Balek?

Világéletemben az a tipus voltam, aki szívesen segít másokon. Ha valaki hozzám fordult, 100%-ra vehette, hogy segítek neki. Mindig is tudtam, hogy milyen az, ha mások nem segítenek, vagy milyen rossz más segítségére várni. Biztosan ismerős mindenkinek az a szituáció, mikor valakitől szivességet, segítséget kér, és mondja az illető, hogy jó, majd megnézem mit tehetek. Aztán telik az idő, és vagy jön segítség, vagy nem.
Én az a tipus vagyok, aki akkor kér segítséget, mikor szüksége van rá. Nem másnap, kéthétmúlva, sohanapjánkiskedden kell a segítség, hanem akkor, mikor kérem. Ez sosem jött össze, így magad uram, ha szolgád nincs alapon, szép lassan megoldottam minden problémámat segítség nélkül.

E tapasztalat birtokában, bárki fordult segítség kéréssel hozzám, mindig igyekeztem rögtön segíteni. Ennek természetesen örültek a barátaim, ismerősök, ismeretlenek, hiszen rögtön megoldottam a problémájukat. Aztán jött az elszemtelenedés... tegnap belémrúgtak, ma pedig segítségkéréssel fordul hozzám. Mintha mi sem történt volna.

Valami miatt azonban nem tudok nemet mondani, nem tudom azt mondani, hogy figyelj! tegnap szemét voltál, ma meg segítsek? Nem megy. Balek vagyok?

Címkék:

Hozzászólások



A cselekedeteink 99%-a

A cselekedeteink 99%-a önzésből fakad. Az önzés szinte minden cselekedetünkbe beleférkőzik.
Ez azért van, mert félelemből cselekszünk, nem pedig szeretetből.
Szeretetből pedig azért nem merünk cselekedni, mert nem tudjuk, mi az valójában.

Azért segítesz, mert... és ide lehet helyettesíteni egy csomó dolgot.
Az önzetlenségből fakadó adás is valamiért való adás. Adsz, hogy önzetlen lehess. Csak egy kifinomultabb szó mögé bujtatott valamiért való cselekedet.
Segíts, mert megteheted és menj tovább. Úgy tekints a segítségre szorulóra, mint saját magad, segítségre szoruló megtestesülésére.



...

Egyetértek.
Ha adunk valamit, akkor önzetlenül adjuk.
Attól ítéljük jónak magunkat, ha adunk?
És ha olyat adunk ami rossz, attól örökké önzők leszünk?
:)))



ez a vonzás!!! :) az a

ez a vonzás!!! :)

az a probléma, hogy tudat alatt azért segítesz mert félsz attól hogy mások nem fognak rajtad segíteni. ezzel épp te teremted meg azt hogy nem tudnak (mert pl. mindig akkor és olyat kérsz amin nem tudnak) és így te teremted mindezt, azzal a félelemmel, ami benned van. amit leírtál a bejegyzésben és a hozzászólásokban, pl. hogy nem tudod elfogadni a hálát sem, az épp ezt támasztja alá :)

a megoldás az, hogy merj ne segíteni néha, vagy ne azért segíts mert attól félsz hogy hasonló helyzetben rajtad nem fognak. hanem azért segíts mert "élvezed" a hálát, amit kapsz cserébe. és ha ez így van akkor nem vársz el viszonzást sem.

egyébként abból látszik hogy nem önzetlenül segítesz, hogy megírtad ezt a bejegyzést :) ugyanis ha önzetlenül segítenél, akkor eszedbe sem jutna összekapcsolni a segítőkészséged azzal, hogy rajtad nem segítenek. úgy látszik vagy szeretsz "áldozat" lenni, vagy csak nem tudatosítottad magadban a saját belső motivációidat. de egyébként ezzel 10-ből 9 ember így van, beleértve engem is. de én pl. próbálok magamon is változtatni és néha nemet mondani, ha pedig nemet mondanak nekem, azt nem "tragédiaként" felfogni. és működik, mert ahogy változom, változnak az emberek reakciói is körülöttem!

figyeld meg az érzéseidet és kérdezd meg magad néha miért érzed ezt vagy azt. sokat segít! sok sikert az önmagad megfigyeléséhez! :)

A.



Ezt jól kibeszéltük...

