Mese a hitről

A hit
S a király így szólt:
-Tiszteletreméltó Nágaszéna, mi a hit legjellemzőbb jele?
-A világtól való elvonulás és a törekvés.
-Hogyan lehet a világtól való elvonulás a hit jellemzője?
-A hit, ó Király, a szívben keletkezik, s áttöri az öt gátló körülményt: a vágyat, a rosszindulatot, a szellemi restséget, a kétséget és a szellemi büszkeséget. A szív, amely mentes ezektől, tisztává, komollyá és felszabadulttá változik.
-Mondj egy példát!
-Képzelj el, ó Király, egy nagyhatalmú királyt, aki négyrétű seregével vonul. A sereg egy kis patakhoz érkezik, és átkel. Az elefántok, a lovak, a kocsik és az íjászok által felkavart víz zavarossá, sárossá, poshadttá válik. És amikor a nagyhatalmú király átjut a túlsó partra, parancsot ad a szárnysegédjeinek: „Hozzatok egy kis vizet, hadd oltsam szomjam!” És most képzeljük el, hogy ennek a királynak van egy köve, ami minden vizet megtisztít. Amikor az emberei engedelmesen vizet visznek neki, csak beledobja a követ, s lám, a sár eltűnik, eltűnnek az apró vízi növények, és a víz tiszta, átlátszó, friss és iható lesz. A víz a szív; a király szolgái a világtól való elvonulást jelképezik, a sár és az apró vízi növények pedig a gonosz eltévelyedéseket, míg a drágakő a hitet.
-És hogyan lehet a törekvés a hit jele?
-Ahogy a világtól való elvonulás során az ember érzékel, hogyan szabadul meg mások szíve, ő maga is arra törekszik, hogy ezt elérje. Az ember úgy érzi, ez a Tökéletes Út első szakaszának gyümölcse, vagy a másodiké, vagy a harmadiké; vagy azt érzi, eképpen lehet elérni az arhatságot("szentséget"), ezért aztán úgy próbál cselekedni, hogy elérje azt, amit még nem ért el, megtapasztalja azt, amit még nem tapasztalt, rájöjjön arra, amire még nem jött rá. Eképpen lehet a törekvés a hit jellemzője.
-Mondj egy példát!
-Olyan ez, ó Király, mint amikor hatalmas vihar készül kitörni a hegy tetején. A vihar kitör, zuhogni kezd az eső, a víz a hegy tetejéről lecsorog az alacsonyabban lévő helyekre, s miután megtöltötte a hegy oldalában lévő mélyedéseket, hasadékokat, belejut a hegy lábánál folyó patakba, amely emiatt elhagyja medrét, s mindkét oldalon elönti a partját. Most képzeld el, hogy van egy csapat ember. Ezek az emberek, egyik a másik után megjelennek a patak mellett, és mivel nem tudják felmérni milyen széles, milyen mély lehet a patak, tétován, félve megállnak a parton. Tegyük fel, hogy jön egy olyan ember, aki tisztában van a saját erejével. Neki fut, lendületet vesz és egyértelműen átugrik a túlsó partra. Ekkor az emberek, amikor látják, hogy az ugró ember biztonságban van a másik oldalon, szintén megpróbálnak átjutni. A világtól való visszavonulás és a hit arra ösztönzi az embereket, hogy ugorjanak, próbáljanak meg elérni olyan célokat, amelyekről addig talán azt sem tudták, hogy léteznek. Ezt, ó Király, a Magasztos így fogalmazta meg a Szamjutta Nikájában(társított, egymáshoz kapcsoló gyűjtemény):
Hittel átkelhetsz a patakon,
megfontoltsággal az élet tengerén;
kitartással elsöpörsz minden bánatot,
megtisztulsz a bölcsesség révén.

(Milindapanha)