Erős koncentráció

De inkább görcsnek nevezném azt, amit teszel, ami benned van. Igen, fontos a tudatos gondolkodás, a bevonzás. Ennek érdekében leírod a vágyaid, amik papírra vetve nem is vágyak már, hanem konkrét, megvalósult dolgok. Mindennap elolvasod, ott lóg a szobád falán vagy a monitorra ragasztva, ellazulsz, agykontrollozol, jógázol és szemeid előtt megjelenik mindaz, ami nélkül elképzelhetetlennek tartod a boldogságot. Lelkes vagy, optimista. Igen, sikerül!

Aztán telik az idő, a gondolatok, a vizuális képernyődön megjelentek pedig nem akarnak valósággá válni. Nem jön az új kapcsolat, nem jön vissza a régi, nem jön a munkahely, egyre csak ürül a pénztárca... "Mit csinálok rosszul? Vagy csak türelmetlen vagyok?" - kérded. De hisz már eltelt két hét, egy hónap, egy év, majd sorra a többi és semmi nem válik valóra. Egyre kisebb lelkesedéssel irányítod a gondolataidat az elérni kívánt cél felé. Mikor ellazulni próbálsz, hatalmába kerít a magány, az egyedüllét, néhány suicid gondolat is be-bevillan. "Nekem semmi sem sikerül" - fakadsz sírva a szoba csendjében. Pedig...

Pedig tudod! Hiszed! Akarod! Igen, de ez már nem az, aminek lennie kellene. Az egész teremteni vágyás átmegy egy görcsös akarásba. Nem biztos, hogy rosszul csináltad, nem biztos, hogy türelmetlen vagy. Talán nem tudsz mindent a Titokról? Valószínűleg így van. De azért egy apró kicsi részeredmény igazán lehetne már...

Ne görcsölj! A cetlit olvasd el mindennap ugyanúgy, mint eddig. Agykontrollozhatsz is, mert hasznos. De próbálj meg olyan dolgokat csinálni, amit szeretsz, amitől jól érzed magad, amitől kikapcsolódsz, kellemesen elfáradsz vagy épp annyira, hogy az ágyra dőlve azonnal elalszol... Sétálj, kirándulj, biciklizz, menj moziba, koncertre, nézz filmet, olvass könyvet, fejts rejtvényt a patak partján a napsütésben, menj ki a játszótérre a gyerekzsivajba, vedd kezedbe a fényképezőgépedet, akaszd válladra a kamera táskáját, ülj be az autódba vagy ülj fel a buszra, vonatra, és meg se állj az ország másik feléig...!

Más irányba terelődnek a gondolataid... Aztán egyszer csak látod, hogy rád mosolyognak, odalépnek hozzád útbaigazítást vagy tüzet kérve, beszédbe elegyednek veled, a bolt kirakatán, a hirdetőtáblán, az egyik üzem kapuján vagy az unaloműzésre vásárolt újságban neked tetsző álláshirdetésre bukkansz... Ezer és egy lehetőség bukkan fel, és azon veszed észre magad, hogy valami már be is teljesült arról a bizonyos cetliről, miközben még jól is érzed magad!

Talán ez is egy megoldás, hogy rájöjj: Igenis van miért élned!

Ezt az írást Neked szántam (meg Neked, sőt Neked is) és tudom, hogy ide találsz.

http://www.youtube.com/watch?v=iM41PsJno1A

Címkék:

Hozzászólások



Csak összefoglaltam röviden a

Csak összefoglaltam röviden a véleményem, oldalakat lehetne írni még róla.:) Nem hiszem, hogy van ilyen ember. Mindenki görcsöl valamilyen szinten, ha nem is heteken, vagy napokon keresztül, néhány gondolat erejéig mindenki. Ezzel nincs is gond akkor, ha rájössz arra, hogyan tudsz elvonatkoztatni. De azt hiszem, még ez sem elég. Vannak olyan napok az ember életében, amikor bármit tesz, nem érzi jól magát. Aztán másnap felébred, és mintha a tegnapot kitörölték volna :)



Köszönöm zsebi!

Egy fél mondatban és sokkal érthetőbben megfogalmaztad azt, aminek én itt egy egész posztot szenteltem.:) "...csak akkor jön, amikor el tudsz szakadni tőle annyira, hogy magadhoz engedd." Valóban ez a lényege szerintem is. Viszont eszembe jutott egy kérdés: Van egyáltalán olyan ember, aki ezt mindig, minden egyes alkalommal, mindenre tudja alkalmazni?



Ismerős

Ismerős érzés a görcsösség... Az a tudat, hogy úton van feléd, az a valami, amire vágysz, de nem tudod, mikor érkezik. És várod, és várod, és csak akkor jön, amikor el tudsz szakadni tőle annyira, hogy magadhoz engedd. Jó pár éve volt egy kedvenc idézetem: "Mindent megkapsz majd a Sorstól, leghamarabb abban a pillanatban, amikor végleg megszűntél vágyni rá." Akkor is értettem, de amióta megismerkedtem a Vonzás törvényével, azóta már MEG is értettem. Amikor már végképp nem tudok elvonatkoztatni, akkor jönnek hasonló könyvek, mint A vonzás hatalmas, A kulcs, és természetesen Paulo Coelho...