Évek óta kísértett az átverés.
Megtörtént velem jó párszor.
Ez olyan dolog, amivel az ember nem tud azonnal szembesülni, mivel nem lát át egyből mások szándékain. Csak egy idő elteltével észleli, hogy valaminek a rabja lett. A remény rabja... :)))
Ezen keresztül meg lehet érteni, hogy nem tudjuk mások akaratát irányítani. Persze rossz érzés, hogy tehetetlen vagy a dologban. Ezt el lehet fogadni.
Önkéntelenül meg akarsz felelni a másiknak, mert hiszed, hogy jót akar neked.
Tehát bele mész az átverésbe, de csak addig, amíg te AKARSZ. Mert van egy bizonyos pont, ahol megállsz.
Vannak olyan horgok, mondatok, kérdések, és mögöttük az a szándék amin nem látsz át azonnal.
Ennyire nem vagy tökéletes, hogy azonnal rájöjj. És megsérülsz.
Ezen keresztül el lehet fogadni a gyengeségeinket is.
Azt nem mondja meg senki előre, hogy téged átver.
Viszont az intuíció egy idő után megsúgja neked, hogy valaki negatív szándékokkal közelített feléd.
A test tudatos, és érzi ezt.
Engem rendkívül bosszantottak ezek az esetek.
Viszont most beláttam, hogy ezt nem lehet előre kivédeni.
És az ember sosem tud annyira tökéletesre fejlődni, hogy ezt azonnal meglássa.
Ezt kell megbocsátani.
Nehéz, amikor a legjobb barátod tette meg veled, vagy egy olyan ember, akit szeretsz.
Egyetlen dolog dönti, el, hogy mi volt veled a szándékuk.
Az idő.
Addig megbocsáthatsz magadnak.
Természetes, hogy néha gyenge vagy.

Köszi nektek!



Kedves MissX! Sok minden

Kedves MissX!

Sok minden behelyettesíthető!

A végeredmény ugyan az: SZENVEDÉS.

szeretettel



értem, hogy mit akarsz

értem, hogy mit akarsz mondani...

a harmadik tipusú önzőséget én nem így fogalmaznám meg.. inkább azt mondanám, hogy segítek, hogy szeressenek. vagy megfordítva: ha nem segítek, akkor majd nem fognak szeretni



Na akkor mégis csak leírom,

Na akkor mégis csak leírom, amit lentebb akartam, amik miatt kérdezősködtem.

Háromféle önzőség van:

Először: amikor teszel valamit, vagy inkább, amikor azt az örömöt adod önmagadnak, hogy önmagad kedvére teszel.

Másodszor: amikor azzal szerzel magadnak örömöt, hogy másoknak szerzel örömöt.

A harmadik típusú kielégülés a legrosszabb. Ezt akkor kapod, amikor azért teszel valami jót, hogy elejét vedd egy rossz érzésnek. Pl: segítek másokon még akkor is ha nem akarok szívesen, mert tudom, hogy neki öröme lessz

Én tudom, hogy kemény dolgokat szoktam írni. Tisztában vagyok azzal, hogy sokszor népszerűtlen vagyok mások szemébe. Bár ezek az érzések nem az enyémek, így nekem nem számít. Folytatom tovább azoknak, akik megértik.

Megtanultam valamit: Az igazságot nem tudom elmondani, erre senki nem képes. Mindössze annyit tehetek, hogy ecsetelem hamis dolgaidat, hogy megválhass tőlük. Csupán annyit tehetek érted, hogy kétségbe vonom,
amiket hiszel, és a hitednek azt a rendszerét, amely boldogtalanná tesz. Mindössze annyit tehetek érted, hogy segítlek felejteni. Ezt fejtegettem több helyen is.

Segíteni amúgy sem tud senki senkinek, hiszen azt be is kell tudni fogadni. Ha pedig be és elfogadod, akkor Te segítettél saját magadon. Ha képes vagy befogadni azt, amit mondok, akkor azzal átértékeled a saját eszméidet és megváltozol. Ezt Te magad teszed, nem én. Én mondtam valamit és ennyi.

