Tükröm, tükröm

Tükröm, tükröm ... hallom, ez zakatol a fülemben, ...mond meg nékem ki is vagyok én?

Elmúlt Karácsony, elmúlt a szeretett ünnepe, amivel nem értek egyet, mert minden napnak a szeretetről kellene, hogy szóljon. Nos, de van ez a kivételezett néhány nap, ami csak a szereteté, a családé és persze az összetartozásé. S nincs az a szőrös-fagyos szív, akiben legbelül meg ne mozdítana valamit. Még ha csak egy kósza emlék is felvillan vagy akár egy ismerős dallam a rádióban.

De egy szó mint száz mindenhol Karácsony van égnek a fények, ki kívülre ünnepel fénylő ablakfüzérrel, ki belül a szoba melegében.

Ismét egy évet kell várni, hogy megteljen a mézeskalács és a fenyő kevert illatával a ház, persze a fenyő nyolcadikáig (Vízkereszt) marad! Ezt szigorúan vallom, sőt idén még az adventi gyertya is pislákolt esténként várva a Karácsonyt.
Ez az év nem az ajándékokról szólt, nem is volt materiális ajándék, édesanyámmal ketten voltunk, öcsém Angliában, a párom meg no ő meg nem minket választott. S mint kiderült már engem se. De nem voltam szomorú, hazudnék, ha azt mondanám örültem, de nem. Mindent ugyanúgy tettem, ahogy elterveztem, igyekeztem tökéletes Karácsonyt varázsolni édesanyámnak és magamnak is. Mintha hárman lennénk, de nem csak ketten maradtunk, ketten akik igazán fontosak. Ettől nem kell több. Valamiért így kellett történnie, s így sebző szívvel mosolyogva mégis azt kell mondanom szép volt az ünnep, a rokonaink is szeretettel gondoltak ránk, meghívtak magukhoz sőt még vissza is látogattak. Mint egy család!

De elmúlt az ünnep, közeledik egy új év. Közelednek a fogadalmak! Tavaly sem fogadkoztam. De! Idén sem fogok, csak kicsit tudatosabb leszek. Ez lesz a fogadalmam. Egy pohár forró bor mellett született meg a gondolat barátaim körében.

A céljaimat át kell néznem-fogalmaznom. Nem írok klasszikus naplót, amit akarok, szeretnék általában privát postafiókom piszkozat című mappájába mentem, ami kéznél van, mivel sokat ülök a gép előtt, olyan logikusnak és kézenfekvőnek tűnt ez a megoldás. Mert azt ha eszembe jut át tudom olvasni, hogy megerősödjön bennem, véremmé váljon az ott tárolt kérés! Igen ám, de ez a piszkozat mappa! Hát én valóságot szeretnék, nem holmi csalfa álságot. S ekkor(!) rádöbbentem ez hiba. Az írásnak hatalma van, akkor a mappa neve is hibás, piszkozat. Igen az ember akarata, vágyai változhatnak csiszolódhatnak. A párkapcsolati kihívásaim mindig egyazon sémába mutatnak, az pedig nem a családi minta követése, ez teljesen biztos. Nem mondom, hogy karmikus, de mégis. Igen igen, pontosan azt tettem a piszkozat mappába mentettem le az ideális társam leírását, a társ pedig várat magára. Külső tulajdonságokat nem írtam, csak belsőket. Mert a belső fontos, persze a külcsín sem árt, nem akarok álszent lenni.

Ezért ma egy papírboltban megleltem a célfüzetem, egy naplót, ami én vagyok, drága volt! Tény. DE már nem piszkozat! Csak most félek leírni, tollal a papírra az érzéseim, mert az írásnak hatalma van, s a piszkozat mappa könnyű mert mindig ott van a delete gomb. De az írás megmarad.

Ennek a naplónak nem az a sorsa, hogy az ideális partnerem, társam töltse ki az egészét, elhatároztam igazi kincs lesz. A titok őrzője lesz, amiben szerepelni fognak a vágyaim és egy sor pozitív gondolat, ami erőt ad a nehezebb napokon. Megtöltik majd a sikerek, a vágyak mellett pedig a beteljesülés bizonyítékai.

Csak az első sort kell megírnom, aztán minden könnyebb lesz. Mert ez a napló lesz a tükör, melyben magam látom majd.