sors vs. teremtés, vonzás

Pár napja próbálok csak és kizárólag pozitívan gondolkodni, próbálok teremteni, kérni az Univerzumtól. A pozitív dolgok csak kis dolgokban sikerülnek, de tudom, ezekért is hálásnak kell lenni. Tudom azt is, hogy azokat azért sikerül bevonzanom, mert nem ragaszkodom hozzájuk görcsösen, hanem átfut az agyamon, hogy de jó lenne ezt vagy azt tudni, és pár napra rá jön is a válasz. Na jó, volt olyan, hogy kellett 2-3 hét is, de jött a válasz.

Munkát keresek, kérem az Univerzumtól, küldöm az önéletrajzomat, interjúkra járok, képzem magam, egyszóval mindent megteszek. Az eredmény viszont nem jön. Itt gondolkodtam el, hogy mi van, ha nekem nem ez a sorsom? Ha az én sorsom nem az, hogy marketingesként/PR-osként dolgozzam, hanem más, és ezért nem kapom meg azt, amit kérek?

A kérés és a sors szemben állnak egymással? Mindig is azt vallottam, hogy ha a sors úgy akarja, akkor úgyis megkapom, legyen szó bármiről. Párkapcsolat esetén, ha két ember egymásnak van teremtve, úgyis találkoznak. Munka esetén, ha az az én állásom, akkor úgyis engem vesznek fel.

Ha ez az igazság, akkor a vonzással tudom-e befolyásolni? Vagy az ember a sorsa ellen úgysem tud tenni? Bele kell nyugodni, hogy - így a szakítás után - vénlányként, munkanélküliként halok meg? Nekem ez a sorsom?

Persze tudom, hogy a nagy dolgok is akkor sikerültek, amikor már nem érdekelt. Felsőfokú nyelvvizsgázni voltam. Háromszor nem sikerült, negyedjére úgy éreztem, hogy a magnóhallgatás nagyon rossz lett. Elmentem a szóbeli részre is, mit veszíthetek alapon, hiszen úgy voltam, hogy nagyon jónak kell lenni, hogy kompenzálja a magnón való sikertelenségemet. Igazából nem is érdekelt az egész. Elmentem, és nagyon rossznak éreztem a vizsgán nyújtott produkciómat, úgy is jöttem ki, hogy ez nem sikerült. Semmi reményt nem fűztem hozzá. Na jó, előtte kértem az Univerzumot, hogy most már tényleg szeretném, ha sikerülne. Nem görcsöltem rajta, már felkészültem, hogy befizetem a következő vizsgát. Aztán megnéztem az eredményt, és sikerült. :) Hálás voltam, és meg is köszöntem. Rég voltam annyira boldog, mint akkor.

Ez lenne a lényeg? Hogy amikor már minden veszni látszik, amikor feladom a reményt, akkor sikerül? Tudom, a lényeg a görcsmentességen van. Csak most az nagyon nehéz :(

Hozzászólások



Ugyanez Embernyelven: Régóta

Amit előzően írtam, titoknyelven, az most Embernyelven:

Régóta bennem van, hogy ha egy életbeli probléma vagy gond áll elém, és nem jön 2 percen belül a válasz, elengedem. Nem gondolok rá. Mindig azokat tudtam megoldani, amire azonnal éreztem a választ. Na jó, a matek az más. Ott muszáj kicsit törni a fejem. És bizony az angol felsőfokra is igenis készülni kellett! És tuti, hogy ott is kialakítottam egyfajta tudásanyagot és folyamatot, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy 2 percen belül jöjjön a megoldás. Az élet más? Jé, nem is! Ott is ki kell alakítanom egy lelki gondolkozási folyamatot, hogy idővel, mikor megérek rá, leessenek dolgok.

Haragszol másra, pedig ilyenkor igazából magadra haragszol. Mert hagytad. Tehát ne hagyd, ugye?

Túrót.

Akiről lepereg minden, az nem azért van, mert nem hagjya. Hanem MERT átengedi.

Ahogy az energia is akkor bánt, ha nem engeded át magadon. Ahogy a fájdalom is akkor rág, ha nem engeded át magadon. Felesleges ellene küzdeni, pont, hogy ezzel adsz erőt a fájdalomnak, ha küzdesz ellene.

Na végre. Ezen már annyit filóztam. De minek. Egyszer csak ott volt a válsz, a mindennapokban, az emberekben, ahogy figyeltem és egyszercsak leesett.

Hagyni kell, hogy fájjon, hogy örülj, aztán ahogy bejön, átfolyik vagyis kiengeded, talán azzal, hogy van olyan más valami, ami elvonja a figyelmed. Máshova nézel. Vagy becsukod a szemed. Ennyi.

Tök unalmas embernek lenni?

