Mi van mááár!!!!!

Kész, nem bírom! Összeomlik minden, és minden hiába.... Pedig esküszöm próbálkozom!
Úgy utálom, hogy siránkozom, de felrobbanok,ha most nem adhatom ki magamból. Egyre sz.rabb lett minden, de nem siránkoztam, sőt tuti jól éreztem magam. Gondoltam, ez tök jó, majd tovább lendülök. De nem. Jöttek ugyan apró munkák. Örültünk is neki. DE NEM ELÉG! Könyörgöm nem bírom a be nem fizetett csekkek folyton növő halmazát. Mert hogy k.gyorsan telnek a hetek, s mindjárt következő hónapot írjuk! Próbálok előre nézni, keveset foglalkozni a hiánnyal de ez nem könnyű ám amikor nincs siker.... Gondoltam az üzletünk van rossz helyen , de tavaly is itt volt és minden rendbe ment, már már fellendülés látszott...! De jönnek is emberek és mintha csak ami kicseszésünkre keresnének meg minket! Futtatják velünk a köröket, több mint 600 mintából válogathatnak! Nem elég? Oké! hozunk még! Benzinezünk, utazunk, időt energiát nem sajnálva hozunk, még több mintát. Csinálunk árajánlatot, s ekkor mi történik? Meg se nézik!!!!!!! Bocs de találtunk máshol! Ne robbanjak fel?hol rontom el? Szeretem a munkám. Büszkén mondhatom kiválóan végzem. A szakma legjobbjai közé tartozom . HISZEM, TUDOM!
Lassan húsz éve! Nem tudok mást csinálni, nem is akarok,miért kellene, ha szeretem amit jól el is végzek!
De már felőröl e pénz hiány! Gyerekeim vannak,meg akarok adni nekik mindent, ami úgy érzem jár nekik!
Most kész vagyok, úgy érzem feladom, persze nem .Még nem! De meddig bírom ezt a csúszást a lejtőn? Meddig lehet kapaszkodni?Mi ad erőt? Meditálok, EFT-zek, Várom a csodát! Ja, van egy sorsjegyem, na megyek gyorsan lekaparom!!!!

Hozzászólások



egyszerűbben leírva:)

Remélem, hogy jól telik, telt a nyaralásod és egy kicsit kilazultál az előző lelkiállapotodból...?

Nem tudom, hogy nekem írtad-e, hogy nem tudod értelmezni az írásom, vagy pedig Kalandornak?

Ha rám vonatkozott az írásod, akkor megpróbálom leírni másképp.

Azt figyeltem meg magamnál, hogy a legnagyobb galibát az okozza, amikor nem hagyom magamnak, hogy azt érezzem át, ami éppen bennem van. Ezek után megpróbálom mindig csak azt átélni, ami épp aktuálisan jön az életembe: ha félelem, a félelmet, ha fájdalom a fájdalmat, ha harag, akkor a haragot, ha neheztelés, akkor a neheztelést. Ez lehet, hogy ijesztő így első hallásra, de ha meg tudom csinálni, akkor az történik, hogy az érzés egyre csitul és egyszercsak (10-15-20 perc múlva) végképp eltűnik, úgy hogy nem is jön vissza vagy egyáltalán, vagy jó darabig (ha visszajönne, akkor sem olyan intenzíven mint előtte).
S ez érzésre olyan, mintha egy belső nyomástól szabadulnék meg.

Másrészt az írásodban szíven ütött ez a rész: "ne gyötörjem magam hogy mi lesz"
Ez olyan számomra, mint a tudat alatti elszólás, arról, hogy mit is csinálsz.
Vizsgáld meg alaposan, hogy ez igaz-e, hogy gyötröd magad?
Ha igen, akkor azt mondhatom, hogy az életemben eddig sosem sikerült az, amit görcsölve próbáltam elérni, csak az, amit lazán. Ez a nehezebb (mert görcsölni jobban megtanultunk, sajnos), de csak ez az egyedüli lehetőséged arra, hogy elérd azt, amit akarsz.



