Megfagyott lélekrészek

Nem tudtam hogyan tovább, elmúltam 14 és a nagyok szerint ez valami misztikus idő és kor, el kell döntenem, mi leszek ha nagy leszek. Pffff.. Leültettek, nézd, a családunk egyik fele ezt csinálja, a másik pedig azt, és szerintünk az lenne a jó, ha te pedig ezt csinálnád. Fogalmunk sincs Te ki vagy, mi szépen felneveltünk, öltöztettünk, babusgattunk és megetettünk, most pedig lépjél rá egyedül egy olyan életlépcsőfokra, amiről fogalmad sincs, ja mert itt az idő. Pffffff.

Oké, hagyjatok még játszani egy picikét. De nem lehet, neked most el kell döntened. Nem mondták, hogy később változtatható, vagy felülírható, esetleg megfejelhető..semmit, de most azonnal döntsd el, hogy leány liceum vagy középfokú vegyes mittudommi, pffff. Döntsd el, hogy képes vagy-e továbbtanulni, vagy középszintű szakmai alapanyagot akarsz, szociális, vagy mentális, esetleg tudományos vagy vallási, na ezt nem mondták. Pffff. Választottam, de közben játszottam tovább, nem volt komoly, ez is meg az is. Ilyen is meg olyan is, amolyan magamfajta szeleburdi döntés volt, mindenki megnyugodott, és én pedig játszottam tovább, kerestem a vezérhangyáimat, de nem volt még ott az ideje, hogy megtaláljam. Amikor kinőttem az iskolapadokat, még mindig nem meg volt meg az a bizonyos vezérhangya, mit keresek én itt, utólag így fogalmaznak az ezoizék, hogy sorsfeladat, életfeladat, pffffffff. Egy két érdekes mintát azért követtem, -lehet, csak simán karma volt- hihi..., és ott a társadalmi elvárások szerint beteljesítettem a karrier elismert fogalmát. Bár apukám szerint, fiam, csupán a "gittegylet elnöke voltál egy darabig". Úgy van, az voltam, imádtam. A fiaim -külön történet- születése után, visszaléptem a 14 éveshez és megkérdeztem tőle, miért nem kelt fel időben, mitől fagyott le akkor, amikor döntenie kellett volna, és miért nem adott a kezembe a recesszióban is jól működő értékes vezérhangyát. Nem szólt hozzám, mindenkire mutogatott, anyára, apára, és a kedves családra, akik ezek, meg azok voltak, és az ő hatásukra így és így döntött. Pfffffffff. Álmomban megértette velem, hogy a fagyásoknak okai vannak, és igen is meg kellett élnem az A és B útvonaltervet is. Nem örültem. Visszaülök az iskolapadba és mindezt a fagyott 14 évesnek köszönhetem, egy picivel több önbizalmam lett, az igaz, és jobban rálátok a körülöttem lévő és élő sztorikra, de hogy ennyi idősen kell ledoktorálnom a kedvenc szakmámból. Pffff... Asszem ezt el fogom mondani a fiúknak, jobb ha abban a korban "jelen vannak", mert nagy ára van a fagyásnak. Talán fel tudom őket készíteni rá, hogy ne kelljen mutogatnom a családot és a recesszióval is megbékélve megtalálják azt a bizonyos vezérhangyát.

Címkék:

Hozzászólások



Gratulálok,

kevesen tudják, jól haladsz a "törzsfejlődésedben", ....és igazad van, nagyítóval kell keresni azokat a szülőket, akik a nagy munkaerőpaci mókuskerékben látják is a gyermeküket, nem csak nézik őket. Most lécci vonzd be a szerelmet, az igazit és akkor felteszünk a falra, hogy imádjunk...:)))