:-)

Csak magamnak igaz, amire rájövök. Tehát sosem lesz olyan, amire azt mondod: Na, nem alakul, hanem jó.

Tehát tök mindegy, ki mit gondol. Ez most nem bántás akart lenni!

Mert érzem, amit írtok. És mégis, néha máshogy látom és néha tök ugyanúgy.

Jó embernek lenni, félre ne értsétek, pont ezt akartam mondani, amit Julcsi, Bűnfaló, csak a magam kis szavaival, magam életkéjéből merítve!!!



Drága unique-om! :) Szia!

Lenni vagy nem lenni? :)
Csak lenni,vagy jelen lenni?
s jutott eszembe......

Boldogság=Szeretet=Szabadság
Szabadság=Jelenlét=Elengedés=Megengedés=Elfogadás
Elfogadás=Minden és mindenki úgy van jól,ahogy van!

"Egy pap mondta:
Ha egy prosti jön hozzám gyónni,egyfolytában Istenről beszél.
Ha egy pap,folyamatosan a szexről beszél."

Amíg küzdesz bármi ellen,legyen az akár egy kísértés... addig pontosan ugyanakkora energiával töltöd fel,
amennyit arra fordítasz,hogy elmúljon az olthatatlan vágyad.
Olyasmi,mint mikor azt mondják,most ne gondolj a fehér elefántra... és te mit csinálsz? :)
Ha azonban elfogadod,hogy igen ez a téma nekem tilos, épp ezért olyan csábító... éppen ezért nem hagy nyugodni...
akkor a dolog elfogadottá válik,nem kap több ellen energiát és előbb-utóbb nem izgat tovább.

Ha egyszer ráérzel arra,milyen is az elfogadás... illetve elvárások nélkül csinálni bármit is...
csak azért,mert kedved van... mert megteheted...
úgy tudsz segíteni,hogy tényleg nem okoz utána gondot,ha nem értékelik...
vagy éppen... nem szállsz el tőle,mert fúú de hálásak....
és nem fog bosszantani, ha holnap ugyanaz az ember,akit ma felsegítettél,fellök,mert így előbb ér oda valahova.
Nincs harag... nincs semmi... csak a jelenléted... és a mosoly a lelkedben...
mert boldog vagy így is úgy is...
és ha az illető megbotlik a nagy könyöklésben,lökdösődésben,nevetve tudsz neki újra
segítő kezet nyújtani,ráadásul még a szeretet is ott lesz benned... mert nem számít mit tesz... nem számít... nem tőle függ a boldogságod!... aztán mész tovább,mintha mi sem történt volna... még csak az a kényszer sincs benned,hogy elmondani valakinek... elmúlt... most már egy másik pillanatban vagy...

A boldogságot, a szabadságot éppen olyan ostobaság hajszolni, mint lemondani róla!
Az egyetlen dolog amit megtehetünk,hogy engedjük,hogy legyen... mindig és minden körülmények között...
és akkor jön...
egyre többet időzik...
míg végül nem is érted,hogy a többi ember miért nem tudja ezt?
Annyira természetessé válik!

Ha neked azzá válik... mások is meg fogják látni előbb-utóbb...
hiszen belőled sugárzik...
néha olyan,mint a kicsattanó,repülésre kész öröm,boldogság...
néha meg,mint bárgyú mosoly egy megmagyarázhatatlan réveteg nyugalomban...
kit érdekel minek látszik?
Nem számít!
Te ott vagy... az egyensúlyodban!

Hjaj... egyszer csak sikerül majd leírnom úgy,hogy érezze aki olvas! :)

Ölellek:Julcsi



Lemondasz róla és megkapod?

Nagy különbség van a lemondás és az elengedés közt.
Én is keverem a kettőt.

Csak ez maradt meg a legjobban bennem a gyógymasszírozás közben hallottakból: te nem elengedted, hanem lemondtál róla. Ezért fáj (fizikailag és lelkileg).

Szerintem, ha már elengedem, akkor egyszer csak sikerül. Ilyenkor, mintha a rossz érzések eltűnnének. Nem vagyok szomorú. Nem várok semmit. Nem vágyom semmire. Fura.

Talán te is nem lemondtál róla, hanem elengedted.

" Amikor küzdesz valami ellen, örökre hozzákötődsz.
Mindaddig, amíg küzdesz vele, erőt adsz neki. Pont annyi erőt adsz neki, amennyit arra
fordítasz, hogy küzdj ellene."

Vagyis elfogadom? Na ez talán még furább, mint az elengedés. Ugyanis mintha semmilyen érzés sem lenne ilyenkor benned. Megfelelni sem akarsz senkinek. Segíteni sem. Semmit sem.

...

