó érzésekkel, melyek jönnek, s mennek. Tovább »

Veled – Nélküled

Veled – Nélküled

Boldog melegség,
– égető üresség.

Csorduló öröm,
– tikkasztó magány.

Szerelem, mely eláraszt,
– fájdalom, mely elhamvaszt. Tovább »