Hamvas Béla

"A kezdetek kezdetén kísérlet történt arra, hogy a szellemi erők magukat függetlenítsék és önmagukat korlátlan birtokukba vegyék. Olyan autokratikus és egocentrikus életrendet akartak megvalósítani, amely mindenki mást kizár. A létezés önmagában való leélésének e kísérletét nevezik sátáni atrocitásnak. Az út járhatatlannak bizonyult. Kiderült, az élet úgy van megszerkesztve, hogy aki meg akarja tartani, elveszti. A sátáni fiaskó következménye, hogy életemet nem bezárni ajánlatos, hanem kinyitni.

Annak a kérdésnek felvetése tehát, hogy az élet magántulajdon, vagy sem, értelmetlen. Mihelyt kezemet életem bármely mozzanatára teszem, azonnal visszafordul és elmerül, de oly módon, hogy az a semmi, amiben nyomtalanul eltűnik, az emberbe visszacsap, és az áhított birtok helyét foglalja el. Ezért, ha az életet magántulajdonná lehetne tenni, azt jelentené, hogy az élet zárt lenne ugyan, de tökéletesen üres.

Még semmit sem kell cselekednem ahhoz, hogy más embertől bármit is igényeljek. Puszta létezésemmel máris az igények egész seregét támasztom, és puszta létezésükkel mások is reám igényt tartanak. Az elzárkózhatatlanság, vagyis az élet megérinthetőségének és megérintettségének ténye a szó. Szükségem van arra, hogy más embernek életemre való jogait biztosítsam. Ennek jele: a megszólíthatóság.

Életem olyan tulajdon, amelyet egészen sohasem vehetek birtokba, vagyis az sohasem lehet teljesen az enyém. Én nem vagyok a magamé. S önmagam birtoklásához minél inkább ragaszkodom, annál kevésbé vagyok a magamé. Magántulajdon (SZABÓ LAJOS szerint az, amit elvehetnek. Az életet elvehetik? Igen. Mi az, amit nem vehetnek el? Az üdv.

Az emberi élet szerkezete olyan, hogy amit tulajdonba veszek, azért helyt kell állnom. Már a tényből egymagából kitűnik, hogy bármit is hiába veszek birtokba, nem lehet az enyém, mert elszámolással tartozom. Aszerint, hogy helyesen, vagy hamisan számolok el, vagyok részes a jóban és a rosszban.

Teremtésekor az ember e kérdéseket nem ismerte. Nem is volt felelős. Élete nyílt volt, nem volt semmije, amit elvehettek volna, csak üdve, de azt sajátmaga játszotta el. Az élet megtartásának és odaadásának választásában elbukott. Meg akarta tartani, ezért elvesztette. Azóta kell mindenért, amit megtart, helytállnia és elszámolnia.

Ezt így a kinyilatkoztatás mondja, s mindenki tudja. A tudással úgy látszik nincs is baj. A nehézség éppen ez: nagyon jól tudom, hogy magamról, saját érdekemben le kellene mondanom, de sejtelmem sincs arról, hogy ezt miképpen tegyem meg. Miképpen tudok kinyílni, és hogyan tudom magam más rendelkezésére bocsátani. Ha az egészet meg akarom nyerni, mert mindenkivel együtt én is ezt akarom, és ez így rendben is van, miképpen tudom az egészet elveszteni. Isten önmagából önmagának semmit sem tart meg, és öröklétének és mindenhatóságának titka éppen ez az önmagáról való mértéktelen lemondás. És Istenen kívül mindenféle más példa érvénytelen.

Az ember abban a csávában van, hogy tudja mit kell és kellene tennie, de sejtelme sincs arról, azt, amit tud, miképpen kell megtennie. Azt, hogy mit kell csinálni, a kinyilatkoztatás megmondja. Hogyan kell megtenni? Nem tudja senki. A szó adva van. A nehézség a megvalósítás.

