nem még nem..

Általános melankólia a szerelem elmúlásásról és az ürességről

Nem még nem akarom hogy vége legyen. Olyan nehéz az elmúlás.
Ha elmúlik a szerelem meghal a lelkem.

Nem élhetek tövább. Nincs más ami fepezsdítene.
Vágyakozás és várni valami jobbra - annyira nehéz, nem tölti be a lelkemet.
A vánszorgó órák az üres hétköznapok, a pénz utáni hajsza, a hangulat zsonglőrködés, a betöltetlen vágyak

Ami szomorú, az elszáll.A magány csendet ásít.
Meg nem értettség és terhek nem kellenek

Viszlát, felelősség a másik tetteiért..

Hozzászólások



Az angyalom előtt nem léteznek titkaim

hiszen elkísér még oda is, ahová a legszerelmesebb pasi sem kíséri el a párját, … a mosdóba. :)

Ez most furcsán hangzik, de ha belegondoltok, hogy a mosdó: az intim szféra „határsorompókkal” lezárt helye, egy olyan egyszemélyes, zárt világ, ahonnan egyáltalán nem szeretnénk, ha bármi is kiszivárogna a testműködésünkkel kapcsolatban, akkor talán megértitek, hogy a mosdós szituációk valóságát csak azok a kapcsolatok bírják el, ahol feltétel nélküli a bizalom.

És ez a bizalom olyan erős a részemről, hogy néha még beszélgetni is szoktam vele, mármint az angyalommal.
Elnézést a naturalista színezetű mondataimért, de akkor is az élethez tartozik, ha tabutéma.

Engem még senki sem fogadott úgy el, mint az angyalom, pedig látta már:
- a testi meztelenségem,
- és a lelki meztelenségem tökéletlenségét is.



szia

egy régi (még melankólikusabb) vers jutott erről eszembe:

Azt álmodom, boldog vagyok
Velem élsz, mert engem szeretsz
S örömömben veled szárnyalok
Gyönyörű tájakon, ismeretlen völgyeken
Fentről minden szépnek látszik
Csak így értelmes az életem
Fényesebb a napsugár is
Csak így könnyű a végtelen.
Álmomban csodás a földi lét
Minden áhított dimenzióba eljutok
Ne ébressz fel, most ne még
Mert amint felébredek meghalok.

"Ami szomorú, az elszáll." - így igaz. A holnap leple még szebb jövőt takar. Legyen kellemes meglepetés.