Őszinte hazugság

Kérsz tanácsot, de rajtad múlik, hogy megfogadod e vagy sem, hogy merre menj.
*
Kaptam egy tanácsot, de nem vizsgáltam meg, hogy jó e az nekem.
Megfogadtam. Egy durva tréfa volt. Sosem tennék ilyet. Mekkora meggondolatlanság.
Aki azt hiszi híjján van valaminek, annak kell ez. Kell mint az éltető víz. Csakhogy nem ez az amitől jól érzi magát.
Más tanácsától. Mi lett volna, ha nem fogadom meg...de akkor ez volt a legkézenfekvőbb, a legbugyutább dolog a földön. Elkövetni egy durva tréfát. Akkor semmit sem értettem, mi miért van, és hogyan. És még a rossz tanácsot sem tudtam kiértékelni magamban. Azt sem tudtam mit veszítek. Csak vakon kóvályogtam.
A stressz beszélt belőlem. Mély stressz. Mély elhagyatottság, feszült magány. Ez kínzott belülről. Csak akkor jöttem rá, mikor a magány szóval kezdtem játszani magamban. Az nem lehet, hogy...? Tettem fel sorjában magamnak a kérdéseket. Csak úgy sorjáztak a belső finom válaszok, a változás napról napra érzékelhető ahogy beépül a mély ösztön. Értékelem magam. Ráhangolódok arra ami tetszik, és ami nem attól elfordulok. Döntök, választok.
Néha elég egy szó, hogy egy élettörténet megoldódjon. És elég egy rossz tanács, hogy elromoljon. De ha nem tudjuk, hol romlott el, akkor nem tudjuk megjavítani sem.
*
Reggel a tükörbe néztem...gyönyörű vagyok...tényleg!
És belemosolyogtam a tükörbe, mert jól esett.
És a meleg felhős szeles idő is jól esett ma.
Észrevettem, hogy értékelem magam, hogy értékelem az életem.
Már múlik a szégyen, és a stressz, oldódik a magány.
*
Megcsörrent a telefonom...
*
Mintha visszaforgatták volna a filmet...2 hónappal ezelőttre.
Az idő most kivételesen egy percre megállt.
-Te küldted azt az üzenetet?...-kérdezte.
-Nem én, sosem mondanék ilyet! - vágtam rá azonnal.
*
Mindent tagadtam, lehazudtam neki a csillagos eget is.
Még egy olyan szines elbeszélő mesét a világ nem látott amilyet én költöttem neki.
-Na...-gondoltam magamban, - Most csináld jól Kislány! -Ne hallgass senkire, csak magadra!
És átléptem magamat, mint múltkor a hévkorlátot a megállóban.
Én..őszinte..lelkiismeretes..kedves...- a kukába vele, különben sose tudom meg mit veszíthetek!
*
Minden vég egy új kezdet...

Címkék:

Hozzászólások



Jó kis gondolat felvetések...

Minden jó, ha a vége jó, ez az út teljesen járható lett.
A velejig kianázom. Igen van amikor megfontolod, és van amikor vaktában döntesz erről. Hát ez vakta volt, de jól sült el, mert ilyen helyzet még nem fordult elő velem, ez a klassz benne.



Nem értelek Titeket. Ha

Nem értelek Titeket. Ha kértek tanácsot, attól még nem kell megfogadni, ha pedig megfogadnod, akkor az onnantól kezdve a Te felelősséged. Ha pedig valaki magától ad, azt is te mérlegeled, hogy megfogadod e adott szituációban, vagy sem.
Attól, hogy nem válik be, attól még nem biztos, hogy rossz a tanács, csak nem jól alkalmaztad. Ha pedig valaki szándékosan félrevezet a tanácsával azt pedig szerintem megérzi az ember. Nem jól gondolom?



Én, ha tanácsot kapok,

Én, ha tanácsot kapok, gondolatban mindig odateszem elé, hogy "ha ő az én helyemben lenne, akkor ... "
De mivel senki nem lehet az én helyemben, mindig erősen megszűröm a tanácsokat, és csak ha egyezik a belső igazságommal, akkor fogadom meg. Elvégre ami kint van, az belőlem indult, így a jó / rossz tanács is, nemde?
Tulajdonképpen a tanácsra inkább valamiféle megerősítésként van szükségünk: ha tudjuk, mit kéne tennünk, vagy szeretnénk valamit tenni, kell valami külső megerősítés, mert ingatag lábakon áll az önbizalmunk ebben a témában. De igazán akkor is mi döntünk azokból a lehetőségekből, amik rendelkezésünkre állnak: a végtelenből :)



Engem is tanácsokkal

Engem is tanácsokkal bombáznak napról napra. Nem tudom leállítani őket. Próbálom elengedni a fülem mellett. Csak arra koncentrálok, amit valójában szeretnék, de néha egy-egy gondolatból rájövök, hogy befészkelik magukat a tudatalattimba és kételyeket ébresztenek bennem. Rendesen megnehezítik a dolgom, de nem adom fel, mérlegelek, következetesen, és várom a végeredményt.



:)))

Olyan csúnya, hogy nem publikus. :D Egyébként meeeg...nem is rossz tanács rájöttem. :)))



Kedves Lollipopp! Meg lehet

Kedves Lollipopp!

Meg lehet tudni mi volt az a rossz tanács nagyjából?Nekem is adtak már rossz tanácsot,és nagyon sokat hadakoztam vele gondolatban.És arra jöttem rá,hogy tul.képp. azt a rossz tanácsot én adtam magamnak, különben nem hadakoztam volna vele annyit.Szerintem ha jó tanácsot kapunk,akkor érezzük a megkönnyebbülést a hatására.