Tűzhangya

- Maga jó munkaerő, de sokkal többre hivatott - mondta a főnöknő.
- Jó nekem ez így, örülök, hogy van munkám és ebben igyekszem a maximumot nyújtani.
- De nincsenek álmai? Nincsenek vágyai?
- Nincs. Illetve... Ha az a vágyam, ami van, csak rajtam múlna, már rég megvalósult volna. Sajnos ehhez nem elég az én döntésem. Most viszont az a lényeg, hogy tudok dolgozni.

- És valami olyan dolog, amit ezen a titokzatos álmon kívül kívül nagyon szeretne? Tudom, hogy szeret kirándulni. Valami olyan hely, ahová nagyon szeretne eljutni?
- Sopron.
- Ne nevettessen! - mondta tágra nyílt szemekkel.
- Igen, Sopron. Nagyon régóta készülök oda, volt, hogy el is indultam, mégis másik helyen kötöttem ki.
- Azt hittem valami gyönyörű külföldi nyaralóhelyet fog mondani.
- Magyarországon is nagyon sok szép hely van és alig láttam még belőle valamit.

Másnap ismét megjelent a főnöknő.
- Ne unatkozzon éjszaka! - mondta. Hoztam egy könyvet. Nem kölcsön, ajándék.
A könyv belső oldalán kézzel írott ajánlás:
"......-nek, sok szeretettel, kívánom, hogy minden álmát valósítsa meg. Aláírás."
Nem igazán tudtam szóhoz jutni, hisz a cégnél még sosem hallottam jutalmazásról, ajándékról meg főleg nem.

Tűzhangya. Ez a könyv címe. A munka mellett egy éjszaka alatt kiolvastam. Két fiatalról szól, egy fiatal házaspárról, akik egyetemi tanulmányaikat a diploma előtt fél évvel felfüggesztették egy egészen lehetetlennek tűnő álom megvalósítása érdekében. Régebben sok álmuk lett a feledésé. Mert mindig, minden alkalommal volt valami, ami miatt csak halasztgattak. Hol a pénz miatt, hol az egyetem miatt, hol a környezetük lebeszélése miatt... Aztán szinte a semmiből jött az ötlet: a tóparton sétálva megpillantottak egy kiszolgált vitorlást, mellette pedig egy szórólapot, rajta telefonszámmal, mely vitorlásoktatást hirdetett. És elindult a gépezet, melynek semmi és senki nem állhatott útjába. Szinte kezdő tőke, mindenféle alapismeret, egyetlen támogató szó és kéz nélkül, a tanulmányaikat felfüggesztve, nekiláttak a Tűzhangya megépítésének, az evezős hajónak, mellyel át fogják evezni az Atlanti óceánt! Hihetetlen? Az. Mindenki számára az volt, kivéve őket, akik a kezdetektől fogva tudták, hogy meg fogják csinálni! Ha mégsem sikerül, akkor kárba vész a rengeteg idő, pénz, energia, amit ebbe az egészbe befektettek - gondolhatná a legtöbb ember. Ők nem! Ha így is történne, akkor is az egészből rengeteg tapasztalatra tesznek szert, melyet a következő álom megvalósításához fel tudnak használni. "Mi lesz, ha nem működik?" - kérdezné magától szinte mindenki. "Hogyan csináljam, hogy jól működjön?" - kérdezték maguktól ők. És ez a kérdés-feltevés volt jóformán az egész álom megvalósításának alapja.

Idézni felesleges lenne a könyvből, el kell olvasni. Minden mondatából tanulhatunk, rengeteg motivációt meríthetünk belőle, az élménybeszámolót olvasva egyre több dolog ötlik az ember eszébe, és ezeket a gondolatokat átültetve a saját életébe, elgondolkodva rájön, hogy mit is csinál rosszul, miért nem jut ötről a hatra?
Elolvastam egyszer. Kétszer. Sokszor. Legkésőbb augusztus 31-ig valamelyik nap Sopronban áll meg a vonatom.

http://www.atlantix.eu/

http://www.youtube.com/watch?v=ke07Te8vyzM

Hozzászólások



írtam róla egy ajánlót én is:

írtam róla egy ajánlót én is: http://thesecret.hu/hir/tuzhangya
illetve itt kedvezményesen rendelhető meg a könyv ha valakit érdekel: http://tinyurl.com/4yqf66v

szép napot,
a.



Amikor még gyakrabban írtam,

Amikor még gyakrabban írtam, többször előfordult, hogy valakitől hasonló reakciót kaptam, mint most tőled. Töltekezett az írásomból.
Szerintem leggyakrabban két dolog miatt ír az ember. Vagy a bánatát írja ki, vagy az örömét. /Igaz, akinek több tehetsége van, mint nekem, az semleges dologról is tud érdekfeszítően írni.:)/ Ha a sorok mögé is képes belátni vagy akárcsak beleképzelni dolgokat az olvasó, akkor a maga módján mindkét eset segíthet, hogy elgondolkodjon a saját életén. Egy-egy bejegyzést olvasva megerősítést kap a gondolataira vagy éppen felnyílik a szeme: Mint ha én írtam volna. De én nem akarok ilyen lenni!
Az utóbbi napokban olvastam én is itt és máshol mindkét fajta posztból jópárat. Ezt a félig könyvajánlót pedig ezek hatására írtam. Az nem volt vitás, hogy megosztom veletek, csak azon morfondíroztam sokáig, hogy ezt milyen formában tegyem meg. Nekem erre az írásra az olvasott bejegyzések adták meg a lökést. Remélem, másoknak is sikerült egy kis löketet adnom, ha nem is a töltődéshez, de legalább ahhoz, hogy elolvassák a könyvet.

Feri



Huhhhh, ez friss voót!

És jól eső. Köszi! Éppen erre volt a töltekezésemhez igényem. Lápipóc, drága, drága barátom, meglepően kellemeset olvastam :))) Anikó
Én hogy szólíthatlak? A lápipóc nem rossz, de gondolom van keresztneved, amit kaptál:)