Titok-ban tartás

Olvastam, hogy olvastátok. Egymást is, és a Titok című könyvet, filmet is. És elkeseredtetek. Mostanában sokan egyszerre. Mert előbb jött a kudacra siker, majd sikerre kudarc következett. És a kudarc volt a nehezebb.
A siker az eszmét éltette (a Titok létezik) a kudarc pedig.... Hát ez könnyű kitalálni. Aki megélte tudja is. A végső kétségbeeséshez is elvezet, mert sikert vártunk (sült galamb helyett már sült bálnát is :) És boldognak lenni mindenki szeret - boldogtalannak lenni viszont nem. Senki sem.

A sült bálna hasonlat (itt olvastam egy blogban) különösen is találónak éreztem. Hiszen valóban, amikor a Titok könyvet kinyitja az ember elsőre azt érezheti belőle: Ali Baba elveszett barlangjába érkezett. És itt akkor mostantól mindent lehet. Pedig... a Titok a valójába nem azt mondja. Azt mondja: tudatos varázslójává, megtapasztalójává válhatsz életednek. Nem azt mondja, hogy minden ami jó,meg fog történni velünk. Hanem azt mondja: minden ami történik majd velünk, az jó lesz. Mert tudatosan megélhetővé lesz az élet általa.

Sült bálnákat azt hiszem csak a képzeletünk ígérhet. Persze megteszi, naná, hogy meg. Hiszen milyen jó lenne. De a Titok nem azt mondja, hogy a sült galambok után jönnek majd a sült bálnák is. Hanem ahhoz ad mentsvárat és támogatást, hogy az ember önmaga megtanuljon bálnát, galambot sütni. Kedve szerint. Örömére. Önmagunkhoz vezet vissza, ahol a kínjaink, félelmeink sötét bugyraink is vannak és azt mondja: nézzünk szembe vele. Mert az is teremt.

És tudatos tapasztalásnak, teremtésnek tűnik a siker, de a kudarc is. Egy élménynek. Ami az élet egyik és másik oldala is. Tudatos teremtésnek tűnik egy kapcsolat vége is (ha megtörténik) szép-felelős-tudomásul vétele annak: valaminek lejárt az ideje. Rájöttünk, kinőttük, vagy elfeslett, de tartott, amíg tartott (és megtartott bennünket és azt, amik ma vagyunk, köszönhetjük ép azoknak az együtt töltött évenek is).
Tudatos teremtésnek látszik a siker, a boldogság, a boldog varázslás, de nagy előre lépésnek látszik a sikertelenség is. Mintha egy hinta két oldalára akarnánk jelzőket keresni. Ha balra lendül fel akkor az a jó, ha jobbra az a rossz. Napoleon Hillnél ugyanakkor azt olvastam: segíthet ha nem címkézünk meg dolgokat. Ha a boldogság élményt nevezzük például B-nek, a szomorúságot elkeseredés érzését pedig A-nak. Így nem látszódnak akkorának az élmények közötti különbségek sem. És ha A-t csak egy helyzetnek látjuk, akkor talán könnyebben tudunk és akarunk változtatni is rajta. Ha nem egy ránk-csapódó lehetetlenségnek érezzük a sikereink végét, hanem csak egy időleges állapotnak, amiben lehetőségünk van változtatni és újra B-be lendülni... akkor talán könnyebb.

A Titok című filmtől azt várjuk: lássuk a csodát, következzen a Miracle, a nagy varázslat és változzon minden át. Egy-kettő-re, de három-ra már bizonyosan?

Ha így számolunk, és erre számítunk, akkor bizonyosan cserben hagy.

Láttam nem régiben egy riportfilmet a cirkusz világáról. Amatőr emberek, otthagyták régi életüket, hogy nagy álmaikat válthassák valóra. Könyvelőből bohóc lett, aki úgy érezte mindent meg tud tenni hogy a gyerekek nevessenek, tanár nőből pedig légi akrobata akart lenni. Ott álltak életük nagy fordulópontján, hogy hirtelen és váratlanul változtathatnak, elhagyhatták régi megszürkült életüket és aki akart, színes cirkuszi sztár lehet. Valamennyiüknek ez volt a titkos álma. De állj! Ettől az elhatároztástól ők még nem voltak profik. A tanárnő még nem tudott hibátlanul szaltókat ugrani a levegőben, a könyvelő pedig nem ismerte a közönséget. Gyakorolniuk kellett naponta órákat, sikerekkel és alaposan nagy kudarcokkal tűzdelve (leestek, sírtak rajtuk nevetés helyett stb.) Mert a Titok nem "tudta" a manézsban megtartani őket a levegőben, meg kétszer átfordítani, majd elkapni. És a Titok nem tudott "nevettetni" sem a közönségben. A Titok erőt adott - ahhoz, hogy ha valaki valamit akart, akkor az a valami lehet a "bármi" is. Könyvelőirodából a manézsba, mindegy. A többi már az emberben meglévő teremtő erőre, kitartásra és a többire volt bízva (a Titokra).

