Néhány pár versem :)

Csillagpárbeszéd

Éjjeli csillag párbeszéd az egyszerű szív daláról,
Bolond szél kavarja fel az érzést újra magától.
Azt súgják a szabadság a pillanattal létezni,
Tenni, amire vágysz, senkit sem kérdezni.
Kedvünk szerint választ adni a világnak,
Ha tudjuk mit akarunk, mindegy mások mit csinálnak.

Nem félek, ha épp nem tudom mit-hogyan tegyek,
A csillagokat követve el nem tévedhetek.
Mint gyémánt kristályok tisztán visszaverik vágyaim fényét,
Türelmet tanulva hallgatom tovább a csillagok párbeszédét.
Huncut mosollyal tovább játszani a titkos én dalát,
Addig, míg minden kétség magától megadja magát.
Mert felülmúlod minden eddigi valósnak hitt vágyaim,
Elengedlek és így Te leszel, kitől egyszer újra visszakapom szárnyaim.
Az éjjeli eget nézve Te is csak ugyanazt látod,
De a kérdésre a választ mindig magadban találod.
Elárulták várjam meg, míg bohó szabad világaink újra találkoznak,
és Testünk- lelkünk angyali módon újra elkárhoznak.
De a bolond szél újra közbeszól és hirtelen felébredek,
a csillagokat már nem hallom, de együtt ébredek Veled!

Hullámvasút

Száguldó fantázia hullámvasút és a képzelet valóra válik váratlanul,
Sok nyugtalanul átforgolódott éjszaka telik oly álmatlanul.
Ismeretlen jó érzés, érzem és tudom ez az, ami kell,
Behunyom a szemem, míg lelked lassan átölel.
Ott és akkor és csak úgy, soha sehol máshol,
A képzelet messzire elrepít legyen bármennyire távol.
Mert csak félig él, aki nem bátor és szabad,
A sok őrült perc emlékeidben mindig megmarad.
Nincs körülöttünk mondvacsinált akadály,
Nem érdekel minket semmilyen szabály.
Elmosódó eddig nem ismert boldog határaim,
Újra és újra megvalósuló legvadabb álmaim.
Csak merjek most is önmagam lenni,
Bízva abban, hogy lehet így szeretni.
Hiszen attól olyan különleges és érdekes,
Hogy bár se te, sem én, de a világ mégis így tökéletes.
Őrültség és bolondság, ákombákom gondolatok tánca,
Álmaimban szertefoszló értelmetlen szavak furcsa varázsa.
A tekinteted elfedi most a vágy lehellete,
Ahogy rám simulva újra megtalál lelked szeretete.

Festék
Festhetsz életet és álmokat,
Tovaszálló idilli ábrándokat,
Festhetsz fekete-fehéret és színeset,
Némán csendeset vagy igazán beszédeset.
Festhetsz másokat vagy lefestheted önmagad,
Egyedül vagy együtt, az is csak Te vagy.
Festhetsz tombolót vagy könnyed nyugodtat,
Furcsán különlegeset vagy a számodra megszokottat.
Festhetsz telet, őszt vagy nyarat,
A Napot a Holdat vagy a csillagokat.
Festhetsz zenét és különféle hangokat,
Bús és Vidám dallamokat.
Festhetsz régi és új találkozásokat,
Vad és érzékeny szerelmeket, igaz barátságokat.
Festhetsz őrültet,-mint most én-, mert valakinek azt is kell,
Senki mást nem érdekel,
Az élet úgyis arra nevel,
Hogy mindegy hogyan teszed, csak tedd Szeretettel!

Valami
Megérkeztem önmagamhoz teljesen egyedül,
Nem rémít meg a csend, ami ott van legbelül.
Vágyakozó álomábránd, tudom ez tesz majd igazán szabaddá,
Az elillanó illúzió átváltozik végtelenül valóssá.
Korlátokat ledöntő erő, és a hála lehajtja előtte a fejét,
Mikor végre céljához érve megtalálja a helyét.

