nagyanyus blogja

Szása

szásaHajdanában történt meg ez a lebilincselően aranyos eset, mikor még a szovjet felszabadító csapatok ideiglenesen hazánkban állomásoztak. Valahányszor eszébe jut anyukámnak, majd elgurul a nevetéstől.

Nem emlékszik egyikünk sem, hogy milyen tranzakció keretében került sor arra, hogy orosz katonák dolgozzanak egy magyar gyárnak. Valószínűleg az erőmű némi távfűtésért cserébe, amit a laktanya fűtésére vettek igénybe az oroszok, új vízvezeték fektetéséhez, árokásásra bérelt ki néhány kemény kötésű katonát. Tovább »

Kirándulunk

kirándulásAz átlag magyar honpolgárhoz képest, mi viszonylag sokat kirándulunk. Ennek több, igen kézenfekvő oka is van, kivéve azt, hogy egészséges. Ez valahogy nem került be igazán a főbb szempontok közé. Legfőképpen szeretünk együtt lenni, a lakótelepi lakás – különösen nyáron – elviselhetetlen, a városi szórakozások pedig mindegyikünket hidegen hagy. De nem is mondom jól, túl finom kifejezés rá a “hidegen hagy”. Valójában ez a nyári forróságtól, Tovább »

Hidasi

Brad Pitt és Jason StathamAz iskola alig több mint 300 méterre volt a kertvárosi lakásunktól. Egy kisgyereknek ez a távolság az esetek többségében viszonylag nagy. Nekem apró lábaim ellenére mégis mindig túl rövidnek tűnt. Ennek okát komoly felnőttséggel meg is határoztam.

- De jó lenne, ha távolabb laknánk, mondjuk legalább ott, ahol a Jámbor Éváék. Az messzebb van. Addig volna időm gondolkodni, kicsit andalogni. Felkészülhetnék az otthon váró fenyítésekre, na és persze másfelé kellene mennem. -

A suli kapuján kicsődülő aprónép vidám csatazajjal, egymást lökdösve, Tovább »

Címkék:

A drótos

drótos tótBizonyára vannak, akik, mint mondjuk én is, elég öregek már ahhoz, hogy emlékezzenek ama kihalt, főként talán vidéken divatos mesterségre, amit a környékünkön egyszerűen csak “drótos”-nak mondtak. A fiatalabbaknak pedig elmesélem a vele megesett kalandomat, mert manapság még csak hasonló sem történhet meg.

Egészen kicsi koromból emlékszem rá, de csöppet sem úgy, mint jóval értelmesebb koromban megtudtam, egy igen hasznos, egyszerű iparos emberre. Áh, dehogy! Éppen ellenkezőleg. Ő volt számomra az ördög. Magas ember volt. Koszos, szürke vagy egyéb, azonosíthatatlan színű munkaruhában járt. Hátán mocskos bádoglemezből tákolt ládát cipelt valami madzaggal felkötve. Tovább »

Újra megszülettem!

Régen jártam itt. Régen jártam minden más helyén is e csodás világnak. De újra megszülettem, s most nem győzöm végigjárni a kedves helyeket, megmászni a Prédikálószék fenséges vadálló köveit, fejest ugrani a zöldes-kék tó vizébe, élvezni a víz simogatóan bársonyos érintését, kitárt karral állni a langyos esti szélben...... Tovább »

Megkezdődött, megkezdődött, megkezdődött!!!

Drágáim! Megkezdődött!!!

Megkezdődött, megkezdődött, megkezdődött!!! Tovább »

Címkék:

Leghőbb vágyam.

Leghőbb vágyam, hogy megtapasztaljam a bizonyosságot. Azt a biztos tudatot, hogy álmaim valóra válnak. Tudom, hogy működik, hogy csodálatos dolgokra képes, csak a hit.... Ha hátul, lent legmélyen is tudnám, ha a gyomromból időnként feltörő félsz végre megszünne.... Határtalan lehetőségek. Tovább »

Címkék:

Miért is vagyunk itt?

közösségMindig van oka annak, hogy egy bizonyos téma köré csoportosulnak emberek. Magamból indultam ki. Az ezrével található fórumok közül miért éppen ez az egyetlen, ahová betettem a lábam, nem csak mint olvasó. Sőt még az írás sem esik nehezemre. Ez nálam egészen meglepő. Gondolkodom, hogy kerültem ide, s miért ragadtam le? Miért is fogott meg annyira a téma, hogy letegyem mellé tevékenyen a voksom? Ez még sosem fordult elő velem.
Ide találtam, pedig nem kerestem, s itt maradtam, pedig senki sem hívott. Várom, hogy beléphessek, s olvassam a friss bejegyzéseket, lesem a történéseket, iszom szomjasan a sikerekről szóló híreket.... Miért is vagyunk itt? Tovább »

Csak egyszerűen, mindig fejben tartva az álmokat.....

szerelőNem teszek semmi mást, csak álmodozom. Színes, mozgalmas, örömteli álmokat szövögetek, s nem kell csak néhány aprócska megvalósult álom ahhoz, hogy a nyugalom is befészkelje magát álmaim közé. A határtalan nyugalom, hogy minden, amire vágyok, úgy is lesz. Nem is lehet másképp. Az utóbbi napokban, mióta összefutottam teljesen véletlenül A titok című könyvvel, visszalapozgattam régi emlékeimbe. Próbáltam az akkori történéseket a fejemben akkor levő gondolataimmal párosítani. Pontosan tetten érhető dolgok rémlettek fel. Arról álmodoztam, ami ma van. Ha elképzeltem a rosszat, be is következett. Magamban sorolom a példákat mindkettőre. Akkor is éreztem, hogy befolyással vagyok a dolgokra, de ez nem volt tudatos. Elhessegettem a gondolatot, hogy magam tehetek róla. Főként a rossz beidézésével van így az ember. Igyekszik kívül álló dolgokra kenni a felelősséget. (A jóért persze csak ő maga dicsérhető!)

Elmondok egy kicsi, de szemléletes példát: Lerobbant a kocsim az úton. Tovább »

Hála mindenért!

Hála mindenért! Hálás vagyok és köszönöm, hogy ragyogóan süt a nap, hogy érzem melegét, beragyogja goldolataimat, sugárzóbbá teszi vágyaimat! Hálás vagyok és köszönöm a hibátlanul működő, egészséges, szép testem! Köszönöm a látás, hallás, mozgás, tapintás, érzés, tudás képességét! Tovább »