Természetes, hogy a szó és a tett nem kettő. Ha így lenne, a célt az eszközöktől el lehetne választani. De tudjuk, hogy aljas tettet semmiféle magas cél nem igazolhat. Ahol a tett alacsony, a cél se magasabb. A létezés alkalmat ilyen kellemes szofizmákra nem nyújt. Ahol tehát a kinyilatkoztatás szavainak megvalósítása körül nehézség merül fel, ott a bajt nemcsak a realizáló képesség bénultságában kell keresni. Ott baj van a kinyilatkoztatás felé való megszólíthatósággal is. Nem lehet valamit maradéktalanul tudni, csak éppen a megvalósítás képessége fölött nem rendelkezni. Aki a szót nem tudja megvalósítani, tulajdonképpen nem is érti miről van szó. De fordítva is. Az eszköz mindig jelzi azt a nívót, amelyen a cselekvő célja mozog. A tett pedig a cselekvő eszméit jelzi.

Az áttörés ezúttal nem a szóból a tett felé történik. Meg kell kísérelni, mi lenne, ha az ember a megvalósításból indulna ki. Ez a módszer a ritkább, sőt az egészen ritka. A kinyilatkoztatás felé való megszólíthatóság elmélyítésére sok, már megszokott lehetőséget ismerünk. Az exegézis, az igehirdetés, a kommentár, az elmélkedés, az értekezés. Hatásukról nem sok biztatót lehet mondani. Később ki fog derülni, hogy miért. Most az áttörésnek a megvalósításból kell a szó felé történnie. Ahogy BAADER mondja, a helyeset előbb tenni kell. Éspedig tekintet nélkül arra, hogy spontán, vagy sem. Ha az ember a helyeset megteszi, a szót is érteni kezdi, amely a tettben él. Elkezdi érteni, hogy a tett nem egyéb, mint a szó aktivitása."

(Hamvas Béla: Mágia szutra)

Kiváló meglátás, ragyogó elme mindenkinek ajánlom :)) Szeretettel Merkaba :))

Hozzászólások



:))

Sokszor én se értek semmit, csak próbálom a sok elmélkedést összerakosgatni :))))))))))) Ekkor éppen ez jutott eszembe , épp egy esszé írása közben , és ide is beíródott :)))))))))))) ÉS az szerettem volna mondani , köszönöm az idézet kijavítását :)))))))))) Tisztelettel , szeretettel Merkaba :)) Néha még önmagamnak sem vagyok elég érthető , mert csapong a gondolat , bár van amikor meg tudom fékezni és általában szólok is neki hagyja abba de makacskodik :))))))))))))) ÉS nem lehet annyira komoly semmi sem ami nem bírja a tréfát :)))))))))))))))



érdekes amikor valami

érdekes amikor valami visszamódosítja a korábbi hozzászólásait a rá érkezett válasz miatt. azt hittem beszélgetünk, de ez így nem az.

merkaba, a te hozzászólásod viszont tényleg nem értem. :-)



Kedves Admin :)

No problem :))) Az elmélkedést, erről vagy arról meghagyom mindenkinek:))) VAlaki ezt érti meg vagy legalább próbálja valaki mást :)) Szabad akarat :))) Minden hozzászólónak Áldást, békét , elmélkedést, vitát erről vagy arról , Istenről , vagy éppen nélküle ez nem változtat azon hogy mindenki saját életében saját maga a legfontosabb, fejlődése, bölcsebbé válása, és a tapasztalat által szerezett örömök , vagy bánatok helyes vagy helytelen értelmezése. Remélem, hogy emberibb , érthetőbb , megbecsültebb , egymáshoz történő toleránsabb viselkedést hoz a jövőnk:)))) Áldás mindenkinek :)) Merkaba



Ha a kettő közül lehetne csak

Ha a kettő közül lehetne csak választani, akkor azt mondanám hogy a nem értésről van szó. De azt hiszem hogy lehet azt is választani hogy értem, és nekem ez a választás jobban tetszene.



Sehogy

Történetesen sehogy nem értette, vagyis nem értette meg.
Megértése a Hamvashoz való ragaszkodás igazolása. Ha megértette volna nem kérdett volna olyat, mire a válasz bennfoglaltan ott van a hozzászólásomban.



