Boldogság a mindenségben

Hamvas rózsaszirmok heverjenek lelkem teraszán,
kacér pillangók szálljanak vállamra,
a nap melege hassa át pirosló arcomat,
s a napsugár csodás fénye rajzoljon fejem fölé glóriát.

Miközben a madarak csivitelik kicsiny kis énekem,
a szivárvány túloldalára hordják védelmező szárnyuk alatt
szeretetem magvait.

S ahogy szétszórják azokat a sivár lelkekben,
még a leggonoszabb embert is áthatja a jóakarat,
a csúf megszépül, a sánta szalad a rabló elől,
aki már csak az odaadást ismeri.

S így szépen lassan a parányi magvak csíráiból
kihajt végre a boldogság a mindenségben...