Párkapcsolat, szerelem, tűz

Egymásra találunk, szeretjük egymást, élvezzük az élet adta lehetőségeket, és örömmel vesszük tudomásul, hogy ezt a meghitt korszakot megélhetjük valakivel, akivel elsősorban lelkileg, gondolatvilágilag és testileg megoszthatjuk elvárások nélkül. Nem gondolunk semmi rosszra, mert a szerelem, mint betegség mindkettőnket elkapott. Ebben az állapotban annyira fel vagyunk töltődve, hogy nem kell semmilyen mozgatórugónak működnie ahhoz, hogy előregördítse a párkapcsolatot, hiszen egymás építő energiáiból táplálkozunk.

Telnek-múlnak a napok és hónapok egy emelkedett kezdeti, szerelmi állapotban, amelyet néha lila ködnek nevezünk. A nyugalmas ködöt előbb-utóbb felmelegíti a mindennap felkelő nap ereje és elillan. Ráeszmélünk, hogy bizony csak a földön élünk és szervesen megosztjuk az életünk egy olyan valakivel, akivel dolgunk van itt lent a földön egy életnek nevezett létben. (Az élők csak vakációzó halottak) Felmerül a kérdés: Jó ez nekem? Ez teljesen normális kérdés, ha nem tennénk fel, az lenne a baj! Itt már szembenéztünk magunkkal, és önkritikát gyakorlunk, ami az emberi létnek és fejlődésnek az egyik legfontosabb eleme. Természetesen szerelmünk is felteszi ezt a kérdést magának, és olyan folyamatok indulnak el a párkapcsolatban, amelyekre a kezdeti szakaszban még gondolni sem mertünk. A hétköznapi terhek mellett igen nagy energiát emészt el a szerelem, illetve a szeretet ápolása. A szerelem tüze, amely eddig segítség nélkül égett most egy kicsit gyengébben ég, táplálni kell, különben kialszik végleg és nagyon nehéz az újraélesztése.
Amikor két ember összeköti az életét valamilyen szinten, azzal egyidejűleg nem adta fel az emberi mivoltát ”csak” megosztja életét valakivel. Egyedül is képes megtalálni az útját, képes fejlődni, még ha nehezen is hihető, különben miként jutott volna el oda, abba a pillanatba ahol tart. Egy tartós és boldog kapcsolat összetartó ereje az identitásban, szimbiózisban és a mentális fejlődésben keresendő, és megtalálható. Ezt a három gyönyörű dolgot előtérbe helyezve, a jó kommunikációval fűszerezve minden gát legyőzhető a társas kapcsolatok bármelyikében.

A szerelmünk, a tűz fellobbanásának kezdetével egy időben el kell ültetni a mentális fejlődésünk fáinak magvait, hogy később a kapcsolat bizonyos szakaszaiban ebből a fából táplálkozni tudjon, különben kialszik és a parázs mellett nemhogy családi ebédet főzni, de még melegedni sem lehet. Amennyit adok, annyit várhatok el. Nem a másikra kell várni, hogy megoldjon minden felmerülő problémát, hiszen a felmerülő problémában én is részt vettem, (még ha nem is érzem úgy) tehát a megoldásnál is ott kell lennem. A megfelelő kommunikáció elengedhetetlen, mert ha nem tudok kérdezni, illetve kielégítően kifejezni a gondolataimat, akkor belekerültünk ”a másik túlgondolkodja a saját gondolataival” zsákutcába és az Ő gondolatai fogják meghatározni azt, amit gondoltam, illetve cselekedtem és ezek az alig észrevehető kis bukkanók fejlődnek elhordhatatlan hegyekké, amelyek két ember közé képesek nőni.

Hozzászólások



OSHO.....Neked!!!

"Senki sem akar szenvedni, de magunkban hordozzuk a szenvedés magjait. Az önnmagunkon végzett munka lényege, hogy elégessük ezeket a magokat. Maga az elégetés okozhat némi szenvedést,de ez semmiség egy egész életnyi boldogtalansághoz képest. Amint egyszer elpusztítod a szenvedés magjait,egész életed az öröm élete lesz. Vagyis ha csak elkerülöd a szenvedés és elkerülöd a szembenézést a bensődben rejtöző szenvedéssel, azzal olyan szituációt teremtesz, hogy egész életedben tele lesz szenvedéssel.
Amint megnyilvánulnak a benned hordott sebek, gyógyulásnak indulnak. Ez egy gyógyulási folyamat. De jól tudom, hogy ha van egy sebed, nem akarod, hogy bárki is hozzáérjen. Nem is akarsz igazán tudni róla. El akarod rejteni , de a rejtegetéssel nem fog begyógyulni. Ki kell tenni a napsugaraknak, a szélnek. Kezdetben talán fájdalmas lesz, de amikor begyógyul , megérted.És nincs más módja a gyógyulásnak, fel kell hozni a Tudatosságba."
OSHO: SZENVEDÉS



:-)



Ränk 16 ev ismertseg,es 11 ev

Ränk 16 ev ismertseg,es 11 ev häzassäg utän tört ujra a szerelem.Ez mär nem a kamaszkori edes szerelem ,annal joval több melyebb.A lang ujra hatalmas langgal eg,es ugy erzem soha nem fog elhalvanyulni.:-)



nem semmi írás tetszik!

nem semmi írás

tetszik!



Szoritok nektek..

Nagyon jó tudni, hogy..itt a szerelem ideje.
.....Elveszettnek hitt édes kedves érzés…oly régi vágy,
alig hiszem, hogy az idő és a tér most kedvez nekünk…....