Szerintetek?

Hibás vagyok? Részben vagy teljesen? Ezt mindenki döntse el maga. Hogy a szüleim hibásak? Szintén csak nézőpont kérdése.
5-6 éven keresztül minden álmom az volt, hogy geológus legyek. A Grand Canyon egyszerűen lenyűgöz. Úgy éreztem, hogy ez az én életfeladatom. Én akartam lenni a legjobb abban, amit csinálok. Felkerültem Debrecenbe az egyetemre, ahol végre csakis azt tanulhattam, amire mindig is vágytam. Ezt azonban egy kb. 2éven át tartó vita előzte meg, ugyanis a szüleim nem szerették volna, ha ilyen területen tanulok tovább. Még ma is emlékszem, hogy egy nap édesapám megkérdezte, hogy miért nem lehetne mindez csak hobby és mellette csinálnék valami olyat, amiből meglehet élni? Ennyi volt a válaszom: Mert én nem akarok olyan lenni, mint a többi ember, hogy csak kényszerből csinálnak dolgokat. Én azzal akarok foglalkozni, amit szeretek. És amit úgy érzek, hogy az, az én feladatom.
A felvételi jelentkezést is egy hosszabb veszekedés előzte meg… de én makacs én önfejű ember lévén, nem engedtem magam lebeszélni az álmomról. És jelentkeztem földtudományi szakra. A szüleim pedig lassacskán beletörődtek. Nem értették sose, hogy miért geológus, de végül elfogadták.
A suli elején minden jól ment, 4,3-as átlag, bár a fizika nem sikerült elsőre. Semmi gond, meglehet még próbálni, semmit sem veszítettem. Imádtam azt, amit tanulok. Főleg mikor Ásvány-és Kőzettan vizsgán a geológusmérnök oktatóm, olyanokat mondott nekem, amiket még embertől soha se hallottam.
Idézem: „Judit, maga olyan tehetséges. Ne hagyja magát elkallódni. Tanuljon, és szép jövő áll maga előtt. Szeretném, ha mire elvégzi az alapszakot, min. 3 kutatásban venne részt.”
Szóval csakis bíztató szavakat kaptam. Utolsó vizsgázóként sírva jöttem ki a teremből. Nem akartam elhinni, amiket hallottam. Nem tudtam elhinni, ugyanis világ életemben semmit sem tudtam felmutatni, nem értek semmihez sem. Mindig is úgy éreztem, hogy egy senki vagyok. De nagyon boldog voltam.

Aztán elkezdődött a 2. félév. Onnantól kezdve pedig csakis lefele vezetett az utam. Olyan mintha pontosan az ellenkezőjét csináltam volna, mint amit kellett volna. Elhanyagoltam a tanulást. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy ez mégsem nekem való. Nyáron kitaláltam, hogy inkább átmegyek Miskolcra olajmérnökire. Merthogy azzal még kezdhetnék is valamit, nem úgy, mint egy geológus diplomával. De nem lehetett megoldani, mert oda újra felvételizni kellett volna. Végül maradtam Debrecenben. Elkezdődött a 2. év is. De már kb. 2 hónapja nem járok be órákra, mert nem akarom ezt csinálni. Kitaláltam,hogy leteszem angolból is a nyelvvizsgát, csinálok egy szintemelő érettségit földrajzból,és máris lesz annyi pontom,hogy felvegyen Miskolcra pénzügy-számvitel alapszakra. Igaz, már 3 félévet elbuktam,így 5 félévem maradt államin,tehát az utolsó két félévem fizetős lenne.

Kb 2 hete megy itthon a cirkusz ezzel kapcsolatban. Próbálom a szüleimet meggyőzni,hogy át szeretnék menni.
De ők hajthatatlanok.
Anyának gyomoridege van miattam, apának meg már elege van belőlem. Szerintük nem szabadna feldobnom ezt a 1,5 évet. Rengeteg pénzükbe került, min. 750.ezer forintba ez a 1,5 év. Megértem, hogy sajnálják. Aztán még olyanokat mondanak, hogy csak végezzem el, legyen két nyelvvizsgám, aztán úgyis lesz melóm. Én úgy gondolom, egy geológus diplomával eléggé korlátozottak a lehetőségeim. Igen, tudom, hogy most magam ellen beszélek. Vagyis a 1,5 évvel ezelőtti önmagam ellen.
Ez talán bűn?? Vagy akkora nagy hiba lenne részemről? Hogy 1,5 év után jöttem rá, hogy mégse ez a pálya a nekem való?