Tehát ne csináljunk semmit

Tehát ne csináljunk semmit hátha magától történik majd valami? Vagy rosszul értem, amit mondani próbál, Attila?



Szellemi lustaság

Hamvasnak, Oshonak, Müller Péternek csak a szellemi lustaság, a szellemi konformizmus ad tekintélyt. Hamvas nagy teljesítménye inkább az ő szellemi lustaságának a jele. A szellemileg túlzottan aktívak a szellemi lusták. A külső inaktivitása, belső szellemi aktivitáshoz vezet, mely végül aktiválja a külsőt is, vagyis tettet eredményez (hogy értsék azok is kik az előző rövidebb bennfoglalt változatot nem értették, vagyis a gyengébbek kedvéért) ez az igazi szellemi aktivitás.



Merkaba: kitettem az elejére

Merkaba: kitettem az elejére és a végére a idézőjelet, és a forrást, remélem nem bánod, nekem enélkül nem volt egyértelmű, hogy idézet.



"Végül ketten maradtak. Isten

"Végül ketten maradtak. Isten és a bor." - nekem ez a kedvenc Hamvas idézetem, illetve abból a könyvből bármi.

Azért az hogy jó munkásember, de nem Szalacsi értelemben véve. Csak a sapka olyan, és ebben az esetben jól látszik, hogy nem a ruha teszi az embert.



Hamvas

Hamvasról ezzel mindent elmondtál.



Jó munkásember volt

mondaná róla Szalacsi:-)



Köszönöm :))

Kedves Admin :)) Amint láthatod, Hamvas Bélát idéztem :) Sok gondolatom van , de ezen írás Hamvas Béláé, aki írásaival, hiteles meglátásaival, gondolataival hatással van rám :) Kétségtelen, hogy nem ő az egyetlen számomra hiteles megfigyelő, és spirituális gondolkodó ! Hamvas Béla aki összeszedetten csokorba kötött minden vallást és hitrendszert, de nem gyakorolta egyiket sem, meghámozva őket mint hagymától a héjat, megtartva mindent ami nem dogmatikus! Hatással lehet bárkire és remélem ezen bemásolt idézete után , több secretes keres rá Hamvas Béla gondolkodására, és ezáltal egy kivételes ember kivételes nézőpontját olvashatjuk, a ránk hagyott írásaival :) Köszönöm Áldás neked és mindenkinek :)) Merkaba



Nyugat

Nyugat érződik ki ebből, ahol a tett az első. G. Fausztja azzal kezdődik, hogy kezdetben volt a tett.