Valakinek Te vagy…
Valakinek Te vagy a múlt, a jelen vagy a jövő,
Egy futó kaland vagy csupán egy ócska szerető.
Valakinek Te vagy a lelki társ, aki bátor álmodó,
Egy rövid vagy hosszú kora esti randevú.
Egy soha véget nem érő hajókirándulás,
Egy előre meg sem beszélt lélektalálkozás.
Valakinek lehetsz Te egy bortól mámoros éjjeli csínytevés,
Egy sohasem megbánt kalandos tévedés.
Valakinek Te jelented az esztelen jókedvet,
Vagy csupán egy múló hóbortos gyermeki szerelmet.
Valakinek Te vagy egy vonaton utazó gyors ismeretség,
A másikban nyomot hagyó megannyi sok kétség.
Valakinek Te vagy a barát a bajban,
Bárhol, bármikor egy igaz társ a harcban.
Valakinek nem vagy más, mint szélbe szórt szavak,
Illúziókat sorra ledöntő hatalmas falak.
Valakinek Te vagy a valóra vált álom varázsa,
Vagy csak egy régi emlék megsárgult hasonmása.
Valakinek Te jelented a világot,
Valakinek széttöröd a szívét otthagyva ezernyi szilánkot.
Valakinek Te vagy az öröm, valakinek bánat,
Egy igaz ölelés, ami még magára várat.
Valakinek Te vagy egy bús fakó dallam, vagy őrült tánc a holdfényben,
Egy féltve őrzött titok elrejtve a szív-vitrinben.
Valakinek Te vagy egy mosoly mögé rejtett hazug szó,
De valakinek fontos és igazán megbízható.
Valakinek az édeset jelented és valakinek a keserűt,
Az unalomig újrajátszottat vagy az izgalmasan egyszerűt.
Valakinek Te vagy az ismerős, valakinek az idegen,
Valaki, akit felforrósít és nem hagy hidegen.
Valakinek Te jelented a végét, valakinek majd az újrakezdést,
Van, hogy egy szót sem szólsz, de valakinek felteszel megannyi kérdést.
Valakinek Te jelented azt az egyetlen pici apróságot,
Ami olyan hatalmas, hogy megtudnád ölelni az egész világot!

Valami2
Az idő megsértődött és megállt,
Minden őrült gondolatom szárny nélkül elszállt.
Hergeljük a káoszt, kell mindig a zűrzavar,
Kell az az érzés, ami mindent felkavar.
Buborékokat fújva táncolok a víz tetején,
Száguldok a kóbor széllel a világ peremén.
Mosolyogva hanyatt fekszem a puha fűben,
Hempergek szabadon az esztelen édes bűnben.
Oktalan csalfa vágy, csak a szivárvány szív szava,
Te leszel ma megtébolyult elmém békés záloga.
Kockáztatok és elvesztem a fejem,
De megtörténik a váratlan, hogy itt leszel velem! :)

Vonat
Vonaton ülve hallgatom a dalt,
Amit a játékos szél aznap elszavalt,
Nézek kifelé a koszos ablakon,
Már csukott szemmel látom egyre kisebb városom.
Színfoltokká összeolvadó tájak,
Újra felbukkanó rég elkószált vágyak,
Belehullok a fények okozta kábulatba,
Egy ismerős arc ejt újra ámulatba.
Tábortűz és hóbortos wicca varázslat,
Érzek egy messziről közeledő jól ismert árnyat.
Megolvadt a jég, eljött a kalandok ideje,
Ez lesz engedetlen szívem újabb bohém színhelye.
Nincs jelentősége szavaknak, gondolat nélküli ártatlanság,
A szabadság eksztázisát megrészegítő teljes gondtalanság.
Ahogy a szél felkavarja a hamut a tűz körül,
Úgy pezsdül fel mozgással az élet mélyen legbelül.
A szellemet a palackba nem szabad visszazárni,
Míg minden kívánságot teljesít, azt mindig meg kell várni.
Lázadj és szabadulj meg múlttól és jövőtől,
Jelenben élve légy önmagad elájulva a gyönyörtől.
Ez csupán angyali lelkek őszinte lázadása,
Ócska ősi korlátok és szabályok teljes feladása.
Néhanapján a csillagok is összeütköznek,
De abból utána újvilágok születnek.
Ütemre száll a lelkünk, csak száll és száll tova,
Kit érdekel, nem számít, észre sem vesszük hova.
Már kóbor álmok lakatlan szigetén járok,
A tűz fényében előcsalt szellem képében itt is Rád találok.
Spontán őrült tetteinkkel tartjuk életben a lángot,
Hogy mindig megújulva űzzük el az unalom átkot.
Most is váratlanul ébreszt egy új ötlet gondolata,
Csak álmomból riadva a vonaton döcögök haza.

