Bizalom, barátság, haverság

Érdekes tapasztalatban volt részem, úgy is mondhatnánk csalódtam az úgynevezett barátaimban. Nem a düh vagy a harag szól belőlem, a múlt héten történt. Így volt időm átgondolni a történteket. Lehiggadni, bár nem tomboltam csak beletörődtem.

De hol is kezdődik a barátság? Nem tudom, mindig is úgy gondoltam barátkozni jó dolog. Az is igaz, hogy elég hamar barátommá fogadok bárkit, akivel jól el lehet beszélgetni, úgymond egy húron tudunk pendülni, közös témáink vannak.

Többször figyelmeztettek, hogy nem minden ember olyan mint én és vigyázzak. Nem tudom, mit akar ez jelenteni, de igen az biztos, hogy bizalommal vagyok az emberek iránt. Azt nem mondhatom, hogy voltam, mert az nem lenne igaz, mert még mindig bízom az emberekben. De ismét csak a szavakon lovagolok, mert például a haver szót nem szeretem, haverok mondjuk a fiúk. Lányok közt is létezik haverság? Vagy mondjuk fiú lány kapcsolat, mint haverság, de sehogy sem áll erre a szóra rá a szám. Az ismerős meg olyan távoli, mint kapcsolati viszony megjelölése. Ismerősnek köszönünk, megbeszéljük az időjárást de nem több. Akkor mi is a barátság? Közös érdekek? Közös értékrendszer? És mi a haverság??

Kerestem az idézetet, nem találtam, de azt hiszem egy Coelho könyveb olvastam a barátság bankról ahova beleteszünk, majd pedig kiveszünk belőle. Én szerencsésnek mondhatom magam van öt barátom, a mostani számvetés után. Ami szintén nevetséges. De igen ők barátok igazi barátok, akik a bajban is mellettem voltak és az örömeimben is osztoztak, de úgy gondoltam több, sőt rengeteg barátom van. De azok csak "haverok". Úgy látszik túl könnyen fogadok a bizalmamba embereket, de honnan tudhatjuk mikor vált át barátságba egy ismeretség. Mert úgy gondolom, hogy ebbe a barátság bankba mind a két félnek bele kell rakni, és igen én hajlamosabb vagyok feltétel nélkül belerakni ők pedig gátlástalanul ki is veszik/vették. Egy félbaráti státuszban (saját szó kreálmány haverság ellen) lévő ismerősöm mondta kérjek én is apróbb szívességet tesztként, de hát az meg milyen? Ha már tesztelni kell?? A következő kérdés miért én mindenkiben megbízom??? Válasz, azért ez nem így van, az ő tanácsa az volt, hogy ne bízzak senkiben, de bizalom nélkül nem jöhet létre semmi. Csak azt felejtettem el megkérdezni, hogy ezek szerint ő sem bízik énbennem?

Kicsit összezavartak az események, mert állítólagos barátaimban csalódtam, ami arra vezetett hogy társas kapcsolataimat felül kell vizsgáljam. S ez egy rossz dolog, vagyis inkább visszás. Legjobb barátnőm, azt mondta neki én vagyok az egyetlen igaz barátja, de ő amúgy is zárkózott. És én így vagyok egész, ahogy vagyok, bár szerinte is lehetnék óvatosabb. Pedig nagyon kritikus vagyok még ha nyílt is olykor.

Az egyik "barátom" aki hátba szúrt, mondta öt éve túl könnyen a bizalmamba férkőzött, túl sokat adtam magamból, de az egyetem miatt lakótársak és évfolyamtársak is voltunk egy olyan évfolyamban ahol hárman voltunk. Úgy gondoltam ez lehet barátság, de csak érdekszövetség volt, úgy látszik. Igen talán valóban óvatosnak kell lenni és csak lassan megnyílni. Vagy a saját határaim kell megtalálni? Vagy azért vagyok barátkozós mert egyedül vagyok? És szeretem, ha zsezsegnek körülöttem az emberek? Tudom, hogy sokan kihasználnak és ezt olykor hagyom is. Lehet változni kéne, de egy öreg fa még átültethető??

Nem vagyok naiv és szerintem nem is engedem túl köel magamhoz az embereket. A legtöbb kollegám nem is tud rólam semmit például.

Hozzászólások



*

"Szinte mindig a lelkemmel választok. Hogy kit?
Azt a lélekantennám jelzései alapján döntöm ki.
Tudom, hogy az antennák érzékeny műszerek, de az létezhetetlen, hogy én mindig rossz lóra teszek."

Az utóbbi évek bizonyították: valami gond van a lélekantennámmal, mert sorozatos csalódások szegélyezik az életutamat, akár a szerelmet, akár barátságokat említem meg.

Mit tegyek? Talán reklamáljak a Jóistennél?
Szerintem már úgysincsen rá garancia, mert elég régen "gyártották", és azt sem tudom, hogy egyáltalán tartozott-e hozzá jótállási jegy.



Lélekantenna

Szinte mindig a lelkemmel választok. Hogy kit?
Azt a lélekantennám jelzései alapján döntöm ki.
Tudom, hogy az antennák érzékeny műszerek, de az létezhetetlen, hogy én mindig rossz lóra teszek.



