A rajongás

Sokáig a művészvilágban dolgoztam, minden fiatalabb barátnőmet be kellett mutatni valamelyik "híres" zenész kollégának, mert butuska rajongása nem bírt magával. Én ezen mindig röhögtem magamban, mert csupán tehetséges embereknek láttam őket, és csodálkoztam, hogy hogyan lehet rajongásig szeretni valakit, úgy hogy még ágyba is bújnak velük. Ez gáz volt. Voltak szereposztó színházi kanapék is, minden olyan nevetséges volt, hogyan tud egy nő annyira kevés lenni, hogy elfelejti mennyivel több, mint egy numera?

Hogyan lehetséges elolvadni egy férfitől, aki csupán jobban játszik egy hangszeren, vagy sármos a kisugárzása. Hát igen az imádat, a rajongás vagy bármiféle édes megmagyarázhatatlan vonzódásnak sokféle oka lehet.

Azért kezdtem el ezen gondolkodni, mert magamon is felfedeztem és ki kellett röhögnöm magamat, most, hogy átnyúltam a másik oldalra, most kezdtem el rajongani valakiért.

Az első ami eszembe jutott, ha rajongok, kevesebbet gondolok magamról mint a másikról. Vagy ha rajongok, nem ember vagyok, hanem egy státusz, a másik teremti meg nekem, a szükségletét és én csak belesétálok ebbe. Vagy ha rajongok, az én hiányaimat vetítem a másikra és ő, aki hitelesen éli, megkapó módon hatással van rám. Minden egy helyre vezet vissza, önmagaddal kell teljesnek lenned, és eltűnnek a szükségleteid és hiányaid.
Felismerni a sötét foltok erejét és okait, amik rengeteg területen tódulnak az életedbe.
Rajonghatunk egy férfi álomképért, egy főnökért, aki reggel kávéval vár, egy tündér barátnőért, akinek lehet sírni a vállán és egy társért, aki pont ugyanolyan mint te vagy, egy kisgyermekért, vagy egy művészért, aki úgy játszik a hegedűn....

Mindez jó, hiszen telve vannak a szíveink színes képekkel arról, hogy mi a jó nekünk, kellenek az álmok, rajongás nélkül. Minden társas kapcsolatunknak megvannak a leheletnyi árnyalatai, belevegyülve az érzelmek sokszínűségével. Más -más kötődések, családi baráti, kollegiális, párkapcsolati. Rendelkezünk lenyomatokkal és képekkel mindről, de vajon tudjuk-e őket a sötét foltjaink nélkül a tiszta szeretetben megélni.

A karmikus köreink alatt ránk rakódott szennyeződések, akár előző, akár mostani életeinkből..mind ordítanak rólunk…szórják szét az emberi játszmáinkba azt a hiányt és azokat az elvárásokat amik nincsenek kiegészülve. Hiába vagyunk tisztában sok szellemi törvénnyel, ha olyan megmagyarázhatatlan vágyak és félelmek húznak vissza a beteljesüléstől, amiket egyszerűen csak fel kell ismernünk. Pontosan az egységtől önmagad és a forrás egységétől tartanak távol.

Még egy dolog, azt is észrevettem, hogy vannak energizáló tulajdonságok egy emberben, amik tudat alatt arra késztetnek, hogy figyeljek rájuk, valami nem tudatos "nézz rám", "csodálj", főleg a nőknél. Érdekes, hogy ha leülne velem szembe biztosan ki tudnánk ezt oldani, de ha szembe jön velem az utcán.. ..inkább kikerülöm.

Hozzászólások



:)

Hű, de hülye vagyok, hogy ilyen titkokat elárultam magamról!

"Körülnéztem, és megdöbbenve láttam, tapasztaltam, hogy én vagyok a legnagyobb, a legmagasabb, és mindenki más alacsonyabb nálam. Igaz, magas sarkú cipő volt rajtam, de akkor sem volt abban az előtérben egyetlen olyan férfiú sem, akire felnézhettem volna".

Hm, így valaki akár még rám is ismerhet...



Találkoztam egy "óriással" :)

Nem is vagyok nagy?

Egyszer egy színházi előadáson voltam az egyik közeli városban. Szünetben szinte mindenki az előtérben tartózkodott, hogy kinyújtóztassa a meggémberedett lábait.

Körülnéztem, és megdöbbenve láttam, tapasztaltam, hogy én vagyok a legnagyobb, a legmagasabb, és mindenki más alacsonyabb nálam. Igaz, magas sarkú cipő volt rajtam, de akkor sem volt abban az előtérben egyetlen olyan férfiú sem, akire felnézhettem volna.

