Tündérkertek 4. - Könyvek

„Ha az élet olyan lenne, mint egy regény, akarnál élni? S ha egy regény olyan lenne, mint az élet, olvasnál?”
/Polgár Ernő/

Ne feledkezzünk meg a könyvekről, azokról a helyekről ahová akarva- akaratlanul is vissza- visszatérünk. Hogy újra és újra kalandokat éljünk át. Bastiannal, aki bemenekült üldözői elől a könyvesboltba és ellopta a Végtelen történetet, ami nem gyerekeknek való, vagy Frodóval, hogy érrezük a felelősség terhét és a megszabadulás szárnyalását, vagy Szillével, aki apja tiltása ellenére elszökött a világunkba és lám milyen csodássá varázsolta a tópartot!

És lovagoltunk gyerekként –vagy akár most is- a Csodaszarvas hátán, felmásztunk az égig érő paszulyon, később néztük Ágnes asszonyt, ahogy a fehér lepedőjét a patakba mossa, mossa..

Aztán, ahogy cseperedünk tágul e Univerzum, és már más bolygókon, világokban vagyunk. Barátaink lesznek tündérek, törpék, különféle más lények. Néha tán kisemberként kezdjük a történetet, ám sok munkával, edzéssel könnyen harcossá válunk. Bejárunk vidékeket étlen- szomjan, megsebesülünk, de megyünk tovább, akár ájulásig, minek jutalma, hogy egy kellemes helyen ébredünk tisztán, tiszta ruhába.

Ott elmondják milyen fontosak is vagyunk a világ számára, és higgyünk magunkban. Lehet ajándékot is kapunk, ami megnöveli erőnket, de gyakran elég a szó is, hogy tudjuk: képesek vagyunk rá. Akár mi is áll elénk, tudunk vele mit kezdeni.

Majd ismét útnak indulunk. Bár sokkal nehezebb talán, de újonnan szerzett barátaink velünk vannak.

Végül elérjük a hatalmas, gonosz lényt, akivel meg kell küzdenünk.. De bárhogy is legyen -félünk, remegünk, elgyengülünk-, az eddig szerzett erő emlékeztet arra, kik vagyunk. És a végén mindig megmentjük a világot. Hát ezért érdemes élni…

„A világlátás nagy nevelőiskola; nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiirtja az előítéleteket."
/Bengt Danielsson/

http://www.youtube.com/watch?v=KpOtuoHL45Y&feature=relatedhttp://www.you...