A biliről

Amikor úgy érzi az ember, hogy mennie kell trónolni, oda, ahová valamikor a legnagyobb király is gyalog járt, hát megy és megteszi.

Ha esetleg még mindig nem dereng miről is beszélnék, hát a sza..., izé, na tudjátok, az ember természetes salakmentesítési folyamatáról.


Na, sziasztok! ❤️


Ilyenkor az ember nem vár engedélyre, visszajelzésre, hogy vajon helyes-e amit éppen tenni akar, hanem megy és elvégzi a dolgát.
Sőt, olyan célokat sem tűz ki mint én, hogy ha lesz legalább négy lájkom a facebookon, mert szándékomat természetesen határozottan kinyílvánítom, akkor elvégzem azt a dolgom. Különben nem.

Egy ideig még csak uralkodhatunk is ezen a folyamaton, de csak egy ideig, mert előbb vagy utóbb úgyis ugyanaz lesz a vége.
S ilyenkor nem mindegy ám, hogy épp nadrágban vagyunk, vagy szoknyában, vagy pedig a lehető legmegfelelőbb helyen.


El tudjátok képzelni, hogy valamikor az emberek az ürülékeiket akár az ablakon is kifordították? Igen, borul a bili, s ha épp a király sétál az ablak alatt, hát akkor az ő nyakába borul. Vagy a cipőjére, de mindenképp rajta marad a bűz.


A király ilyenkor rendeletet hozhat, hogy mindenki olyan módon rendezze a dolgát és takarítson maga után, amely kizárja egy másik személy bárminemű "megkárosítását".
Belátja, hogy nem elég csak a saját kényelmét és higéniáját fenntartania, önmagát óvja azzal, ha másoknak is lehetőséget ad rá. Elrendel?

Ma már mindannyian királyok vagyunk a saját életünket illetően, milyen nagy szerencse!


Off, nagyon eltértem már megint a kiinduló alapgondolatomtól, ami tulajdonképpen az volt, hogy ha úgy érzi az ember, hogy csinálnia kell valamit, hát csak tegye.
A Nike szlogenje, imádom! Csak csináld! Csak csináld!

Persze úgy, hogy más lábára ne lépj, viszont csak csináld! Ne várj engedélyre, visszajelzésre, őfelsége rendeletére, hanem fogj neki és csináld!

Mindenképp eredményt hoz valamilyen téren.


Több mint fél éve már, hogy minden áldott reggel, a legelső dolog amit teszek, hogy rajzolok valamit a kornyezetemből. Tíz-tizenöt perc, de csinálom. Amit éppen látok.
Mindenképp van fejlődés, nem nagy, de van s nemcsak a rajzolási készségem fejlesztem, hanem a kitartásom, az akaratom, a vizióm, az önbizalmam, az önbecsülésem. Minden téren észlelek némi változást, ami nagy örömmel tölt el.


Arról nem is beszélve, hogy önmagam mai teljesítményét csupán a tegnapi önmagaméhoz mérve, mennyi fölösleges "nyögéstől" szabadít meg. Kiváló módszer a helyes biliürítésre.


Úgyhogy csak azt akartam ma mondani, hogy ha van egy vágya, van egy célja az embernek, akkor fogjon neki és csinálja.


Csinálom. Csináld. Csinálja...

Mindenképp hoz eredményt, mindenképp megéri és mindenképp a fejlődésünket szolgálja.


Nos.


Puszi nektek, jó munkát, s örömet benne, bármiben is mesterkedtek!