Egészen máshol viszont találkoztam egy olyan "óriással" , aki mellett törpének éreztem magam! :)



Kilám

te kedves! Kimegyek a hóra, mert nem félek senki ember fiától (lányától). Már a magasságomtól megrémülnél! :)
Kicsi a bors, de erős? Jó, elhiszem.

Szép álmokat!

ui.: Anyukám mindig azt mondta: nem szabad a kisebbet bántani. :)
Én is lefekszem.



Imádat :)

Értelmező szótári meghatározások:

Rajong valakiért: Elfogultsággal határos lelkesedés. Szeretetet és bámulatot érezni valaki iránt.

Rajongás jelentése: A rajong igével kifejezett érzelem, érzelmi magatartás, valaki iránt. Elvakult lelkesedés, vakbuzgóság.

Ezek a meghatározások elbújhatnak az „imádat” szó mellett, amit te alkalmaztál/ használtál.
Millió életpélda bizonyítja: az elolvadás lehetséges valakitől.

Mi lehet az oka? A felsorolt példák között nincs az enyém. :)
Pedig nagy rajongója voltam valakinek.



"Önmagaddal kell teljesnek lenned, és eltűnnek a szükségleteid."

A zenészek kusza csoportjába tartozom, remélem hamarosan a művészek közé, de sosem értettem a rajongás lényegét...amíg meg nem tapasztaltam. Kislányként az én falamat is ismert lány és fiú pop csapatok képei díszítették, de egyikért sem rajongtam, sem önálló előadókért. Azonban van pár olyan kiemelkedő zenész barátom, akikért rajongok. Tisztelem és becsülöm őket, a tehetségüket, a kitartásukat, felnézek rájuk, az eszményképre. Viszont rá kell jönnünk minden esetben, hogy ők is emberek, ők sem tökéletesek. A hétköznapjaikban ők is hibáznak és vannak idegesítő szokásaik, valószínűleg együtt élni sem tudnánk velük, nemhogy belebonyolódni egy egy alkalmas kalandba. A nő aki képes strigulaként a "sztár" falát ékesíteni, minimális önbecsüléssel és kevés tartással rendelkezik valószínűleg és nem gondolkozik eléggé. Ők a függők. Nekik szükségük van valakire akihez ragaszkodhatnak, akit imádhatnak, bármilyen is legyen az, bármit is okozzon bennük. Visszanéznék a gyermekkorukban ért sérelmekre, az életükben kudarccal végződő dolgokra, a férfiről való elképzelésükre és az édesapjukkal a viszonyukat is érdemes lenne megvizsgálni. De a nőknek is vannak követőik. Abba a helyzetbe kerültem, hogy időnként az utcára sincs kedvem kilépni, mert kapom a pozitív visszajelzéseket tucatjával. Ha tükörbe nézek, egy átlagos külsejű nő tekint vissza rám, nekem ez így jó, elfogadtam. A kisugárzásban lehet valami amit a másik nem erősen érez és reagál is rá. Kapom a leveleket is, van pár "rajongóm" akikkel folyamatosan igyekszem megértetni, hogy nincs szükségem most társra és véletlenül sem szeretnék ismerkedni. A lehető legegyszerűbben fogalmazom, rövidre zárt leveleim mégis érdekesebbek, mint az ajánlkozó nők sokasága. "Amit nagyon nem akarunk, azt is bevonzzuk!" Minden a gondolatainkon és érzéseinken múlik...Itt az eredménye! :)



Lollipop!

Most már én is el fogok gondolkodni ezen a karmikus bigyón, te és halev ugyanezt mondjátok...kössszzz nektek:)



...

Nagyon tetszett az írásod.
Sajnos én is bele estem ebbe a hibába.
Önbizalom hiány, belső üresség, és azt se tudtam, hogy határaim is vannak...
Nem hiszek semmilyen karmikus lerakódásba, abban viszont igen, hogy történhet velünk olyan ami sorsfordító lehet...
Így tiszta fejjel utólag visszaemlékezve, tele voltam zajjal, ürességgel, tényleg belső hiányom volt.
A vicces, hogy a rajongás ellentéte a lebecsülés...mennyiszer megkaptam, és nem értettem :D
Az önbizalom helyett egy külső pótlékra támaszkodunk, mert nincs meg a biztos belső.
Köszi!
Elgondolkodtattál



Na.....

Akkor jó...igen.