Hiteles tettet a figyelés, a virrasztás szül, a közvetlen látás.
A Valóság teljességének közvetlen megélése tettet szül, a belső mintáknak megfelelőt - a kinyilatkoztatás képi alapja ezek a belső minták.
A Valóság fölös energiái indítanak a tettre, löknek bele a tettbe.
A a kép, a tett a várakozásból születik. A várakozásban felgyülemlett energiák kibontják a tartalmakat, képpé, tetté.
A kép meg előzi a tettet, mert a kép aktiválja a tett mögött lévő belső energiákat.
De nézzük a természetet, az éjszaka megelőzi, a cselekvő napot. A pihenés megelőzi a tettet.
A tett akkor válik egészségünkre, ha az Egészből születik, ami az Egészből születik megőrzi egészségünket. Az Egész megelőzi a tettet. A tett nem hozza létre az Egészet, hanem az Egész hozza létre a tettet.
Akkor van harmónia az ember létében, ha a cselekvés és a nem cselekvés között nincsen különbség, ez a nemcselekvő cselekvés.
A helyes cselekvés garanciája a Valóság, a Látható és a Láthatatlan, vagyis ami VAN. Ha a VAN cselekszik bennünk, nem mi akkor helyesen cselekszünk. A VAN soha nem cselekszik helytelenül, nem árulja el önön belső mintáit. Azért cselekszik helyesen a VAN, mert a Láthatatlan szerint cselekszik, nem a Látható szerint. Az ember dilemmái a cselekvés körül azért vannak, mert nem a Valóság cselekszik benne, hanem csak a Látható, a Látható önmagában véve csak zavarttá tesz, mert nélkülözi alapját a Láthatatlant.
Hogyan cselekedj helyesen?! Nézd tavasszal a föld láthatatlanjából kibújó növényt, azt teszi mi benne van és az mind helyes.
De az emberben van helytelen is!!! Igen azért, hogy megtudd, hogy ki az igazán cselekvő benned, hogy ne légy gőgös. A Valóság azért autonóm, mert magában hordja mindenre az orvosságot.
Végül is mindenre megoldás a folyó. A nemcselekvő cselekvő. Nem cselekszik, mégis aktív és a tengerbe jut. A lényeged a folyó.. Ha zavaros magától megszáll, megtisztul a nélkül, hogy moralizálna, hogy mit tegyen.
Nézd az égig érő fát, mely összeköti a földet és az eget amikor rügyezik, úgy cselekedj, mert te is fa vagy.
Hogy hogyan cselekedj bízd a Lélekre és az ő indíttatására, mert csak ő ismeri a mélységeidet. Mert már nincsen kinyilatkoztatás, hanem a Lélek van mindenkiben.
Isten országa bennetek van, vagyis a cselekvő bennetek van, mert a Lélek maga az ország.
A hogyan, mindig a rész problémája, mert a tett mindig elszigetelt, nem Teljesség. A Teljesség a várakozásban születik, lásd a virrasztó szüzek. Nincsen hogyanja a Teljességnek, mert működése a Láthatatlanból születik. A folyó a Teljesség.
A szemgolyó gömb alakja, mint Teljesség, teszi lehetővé, hogy a Teljességet lásd. A szemgolyód maga a Valóság, Látható és Láthatatlan ott belül, ezért vagy képes látni a Valóságot. Nem látni a Valóságot vakság.
A látást az elengedés teszi lehetővé, mert az ingerek abból születnek, mik a szemet érik, hogy minden valamit elenged, magából magáról.
Isten a Semmiből teremtett. A Semmit a teljes elengedés szüli. Teremtés, kinyilatkoztatás, az elengedés szülte "tettek". Nem mi cselekszünk, hanem Isten ön-elengedéséből származó Semmi cselekszik bennünk, vagyis a teremtés energiái, mert a teremtés időtlen. A teremtés és apokalipszis együtt képezik a Valóságot.
Végül is, hogy mit kell tenned és hogyan, kérdezd meg először a forrástól aztán a folyótól, aztán a tengertől. De a tenger azt mondja, hogy ereszkedj le a tenger fenekére és ott van az ős öreg ki megmondja. Akkor tudod, hogy mit kell tenned, hogyan, ha leereszkedtél a tenger fenekére. De hogyan ezt kell tenni?! Indulj neki a viharos tengeren egy hosszú útnak. Vállald a hajótörés kockázatát. végül hajótörést szenvedsz és megtudod. Erre nincsen technika. Ez az életbeavatás,a mikor te indulsz vándor útra a tengeren. Aki ezt nem vállalja a hogyanok fogjává válik. Nem mer cselekedni, nehogy helytelenül cselekedjen. De egy helytelen cselekvés többet ér, mit te tettél, mint száz, mit mások tanácsára tettél. Elvesztegetett élet másokat hallgatni, amikor magadat is hallgathatod. Végül si közelebb vagy magadhoz, mint a mesterekhez.
A forrás és a tenger között a folyó nemcselekvő cselekvése következtében nincsen távolság. Ahol nincsen távolság ott nincsen út és nincsen tett. Végül is nem tudsz más lenni tettekkel, mint ami vagy, ezt nem valósíthatod meg csak azzal mi vagy, ami vagy tetteivel.



az utóbbi idők legjobb írása

az utóbbi idők legjobb írása az oldalon! :-) saját, Merkaba?
ma fel akartam tenni pár gondolatot, de ez most sokkal jobb lesz "vezércikknek" ;-)