Hanyatt

Mindig is szerettem tanulni. A suliban nem volt számomra "szeretem" vagy "utálom" tantárgy. Irodalom órára sem kellett hat ökörrel berángatni és sosem nézegettem a fali órát, hogy "jaj, mikor lesz már vége?".
Minap az MR1 anyanyelvi műsorát hallgatva jutott eszembe egy történet, ami még szakközép iskolában esett meg velem. Verset elemeztünk közösen, ami ugye általában úgy szokott kezdődni, hogy elgondolkodunk, mit is akart kifejezni a költő a soraival.Nos, én is elmondtam a saját verziómat, mire a tanárnő közölte, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz. Mindig is tiszteltem a nagyobb tudást, de akkor azért elgondolkodtam és szóvá is tettem: Miért nem lehet igaz az, amit én kifejtettem, és miért lenne igaz a tanárnő gondolatmenete? A költői képeket világosan, prózában sosem fogalmazta meg a költő. Én sem és a tanárnő sem beszéltünk vele erről, de még csak olyan ember írását sem olvastam - mint kiderült, a tanárnő sem -, akinek elmesélte volna a költő, hogy mit is akart elmondani a sorok között. Persze, az életrajzából lehet következtetni az épp aktuális lelkiállapotára, az érzelmeire, de az a vers - milyen jó is lenne emlékezni, melyik volt az - egy olyan időszakban íródott, amit az életút szerint is a pangás jellemzett, vagyis semmi érdemleges nem történt vele az időtájt. Mindenesetre a leckét megtanultam, a verselemzést úgy mondtam el, ahogy megtanították.
.
.
.
Az anyanyelvi műsoron túl még egy dolog volt, ami előcsalogatta ezt az emléket. Egy - talán csak számomra új - dalt hallottam a rádióban. Mint kiderült, a szövegírója egyik kedvencem, Müller Péter Sziámi. Megkerestem a videomegosztón, ahol élénk vita alakult ki, hogy mit is akar kifejezni a dal? Mindenki beleképzeli a saját sorsát, a saját életének egy-egy epizódját, van esetleg valami aktuális közéleti mondanivalója vagy egyáltalán, csak értelmetlen sorok összessége, ahol néha a sorok végén ott van a rím is? Döntse el mindenki maga, az ezzel kapcsolatos saját gondolataimat pedig most megtartom magamnak.;)

http://www.youtube.com/watch?v=zOFVFe9_NME&feature=grec_index

Nem vagyok több, mint anyag: bomlok,
Menekülök innen hanyatt-homlok.
Folyton homlok, ha lehet, hanyatt,
Odaadó vagyok: bomló anyag.

Nem vagyok több, mint alkalmi társad,
Alá is fekszem az aktualitásnak,
Ha éppen kidobsz, de semmi másnak,
Bárcsak volna erőm, hogy váltsak.

ll:Odaadó vagyok
bomló anyag,
ami beléd épül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont.
levegő, emlék, ellenpont.:ll

Nem vagyok más: egy pötty a kockán,
Alulra perdül a lendület fogytán,
Meghat az ötlet, hogy négy meg három
Az egy meg hat, de a kettő a párom

ll:odaadó vagyok
bomló anyag,
ami belédépül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont.
levegő, emlék, ellenpont.:ll