Sajnos az előítéleteinktől, a fejünkben lévő címkéktől valóban nem látunk. Csak a gondolatainkat látjuk. Azt mondod szép, csúnya, jó, rossz. Ezek ítéletek. És hogy ezt mi bizonyítja, ha egyáltalán kell ezt bizonyítani? Az, hogy míg az egyik dolog szép egy valakinek, ugyanaz lehet csúnya a másiknak. Tehát a fejedben lévő eszmék és koncepciókon keresztül nézel a világra, az emberekre, mindenre és ítélkezel, címkézel. És a címkéket látod. A valóságot nem.
Erről szól a szerelem és a csalódás is benne. A fejedben lévő elképzelésekbe vagy szerelmes, nem abba, aki ott áll előtted. És ha valamelyik elmúlik belőle, akkor csalódsz. Csalódsz az elképzeléseidben és ráfogod a másikra: Csalódtam benned! Nem ezt vártam el tőled! hazudtál. Meg kéne már egyszer vizsgálni, hogy ki is hazudik a kinek!

Felejtsd el ami a fejedbe lett programozva. Agymosáson mentünk keresztül és még mindig próbálkoznak egyesek. Egyesek??? Mit beszélek? Rengetegen!
Fel kell ébredni. Vagyis merni kell felébredni. Ehhez baromi nagy elszántság és erő kell, hogy merj felébredni, mert egy olyan világba csöppensz, ahol a mai értékek többé semmit nem fognak érni. Rájössz mekkora hazugságban éltél és rájössz, hogy sokkal csodásabb dolog vár rád, de a megszokásoktól nehéz lesz lemondani az illúziókról még akkor is, amikor már tudod, hogy miben élsz.

Szeretettel



a megbocsátással szerencsére

a megbocsátással szerencsére nálam nincs gond, most úgy érzem, hogy sikerült és tovább is léptem.

az biztos, hogy csak azt lehet kihasználni, azt lehet baleknak nézni, aki hagyja magát, és én többet nem hagyom :)



...

Merkaba írása segített nekem a legtöbbet. :)))
Még sokszor elolvasom, hogy meg tudjak bocsátani.
:D



...

Hú de jó ez a topik!
Nekem is ez volt a problémám.
A végén abban csúcsosodott ki, hogy a pszichológus is átvert. :D
Nem érdemes balaknak lenni, és azt nézni, hogy hol segíthetsz, és milyen jó szándékú vagy, mert visszaélnek a jó szándékoddal, és kihasználnak. És ezt akárki megteheti bármit is állítson magáról. Ha azt állítja hogy jó, ha azt hogy nem, nem az ő véleménye számít arról, hogy te ki vagy. Hanem te határozod meg.
Itt az idő nemet mondani. Meghúzni a határokat, és kiállni magadért.
Merkabá, és Bűnfaló jókat írtok.

Én is gondolkodtam a kérdésen amit Bűnfaló feltett.
Próbálom magamnak megválaszolni...arra lyukadtam, ki hogy nem miattam hálátlan. Egy ideig biztos nem kérnék tőle segítséget.



igen:)

igen:)



ha segitek valakin nem erzek

ha segitek valakin nem erzek semmit, ez olyan termeszetes dolog
ritka, ha nem tudok segiteni, addig megyek, mig meg nem oldom a problemat
orulok ha tudok segiteni, de nincs euforikus orom :) de ha nem tudok, akkor sajnalom a dolgot
ha valaki nem tud segiteni, nem csinalok problemat belole
ha valakinek nem segitek az azert van, mert nem tudok annak ellenere, hogy mindent megprobaltam
ha visszautasitjak? kulonosebben nem bant, nem foglalkozom a dologgal.
nem akarok mindenaron segiteni, eroltetni nem szoktam magam :)



Kérdezek még, hogy tisztában

Kérdezek még, hogy tisztában legyek egy pár dologgal.
Azért tartom ezt a kérdezést optimálisabb formának, mert ha csak leírom, akkor általában félreértés és nézeteltérések keletkeznek és már csak annak helyrebillentésével foglalkoznánk, ami nem vezet célba.
Rutinos fórumozónak tartom magam és ebből gondolom a kérdezést jobbnak.

