Ébredés - Ördögi Film

Megint új reggelem van. És jön az új belső üzenet, a megérzés.
Egy filmet látok. Nagyon érdekes. Vonalban előttem látom az egészet, és belül érzem ami történik benne.
Egy ponton nagyon furcsa érzésem támad. Oda közelítek ehhez a ponthoz.
Egy szót látok meg hirtelen: Vicc
Mi?!
Látom a filmemet, a filmben magamat, és azt a magamat aki nézi a filmet.
Játszom magamat, és játszom azt aki a filmet nézi.
Aki a filmet nézi, annyira beleéli magát a filmbe, hogy sírni, könyörögni, és sajnálkozni kezd.
Ezen a ponton csodálkozok rá magamra, hogy elhittem egy filmet, ami nem valódi, hanem csak egy illúzió.
Egy vicc.
A film vége, hogy meghalok.
Aki nézi a filmet, az az Én, sírva fakad, óriási félelmekkel, és szenvedéssel küzd, mert elhiszi, hogy a film valóságos, és valóságos az is amit érez.
Ekkor észreveszem, hogy a filmet megtervezték.
A legelejétől a végéig arról szól ahogy én szenvedek, és attól Én hogyan szenvedek.
Ahogy így kívülről láttam elkezdtem nevetni rajta, hogy ez egyszerűen zseniális.
Elkezdett bennem erősödni a belső meggyőződés:
Tegyük fel, hogy ez csak egy vicc.
És ha vicc, akkor nem kell hinnem benne.
Még azt sem kell elhinnem, hogy a végén meghalok.
Ezen a ponton megszabadítom magam az összes fájdalomtól, és szenvedéstől.
Immár szabad vagyok.
Aki elhitette velem a filmet, csak addig tűnt valóságosnak amíg ragaszkodtam hozzá.
Megszabadítottam magamat a ragaszkodástól is.
Egy ponton nagyon erős tehetetlenség alakult ki, és elképzeltem, hogy beleélem magam.
Különböző szavak kerültek elő a növekvő belső nyomás hatására, de semmi kétség nem volt, megint a vicc szó merült fel az összes verzió közül.
Semmi kétség, amit láttam az nem valódi.
.
.
.
Az ördög azt állította, ha hibázok, akkor a pokolra jutok, és meghalok.
Én balga minden szavát elhittem.
Könyörögtem, bocsánatot kértem, nagyon sajnáltam, szerettem, mindent megígértem, csak ne haljak meg.
Persze hittem neki, és nagyon fájt az az űr amit az elvesztési félelem okozott, nagyon féltem, reszkettem, és gúzsba volt kötve a hasam. Sőt halálfélelmem volt, majdnem leestem a székről.
Becsületesen hagytam, hogy minden érzés, szorongás, és félelem átmenjen rajtam.
A feszültség jelentősen oldódni kezdett.
A halál kegyetlen, a veszteséget fel kell dolgozni.
Hogy milyen az álhalál?
Olyan amit az ördög ír.
Ki az ördög ír ilyet?
Ez csak vicc...még mindig élek.
Ezen a ponton felvettem az ördög álarcát, és megnéztem magam az ő szemével, ahogy szenvedek a saját filmemen.
Hát...csak röhögött rajtam.
.
.
.
Na gondoltam adjuk fel a leckét az ördögnek.
Mondtam neki, ez csak egy vicc amit itt vetít nekem.
Aztán rájöttem, hogy majd időben megdöglik az az illúzió amit teremtett...
....mivel nincs már rá szükség.
Szóval szó szerint beleröhögtem a szemébe,
és még utoljára küldtem neki, egy kedves szívéhez szóló zenét:

TRB - ördögöt öleltem
http://www.youtube.com/watch?v=MHHX9hTyUCo

Hozzászólások



Pokolian hiányoztatok



... hm

úgy tűnik... :) mindenki előbb-utóbb hazatalál... az ördög is... oda ahova való.

http://www.youtube.com/watch?v=_mcemcNeFz0&feature=related



Vagy...feltaláltam egy új gyógymódot?

...hmmm...