Börtön, bánat, elmaradt mögöttem...

Mikor az ember felnő a kis világához, már nem sír csak úgy, de nem is örül oly' felszabadultan. Csak ránéz, tudomásul veszi,hogy igen, ez is van vagy volt, aztán visszagyűri a zsebébe, mint a buszjegyet. Esetleg, ha már nincs rá szükség, lehúzza a vécén.
Nagyon finoman fogalmazva: egészen kellemtelen az, amit egyszer, mondom egyszer megteremtettem és most, MOST érkezett meg. Persze kézen fogva jó dolgokkal is. Az első, ami beugrott az utóbbiról, talán túl későn, hiszen ezt akartam tízen pár évesen.
Lehetőségek... jönnek, mennek minden pillanatban. Dönteni, merre is mész... ugye ismerős, mi? Aztán gyakran választottam inkább, pontosabban ragaszkodtam a kellemetlenhez. Önsajnálhattam magam. Bizony. Olyan magas szinten, hogy mások is sajnáljanak. Hiába választod te is ezt. A végén mindig egymagad maradsz azzal, akit teremtettél magadból, és utálni fogod. Meg akarsz majd tőle szabadulni, de közben magadhoz bilincseled. Ha van egy kis esze az embernek abba hagyja a fölösleges vergődést és eggyé válik önmagával. Akkor jön a csend. Eleinte ijesztő, de ugyanakkor gyönyörű.
Szóval, Bíró úr,hogy a lényegre térjek: MOST van lehetőségem megragadni a lehetőségem(-->ez jó:]) és azt tenni, amit mindig is szerettem volna. Azt hiszem, amikor őszintén élünk, cselekszünk és álmodunk,úgy érezzük süt ránk a nap, kellemes meleg jár át, és minden könnyen jön-megy. Az, hogy végig mész a kijelölt Úton, a te dolgod és az is,hogy hogyan. Mert lesz minden, amit a gondolat alatt megteremtettél: lesz e elég pénzed, jó vagy e oda valóban, s ezek ott lesznek. Olyan próbák ezek, amiket te, hallod? TE teremtettél bele. Jól akarod ki állni?? Higgy, tarts ki a hited mellett. Mi baj érhet? Te teremtetted, tudod mi vár rád. Ha már megteremtetted a nehézségeket, teremtsd meg a megoldásokat is.
Kényelmes lehet a meleg khmm... be üldögelni, és sírdogálni. Érti, Bíró úr, kérem? Kényelmes, de nem könnyebb. Nem azt mondtam, hogy nem lehet gyászolni, szomorúnak és levertnek lenni. Legyél az, amikor annak kell lenned. Engedj meg magadnak mindenféle, fajta érzést, mert az is belőled jött és engedd, hadd áramoljon. Röhögj, üvölts, bőgj. Lehet indulatosnak lenni, ha nem ragadod meg. Mert érdekes módon, ami nem tetszik ahhoz ragaszkodnak, amit szeretnének, arról álmodoznak sóhajtozva: Bárcsak...
Nehéz elengedni, mondod. Tudom. Akkor állj bele a folyóba és próbáld megakadályozni az áramlást. Vagy patakba.. Mindegy. Nem akarod, hogy essen az eső? Próbálj ellenállni. Gyerünk, próbáld csak! :) Ha végeztél, mondd el hogyan érzed magad. Fizikailag és lelkileg is.
Hagyd és lásd a szépségét. Hogy a szomorúságnak, kilátástalanságnak mi a szépsége? Festettél már le egy igazi embert? Aki szemében, arcán ott az élete? Mintha megérintenéd.. Jó, jó nem muszáj lefesteni. Csak nézd, lásd a szereteteddel. És magadat is.
Ha lemész a Sötétségbe, vidd magaddal a ragyogásod is. Akkor majd nem félsz és könnyebben rád találnak. :)
http://www.youtube.com/watch?v=kOfx44dOosw&playnext=1&list=PLA72B1C16C4C...

Címkék:

Hozzászólások



Bill

Nem tudom miért, de ez a dal jött visszhangnak...

http://www.youtube.com/watch?v=QBSrT_aLvW8&feature=related



most aztán megfogtál...

most aztán megfogtál...