A Titok tudásától az várható: fel merünk menni, be merünk menni a manézsba. Mert hiszünk magunkban (tudjuk, hogy képesek vagyunk rá, ha valóban akarjuk). Gyakorolunk minden nap. Reggel, este hajnalban - leesünk, tanulunk belőle, felmászunk újra és a többi... Egészen addig, amíg egy este azt nem tudjuk mondani: hát igen... sikerült. Sikerült megcsinálni. És addigra már nem látszik a mozdulatainkon, hogy hányszor keltünk hajnalban, hányszor estünk bele a hálóba és buktunk el az óriás bohóc cipőben gyakorlás közben. És már minket sem érdekel. Hiszen ez a siker. És ami közte van, (a kezdet és a siker között) a Titok tudásával tudatosan, boldogan felelősen megélhetővé tehető.

Hozzászólások



Így, hogy nem történik semmi kimagasló eredmény, csak valami

picikécske, úgy érzem magam mint amikor fel kellene már a jó meleg ágyikómból kelnem, csak kint annyira hideg van, hogy nem nagyon akaródzik kilépnem, pedig tudom, hogy megkéne tennem.
Ilyen bepunnyadt az életem egy ideje. Friss, tavaszi energiák kellenének, hogy újult erővel rohamozhatnák végre én is.



Kedves Nanna!

Köszön szépen hogy elolvastad az irományomat.
S legfőképpen azt köszönném meg, hogy fel hívtad a figyelmem egy félreértésre okot adó hibára. Ez pedig a sült galamb vs. sült bálna.
A bálna résszel arra szerettem volna rávezetni mindenkit, hogy én ebben a vonatkozásában a "titok"nak mennyire kishitű voltam. Nem a sült bálnát várom, hanem "csak" a galambig terjedt a felfogó képességem. Nem azt akartam sugallni, hogy mostantól minden az enyém, mert lenyomtam 10 fekvőtámaszt, guggoltam kettőt és hátradobtam a fekete macskát kétszer a vállam felett! Hanem azt szerettem volna tudatni, hogy az mit mi észreveszünk, nem azonos azzal amit elérhetünk. Ennyit a magyarázkodásról :)
Most egy pici dicséret:
Nagyon tetszik nekem is az írásod. Kifejező és találó! Köszönöm, hogy elolvashattam :)
Ja és persze még sok sok ilyet kérek :)
Őszinte szeretettel......



Egyetlen bejegyzést sem

Egyetlen bejegyzést sem tettem még a kedvenceimhez.
Nem tudom miért.
De ez már ott van.
Minden elismerésem ehhez az írásért.
Szerintem ha hirtelen minden bejegyzés eltűnne, és csak ez maradna, mindent meg értene mindenki, aki be tudja fogadni.

Hálásan köszönöm.
Szívesen ismerkedek olyanokkal akik értik és tapasztalják is ezeket a dolgokat.
Felveszlek ismerősnek is.



Nanna, Titok ide vagy oda

segítség volt a könyv is, biztosan és a film is mindenkinek, de csak aki már úgy mond:

"készen" állt, ő tudta alkalmazni szerintem sikeresen a titok könyvben leírtak szerint a Vonzás törvényét.
Mi, a többiek apró lépésekkel haladunk csak, de ugyanúgy a kívánt céljaink felé.
Csak az aprócska sikerek miatt gyakran el-el csügged ilyenkor az ember.
És mivel a csodára és a teremtésünk abszolút lehetőségének voltára ki kell tisztítani magunkat, lelkünket, pl. hogy ne elefántokra meg egyebekre gondoljunk, amit aztán azonnal meg is teremtünk :) No ezért nem úgy működik még nálam sem a Titok és a VT.
Szerintem :) Csak az biztos, jó úton haladok.... csak a kitartás, az kell, meg nagyon nagy adag HIT. Hogy sikerül. AMIT ELTERVEZEK. És csak az.