változás

Ahogy az emberek többsége, én is félek a változástól. Valami miatt az van bennünk, hogy a változás valami rossz dolog. Sokáig, már - már túlsokáig voltam egy olyan kapcsolatban, ami csak elvett tőlem. Jelzett a testem, hogy ez nem jó, tudtam az eszemmel is, hogy nem jó, és még is maradtam.
Maradtam és kötöttem a kompromisszumokat, míg végül elvesztem köztük. Egy idő után már több volt a rossz, mint a jó, több volt a sírás, mint a nevetés. Ha szólt, ugrottam, ha én hívtam, csak lecseszést kaptam. Függővé váltam, pedig semmit nem kaptam tőle sem anyagilag, sem érzelmileg. Valami bizar lelki kötődés volt ez. Lehet, hogy azt hittem én csak ennyit érdemlek? Nem tudom. Azt viszont már tudom, hogy mikor az ember, már tudat alatt a hosszabb, kerülőúton megy a másikhoz, akkor sürgősen a nyúlcipő után kell kapkodni.

Kell a változás, de talán nem mindegy, hogy mikor történik ez meg. Ha nem vagyunk felkészülve rá, akkor nagyon megszenvedi az ember, de ha eljön az ideje, akkor szinte magától érthetődé válik, hogy nem jobbra, hanem balra fordulunk a következő utcasarkon. Talán addig nem is kapunk esélyt a változtatásra, míg meg nem tanuljuk a leckét. Talán addig az Univerzumtól is hiába kérünk bármit is, amíg nem vagyunk készek a fogadására. Ma már tudom, hogy nem szabad félni az újtól, hogy nem szabad csak azért ragaszkodni valamihez, mert az legalább van. A rossztól a semmi is jobb.

Nekem a változás csak jót hozott. Majd' egy hónap telt el és elmondhatom, hogy jól vagyok. Megnyugodtam, tervezgetek és boldogan élem a mindennapjaimat. Persze vannak még egy-két rosszabb pillanatok, de egy percig nem bántam meg az akkori döntésemet. Igyekszem meglátni a szépet a pillanatban, örülni az apróságoknak és igen, az élet szép! :)

Címkék:

Hozzászólások



Az emberek nem a változástól

Az emberek nem a változástól félnek. Nem az ismeretlentől. Hogyan félhetsz attól, amit nem ismersz?
A lemondástól félnek az emberek. Attól, hogy a változás érdekében le kell mondani valamiről. És mivel ragaszkodik hozzá, így nem mond le róla, még akkor sem, ha az nem szolgálja az életét már, vagy egyenesen akadályozza. Így nem változik, csak panaszkodik és magyarázza mindenfélével, hogy nem az utam, nem értem meg rá, nem jött el az idő. Ezek csak önáltatások. Félelemből fakadnak.

Ez csak döntés kérdése. Megteszed, vagy nem. Ennyi.

Hozzászólásom csak téves elképzelések leleplezésére szolgál és nem vita keltésre.
Amennyiben mégis vitatkozni szeretnél velem, keress meg privátba :)