Értékeled igazán az ÉLET örömeit? Élet és halál.

Döbbentem olvastam egy ismerősöm oldalán - elveszítette szerelmét. Nem oly rég, még az utcán láttam őket, kéz a kézben, csak úgy izzott a levegő, boldogok voltak. S most az elvesztés tényével találkozni????? Felfoghatatlan.

A halálról valahogy nem igazán beszélünk, kényes téma. Pedig kellene. Bármilyen esetről is van szó, próbálunk felkészülni rá, de mikor ott a pillanat, mérhetetlen nagy üresség lesz rajtunk úrrá.

Ami eddig megszokott volt, szinte természetes, kézenfekvő, az a másik pillanatban elvész, nincs, soha többé vissza nem fordítható. Sokszor csak ekkor döbbenünk rá, mekkora szerencsénk is volt, hogy az a személy, életünk része volt.
Sok ember éli már tudatosan életét, s tudja, ahol élet születik, ott a halál, az elvesztés is megjelenik.
Bizonyos kultúrákban sokkal természetesebben kezelik halált, s az a körüli teendőket, nem misztifikálják túl. Érdemes körülnézni, akár az európai népcsoportok különbözőségén, netovább a keleti kultúrákban.
(Dr. Héjjas István: Keleti vallások filozófiája és vallásképe című könyvében részletesen leírja, miben is különbözik a mi nyugati világunk a keleti életfelfogással. Nagyszerű könyv.)

Sajnos az emberek többsége, még mindig csak ott ragad le, hogy halmozza a tárgyiasult dolgokat, s görcsöl a 22 ruciért, a tuti fúl telefonért, autóért, s minél nagyobb házba öli pénzét, kérkedik, s azt hiszi ettől lesz boldog élete.
De valóban erre van szükség? Ez jelenti a boldogságot? Ez az igazi érték?
Igen, lehet, valakinek ez a mennyország. Ezt is el kell fogadni. Talán majd egyszer rájön, mi is az igazi kincs - ha fejlődik, vagy kap egy jó nagy pofont az élettől. De az is lehet, hogy soha, s csak bajlódik tovább.

Körülötted milyen ÉRTÉKEK vannak? Emberi értékek? Kincsek? Igazgyöngyök? Egyáltalán észreveszed?
Időnként nem árt a számvetés - feleleveníteni azokat a pillanatokat, mely a legszebbek voltak életedben, embereket, eseményeket, helyzeteket. S értékelni azt, hogy egészséges vagy, szerető emberek vannak körülötted, s hogy megélted azt a sok-sok csodát, melyre most visszagondolhatsz. S ennek ismeretében élni tovább, tudatosan, figyelni és meglátni a szépségeket, s igen, naponta elmondani - hálás vagyok, köszönöm!!!!!!!

Soha nem tudhatjuk, meddig van megírva sorsunk, s másoké sem - ezért kell teljességében megélni a jelent, belemenni a pillanatokban, s félre tenni aggódásainkat, félelmeinket, hogy mi lesz utána, mert kitudja, lesz e holnap.........

Vigyázzunk jobban ÉRTÉKEINKRE!

Hozzászólások



:)

nagyon szívesen. :)



Szmörcsi-köszönet!!!!

Ez gyönyörű - nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem. Ma ez fog a fülemben csengeni :)))))))



erre ez jutott eszembe:

Uram, nem cso­dá­kért és láto­má­so­kért fohász­ko­dom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépé­sek művészetére!
Tégy lele­mé­nyessé és ötle­tessé, hogy a napok sok­fé­le­sé­gé­ben és for­ga­ta­gá­ban ide­jé­ben rög­zít­sem a szá­momra fon­tos fel­is­me­ré­se­ket és tapasz­ta­la­to­kat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Aján­dé­kozz biz­tos érzé­ket a dol­gok fon­tos­sági sor­rend­jé­ben, elsőrangú vagy csak másod­rangú fon­tos­sá­gá­nak megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyel­me­zett­ség­hez és mér­ték­tar­tás­hoz, hogy ne csak átfus­sak az éle­ten, de értel­me­sen osszam be nap­ja­i­mat, észleljem a várat­lan örö­mö­ket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az élet­ben min­den­nek simán kell mennie!
Aján­dé­kozz meg azzal a józan fel­is­me­rés­sel, hogy a nehézségek, kudar­cok, siker­te­len­sé­gek, vissza­esé­sek az élet magá­tól adódó ráadá­sai, ame­lyek révén növe­ke­dünk és érlelődünk!
Küldd el hoz­zám a kellő pil­la­nat­ban azt, aki­nek van ele­gendő bátor­sága és sze­re­tete az igaz­ság kimondásához!
Az igaz­sá­got az ember nem magá­nak mondja meg, azt mások mond­ják meg nekünk.
Tudom, hogy sok prob­léma éppen úgy oldó­dik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kér­lek, segíts, hogy tud­jak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szük­sé­günk van a bátorságra.
Add, hogy az élet leg­szebb, leg­ne­he­zebb, legkockázatosabb és leg­tö­ré­ke­nyebb aján­dé­kára mél­tók lehessünk!
Aján­dé­kozz ele­gendő fan­tá­ziát ahhoz, hogy a kellő pil­la­nat­ban és a meg­fe­lelő helyen – sza­vak­kal vagy sza­vak nél­kül – egy kis jóságot köz­ve­tít­hes­sek!
Őrizz meg az élet elsza­lasz­tá­sá­nak félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívá­nok, hanem azt, amire szük­sé­gem van!
Taníts meg a kis lépé­sek művészetére!

Antoine de Saint-Exupéry