Ha neked így jó

- Engem is utálsz? - kérdezte a levelében.

Itt valami félreértés van. Én senkit sem utálok. Én szeretem az embereket és úgy vettem észre, hogy - talán épp ezért? - ők is szeretnek engem.
Optimista vagy? Az jó. Túlzottan is az? Ott azért már lehet, hogy elszakadsz kicsit a realitástól, de talán még ez sem baj. Lásd meg mindenben és mindenkiben a jót, arra koncentrálj, ettől szebbek lesznek a Te napjaid is.

Pesszimista vagy. De ezért utálni valakit?! Igaz, könnyebben bevonzod a rosszat, ha arra fókuszálsz, de te szerencsés vagy és eddig nem ez történt. A pesszimizmusod ellenére csupa jó dolog történik Veled, csak ezt nem mindig veszed észre. Viszont amikor meglátod, hogy nem a rosszabb változat következett be, akkor annál nagyobb a boldogságod.
Nyavalyogsz. Ez az, amivel le lehet húzni a körötted élők energiáját, hangulatát. Ha hagyják. Hogy mit lehet tenni ellene? Meghallgatlak, bólogatok... Hogy én mit tennék a helyedben, azt már nem mondom. Hisz egyrészt nem az én életem, másrészt meg már megtapasztaltam, hogy olyan, mint ha a falnak beszélnék. Te attól érzed jól magad, hogy panaszkodhatsz. "Mi lesz, ha..." kezdetű mondatokkal generálsz magadnak problémákat a valóban létező gondjaid mellé. De nem teszel ellene, a segítő kezeket eltolod... A Te problémád, majd megoldod. De nem oldod, mert egyetlen lépést sem teszel a megoldás érdekében.
Bármilyen is legyél, én nem utállak. Csak vannak dolgok, amiket nem értek. De talán nem is nekem kéne megértenem.