Légy a szerencséd kovácsa!

A magyar mondás így hangzik: „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.” Érdekes gondolat, hiszen ez úgy hangzik, hogy a szerencse valami olyan dolog, amelyről mi is tehetünk.

Ezzel szemben ma nem így használja a köznyelv. Szerencséje annak van, aki váratlan, előre nem látott módon, mintegy véletlenül olyan előnyhöz, nem várt értékhez jut, amely nagyban előre lendíti az illető életét. Szerencséje van, ha: 1. nyereményhez jut, 2. elkerül egy balesetet, 3. rendkívül jó üzleti ajánlatot kap, 4. értékes ingatlanhoz jut, ár alatt, 5. egészsége töretlen…

Szerencséje annak van, aki a normálistól eltérő módon, kedvező helyzetbe kerül. De, vajon igaz-e ez a megközelítés?

Tudjuk, hogy véletlenek nincsenek! Vagyis olyan van, amit nem véltünk előre, de semmi sem történik ok nélkül, feleslegesen. Spirituális körökbe érkező szárnypróbálgatók, ezzel szembesülnek először. Ez az, ami a legnagyobb felfordulást okozza életünkben a kezdeti lépéseknél. Semmi sem véletlen! Mindennek célja, eredménye van, amelyekre szükségünk van az életünkben. Eleinte megdöbbentő, de később sok esemény megértésében és könnyebb elviselésben is segít ez az elv. Tehát minden okkal történik, valamiért. Ha ezt megértettük, akkor két irányba is indulhatunk. Az egyik, hogy minden történést úgy szemlélünk, mint a nem létező véletlen eredményét. Ezzel viszont könnyen oda jutunk, hogy a „véletlenek” okozóját, a sorsot, vagy az Istent tesszük felelőssé mindenért. Azért veszítettem el a munkahelyem, mert ez az én sorsom… Ez az univerzum akarata, az Isteni terv része… Ez a gondolatmenet ugyan nem vezet oda, hogy mindent a környezetünkre fogjunk, de természeténél fogva hasonló metódus. Ugyanis, itt nem a társunkat, főnökünket… hibáztatjuk a történtekért, sőt, senkit sem hibáztatunk, de állítjuk, hogy a megtörtént eseményre nekünk nincs hatásunk, mert ez a Teremtő akarata. Egy jó darabig nem is háborgunk, tényleg nincs mutogatás, de ha túl sokáig történnek számunkra kellemetlen dolgok, akkor ez a csendes szemlélődés, igenis haraggá, gyűlöletté formálódik, a megfelelő „felelős” iránt, aki maga az Isten is lehet. Szerintem ezzel a mutogatás, a hibáskeresés éppen úgy megtörténik, mint a korábban említett változatnál.

Ezzel szemben áll az az elképzelés, amelyet akár bibliai alapokra is helyezhetünk, hiszen a teremtés történetében a következőket olvashatjuk: „Az Isten embert teremtett a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett.” A fent említett sorsakarat, vagy teremtői döntés nem úgy hangzik, mintha az ember uralkodna a világ felett, sokkal inkább úgy mint aki ki van szolgáltatva valamilyen erőnek, hívjuk azt akár Istennek, sorsnak, univerzumnak, vagy bárhogyan másképp. Ez KISZOLGÁLTATOTTSÁG! Semmi egyéb. Így ebben a helyzetben nem is uralkodunk, hanem szolgálunk. Úgy viselkedünk, mint akinek nincs más választása. Elfogadunk, majd beletörődünk. Az elfogadás magában még nem baj, de a beletörődés már komoly károkat okoz a fejlődésünkben.

Szóval az uralkodáshoz egy másik gondolat szükséges. A magyar hagyományban a „Segíts magadon az Isten is megsegít.” - mondás elég elterjedt. Egy merőben más hozzáállást mutat. Tegyél valamit, hangzik a tanács. Ha teszel, segítséget is kapsz! A Wass Albert, Hagyaték című művében ez így hangzik: „Ha megteszed a magadét, az Úristen hozzá teszi a másik felét.” Ha megteszed, ami tőled telik, a Teremtő kiegészíti azt a másik felével. Jól látszik, nem bármekkora résszel, hanem éppen akkorával, amennyivel te is hozzájárulsz a sikerhez. Elég igazságosan hangzik. Ami viszont megjegyzendő, hogy e szerint az Isteni segítség mértéke nem haladja meg azt, amit mi magunk is megteszünk a siker érdekében. Ebben az esetben nem mondunk le az Isteni segítségről sem és arról sem, hogy mi magunk is tevékenyen részt vegyünk az életünk alakításában. Mindig csak a másik felét kapjuk meg, annak, amit magunk is megtettünk. Így mi uralkodunk az életünk felett, hiszen semmi sem adatik meg, aminek az eléréséhez a „fél” munkát, az általunk megtehető maximumot el nem végeztük. Ebben az esetben, helyes a sejtésünk a szerencsével kapcsolatban is. A szerencse annak jár, aki tesz is érte!

A népmeséinkben a legkisebb fiú mindig szerencsés. De azt is tudjuk róla, hogy mind emberségben, mind más értékekben, ő a legkülönb. Ő az, aki minden kihívásnak megfelel, mindent megold, minden feladatot vállal és elvégez. Miközben bátran elvégzi a sikerhez vezető úton az elé kerülő feladatokat, újra és újra szerencse éri. Részesül valami emberfeletti segítségben. Talán éppen az Isteni segítségben, amely ebben a formájában a tett másik fele, ami elérhetővé teszi a célt.

Annál is inkább igaz lehet ez, mert mint már egy korábbi cikkben megállapítottuk, a SZER egy olyan tevékenység, ünnep, ahol az Isteni jelenlétre számítunk. A szerencse szavunk is a „szer” - kifejezéssel kezdődik, így hagyományuk szerint számolhatunk az Isteni jelenléttel, az Isteni segítséggel egyaránt. Ez a segítség minden alkalommal megérkezik, ugyan csak abban a mértékben, mint a cselekedetünk, de érkezik, rendületlenül. Hiszen az Isten, aki Önmagából teremtette a világot, legalább annyira szereti teremtményeit, mint Édesanya a gyermekét.

A szerencse működését mutatja a: „Bolondnak, bolond a szerencséje” mondás is. A bolond, amolyan kiszámíthatatlan, viselkedésében követhetetlen, az átlagostól eltérő személy. Az aki így viselkedik, bolond módon cselekszik, annak a szerencséje is hozzá igazodva, kiszámíthatatlanul, követhetetlenül érkezik. Bolondul.

Mindezeket figyelembe véve, sokak szomorúságára marad az eredeti lehetőség. Nincs olyan, hogy érdemtelenül, csak úgy, támogatást, segítséget kapjunk. Még az Isteni segítséget is ki kell érdemelni. Persze ez nem üzleti alapon működik, hiszen a fél tett és a fél segítség nem egyforma jellegű, sőt az se kell, hogy egyszerre történjen, egy időben. Mindössze egymás feltételei. Minden esetre, a legfontosabb, hogy megjegyezzük, mi magunk felelünk magunkért, az életünkért! Ha ennek megfelelően éljük az életünket, bátran döntünk, cselekszünk, akkor a legváratlanabb helyzetekben kapunk, sok esetben, életfordító segítségeket, SZERENCSE ér minket. A SZERENCSE FIA-ivá válunk!

BÁTRAKÉ A SZERENCSE!

Somogyi Péter
lélekszerelő