Azt mondod akkor ,hogy

Azt mondod akkor ,hogy csináljak amihez kedvem van, ne gyötörjem magam hogy mi lesz...és csak érezzem magam szarul ha egyszer így van!
Nem akarok kifogásokat gyártani, meg akarlak érteni, de azt hiszem van hogy annyira alacsony a rezgésem, hogy túl magasröptűek nekem szavaid. Nehezen értelmezem és fordítom saját helyzetemre azt amit írsz.
Próbálom elengedni mindazt ami bennem van, akkor most nem csinálok semmit, csak amihez kedvem van Ez most talán menni is fog,mert egyik kedves barátaink elvisznek egy kicsit nyaralni. Akkor nem kell lelkifurit éreznem, hogy nem inkább "dolgozni próbálok" hanem gondtalannak és jól érzem magam!

Köszönöm hogy időt fordítasz rám! Hálás vagyok!



Azt mondod akkor ,hogy

Azt mondod akkor ,hogy csináljak amihez kedvem van, ne gyötörjem magam hogy mi lesz...és csak érezzem magam szarul ha egyszer így van!
Nem akarok kifogásokat gyártani, meg akarlak érteni, de azt hiszem van hogy annyira alacsony a rezgésem, hogy túl magasröptűek nekem szavaid. Nehezen értelmezem és fordítom saját helyzetemre azt amit írsz.
Próbálom elengedni mindazt ami bennem van, akkor most nem csinálok semmit, csak amihez kedvem van Ez most talán menni is fog,mert egyik kedves barátaink elvisznek egy kicsit nyaralni. Akkor nem kell lelkifurit éreznem, hogy nem inkább "dolgozni próbálok" hanem gondtalannak és jól érzem magam!

Köszönöm hogy időt fordítasz rám! Hálás vagyok!



nagyon megértem

Nagyon megértem az érzéseidet és nagyon ismerős, amiket leírsz.
Mostanában is volt (még egy kicsit most is van) hasonló az életemben.
Annyira kínban voltam, hogy állnak körülöttem a dolgok és ez olyan szintig aggasztott, hogy elővettem a jóseszközeimet (Ji King, Tarot kártya, bármi, ami jól bevált) és rákérdeztem és legnagyobb meglepetésemre az jött ki belőle, hogy az ég törvényei szerint és akaratából vagyok most ilyen lehetetlennek tűnő helyzetben, fogadjam el a sorsomat és azt, hogy ez most nem a cselekvés, hanem a kivárás ideje. Ha meghajlok az ég akarata előtt, akkor türelemre és nagyobb érettségre teszek szert, mire ez az időszak elmúlik, s utána megnyílnak a lehetőségeim a cselekvésre.
Néha nehéz elfogadni az ilyen időszakokat, s a vele járó érzéseinket, de később visszanézve talán ennek is megértjük az értelmét/tanítását.



Senki nem mondta, hogy seperd

Senki nem mondta, hogy seperd a szőnyeg alá.
Na de ezzel foglalkozol, bosszantod magad, megoldást keresel, folyton. És találtál??? Nem. Miért?
Mert keresed és nem pedig találod.
Csak az keres, aki azt hiszi, hogy eltűnt valami, vagy rejtve van vagy nem látja.
Csak azt tudod keresni, amit nem találsz. Mert ami megvan, azt nem kell keresni.

Pedig akármennyire is rosszul esik, a legjobb megoldás, ha karba tett kézzel ülsz és lazítasz.
Mert Te nem leszartad korábban, hanem csak elnyomtad magadban azzal, hogy kényszeresen, hogy ne kelljen vele szembenézni, megpróbáltad elterelni a figyelmed róla. Szar ügy, de ez tényleg nem működik.

És akkor jön a kérdés:
Miért akarod jól érezni magad? Miért akarod jobban, mint amilyen vagy.
Mert ez csak görcsölés.
Nem a megoldás keresése vezet el a megoldáshoz, hanem hogy elfogadod a helyzetedet úgy ahogy van.
Nem tudsz venni gyermekednek amit szeretne? Akkor nem tudsz. Na és aztán.
Nem tetszik a jelened? És???? Akkor nem tetszik. De ne legyen ok arra, hogy bosszantsd magad rajta. Mintha úgy megtalálnád a megoldást.
Erre vagy programozva, mint annyi mindenki. Ha valami nem tetszik a saját értékrended szerint, azonnal megoldás után kutatsz és bosszankodsz. FELEJTSD EL.

Ha valami nem tetszik, akkor fogadd el, hogy nem tudod szépnek látni és ennyi. És ha ez sem megy, akkor fogadd el azt, hogy nem tudod elfogadni. Mindig onnan indulj ki, ahol vagy. Mert csak egy dolog létezik és az a jelen.
Pontosabban nem is az elfogadást kell erőltetni, mivel nem fogod tudni, hanem egyszerűen lazítsd el magad és az elmédet a helyzetben. Engedd el magad és a gondolataidat. Ne kapaszkodj beléjük. Ezért érzed magad rosszul.
A gondolataiddal és a történeteiddel meríted magad, azokba kapaszkodva bosszantod magad. Nem a helyzettel, mert az olyan amilyen. Nincs semmilyen hatása, kivéve, hogy sztorit gyártasz belőle.

Csak akkor jutsz előrébb, ha laza maradsz és nem foglalkozol dolgokkal.
Hidd el, ha ismernéd a sztorimat, az életemet, akkor megértenéd miről beszélek. Mert én olyan mélyről másztam ki, ahol te szerintem még nem tartasz. És mindezt erőfeszítések nélkül.

Na mindegy, mert ha továbbra is csak kifogásokat gyártasz magadnak, akkor feleslegesen írom ezeket. Persze megértelek, mert tudatosság hiánya miatt teszed mindezt és így természetesen érthető és nem elítélendő. És én nem is ítéltelek el egyszer sem. Csak nyers vagyok, mert tudom hogy ez sokkal hatásosabban segít, mintha csak egyetértenék, meg helyeselnék stb.



Tudom, hogy nem visz előre a

Tudom, hogy nem visz előre a kesergés, a reménytelenséggel teli hangulat. Tudom. Tisztában vagyok vele.
Felesleges rosszul érezni magam, hát persze! Aztán mitől érezzem jól magam. Mert egy ideig ment, hogy nem foglalkozom a helyzettel, hogy jó dolgokra gondolok... leszarom ahogy van majd jobb lesz... stb. De nem mentem vele semmire. hogy érezzem magam jól amikor napról napra jön valami, ami figyelmeztet a siralmas anyagi helyzetre.Hol egy csekk, hol egy felszólítás.... Persze vannak felbontatlan levelek a gyűjteményemben, de hülye nem vagyok, tudom nem a lottó ötösről az értesítés! Folyamatosan keresem a megoldást, mit is tehetnék a jólétért.
Ne bosszantson, hogy a gyereknek nem vehetem meg amit szeretne? Jó nem keresek okot, megoldást keresek!
Miért nem találom?
Nem ülhetek karba tett kézzel, és az érzéseim ? Hogy legyenek pozitívak ebben a helyzetben? Jó persze nem egész nap vagyok lehangolt, vannak jó pillanatok, de vannak cudarok is,nem lehet nem megélni ezeket a pillanatokat. Nem lehet a szőnyeg alá söpörni, előre kellene lépni , hogyan???



...akkor most gondold át,

...akkor most gondold át, hogy ezzel a reménytelenségekkel teli gondolatokkal, képzetekkel, előrébb jutsz e?
Előrébb jutsz-e akkor, ha keseregsz, idegeled magad, bosszantod, rémiszted és sorolhatnám még.