Szerintem akkor is inkább

Szerintem akkor is inkább görcs.:D



Erős koncentráció

Ez így van :)



Kedves Chloé!

Ha jól olvasom, akkor egyetértünk abban, hogy egyetértünk?:)
Reméltem, hogy hasznosíthat ebből az írásból néhány dolgot az, aki ide téved. És azt is vallom - nem tudom, itt elmondtam-e már, de ha még nem, vagy nem elégszer, akkor most megteszem -, hogy egy-egy bejegyzés a hozzászólásokkal még teljesebb, még értékesebb lesz. Úgyhogy köszönöm a hozzászólásod!:)



Igen, ezzel az egésszel

Igen, ezzel az egésszel tulajdonképpen szerény véleményem szerint az a probléma, h amikor az ember megismerkedik a Titokkal, akkor eleinte tele van könnyed (teremtő) lelkesedéssel, talán egy-két dolgot meg is teremt magának ott hopp hirtelen ezzel az "újfajta gondolkodás - látásmóddal", aztán bekapcsol nála az erős görcsösen akarás, ami felváltja a könnyed lelkesedést... Az egyik oka ennek talán az, h visszaállunk az eredeti programra, csak egy újfajta, ún. "Titok - csomagolásban". Ezt úgy értem, hogy visszaállunk az eredeti berögzött egós mintákhoz, és közben azt gondoljuk h gondolkodásmódot váltottunk. Mert ugye megismertük a Titkot. Közben pont ez az - ami ugyan egy rövid időre talán tényleg kibillentett bennünket a régi mintákból - de fokozatosan vissza is lökött bennünket, csak ahogy már említettem, ún. újfajta csomagolásban. Mert ugye egyre jobban szeretnénk csinálni a teremtést. Ennek érdekében pedig minél több dolgot meg szeretnénk tudni róla. Ami nem baj, sőőőt. A baj inkább az h ez kétélű dolog. Ugyanis ahogy egyre többet tudunk meg róla, megtörténhet - és sokszor meg is történik -, hogy teljesen rágörcsölünka dologra: mert ugye ezt se szabad gondolni, meg azt se, mert akkor nem kapom meg amit akarok, viszont ezt meg ezt lehet, sőt egyenesen muszáj gondolnom ahhoz hogy megkapjam amit kértem... Már - már úgy érezzük hogy vétkezünk ha nem jól csináljuk. És itt fordul át az egész egy házimunkaszerű kötelező valamibe, muszáj-ba, amit már nem is csinálunk olyan szívesen. Ezek pedig nem azok az energiák amik mozgásba hozzák az univerzumot. És itt végülis ugyanott vagyunk nagyjából mint mielőtt megismertük a Titkot. Jól nem érezzük magunkat továbbra sem (pedig az igazi cél ez lenne), ugyanúgy egy helyben toporgunk, a különbség csupán az, hogy most ezt másfajta gondolatokkal tesszük, másra vagyunk RÁGÖRCSÖLVE. A Titokra, és a teremtésre. De a lényeg ugyanaz, még mindig az egónk irányít bennünket, és mérgesek vagyunk ha nem kapjuk meg itt és most amit akarunk. De legalábbis rövid időn belül. Hát nem ugyanez volt a Titok előtt is a lényege az életünknek?! Csak most a Titokkal a kezünkben harcolunk, azt hisszük a vágyainkért, holott a valóság az hogy épp azok ellen. Pedig az élet nem harc köztünk és a vágyaink között. Mert ez a kettő egy és ugyanaz. És ez lenne a Titok igazi lényege. Csak hagyni hogy a dolgok megtörténjenek, hagyni hogy ami a miénk, az a fizikai síkon is megjelenjen. És akkor közben úgyis érezni fogjuk hogy mit kell tennünk amivel hozzájárulhatunk a megvalósuláshoz. Az jönni fog magától, amolyan isteni sugallatként, feltéve ha rá vagyunk hangolódva. Én személyszerint nem hiszek abban, hogy rajzold le, nézegesd, és majd valóra válik. Valóra válhat, feltéve ha ez a módszer a tiéd, és úgy érzed h le kell rajzolnod, mert az olyan jól esne. De csak úgy szimplán jól esne látni azt ami már a tiéd, csak még nincs a kezedben. És lerajzolod, így láthatod. És aztán nézegeted is esetleg, de nem házimunkaként, hanem ha jól esik. Én ezért is nem szoktam lerajzolni. Mert nekem nem esik jól, én attól még nem tudom könnyebben elhinni hogy itt van. Ez nálam csak egyszer működött. Mert jól esett és lerajzoltam. Aztán elfeledkeztem róla, nem is nézegettem, de attól rá voltam hangolódva. Meg is valósult. Mert a ráhangolódáson van a hangsúly. Hiába rajzolod le házimunkaként, ha nincs kapcsolat közted és a rajz között. Hiába is nézegeted ilyenkor. Meg aztán mindenkinek más módszer válik be. Nekem az, ha elképzelem és közben átérzem, mintha már megtörtént volna. Na, de ezeket már úgyis mindenki tudja. :D Egy szó mint száz, ezzel a nagy tenni akarással rontunk el sokszor mindent.