Napfény blogja

valahonnan, valahova...

Itt és most. Jövök valahonnan és tartok valamerre. Aki rámnéz nem tudja, honnan és merre. Csak a jelen percet látja.
Tudnom kell. Ismernem a múltamat, a miérteket. És eldönteni: mit akarok, merre, mit és hova.
Ideje szembenéznem a saját múltammal. Feldolgozni. Vagy ledolgozni? Elengedni. Megbocsátani. Szabaddá válni tőle. És előre nézni.

Címkék:

Félelemtől szabadon

Félelemtől szabadon... mostanában ezen gondolkodom.
Azt hiszem, az embernek legnagyobb ellensége a saját féleleme(i). Ezek gúzsba kötik, meggátolják abban, amit tenni/mondani akar.
A félelmek megkötöznek, mozgásképtelenné tesznek. Mint a vírusok: többé nem azt teszed, amit a szíved diktál, hanem amit a vírus (a félelem).

Címkék:

Megvan az ideje

gyász ideje"Megvan az ideje a gyásznak,
és megvan az ideje a táncnak. " (Prédikátorok 3.4)

És ez a mai napon tudatosult bennem, nagy erővel. Végre kijött belőlem, kijött rajtam a gyász fájdalma. Végre, mert végre ki tudom mondani: FÁJ! Nagyon. Úgy, hogy megszakadok belé. Elfogadom, hogy fáj. Hogy nehéz.
Az elmúlt hónapokban mintha bennem rekedt volna a fájdalom. Magam előtt is mintha titkolni akartam volna. Elhitettem magammal, hogy én olyan nagyon erős vagyok és nem is fáj. Ezernyi dologgal takartam el az érzéseimet (rengeteg sport, rengeteg házmunka, olvasmányok, Pl. a vonzás törv-vel kapcs. ). És a fájdalom bennem rekedt. Nem engedtem, hogy a felszínre törjön.
Miért? Tovább »

A felhők felett mindig süt...

Mellékelek Nektek egy fotót, amit vasárnap készítettem egy magas hegyen. Ahol tényleg alattunk úsztak a felhők, vastagon, de miránk sütött a Napfény. Remélem, átjön ez az érzés valamennyire... Csodálatos volt, hogy ahogy gyalogoltunk felfelé, szépen lépésről-lépésre kimásztunk a felhőrétegből, ki a Fényre. Tovább »

Címkék: