Szállni

Néhány éve ez időtájt visszatér egy álmom. Emlékszem, első alkalommal Ők hárman jöttek el. Feküdtem, aludtam. Ők megjelentek, kézen fogtak és könnyedén emeltek a magasba. Semmihez sem hasonlítható volt az érzés, ahogy szálltunk egyenesen felfelé. Sosem repültem, ráadásul tériszonyos is vagyok, Velük mégis biztonságban éreztem magam. Mentünk egyre magasabbra, közelítettünk a felhők felé. Aztán megálltunk és csak néztem a kék-fehér eget, a Nap felhők között átszűrődő sugarait... A tekintetemmel kértem Őket, menjünk tovább. Ők azonban még mindig a kezemet fogva elindultak velem vissza, a Föld felé. Egészen addig fogtak, míg ismét az ágyamra nem feküdtem. Ekkor elengedtek és elbúcsúztak. Menni akartam Velük, repülni újra, de azt mondták:
"Nem lehet. Neked még dolgod van itt."
Azóta minden évben e pár nap valamelyikében repülök. Eltávolodom a földtől, de közel sem tudok olyan magasra szállni, mint Velük. Egyelőre csak gyakorolok. Lebegek, suhanok, próbálom másoknak is megtanítani. A többiek ilyenkor irigykednek kicsit, látják, hogy mennyire egyszerű ez a repülés, de nekik mégsem sikerül. Máskor nekem sem. Csak ilyenkor, évente egyetlen alkalommal. Szállnék feljebb, de nem lehet.
Mert nekem még dolgom van itt.

http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM&feature=related

Címkék: