Tudatosság

Egyre többet hangoztatjuk, hogy éljünk, cselekedjünk tudatosan. Lassan, amolyan divattá vált erről beszélni. Minél több emberrel találkozom, annál jobban érzékelem, sok esetben az elutasítást, hogy „ez amolyan spirituális gondolkodás, a csapból is ez folyik", s aki ne adj isten, tesz önmagáért, az már amolyan ciki, mert nem nyavalyog, tud örülni, mosolyogni, MER BOLDOGNAK LENNI. S ilyenkor jönnek - az irigykedő emberek - akik az önsajnálat dagonyájából, inkább panaszkodnak, mint sem megpróbálnak tenni a saját életük boldogulásáért.

Ja hogy nehéz? Ki mondta, hogy nem? Miért hisszük, hogy amit a felszínen látunk, a mások életét, annak olyan nagyon könnyű volt? Egyetlen egy emberi életbe nem látunk bele. Próbálkozunk. De átélni, megélni, nem tudjuk.

Talán sokan egyetértenek azzal, hogy igazán mély, megrázó eseménynek kell bekövetkeznie életünkben, mert az úgynevezett „mocsárból” az ember csak így tud felállni. Hisz, annál mélyebbre már úgy sem csúszhatunk. Normál esetben – köszönöm jól vagyok állapotban – az ember nem változtat életvitelén, nincs rákényszerítve.

Mindenki számára kell, hogy legyen kiút. Erre rengeteg lehetőség nyílik, s hogy ki, mit vesz észre, akad „véletlenül” útjába, az már csak rajtunk múlik, mennyire vagyunk nyitottak.
Sok esetben figyeltem meg, hogy akik hárítják e szemléletet, a tudatosság elvét, nagymértékben féltik magukat, úgy érzik, bekorlátozzák őket, elveszik szabadságukat, félnek az ismeretlentől, esetleg kényelmesek, mert hisz tenni, dönteni kell maguk sorsa felől, komoly lépéseket kell megtenni, ami persze sok ember nemtetszését válthatja ki.

Erre mondják, „aki mer, az nyer”.
S pont ezek az emberek, akik inkább ujjal mutogatnak másokra, irigyek, panaszkodnak, rosszkedvűek, hitetlenkedők, boldogtalanok.

Miért is jó tudatosan élni?

Szabadságot, biztonságot és erőt ad.
Azért ez elég csábító ajánlat a sorstól!

Szabadságot, mert a tudatosság kinyitja számunkra a lehetőségek birodalmát. Szabadon választhatunk, cselekedhetünk. Kiléphetünk a látszólag kényszerítő korlátok közül.
Biztonságot, mert a tudatosság utat mutat számunkra. Utat önmagunkhoz. Döntéseink így nem a múltból, a problémákból táplálkoznak, hanem valódi kiteljesedéshez, a bennünk lakozó fényhez és boldogsághoz visznek el bennünket.
Erőt, mert a tudatosság energiát ad és motivál bennünket. Kristálytisztán kell látnunk magunk előtt a célt: mi az, amit holnaptól másképp teszek. Tudjuk, mely érzéseink azok, amik visszahúznak, és melyek azok, amik előre visznek.

Tudatosságra törekedni, a legnagyobb jó, amit tehetünk magunkért.

A "betakarítás", összegzés idejét éljük. Ezt teszem én is. Visszagondolok, hogy anno, honnan is indultam el, s most hol is tartok. Jó hosszú út van mögöttem. De úton lenni, a saját utamon, s mindig tanulni, nagyszerű dolog.
Megfogalmazom és kitűzöm céljaimat, mit szeretnék az életemben. A "mikor és hogyan-t" elengedem, rábízom magam a sorsra, úgy is jobban tudja, mikor, mit kell, hogy megéljek, megkapjak. Nos azért ez nem volt ilyen könnyű. Hazudnék, ha a türelmetlenségemmel sokszor nem álltam volna hadilábon. Számtalan esetben pont ezzel szúrtam el. De tanulni, sosem késő. S az élet jó lecke. Nekem is.

Mindig újabb és újabb álmok születnek a fejemben, s most már merek nagyot kívánni az élettől.

Neked milyen álmaid vannak? Mennyire vagy bátor levetni a félelmeidet és a legnagyobbat kívánni?

Címkék:

Hozzászólások



¤ Kedves Menyus

Hogyan kell tudatosnak lenni?

Köszönöm a válaszod.

Szép napot :)