Hátha valami okos ember tud válaszolni erre. Nem jó csak lenni. Semmin nem szomorkodni, semminek nem örülni. Vagy talán ez IS jelen lenni?



igen, mondjuk en ugy

igen, mondjuk en ugy fogalmaznek, hogy mikor mar minden mindegy, mikor mar nem erdekel a vegeredmeny, akkor sikerul. gondolom akkor engedem el a dolgot :)



koszonom

koszonom



én a szavaidból azt olvastam

én a szavaidból azt olvastam ki,hogy amikor képes vagy lenyugodni,jönnek az eredmények az életedben.



. Amikor küzdesz valami

. Amikor küzdesz valami ellen, örökre hozzákötődsz.
Mindaddig, amíg küzdesz vele, erőt adsz neki. Pont annyi erőt adsz neki, amennyit arra
fordítasz, hogy küzdj ellene.

. "Fogadnod" kell tehát a démonjaidat,
mert amikor küzdesz ellenük, akkor erőt adsz nekik. Mondta már ezt neked valaki?

Egy nagy kínai legendában, a Tranxuban, van egy aranyos mondás. Így hangzik: "Amikor az íjász nem díjat akar nyerni a nyíl kilövésével, minden ügyessége felett rendelkezik; amikor egy rézgyűrűt, akkor már ideges; amikor az aranyéremért küzd, akkor vakság száll rá, kettős látása lesz, és elveszti a józan eszét. Az ügyessége nem
változott, de a díj megosztottá teszi. Érdekelt. Többet gondol a győzelemre, mint a lövésre, és a
győzelem epedése megcsapolja az energiáját{ és szétzilálja képességeit}." Hát nem úgy fest ez,
mint a legtöbb ember? Amikor nem tűzöl ki célt, minden ügyességed felett rendelkezel, megvan
minden energiád, pihent vagy, nincs benned törődés, nem érdekes, hogy nyersz vagy vesztesz.

A kérdésetekre a választ ha meg akarjátok találni, akkor email-ban jelezzétek nekem és segítek.
A fenti mondatokat pedig olvassátok el többször is.

szeretettel!



jó kérdés :)

jó kérdés :)



Ééés hogyan?:) Hogyan legyek

Ééés hogyan?:) Hogyan legyek laza? :D



igen, ez lehet a gond,

igen, ez lehet a gond, gorcsolok.
lehet, hogy a lazasagot kellett volna megtanulnom az elozo kapcsolatombol, mert o pont az a fajta, aki sosem gorcsol semmit es mindig minden sikerul neki.

gircsmentesiteni kell magunkat :)



Lehetséges, hogy rágörcsölsz,

Lehetséges, hogy rágörcsölsz, és tudat alatt ezen agyalsz állandóan. Én is ilyen vagyok egyébként, a barátom nem jelentkezik már második napja és teljesen ki vagyok borulva.. Tiszta a lelkiismeretem, én nem tettem semmi rosszat. Ha nem becsül meg ennyire akkor az ő baja...:( De azért szomorú vagyok.



köszönöm a biztató szavakat

köszönöm a biztató szavakat :) nem adom fel a keresgélést, csak elgondolkodtam, hogy jó úton vagyok-e vagy sem... hiszen már nem egyszer megfogalmaztam hol szeretnék dolgozni (nem konkrét cég, csak kerület, milyen legyen az iroda, még be is rendeztem gondolatban), milyen pozícióban, csináltam vágyvideót, úgy érzem, hogy mindent megtettem, de valami miatt nem sikerül.

Érdekes, hogy mikor az egyik barátnőm, azt mondta, hogy ok, innentől kezdve nem érdekel, ha ez a sorsom, hát legyen ez! egy héten belül teljesen felfordult az élete. jött a nagy ő, pár nap és megy külföldre dolgozni (ez is az egyik álma volt).. lehet, hogy én nem tudom elengedni? vagy szimplán csak félek, hogy mi lesz, ha megvalósul és ez a félelem akadályoz?



Nem nyelvvizsgával, hanem az

Nem nyelvvizsgával, hanem az év végi vizsgával kapcsolatosan nekem is volt ilyen "szerencsém".
5 írásbeliből 3-ból biztos voltam hogy megbuktam:D A szóbeli tételeimet ki is dobtam, úgy volt, hogy ott hagyom az iskolát. De Isten is úgy akarta, hogy legyen meg ez a vizsga, és sikerült. A szóbelin is szerencsésen átmentem, pedig az utolsó napokban tudtam meg, hogy sikeres írásbeli vizsgáim voltak:)

Én szerintem keresgélj tovább állást, ha neked nem ez az állás való (amire jelentkeztél) akkor úgyse ott fogsz dolgozni. Lehet, hogy egy hirdetést látsz meg egy újságban, vagy valahol az utcán teljesen "véletlenül". Hisz az Univerzum is addig visz az életedbe ilyen "véletleneket", amíg azokat észre nem veszed. És észre fogod venni:)