Szóval.:
Ha segítesz valakin, akkor mit érzel?
Ha nem tudsz valakin segíteni, hogyan éreznéd magad?
Hogy érzed magad, ha segítesz?
Hogy érzed magad, amikor viszonzatlan és köszönés nélküli a segítséged?
És ha csak ritkán, de mégis segítséget kérsz egy olyantól, akiket már Te megsegítettél, de ők ezt visszautasítják és nem hajlandóak segíteni, hogyan éreznéd magad? És ugyan ez ha olyantól kérsz segítséget, akinek te nem segítettél?
Hogyan éreznéd magad akkor, ha Valaki visszautasítja a jó szándékú segítségedet?



lehet,

hogy valahol rosszul esne, de nem foglalkoznék vele, nem bántanám ez miatt a másikat és máskor is segítenék (volt már rá példa nem egyszer) mondjuk ennek kiküszöbölésére, talán önvédelemből(?) nagyon ritkán kérek segítséget.

nem én vagyok az, aki odaáll a másik elé és elkezd bezzegelni, hogy bezzeg én ezt meg ezt csináltam neked.

tényleg, arra is volt példa, hogy nem értékelte a segítséget, konkrétan lesz@rozta a munkámat, amibe több órányi energiát belefektettem. ekkor pl. meg sem sértődtem, annyit mondtam az illetőnek, hogy semmi gond, ha nem, hát nem.



MissX! Ha például segítenél

MissX!

Ha például segítenél valakinek, és nem látnád a mosolyt az arcán, vagy hálátlannak látnád, és netán még nem is értékelné a segítségedet, talán egy későbbi alkalommal ő visszautasítaná a Te segítségkérésedet, akkor hogy éreznéd magad?
Kérlek őszintén, legjobb önismereted és sarkítás nélkül bátran válaszolj ha szeretnél.

Kérdezek, mert nem akarok feltételezgetésekbe belemenni. Abból csak félreértés lenne.
Észrevettem valamit és ha válaszolsz akkor leírom, mert azt gondolom, segíthet. De ehhez tudni kell, hogy mit válaszolsz.

Szép napot!



köszönöm

a hozzászólást :)
én is azt mondom, hogy mindig azt kapjuk, amit adunk, bár egyelőre az élet nem ezt igazolja. lehet, hogy megkell tanulnom nemet mondani, csak ezzel meg úgy vagyok, hogy ha nekem valami nem kerül semmibe, akkor miért ne segítsek?
igazat adok Neked, hogy ha mindig megcsinálom a másik helyett, akkor nem fogja megtanulni magától a leckét. és igen, volt olyan, aki már meg sem próbálta magától megoldani a dolgot, hanem rögtön nekem passzolta tovább.. :(

sokat agyalok ezen, és a végén mindig oda lyukadok ki, hogy nekem igenis jól esik látni a másik arcán a mosolyt, ha segítek... és ami a furcsa, hogy a hálával viszont nem tudok mit kezdeni. mikor valaki megpróbálja megköszönni a maga módján, hogy pl ad valami apró ajándékot, vagy csak hálálkodik, akkor nagyon zavarban vagyok, mert nem ezért segítettem. furcsa dolog ez.



:))

Kedves :))NEm vagy balek , csak akkor ha annak érzed magad :)) De miért is kell ezt érezned ??? Tudom miről írsz , hidd el tudom :)) A megbocsájtás , nagy erény :)) HA velem hasonló történik és érzem , hogy átverés vagy kihasználás szándék van egy mosoly mögött , ott elmondom , hogy igen tudom mit szeretnél megteheted , de ne feledd azt kapsz amit adsz az élettől . Lehet nem én leszek az aki visszaveszi , visszaveszi más , de figyelj oda , a túl sok a belédrúgás ahogyan te említed , előbb utóbb ha nem tudod kezelni nem a hasznodra válik :)) Hidd el ezt is tudom , tudom milyen érzés ,:)))
Balek , lúzer és még ki tudja milyen szavakat teremtettünk , ilyen helyzetekre, de van aki átlát a szitán mert átlehet ha közel tartod magadhoz , és van aki nem ha túl távol van az tőled :)) Engedd azt a szitát közel , mint ahogyan eddig is tetted , mert azt érzem veled is az történik mint sokakkal , segíteni születtél , tanítani, fejlődni, örülni, örülni mások örömének és a sajátodénak:)))
NEm mindíg segítség ha segítünk , hiszen azt hiszi hogy megoldottad a problémáit és máskor is megfogod . Ez kihasználás és nem neked rossz hosszútávon hanem neki , mert soha nem akar majd tanulni hibáiból . Aki nem tanul a hibáiból , és nem is akar az viselje a következményeit . De neked tudnod kell , hogy mikor kinek miben segítesz , nem másnak kell tudni neked , a szíved megsúgja , és te is ott élsz a szívedben és szíveddel :))))))))
Áldás neked Ölellek Merkaba :)))