Bolond Nyár
Fülledt nyári éjszakán elveszve ezernyi csillagokban,
Keresem elkóborolt lázadó lelkem egy távoli galaxisban.
Egy lágy fuvallat összevisszaságokat súg halkan a fülembe,
Felfordulást okozva, őrült felfordulásokra vágyó szívembe.
Tomboló megvalósulásra váró vágyak hosszú kusza sora,
Érthetetlen, hogy miért a Bolond Nyár ennek a kiváltó oka.
Ha megtalálom kóbor lázadó lelkem valahol,
Őrült boldog káoszt hagy majd maga mögött mindenhol.
Nem számít csak az eksztázis és a szabad akarat,
Nem hibáztatunk senkit, majd csak a Bolond Nyarat.
A tébolyult mégis megnyugtató érzés, mikor tudod, ott voltál, ahol lenned kellett,
Ahogy némán és szabadon fekszünk a fűben szorosan egymás mellett.
Mintha szerelem rejtőzne minden szó és tett mögött,
Nem követelve semmit, lebegve álom és valóság között.
Ahogy eltűnnek a határok, úgy jelenik meg a szeretet és öröm érintése,
Lassan és finoman láthatóvá válik lelkünk minden apró rezdülése.
De csak nem csillapodik az esztelen vágyak sora,
Hiszen Bolond Nyár van, ami mindennek az oka. :)

Repülő
Az égen egy távoli repülő húz hosszú csíkot maga mögött,
Furcsa mesebeli formákat rajzolva a félretolt felhők között.
Bármi lehetséges, mesebeli hősökké válunk,
A valóra váló álmok szigetei között, szárnyak nélkül szállunk.
Mindig éreztem és tudtam, különleges vagyok,
Így minden csak különleges lehet, amit bevonzhatok.
Ugyan még meg sem történt, de már hálát adtam érte,
Látom, ahogy valóra válik az ezeregy éjszaka meséje.
Mesebeli hullámvasúton együtt száguldunk egész éjszaka,
A józan észnek nincs hozzánk ma egy keresetlen szava.
Annyira nem számít, hogy hány perc lesz vagy óra,
Belefeledkezve ilyenkor nem nézel a mutatóra.
Egyszerűen csak hagyjuk magától megtörténni,
Egy édes álom, mint ami sose akarna véget érni.
Őszinte lélekszabadság, nem kell az önkontroll mára,
Egy gondtalan őrületbe fulladt szabaduló művész legújabb mutatványa.
Mint egy arany kalitka, végül bezárja az éjjeli titkodat,
A kulcsa elveszett, így örökre őrzi az ajtaján a kis arany lakat.

Új
A boldogság útján új célt találni,
Néha eszünket vesztve nagyokat hibázni,
Tanulva belőle megtanulni újra talpraállni,
Őszintén jó hinni, soha semmit sem kell bánni.
Kockára téve az ismertet az ismeretlent várni,
Könnyed káoszt okozva új vizeken szállni.
Néha rám tör a frász, hogy meg kéne változni,
Egy eljátszatlan dallam helyett jobb újat komponálni.
Igaz jó barátokkal intelligensen jól bepiálni,
Egész éjjel ész nélkül táncolni.
Másnap a wécében jó is együtt hányni,
De soha nem hagyjuk a szívünket bezárni!

Címkék:

Hozzászólások



:)

köszönöööööm, örülök nagyon,h van, akiknek tetszik :)



:)

Szép életképek.
Nekem tetszik.

http://www.youtube.com/watch?v=oPspXI6AbY0



Csodaszép szavakkal átszött, tiszta virágú gondolataid vannak

Köszönöm, kedves Költőnő:) Költőtársnő :)) Magam is szövögetem a Múzsám által hálókat :)
Mert minden művész guzsalya a saját legbensőbb, tiszta önmaga. És amikor megihletődik, először mezítelenre vetkezi magát, majd lelke rokkáján átszött színes gondolat fonalával megszövi művét. Ami maradandó is lesz, hiszen Önmagát adja benne.