De komolyan. Megoldás fog belőle születni? Belegondoltál már ebbe? Mert ha megoldás születik belőle akkor csak csináld. Akkor tuti előrébb leszel, de akkor meg nem lennél itt sem.

Ha pedig nem akkor meg felesleges rosszul érezni magad. ENNYI.

Azt írod, nem is lenne gond az, hogy a miértekkel, azaz az okokkal foglalkozol, ha előrébb jutnál. NA JA. De nem jutsz.
A legnagyobb tévedés az, hogy okot kell találni.
De az ok Te magad vagy, azzal, hogy keresel okot. De mire kell keresni? A problémára. Addig míg nincs probléma nincs ok. Ezt jól gondold át.



Jó!

Jó! Elfogadom ami van. Mert most még nincs akkora gáz mint amekkora lehet ha így megy tovább. De ugye nézzük csak a most-ot. Még minden rendben, érezzük magunkat jól ebben a jelenbe. Oké! Ha a mai napot nézem, tök jó. a holnappal meg nem foglalkozunk, csak majd holnap! Ezt mondjátok? Teszem amit tudok, dolgozom amennyi munkám van. Amikor meg nincs, pihenek játszok a gyerekekkel, olvasok...! Ja csak ilyenkor azt érzem rest vagyok, lustálkodom mikor pénzt kellene keressek. Vagy azt mondjátok ne filózzak? Csak hagyjam megtörténni azt aminek meg kell?
Néha azt gondolom túl sokat spekulálok a miérteken. Ez talán nem is lenne baj, csak jutnék valamire! De úgy érzem nem látok, nem jutok előre, toporgok egy helyben. Tudjátok eddig is így volt, pozitívan álltam mindenhez, nem szoktam panaszkodni. De ha igen, olyankor nagyon mélyre zuhanok. Viszont az hogy kicsi elmozdulást se látok, már a reménytelenségbe taszít.
Persze megrázom magam aztán fel állok valahogy, nem ez az első gödör. Csak mióta kicsit más szemszögből nézem a világot sokkal több kérdés merül fel. És most kicsit rám borult az ég.
De köszönöm a jó szavakat gondolatokat, sokat segítenek!

Üdv: Nesa



mi van már???

Kedves Nesa!

Nos mi van már??
Miért vagy türelmetlen és miért sürgeted a dolgokat? Miért nem bízol inkább bennük és önmagadban?

Tudod én azt figyeltem meg az életem 54 éve alatt, hogy amit sürgetek, az nemhogy nem elérhető számomra, hanem egyre messzebb kerül tőlem.
Ha viszont egy elfogadó álláspontra tudok helyezkedni (elfogadom, a jót is, rosszat is, bármit, ami jön) és lazán csak hagyom, hogy amit szeretnék bejöjjön az életembe, akkor az feltartóztathatatlanul megjön a maga idejében.

Hasonló élethelyzetből adódó jótanácsaim:
Nézz szét az életedben, hogy mi az, ami ott van az orrod előtt, csak nem látod. Mert minden helyzetre van jó megoldás, csak nem könnyű észrevenni, ha elkeseredettek vagyunk.

Nézz önmagadba, hogy mi az, ami tényleg fontos és amit tényleg meg kell kapnod/meg kell kapnotok.

Nézz önmagadba és próbálj rájönni arra, hogy a saját boldogulásodat mivel szabotálod (tévhit, önbizalomhiány, értéktelenség érzése, kishitűség, szűklátókörűség, önmagunk kevésre becsülése, téves minták,...). Ezek sajnos a tudatalattink legmélyéről hatnak ránk és nem egyszerű őket észrevenni/tudatosítani.

