Egy újabb kis történet. Hétköznapi, mint én.

Rég jártam erre. Tény. Néha azt hiszem megingok. Egy ideig jól megy minden, aztán valami történik és hopp már is elromlanak körülöttem a dolgok, és ilyenkor dühös leszek. Dühös, hogy miért nem tudom tovább alkalmazni a vonzás törvényét. Mert igen én hiszek benne, hogy azokat a jó dolgokat, amik megtörténnek velem, azok annak köszönhetőek, hogy én magamhoz vonzottam. Mostanában kevesebb rossz történik. Azt hiszem, már nem olyan a lelkem mint volt. Olyan, mintha egy kissé lebénult volna. Még érzek vele, de már nem úgy, mint azelőtt.

Ami fájna, az már csak sajog, vagy csak bámulok magam elé, hogy "hát ez meg mi. ez érzés most, vagy a semmi? "
Néha azt hiszem jobb lenne, ha megint ugyan úgy éreznék, mint régen, de aztán gyorsan észhez térek és rá kell jönnöm, hogy ez így sokkal jobb. Sokkal erősebb vagyok így. Könnyebben átvészelek bármit és könnyebben kibírok bármit.

Ez csak egy kis bevezetés volt, még fogalmam sincs, hogy hogyan fogom hozzá kapcsolni a további mondandómhoz.
Ismét egy kedves férfiú áll az ügy hátterében, valamit egy állandó szívügyem, amiről talán még nem nagyon beszéltem: Fogyás. A két legnagyobb számban előforduló probléma halmaz manapság. Hát mi mással küzdhetnék magam is.
A fogyás jól megy és jól haladok, alakulgatok, elszánt vagyok, nem adom fel, én ezt is a vonzás törvényének tudom be, és azt is hogy eme férfi egyedet is bevonzottam. Hibás a kódolás, ha mondhatom így. Kapcsolat nem lehet belőle. Itt lakott hozzám közel, de akkor még volt valakije. Aztán felvették egyetemre és nagyon messzire, szóval most meg már ezért nem lehet komolyabb belőle. De arról beszélgettünk, hogy amikor tud, akkor pár napot velem töltene és ezeket megismételnénk.
Az a helyzet, hogy annyira jól érzem magam vele, hogy nekem még ez is megfelel. Most még... egy ideig. Nem tudom meddig, de egyenlőre szeretnék vele lenni, amikor lehet.

Ezen a héten meg is történt az első pár napos légyott. Nagyon jó vele. Csak azt hiányolja mindig, hogy keveset beszélek. És én tudok és szeretek is beszélni, de mellette valahogy nem jönnek a szavak a számra, inkább csak megérinteném ... mindig csak érinteném. Ebben a pár napban is .... jesszus mennyit ölelgettem és bújtam hozzá, és viszonozta és ez volt az egészben a pláne, hogy akarta és jól esett neki. Amikor éjjel arra ébredsz, hogy magához húz valaki és átölel, vagy reggel, be bújuk melléd a takaró alá, ezeknél jobb érzés????? Nincs !!!!
Meg is jegyezte egy alkalommal, hogy "látom, most aztán kihasználod, hogy lehet bújni :) ." Kérdem tőle " talán baj?", erre ő " nem, egyáltalán nem !". :)

Na de hát eljött az elválás ideje is. Egy kicsit távolságtartó volt vagy feszült, vagy nem is tudom. Mentünk ki a buszmegállóba, és azt vártam, hogy közben megfogja a kezem, és úgy sétálunk ki, de nem tette. Ha adtam puszit viszonozta vagy ha hozzábújtam azt is viszonozta, de nem kezdeményezte a dolgokat. És ez bántott. Mielőtt felszállt a buszra, csak nyomott egy puszit a számra és intett egyet a buszról, és ennyi. Nem tudom mire véljem ahhoz képest, hogy ebben a pár napban kb úgy viselkedtünk, mint egy szerelmes pár. Jó, értem én, hogy nem vagyunk egy pár, de akkor is kicsit rosszul esett. Nem keresett ma még. Talán holnap. Kíváncsi leszek milyen lesz velem.

Szeretném még megismételni sokszor ezt a pár napot. Eldöntöttem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy ezt magamhoz vonzzam. Nagyon akarom, és meg is lesz. Még többet fogyok, szép lassan elérem majd az álom súlyt és akkor még jobban tetszem majd neki is és magamnak is. Meg tudom csinálni. Nem nyomulok majd, csak kacérkodok, és megalapozom a bizalmat irányomba. Minél előbb szeretném összehozni a következő hétvégét. Tudom, hogy nem sűrűn jár majd haza, de reméljük viszonylag hamar ismétlésre kerül ez a pár nap.

Szorítsatok és küldjetek nekem mindenféle jóságos energiát és gondolatot :)!

Hozzászólások



Válasz kedves maatnak!

Szia! Vigyázz mert ez a fiú lehet hogy nem ugyanazt akarja amit te,nem tudhatom,de abból amit le írtál,nekem ez jön le. Ne éld bele magadat ebbe,és ne ragaszkodj hozzá görcsösen,egyszerűen csak élj,ahogy eddig,és élvezd az életet,örülj minden pillanatnak amit vele tölthetsz el,de ne kergesd a boldogságot!!! És ne a fiú miatt fogyj!!! Mert ha szeret így is,szeret,szerintem! Fogad el magadat,és könnyebb lesz minden! És szerintem legközelebb próbálj meg vele beszélgetni..............én szívből kívánom hogy légy boldog! Üdv:Sünike



észrevétel.

Szia Attila vagyok remélem összejönnek a dolgaid, de remélem egy jó tanácsot elfogatsz: Ne akard görcsösen és erőltetve a dolgokat mert nem jönnek össze. Ami a fogyást illeti, azt veszem észre nem fogadod el önmagad mert a fiú kedvéért fogyni szeretnél. Kérdezd meg tőle hogy elfogadja a testedet úgy ahogy van? A válaszból önbizalmat fogysz gyűjteni. Sok boldogságot kívánok nektek Maat. Üdv: Atti



Nos csak megjegyzésként : már

Nos csak megjegyzésként : már ma kiderült a hajlandósága a dolgokra :) szóval jól mennek a dolgok !