Hamis barátok

Minden döntésünkről, élethelyzetünkről tudnak valami negatívat mondani, kritizálják a partnerünket, megállapítják, hogy az új szoknya szörnyen áll rajtunk és a gyerekünk biztosan nem fog bekerülni a zenei tagozatos iskolába, mert botfülű. Mégis tartjuk velük a kapcsolatot. Ismerős szituáció? Akkor Önnek is van hamis barátnője.

A hamis barát tulajdonképpen báránybőrbe bújt farkas, igazából az ellenségünk, aki abban leli örömét, hogy bánthat minket. Ha leülünk vele egy kávé mellé csevegni, biztos, hogy nyomasztó hangulatban végződik az egyébként kellemes esemény. Furcsának tűnik ilyen kapcsolatot fenntartani, mégis sokan „büszkélkedhetnek” hamis baráttal, aminek több oka is lehetséges. Ezek az álbarátságok leggyakrabban akkor alakulnak ki, ha a felek közül az egyik vagy mindkettő valamiért versenytársnak tartja a másikat, ám szükségesnek tartja, hogy szemmel tarthassa a másik minden mozdulatát, hogy időben reagálhasson a tetteire.

Ha mindkét fél benne van az, úgymond, játékban, akkor kisebb a probléma, hiszen végül is felnőtt emberek, ők tudják, hogy akarják-e ezt a lélekromboló és energiákat leszívó kapcsolatot. Nagyobb a sérülés veszélye, ha nem egyenlő felek között folyik a hamis barátság, amikor van egy dominánsabb fél, a másik pedig érzi ugyan, hogy neki nem jó ez a kapcsolat, de valami okból képtelen azt megszakítani. Sok ilyen hamis barátság működik például munkahelyeken, ahol akár az állásunk vagy a munkánk időre történő és korrekt elvégzése is függhet attól, hogy másokkal valamiféle barátságban legyünk, még ha ki is használnak és nem érezzük magunkat jól ettől.

A magánéletben is gyakran jellemzi a hamis barátságokat, hogy van egy domináns fél, aki kiéli a hatalmát a másikon, a gyengébbik barát pedig vélt vagy valós előnyök miatt marad meg a kapcsolatban. Itt tipikus példa lehet a szép lány-csúnya lány barátság, amikor mindkét fél kap valamit a kényszeredett kapcsolattól: a szép lány még szebbnek látszik, ezzel együtt a csúnyára mégis több figyelem irányul, mintha csak magában lenne.

Forrás: http://www.mommo.hu/media/Hamis_baratok
**
Elgondolkodtam ezen, nem tagadom, ... de még mindig hiszem, hogy jól szoktam választani.
Ha tévedek, akkor el kell ismernem, hogy nagyon rosszak és megbízhatatlanok a lelkem radarjai.



Bizalom

Van néhány mondat, amit akár én is írhattam volna:

A legtöbb kollégám nem tud rólam semmit. Igazából a saját anyám sem ismer.

Rájöttem, hogy akinek odaadom a bizalmam, annak teljességében adom, nemcsak ímmel-ámmal, ... nemcsak félig- meddig, hanem 100 százalékosan. Amikor ez megtörténik, egyszerűen nem veszek tudomást azokról az apró jelekről, amelyek azt jelzik, hogy esetleg tévedtem.

Miért? Na, ezt nem tudom. Talán azért, mert nem akarom elfogadni, hogy rosszul döntöttem.
Lehet, valóban óvatosabbnak kellene lennem és csak lassan megnyílnom. De én már nem kísérletezek tovább!
A bizalmam: kevesen birtokolták eddig is, de jövőben még kevesebben fogják.

Megtanultam, hogy ne engedjem túl közel az embereket magamhoz!
Kemény lecke volt, sok pofonnal.



***

Asszalamu aleykum!

Lujzicat, Lolli,

nincs is mit hozzatenni.
Koszonom.



...

Volt pár barátságom amit megszüntettem, mikor éreztem, hogy csak kihasználnak.
Engem is hátba szúrt valaki, és meg is fenyegetett, de egyáltalán nem bánom.
Még előfordulhat, hogy átgondolja a dolgokat, mert egyébként nincs rá szükségem...
Az emberség legyen alapvető mindkét részről, különben nem fog működni.
Nekem egyértelműen határprobléma volt, utólag így visszagondolva.
Össz-vissz két barátom van, akik előtt őszintén tudok beszélni.
Megbízhatóak.
Nem mindenki alkalmas barátnak, sőt szerintem, vannak olyan személyiségek, - ha magunkat jobban megismerjük, kiderül - akik nem tudnak támogatni emberileg. ...így szocializálódott... :)))
Óvatosság...-a tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy ezek az emberek is hozzájárultak végül is valamilyen szinten a fejlődésemhez. Azt nem mondom, hogy nem kell óvatosnak lenni, viszont közben önismeretre teszünk szert, és változunk. Ki előnyére, ki hátrányára.
Megmondom őszintén, úgy érzem, hogy sokkal jobban érzékelem az emberek kisugárzását, és beszédét, és ez alapján döntök, belső érzésből. Remélem jó úton vagyok...