A fentieken kívül nekem még az is segített, hogy elgondolkodtam azon, hogy én miért állítottam magamat ilyen helyzetbe? Miért kellett nekem ez? Mit akarok önmagamnak bebizonyítani rajta keresztül?
S nekem az jött ki, hogy annak megtapasztalására volt szükségem, hogy én még egy ilyen helyzetből is fel tudok állni. Tök hülyén hangzik, de ez az igazság:)

S nekem még valami olyasmi is dereng, hogyha csak pénzért csinálok valamit, akkor az nem megy, nem tudok vele eleget keresni.
Ha viszont az embereket nézem, akiknek szükségük van arra a termékre/szolgáltatásra és kedvesen, szeretettel foglalkozom velük - akár zárás előtt, akár nyitás után, akár szívatósan adják elő a kérésüket, - akkor jobban mennek a dolgok.



Gyakorlati tanács? Nem

Gyakorlati tanács?

Nem sok.
Ne akarj más lenni mint ami vagy most. Hidd el, csakis ezért érzed magad szarul. Mert ami van az nem jó azért, mert van elképzelésed arról, hogy milyenbe lenne jó. A kettőt összeveted, érzékeled a tátongó szakadékot és ez rémít meg. Pedig a legjobb lenne, ha önként ugranál a tátongó szakadékba, ebbe a nagy ismeretlenbe.
Azt fogod ott tapasztalni, hogy nem tudsz leesni. Nem viccelek.

De a jelenen kívül semmi más nem létezik, mert mindig jelen van és a jelenben vagy, és minden más elképzelés, hogy milyennek kellene lenni most, csak kilendít a jelenből, és rosszabbá válik.

Azokról már nem is beszélve, hogy ezek az érzések csak a testedben lezajló biokémiai reakciók termékei a külső impulzusok hatására az érzékszerveiden keresztül, amik csak érzések. De semmi közük a helyzethez, vagy bármi máshoz.

Két lehetőséged van:
Vagy megnézed a lejtő alját önként, vagy lassan és talán fájdalmasabban lemész kényszerből, mivel nem akarod. Így is úgy is lemész, csak az nem mindegy, hogy az alján fényt, vagy sötétséget fogsz látni.
Tehát ha félelemmel telve indulsz neki akkor sötét marad, ha pedig bátran, akkor... :) Na ezt derítsd ki magad.

Jó kalandozást.

Ui.: A kincsből én is kérek, ha megleled, mert tudom hogy van, csak a sötétben nem látszik. :)



Mosolyra húztad a szám, és ez

Mosolyra húztad a szám, és ez már valami ha az elmúlt két napot nézem. Rég voltam ennyire magam alatt.
A lejtő aljánál tovább csúszni nem lehet! Ha ha ha...! A felismerés pedig a lejtő legalján van. Azt meg még nem látom!
Akkor van még lejjebb? Ez megrémít! Viszont a leszarásba jó vagyok! Már nincs kedvem keseregni,de az érzés még bennem kószál. Mindjárt megrázom magam és... és nem tudom, még nem tudom. Ha van valami jó gyakorlati tanácsod még, szívesen fogadom!
Üdv!



Először is hajítsd ki a

Először is hajítsd ki a francba az összes olyan dolgot, amit azért teszel, hogy jobb legyen. Pl.: Meditáció, EFT meg társai. Hidd el szart sem érnek. Így nem.
Hogy meddig csúszol? :) Ez jó. A lejtő aljáig fogsz csúszni, ebbe biztos lehetsz, Tovább úgysem tudsz. :)
Ja, hogy hol az alja? Na látod ez az amit Te határozol meg. Mint ahogyan eddig is.
Vedd kezedbe most már az életed irányítását és használd fel a saját forrásodat, ne pedig mások tapasztalatai meg mindenféle technikáival akarj jólétet. Te világod te életed.
Tudom, hogy most azt gondolod, hogy eddig is Te irányítottad, de akkor el kell keserítselek, hogy egy nagy frászt. Csak hitted hogy magad irányítod. Egy álomvilágban élsz, ha azt hiszed.

De eljött az idő hogy felismerd és ez a felismerés és az információ ott van a lejtő legalján.

Információk és inspirációk egy hasonló cipőben járótól, aki kimászott a ganéjból.

Csak keményen és szarj le mindent