sorstalálás

Sokat olvasok mostanában, és sokat gondolkodom mostanában, mit is kéne tennem, hogy tudatosabban szervezzem az életem.

Próbálok recepteket keresni, vagy legalábbis más példáiból "tanulni", ami olvasás szintjén teljesen logikus és reális, mégis a saját életembe ezeket a "tapasztalatokat" nem tudom beépíteni...

Lehet azért mert nem a sajátjaim, de a mondás is úgy tartja más hibáiból kell tanulni, akkor miért nem tudok úgy élni?? Lehet azért mert ez a saját életem? És a saját tapasztalati horizontomból kell merítenem a továbbjutáshoz? Vagy annyira előre akarok menni, hogy meg sem élem a jelent? Élem a jelent, létezem, jó ez az élethez kevés, de szükséges feltétele annak.

Nem tudom, de azt érzem megrekedtem, a napok pedig telnek egymás után és nem vezetnek sehova. A környezetem áll, csak az idő halad előre. Látom a természet is erőre kapott, én meg még mindig nem, pedig reggelente a nap sugara az én lelkem is felmelegíti egy kicsit, és mégis, utána minden visszaáll. Este mindig hálát adok a sorsnak, összeszedem a csodás kis mindennapi eseményeket. Mégis... állok. Az életem kezd darabjaira hullani, ezt látom, mégis úgy érzem mindent a kezeim között tartok és nincs félelem érzetem. Mégis az egész testem fél és ez megbolondít, nem vagyok önmagam. Amikor olvasok a lelkem elcsitul, az elméletek segítenek, de azok elméletek és nem tudom a gyakorlatba átültetni. A gondolatok hatalma csak véletlenül működik csak apróbb dolgok esetén, amikor nem is számít igazán az eredmény. A saját dolgaimra meg hiába koncentrálok, pedig azok fontosak. Jó lenne egy recept, ami segít elindulni, mert megrekedtem. Eltervezem a napjaim a találkozásaim és mégsem úgy alakulnak, ahogyan kéne.
Segítsetek kérlek!!!

Címkék:

Hozzászólások



Nincs feltétel nélküli élet.

Nincs feltétel nélküli élet. A lélegzet is az élet feltétele. És nincs valójában megérkezés, mert a bölcsesség és a tudás olyan, mint egy felhő takarta hegy. Minnél feljebb jutsz, annál tovább látod, hogy még van a hegyből, de a végét sosem látod, és sosem érsz fel.

Fontos meghatároznod önmagad, mert így tudod, hol van léted határa, és ezáltal tudod betájolni, merre haladsz. Fontos, és lentebb is írták, ne ragaszkodj görcsösen az úthoz. Lépd át a határokat, hogy tudd ezek határok!

És néha ki kell üresedni, hogy valami elérkezzen. Ez sokszor sokáig tart. Ha már az éhséget is feladod, sokszor csak akkor köszönt be a változás, mert addig az egóddal harcoltál.



igaz

Valóban így látom én is Admin, hogy néhányszor orra kell bukni :) hogy újra fel lehessen állni és Kalmival is egyetértek, teljesen igaz. Ez az oldal sokat segít a felállásban és akár a "harmóniában"is, jó olvasni benneteket :):) de néha megreked az ember a saját gondolatai börtönében. Ezért szeretek ide írni, megosztani a gondolataimat mert akkor a gondolatok útjukra indulnak és megkönnyebbül tőle a lelkem is. S tudom, hogy megérkeztem és nincs okom panaszra, igen görcsös vagyok, mert egész életemben fegyelmeztem a döntéseim, gondolataim, magam, megfelelni akartam. Most már sokat engedtem, és kicsit talán ezért is vagyok türelmetlen. Látom, akik "könnyebben" élik meg a történéseket boldogabbak, mert a rágódás sokkal rövidebb náluk és így több energiájuk marad a következő lépésre.

köszönöm,
Kellemes Ünnepet Kívánok nektek, teljen mosolygósan és boldogan a napotok :D



Ez a feltétel nélküli élet.

Ez a feltétel nélküli élet. Ez a szeretet. Erről szól, amit leírt kalmi. Ez minden amit ismerni kell.

Add fel a célok elérésébe vetett hitet és ne fektess bele több energiát.