Ja és hogy fokozzam a dolgokat, apa azt mondta, hogy 25 éves korom után egyáltalán nem akar velem foglalkozni. Hogy ezt most mire érthette… nem tudom. Vagyis van egy ötletem.. az anyagiak.. ergó onnantól kezdve szabad utat kapok, és nem fizet semmit.
Értelmetlennek tartják, hogy felrúgjak 1,5 évet. És még az se biztos, hogy pénzügyre felvesznek.. De én érveltem, hogy de ha megcsinálom a nyelvvizsgát és a szintemelő érettségit,akkor fel kell, hogy vegyenek. Mivel azonban semmi sem biztos ebben a világban, apa csak annyit kérdezett, hogy mi van, ha mégse? Akkor mit kezd ő velem? Merthogy ők fizessék még a tandíjat is, az kivitelezhetetlen.

2 évvel ezelőtt szinte harcoltak azért h ne geológiára menjek.. Most meg nem hagyhatom ott.
Nem vagyok zseni. És én akartam lenni a legjobb abban, amit csinálok. De ez nem ment. Aztán valahogy elkedvtelenedtem, és egyre inkább nem érzem magaménak ezt a pályát. És szeretnék váltani, szeretnék előre haladni. Igen, aggódom azon, hogy lesz-e munkám a diploma után. De apa szerint nem kellene, a lényeg ugyanis az, hogy legyen meg a diploma… és ezen tudok még kiakadni. Legyen meg a diploma és már van munkám? Kitalálta ki ezt a hülyeséget. 20 évvel ezelőtt lehet így volt, de ma már azt is megnézik h milyen az a diploma. Nemde??

Apa a részéről lezárta,tul. képpen azt mondta h még van 3 évem,aztán mehetek, amerre jónak látom.

Jelentem, decemberben leszek 20 éves. De anyám már annyit csalódott bennem, hogy már elege van a terveimből. Merthogy egyszer csillagász, egyszer geológus, egyszer olajmérnök akarok lenni. Most meg pénzügyre akarok menni??? :O És azt mondják nekem mindig, hogy eddig még semmit sem tudok felmutatni az életben. Ezt se értem. Kijártam az óvodát, elvégeztem az általános iskolát kitűnővel, érettségim mind 5ös, kivéve a magyart, ami 4es lett. Van egy nyelvvizsgám, igaz németből és az is csak középfokú. De nekik ez se tetszik, merthogy angolból miért nincs még? Jó ebben igazuk van. Már rég meg kellett volna csinálnom, de mindig is lusta voltam.. :S :D Most meg itt vagyok egyetemen és rájöttem h ez mégsem nekem való. És mégsem engednek váltani.

Lehet kicsit hosszú voltam,de nem bírtam megállni,hogy ne írjam le. Apa ugyanis azt mondta h csak egy embert vigyek aki belemenne egy ilyenbe amit én kitaláltam. Csak egyet vigyek,és akkor rábólint.
Úgyhogy most kíváncsi lennék a véleményetekre,ha megtiszteltek vele.

Köszönöm szépen!

Hozzászólások



Köszönöm!

Rajta vagyok az ügyön,aszerint cselekszem,ahogy itt és most jónak érzem.
Azonban eléggé zűrös most a helyzet,főleg hogy cirkusz megy az új felsőoktatási törvényekről... :( Nehéz és rögös út áll előttem.
Az elkövetkezendő 7 hónapban mindent megfogok tenni annak érdekében,hogy sikerüljön a felvételi. Onnantól kezdve meg már az állambácsin fog múlni,hogy felvesznek-e..

Erősnek kell lennem,és megállni a helyem. De folyton attól rettegek,hogy valami közbe jön. :( Amire természetesen megvan az esély.



Szia!

Jól mondják a lányok neked. Vagy jól nyomják? :))
Azt túlzásnak tartom, hogy te mutass fel valamit az életben, mivel ez egy tanulási korszak, amiben a tanulásra helyezzük a hangsúlyt, nem a megvalósításra. Elképzelhető, hogy türelmetlenséggel vesznek körbe a szüleid.
Jó volna tudni, ők hogyan kezdték a pályájukat, és erről beszélgetni velük.
És arról is volna mit beszélni, hogy a továbbiakban tudnál e a tanulás mellett dolgozni, hogy érezd a felelősséget, hogy te is kiveszed a részedet a dolgokból, és így lehet, hogy komolyabban el tudnál köteleződni a tanulás mellett.
Látszódjon, az hogy komolyak a szándékaid. Egymás fejéhez vannak vagdalva a dolgok, és nincs megbeszélve, hogy kinek mire van igénye.

Itt egy zene neked:
http://www.youtube.com/watch?v=w3zcypsjO8o&ob=av2e



ne agyalj

Egyetértek Kilával. Ne agyalj.
"Jelentem, decemberben leszek 20 éves."
És még mindig anyuci és apuci mondja meg, hogy mit csinálj? Meddig? Amíg meg nem unják, hogy nem vagy olyan, amilyenné tenni akarnak? Vagy amíg hagyod? Vagy mindkettő?
Szerintem.