Amikor valakit egész idő alatt nyomaszt a türelmetlen igyekezet, hogy elérje a célját, fogadhatsz rá, hogy enyhe szorongás, nyugtalanság lép fel nála. Szándékában áll célba érni, kitalálni, hogy vajon ténylegesen elérte-e. Az ilyesmi nem célba érés, hanem az önsanyargatás része. Ez furcsán hangzik egy olyan kultúrában,
amelyben célok megvalósítására neveltek minket, arra, hogy jussunk valamire. Valójában nincs
hova eljutni, mert már ott vagyunk. A japánok találó módon fejezik ezt ki: "Azon a napon,
amikor abbahagyod az utazást, meg fogsz érkezni."

Az élet nem lehet cél.
A szeretet nem lehet cél.
Isten nem lehet cél.

Ez mind itt van most. Ez mind Te vagy.



Megélni és elfogadni minden

Megélni és elfogadni minden pillanatot. Ellenkezés nélkül hagyni, a bennünk zajló folyamatokat. Akár rossz kedv, akár bármi más. Csak engedni, hogy legyen, és hagyni, hogy változtasson, majd menjen, mikor elmegy. Ez a lényeg, hogy megváltoztat. Mint Matrixban, mikor Neo hagyta, hogy Smith belenyúljon és tegyen amit akar. Megtörtént a változás, meglett a béke. A változás pont arra visz, amerre menni szándékozol. Elfogadás és engedés.

Imádom ezt az oldalt. :)



szerintem túl sok volt az

szerintem túl sok volt az elmélet, most már ideje a gyakorlattal folytatni :) az a jó ha egyensúlyban van a kettő.

a jó érzés nem jót teremt, a rossz érzés és fájdalom az, ami igazán előre visz és fejleszt. pont azzal, hogy rájössz hogyan kell csinálni. a szokásos banális példával: ha egy kisgyerek meg akar tanulni járni, elengedhetetlen hogy orra essék néhányszor mire sikerül. mert enélkül nem megy. a lényeg azonban, hogy gyermekként ösztönösen újra és újra megpróbáljuk, nem adjuk fel. ugyanezt kell felnőttként is csinálni: bátran hibázni kell ahhoz, hogy aztán sikerülhessen. hibák és kudarcok nélkül nem lehet tanulni, fejlődni, előbbre lépni :) épp ezért aki a harmóniára, nyugalomra, biztonságra törekszik, az mindig egy helyben marad!



A kérdésedben

benne van a válasz! "A gondolatok hatalma csak véletlenül működik csak apróbb dolgok esetén, amikor nem is számít igazán az eredmény." Amit nagyon akarunk, amire nagyon koncentrálunk, ott görcsössé válunk, és az univerzum a görcsösséget veszi. Amit szeretnél, de elengeded, az teljesül. :) Ezért kezdődik mindenkinél a teremtés apró dolgokkal. Nálam is egy aprósággal kezdődött: nagyon rossz volt a kedvem, amikor köcsönkaptam a Titok című könyvet. Kinyitottam, és az első mondat, amit elolvastam, valahogy úgy hangzott, hogy ha rosszkedvű vagy, hunyd be a szemed és gondolj valami olyanra, amitől jól érzed magad. Elég szkeptikusan, de kipróbáltam. Végig mosolyogtam a napot. :D Kis dolog, de nekem rengeteget számított. Másnap úgy gondoltam, kipróbálom a pénzen is. Nem, nem nyertem, nem is kaptam, ennyire még nem vagyok jó, de olvastam az újságban egy gazdasági jóhírt. És így tovább, szépen fokozatosan. Vannak csúcsok és mélypontok. Amit nagyon szeretnék, amire rágörcsölök és nem engedem el, az nem teljesül. Ezért nincs még se motorom, se pasim. :D De dolgozom rajta, hogyan tudnám ezeket a fővágyakat elengedni, és amint sikerül, teljesülni fognak.



célok

Igen vannak céljaim, sok célom van, az első, hogy rendezzem a dolgaim pl. magánélet kiteljesítése, család, ház, kert, megállapodni... Igen ez az igazi célom megállapodni, no de korántsem hátradőlni, hanem megállapodni és élni teljesen és csupa nagy betűvel! Az írásom elég konkrét a célokat illetően csak nem soroltam fel őket tételesen :):) miért szeretném elérni, mert ez minden vágyam. :) szép napot, köszönöm a kérdést ez rávezetett a válaszra, amit mindig is tudtam de sosem mondtam ki!
Szép estét Krisztián



Szia! Mit szeretnél

Szia!

Mit szeretnél elérni?
Azt veszem le az írásodból, remélem nem tévedek, hogy szeretnél valamilyen célt elérni.
Mi az?
És ha igen, miért szeretnéd elérni?